Délmagyarország, 1911. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1911-04-25 / 94. szám

1911 április 23 DELMAGYARORSZAG 19 szerű szavakkal üdvözölte a polgármestert. Hangsúlyozta, hogy Lázár György dr a tanyák érdekében is mindent megtesz és ezért osztatlan szeretet, becsülést vivott ki magáinak a tanyán is. Lázár György dr válaszolt az éljenzés lecsillapultával a városháza erkélyéről a beszédekre. Ezt mondotta: (Polgármesteri válasz.) Kedves polgártársaim ! Hálás szívből köszönöm azon megtiszteltetést, mely irányomban megnyilvánult abban, hogy nálam ily ünnepi tormában megjelenni kegyesok voltatok. Még hálásabb szivvel köszönöm a szeretet és ragaszkodás azon melegét, mely szónokaitok, az ón régi nagyrabecsült barátaim ékesen szóló ajkairól nevetekben irányomban megnyilatkozott. Sem a megtiszteltetés impozáns megnyilatkozását, sem a kifejezett ragaszkodás melegét nem vonatkoztatom saját személyemre. ... De mi arra vonatkoztatjuk ! — kiáltotta a tömeg. Nincs nekem időm arra, — folytatta a polgármester — hogy magamat egyénilog ennyire megkedveltessem. A közélet izzó munkája közben különben is háttérbe szorul az egyén s azon irányelvek lépnek előtérbe, melyeket képvisel. Én tehát a helyzetet ugy fogom föl, hogy e megtiszteltetés azon elveknek szól, a ragaszkodás azon elvok irányában nyilvánul meg, melyeket Szeged város ólén a közéletben követek. Ezen elvek pedig: hűséges ragaszkodás a városhoz, amelyben születtünk s melynek temetőiben sírjaink egykoron domborulni fognak; nem hazafias jelszavakkal tűzdelt tömegszónoklás áradata, hanem az önzetlen és kitartó munkásság s végül a hivatalviselósben való feddhetlensóg, mely nem fél a gyanú és rágalom sötét fullánkjaitól, hanem ezen megdönthetetlen erkölcsi alapon nyugalmas biztonsággal tör előre a haladás utján. Tehát nem Lázár Győrgyöt, ha a város ezidőszerinti polgármestere által képviselt ezen elveket, a városszeretet, a munkásság és feddhetlensóg elveit ünneplitek ti most polgártársaim e fáklyás zenével. És ezt helyesen teszifinom gyökérszálai, kicsiráztató energiái a polgármester működésében, a város vezetőinek munkájában. S akárhogy beleöltözött a szerénység páncéljába Lázár György, elárulta magát, megnyilatkozott, epifániát tartott ezzel a mondatával: koncepcióinak emelkedettségét, munkásságának a jövőbe torkolló irányait leleplezte, elárulta, megmutatta és ebben a pillanatban fölvillant előttünk az Ő nagysága és ezt a fölvillanást meg kellett látnia mindenkinek. Szivek és lángok a jövő felé hajoltak s az a kéz, amely a jövendő, a nagy Szeged felé parancsolta a szemeket, hogy lássák és higyjék, Lázár György keze volt. Az a kéz, mely eddig legtöbbet dolgozott a reális ábránd megvalósításán. * Láttuk az ünnepség után ott, ahol ritkán látni: kávéházban. Intim társaságban, szelíden mosolygó arccal és a derűs mosolygás a polgármesterről az emberre, a hatvan esztendős emberre terelte gondolatainkat. Nem, a naptárnak nincs hatalma a dolgos, a jó, az önfeláldozó embereken. Hatvan esztendő, ez nem jelent semmi nyomasztót, súlyosat,homlokredőzőt Lázár Györgygyei kapcsolatban. Hanem jelenthosszu fiatalságot, mely kedves emlékek és nyugodt öntudatra jogosító dolgos napok summája. Az imént római kötelességtudásról beszéltünk. Most római derűről kellene szólnunk. Ezt a kötelességtudást és ezt a derűt sugározta Szeged polgármestere mindig s ezért lett nemcsak a hivatalnokoskodása, hanem az élete is mestermunka, chef d'oeuvre. Ezért lett ünnep neki is az a nap, melyet Szeged oly ragyogóan ünnepelt, T/f T, tek, mert ezáltal nekem és munkástársaimnak erőt adtok a további munkára, bizonyságot tesztek arról, hogy ezen elveket lielyeslitek, a közéletben magatok is követni akarjátok és elismeritek azt, hogy a mai időviszonyok között ezen elvek követése a város haladásának biztos záloga. Mert azon jogcím ereje, melyet mi a város talpra állítására, fejlesztésére és haladásának biztosítására eddig a nagy árviz katasztrófájából merítettünk, ma már 30 óv elmultával elvesztette hatékonyságát, de jóformán elvesztette benső jogosultságát is. Ma már saját erőnkre kell elsősorban támaszkodnunk a város haladása ügyében. Az állam ezután csak a Szeged néprajzi helyzete, országos ós nemzeti hivatása által közszempontból megkivánt kereteket adja, e kereteket a magunk alkotó munkája által magunknak kell kitöltenünk. E törekvést pedig áz óhajtott siker csak akkor fogja koronázni, csak akkor kisóri Isten áldása, l.a minden tevékenységünket a városszeretet, a munkásság és a feddhetlensóg szelleme lengi át. És hogyha ezen polgári erények állandó gyakorlása utján ós a polgári egyetértés megőrző ,e alapján elérjük azt, hogy pár évtized múlva, mikor én már nem leszek, a főikelő nap fénye a fogadalmi templom felhőket karcoló kettős tornyán a leáldozó nap aranysugara pedig a tudomány-egyetem aulájának órckupoláján törik meg; ha a tanyavilággal való még alkalmasabb összeköttetésben s a szomszéd községeknek közigazgatásilag való idecsatolása utján az Alföld e rengeteg sikján, előáll a magyar Moszkva, a Nagy-Szeged, bővelkedve az anyagi ós kulturális fejlődés minden föltételeivel s e föltételek birtokában mindenkor tettrekészen szolgálni a magyar állameszmének s a magyar faj hegemóniájának szent ügyét: akkor az ón, immár a felhők fölött élő lelkem Vedress István, Osztrovszky József, Tisza Lajos, Kállay Albert és a többi városalkotó hallhatatlan lelkei árnyékában szerényen megvonulva, vissza fogja adni nektek e fáklyászenóben rejlő megtiszteltetést, vissza fogja adni a mindenható és örökkévaló istenhez intézett azon hő imában: viruljon és haladjon Szeged időtlen-időkig és annak népe legyen örökké boldog. Polgártársaim! Újból köszönöm a megtiszteltetést; fogadjátok üdvözletemet és vigyétek azt meg szeretett családjaitoknak is. Éljen a városalapító első Ferenc József magy.ir király, éljen a haza, éljen szeretett városunk és annak munkás népe! Megint fölhangzott a taps ós éljenzés, azután a daloskörök elénekelték a Szózatot, amire a tömeg szétoszlott és az ünnepség véget ért. A hétfői ünneplés. Hétfőn délelőtt még mindig tartott Lázár György dr ünneplése. Egymásután keresték föl őt az egyesületek, körök, testületek, amelyek mindnyájan lelkes hangon üdvözölték. A városi tisztviselők küldöttségét Bokor Pál polgármester-helyettes vezette, a nőegyesiiletek nagyobb deputációja élén Hau'ser Rezső Sándor mondott beszédet, a szegedi mérnök és épitész egylet nevében Reök Iván országgyűlési képviselő beszélt, az evangélikus egyház küldöttségét Thomatj József és Kiss Ferenc vezette. Ezeken kivül természetesen még nagyon sokan köszöntötték a polgármestert, aki meghatottan válaszolt minden üdvözlésre. G-lattfelder Gyula csanádi püspök a következő táviratot intézte a polgármesterhez: Hatvanadik születésnapja alkalmából lelkem egész melegével üdvözlöm Nagyságodat s kívánom, hogy a jóságos isteni gondviselés még évtizedeken keresztül friss erőben megtartsa mindazokkal a kegyelmekkel elhalmozva, melyek nagyszabású terveinek megvalósításához szükségesek s hogy lássa Szegedet, pijnt az egész nemzet büszkeségét a virágzás ós nagyság azon fényes magaslatán, melyet nemes buzgalmában sejt s melyért élete odaadásával fárad egész lélekkel. Osztozik őrömében Glattfelder Gyula csanádi püspök. Back Bernátné, Boros Józsefnó, Csernovich Agenorné, Faragó Ödönné, Fluck Dezsőnó, Szarvady Lajosnó és Wolf Irma gyönyörű vörös rózsákból készült csokorral kedveskedtek a polgármesternek, akinek a megemlékezés ilyen formája szemmel láthatólag nagyon jól esett. Lázár György dr polgármester a polgárság vasárnapi lelkes tüntetését hétfőn este toronyzenével viszonozta. Hót órától nyolc óráig játszott az ötödik honvódgyalogezred zenekara a városháza tornyában. A Széchenyi-tér tele volt sétáló közönséggel, akik, amikor meglátták a polgármestert, lelkesen megéljenezték. Kitüntetett nagykereskedők. — A Holtzer-család nemességet kapott. — (Saját tudósítónktól.) A Holtzer S. és fiai szegedi nagykereskedő cég három beltagját: Holtzer Tividart, Holtzer Emilt és Holtzer Aladárt, valamint törvényes utódaikat legfelsőbb királyi kitüntetés érte. A közgazdaság terén szerzett érdemeik elismeréséül a Holtzer családnak bástyái előnévvel magyar nemességet adományozott a felség. A nagykereskedők, akik közgazdasági, kulturális ós emberbaráti működésűkkel általános elismerést ós becsülóst szereztek maguknak, megérdemlik a kitüntetést, rászolgáltak arra, hogy a legfelsőbb helyen is méltányolják érdemeiket. És épen ezért ez a kitüntetés rokonszenvvel ós megelégedéssel találkozik mindenütt. A Holtzer S. fiai cég, amely 1908-ban ünnepelte hatvan éves fennállását, 1848-ban keletkezett. A cégfőnökök mindenkor becsületes munkával, példás üzleti szolidsággal vezették a nagykereskedést, amely ma Magyarország legelső cégei közé tartozik. A mostani cégtulajdonosok már hosszabb idő óta vesznek tevékeny részt az üzlet vezetésében. Holtzer Tivadar ós Emil egy negyedszázad óta, Holtzer Aladár pedig mintegy tizenöt éve áll a nagykereskedés ólén. Ez idő alatt hatalmasat fejlődött a cég, amely ma nemcsak az országot és a főváros tekintélyes nagykereskedőit látja "el áruval, de jelentős ekszportot is tud fölmutatni. A nagykereskedés ötven kereskedelmi és mintegy száz ipari alkalmazottat foglalkoztat, akiknek nagyrésze már huzamosabb idő óta van a Holtzer S. és fiai cégnél. A cég tagjai, — akik mindhárman tagjai a törvényhatósági bizottságnak is, — tevékeny részt vesznek Szeged város társadalmi életében. Nagyon gyakran állottak és állanak az élén fontos társadalmi akcióknak, a város ügyeit intéző szűkebb bizottságokban is állandóan közreműködnek Szeged haladása, fejlődése érdekében. Vezető szerepet visznek a D. M. K. E.-ben is, ahol igazgatósági tagok és támogatásukkal sokszor elősegítették kulturális kérdések sikeres megoldását. Mind a hárman tagjai az iparpártoló szövetségek központi tanácsának, egyenkint pedig részt vesznek minden társadalmi egyesület vezetésében. Nincs az az emberbaráti intézmény, mozgalom, amelyben ne az első helyen találnók a Holtzer-testvéreket akik reklám nélkül, annál több eredménynyel azonban, mindig és mindenkor orvosolni óhajtották a társadalmi és szociális bajokat, a leggyakrabban nagy eredménynyel. Alapitványaik, amelyeket névvel, de gyakran névtelenül tettek, nagyon sok ezer koronát tesznek ki. Igy többek között a Széchenyiszobor, az egyetem, elszegényedett iparosok és kereskedők, középiskolai, továbbá kereskedelmi iskolai tanulók segélyezésére mintegy ötvenezer koronát; adományoztak, ezeHen 935