Délmagyarország, 1911. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1911-04-22 / 92. szám

1911 április 19 DELHAGYARORSZAG 11 — Ezért meghalsz! — kiáltott Béla ur, megsértetted az ideálomat, ez vért kiváu. Mein Gott, ilyenek a szerelmesek. Iván ur az olyan könyvek dacára is szerette Mariskát, mert tudta, hogy a szerelemben nem a könyvek, hanem Mariska milyensége a fontos. Béla ur ugyanakkor nem tudta elviselni azt a gondolatot, hogy Mariska olyan könyveket olvas, aminőket csak neki volna szabad és ezért nem Mariskára haragudott meg, hauem — Iván úrra. Testi-lelki jóbarátjára. És nem eleget botlott a logikája idáig, botlott még egyet: hihetetlen könnyelműséggel odakonkludált, hogy barátjának ezért meg is kell halnia. Revolvert is rántott rá, de a rovolvernek volt annyi lélekjelenléte, hogy fölmondta a szolgalatot: Csakhogy Béla ur nem tágít, Béla vért kíván, Ivánt kiván. Elkezd alkudni Ivánnal. — Vívjunk amerikai párbajt. Játszunk egy parti billiárdot. Aki elveszti, főbelövi magát. Ekkor viszont Ivánnak volt annyi ötlete, hogy az ajánlatot visszautasította, mert ő végre is nem akarta Iván vesztét, miért tette volna magát ki a halálnak ? Tárgyaltak tovább. Már majdnem lyukat beszéltek egymás gyomrába (ez lett volna a legegyszerűbb elintézés), mikor aztán igy alakult a megegyezés: — Te Béla golyót röpítesz bele az agyadba, kettőt, szép kicsi golyókat, aztán megyek veled ón is a halói ákáclombos falujába és ezzel le lesz sikárolva a szégyen, le lesz zsurolva, le lesz kefélve, be lesz padlóeresztve. Igen, ez a terv jó. Csakhogy a revolverem rossz. Azzal két lövést egymásután nom lehet tenni, mert revolverem érzékeny, elájul az első lövéstől, megreped a szive ós ha ón nom mennék utánad a halálba, akkor nem lennék dzsentlmón, akkor folt esnék a rőfön. Hót majd én röpítem a golyót agyamba, de ha nem halok bele, akkor te lősz agyon. (Ördögbe is, mért emlegették ezek olyan tüntetően az agyukat?) Az ám, de gyilkos nem lehetsz: vivjunk párbajt. Végre meg van a megoldás, de ez is rossz: segédek nélkül nem vivhatunk párbajt. Hiszen a segédek a legfontosabbak. Nekik kell szemtanuknak lenni, hogy semmi kárt nem tettünk egymásban ós nekünk kell viszont hallgatag tanuknak lenni, hogy ők sem kárt, sem golyót nem tettek a — revolverekbe. De hát muszáj rendes párbajt vívnunk, amelyikben nem esik baja, csak legföljebb a közel álló segédeknek? Nem, majd szokatlan párbajt lövünk. Tiz lépésről addig lődözünk egymásra, mig golyóink vannak. Aki életben marad,, annak pechje van, mert annak agyon kell lőnnio magát. Pedig ugy-e sokkal meghatóbb, ha egyetlen jóbarátunk lőtt agyon bennünket? Végre megállapodtak, de persze megint nem ebben, hanem abban, hogy : ki-ki pusztítsa el magát ugy, ahogy tudja. Nagyon természetes, hogy ezt a végső megállapodást is megváltoztatták : a legvégén egy padon ülve revolverrel egymásra lőttek. És Béla urnák pechje volt: tüdejébe ment egy golyó. Ez persze már nem komikum. Most gavallórmód azzal védekeznek, hogy nem párbajt akartak, csak kölcsönös öngyilkosságot mint szövetkezet. Mintha a komoly párbaj nem kölcsönös öngyilkosság lenne. A meghatóan szép pedig az a dologban, hogy a párbajt helyszűke dacára is elkövették. Istenem, ilyesmit is csak szerelmesók tehetnek meg. Akikről göndör fürtü, kihajtott gallérú Schiller, a maradi, még azt irta, hogy megférnek a legkisebb viskóban is. Aradi modern kereskedőifjak igazolták, hogy megférnek egy padon is, sőt — párbajozhatnak is. Persze olyanok, akik nem egymásba, hanem egy ós ugyanazon másba szerelmesek. Gabányi István öngyilkossága. — Szerelem és morfium. — (Saját tudósítónktól. Megint szomorú szép tragédiát csináltatott végig gz élet egy emberrel. Gabányi István, a Nemzeti Szinház fiatal művésze, az öreg Gabányi Miklós fia holtan fekszik: annyi morfeumot szedett be pénteken hajnalban, hogy délutánra belealudt a halálba, a minden gyötrelmek örökkétartó feledésébe. Olyan egyszerű ós olyan megrázó ennek a magas, szabályos arcú, szőke művésznek a tragédiája: magánál idősebb nőt vett el, a felesége megöregedett mellette, ő szinte visszafiatalodott s mert az a szép, fiatal asszony, akibe halálosan szerelmes lett, visszautasította szerelmét, Gabányi István szépen kivette szájából az örök angol pipát és itthagyott sugárzó tavaszt, örömöket ós bánatokat. Elment. A Baross-utca 43. számú ház harmadik emeletén lakott Gabányi István. Hogy mi törtónt pénteken reggel Gabányiók lakásán, azt igy mondja el Gabányi Istvánná: — Tiz óv óta felesége vagyok Gabányi Istvánnak. Tiz óv alatt sokszor megtörtént, hogy szinószférjemnek apró szerelmi kalandjai voltak, de ezek nom voltak komolyak. Nemrég azonban egészen belebolondult egy nőbe, hogy kibe, azt nem tudom. Szegény uram maga bevallotta nekem, hogy szerelmes. Ez húsvét hétfőjén törtónt. Én nem tettem neki szemrehányást, mit is szólhattam volna, mikor ő maga bevallotta. Azt csak a jó Isten tudja, hogy ón csak tilrtem ós szenvedtem. Nagyon izgatottan tért haza tegnap este. Panaszkodott, hogy fejgörcsei vannak. Vizes borogatásokat adtam neki, de ez keveset használt. Szegény folyton nyögött és sóhajtozott. Reggel hat óra tájban kissé elszunnyadtam. Ekkor azonban arra ébredtem föl, hogy zörög a szekrény. A férjem nyitotta ki a szekrényt, hogy kivegye az én morfíumus üvegemet. — Mit csinálsz ott? — kérdeztem tőle. — Beveszek egy pár csöpp morfiumot, hogy el tudjak aludni. — Nekem, — folytatta Gabányiné — nem volt feltűnő a dolog, mert többször megtörtént, hogy a férjem is használt morfiumot idegeinek csillapítására. A férjem befeküdt az ágyba és fölhajtotta az üveg egész tartalmát. A sok morfiumtól azonnal ós mélyen elaludt. Én tudtam, hogy baj van; azonnal elküldtem Tóvölgyi Elemér dr-órt és később még egy orvosért, akinek a nevét már elfelejtettem. Egyik orvos se tudott rajta segíteni, mert olyan mélyen aludt az uram. — Az ólesztgetési kísérletek alatt a férjem mellén egy fehér borítók feküdt. Benne egy fehórselyem hímzett zsebkendő, mellette egy fénykép. Az ő fényképe, az előttem ismeretlen nőé. A fénykép hátán ez az irás olvasható. Hétfőn délután négy órakor a Nóra néninél várlak. G. Az aláírás Gigit jelent, Hevesi Gigit. Ez a becéző neve Hevesi Pálnénak, egy elvált uriasszonynak, aki szeptemberben iratkozott be a Színművészeti Akadémia előkészítő tanfolyamába. Hevesi Pálné ezeket mondta Gabányi Istvánról tudósítónk előtt: Szegény Gabányit hosszú idő óta ismerem. Formálisan udvarolt nekem. Én, miután túlságos szenvedélyessógot érezem ki szavaiból, miután láttam, hogy tisztelete túlmegy a szokott udvariassági formák határain, figyelmeztettem, hogy ne felejtse: nős ember. Ez nem használt. Arról kezdett beszólni, hogy elválik feleségétől és elvesz feleségül. Én nagyon nehéz helyzetben voltam vele szemben. Kedves, szimpátikus, jó fiu, aki amellett túlérzékeny, hogy mondjam meg neki azt, bn-rv nem szereim. Qnndol. tam, valahogy majd csak ellanyhul egyszer az érdeklődése. Ebben hiába reménykedtem. Gabányi egyre hevesebben kezdett ostromolni és én, aki válófélben vagyok az uramtól, abba a kellemetlen helyzetbe kerültem most, hogy határozott feleletet kellett adnom sürgetéseire. Persze halasztottam, nehezemre esett könyörtelenül kinyitni a szemeit, mert tudom, hogy szeretett. Gabányi aztán azzal fenyegetődzött, hogy öngyilkos lesz. Folyton revolverrel járt. Tegnap magából kikelve jött föl hozzám és olyasfélét mondott, hogy mindkettőnket elpusztít. Ebben a szörnyű helyzetben kénytelen voltam megvallani, hogy nem azért nem leszek a felesége, mert ő nős, hanem azért, mert én nem szeretem, pusztán részvéttel voltam hozzája, részvéttel és nem többel. És miután válópöröm befejezéshez közeledik, férjhez fogok menni, — ahhoz, akit szeretek. Ez a jelenet csütörtök délután történt. S pénteken délután négy órakor Gabányi Istvánon konstatálták a halál beálltát. Hasztalan volt minden kísérletezés: a morfium nem engedte többé a világ, a felesége, az apja, a szerelmese látására Gabányi szemét. Tavaszi napsütésben temetni fognak Budapesten, csókok és jajok városában egy karcsú, fiatal halottat, aki a halál fekete kapuját erőszakkal fölrántotta maga előtt, mert nem birta ki a világban anélkül, akit szeretett. A király rekcdtsége. Bécsből jelentik: A Fremdenblatt értesülése szerint őfelségén régebbi keletű rekedtsóge a legutóbbi audienciák alkalmával ismét erőt vett, ugy, hogy Budapestre való elutazása előtt már nem ad audienciát házi orvosa tanácsára. A magyar kormány a tiirini kiállításon. Mint illetékes helyen jelentik, a minisztertanács elhatározta, hogy a magyar kormánynak a turini nemzetközi kiállítás megnyitásán való képviseletével Stetina József kereskedelemügyi államtitkárt bizza meg. Stetina államtitkár április huszonhetedikén utazik el Turinba s vele utaznak a kereskedelemügyi miniszter képviseletében Micseh Endre és Edvi-lllés Aladár osztálytanácsosok, a magyar királyi államvasutak képviseletében Hegyeshalmy Lajos elnökhelyettes és Geduly Gyula igazgató, a kassa-oderbergi vasút képviseletében Pulszky Garibaldi vezérigazgató, a földmivelésügyi minisztérium képviseletében pedig Szomjas Lajos miniszteri osztálytanácsos, Krolopp Alfréd gazdasági akadémiai igazgató és Kcller Gyula gazdasági igazgató. Fezben gyilkolják az európaiakat. Madridból jelentik: Canalejas azt mondta az újságíróknak, hogy a marokkói helyzetről elterjedt rosz hirek valóknak látszanak. Ugylátszik, hogy a fezi spanyol konzul által elküldött gyorsfutárt megölték, mert nem érkezett Tangerbe. A Marokkóból érkezett hirek mind megerősítik, hogy a fölkelők Fezt ostrommal bevették és hogy ott nagyon sok európait meggyilkoltak. — Parisból jelentik: A Temps azt irja, hogyha igaz, hogy a P'ezben levő francia katonai missziót nem tudják eleséggel és hadiszerrel ellátni, akkor Franciaország legenergikusabb beavatkozása elkerülhetetlen. Diaz sakkhiizása. Nemyorkból jelentik: Diaz elnök vakmerő sakkhuzást tett. Az Agua Prieta mellett vivott ütközet után a washingtoni kormány erélyes jegyzéket intézett hozzá, hogy ezentúl kerüljön minden összeütközést az amerikai határ mentén, különben a Douglas körül táborozó amerikai sereg kénytelen lenne benyomulni mexikói területre. Ekkor Diaz olyan választ küldött Washingtonba, amely példátlan a diplomáciai jegyzékek történetében: megvádolta az amerikai reguláris csapatokat, hogy titokban egy gyékényen árulnak a mexikói HzThSH'a'.