Délmagyarország, 1911. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1911-04-22 / 92. szám

1911 április 19 DELHAGYARORSZAG 11 — Ezért meghalsz! — kiáltott Béla ur, meg­sértetted az ideálomat, ez vért kiváu. Mein Gott, ilyenek a szerelmesek. Iván ur az olyan könyvek dacára is szerette Mariskát, mert tudta, hogy a szerelemben nem a köny­vek, hanem Mariska milyensége a fontos. Béla ur ugyanakkor nem tudta elviselni azt a gon­dolatot, hogy Mariska olyan könyveket olvas, aminőket csak neki volna szabad és ezért nem Mariskára haragudott meg, hauem — Iván úrra. Testi-lelki jóbarátjára. És nem eleget bot­lott a logikája idáig, botlott még egyet: hihe­tetlen könnyelműséggel odakonkludált, hogy barátjának ezért meg is kell halnia. Revolvert is rántott rá, de a rovolvernek volt annyi lélekjelenléte, hogy fölmondta a szolgalatot: Csakhogy Béla ur nem tágít, Béla vért kí­ván, Ivánt kiván. Elkezd alkudni Ivánnal. — Vívjunk amerikai párbajt. Játszunk egy parti billiárdot. Aki elveszti, főbelövi magát. Ekkor viszont Ivánnak volt annyi ötlete, hogy az ajánlatot visszautasította, mert ő végre is nem akarta Iván vesztét, miért tette volna magát ki a halálnak ? Tárgyaltak tovább. Már majdnem lyukat beszéltek egymás gyom­rába (ez lett volna a legegyszerűbb elintézés), mikor aztán igy alakult a megegyezés: — Te Béla golyót röpítesz bele az agyadba, kettőt, szép kicsi golyókat, aztán megyek ve­led ón is a halói ákáclombos falujába és ezzel le lesz sikárolva a szégyen, le lesz zsurolva, le lesz kefélve, be lesz padlóeresztve. Igen, ez a terv jó. Csakhogy a revolverem rossz. Azzal két lövést egymásután nom lehet tenni, mert revolverem érzékeny, elájul az első lövéstől, meg­reped a szive ós ha ón nom mennék utánad a halálba, akkor nem lennék dzsentlmón, akkor folt esnék a rőfön. Hót majd én röpítem a go­lyót agyamba, de ha nem halok bele, akkor te lősz agyon. (Ördögbe is, mért emlegették ezek olyan tüntetően az agyukat?) Az ám, de gyil­kos nem lehetsz: vivjunk párbajt. Végre meg van a megoldás, de ez is rossz: segédek nélkül nem vivhatunk párbajt. Hiszen a segédek a legfontosabbak. Nekik kell szemtanuknak lenni, hogy semmi kárt nem tettünk egymásban ós nekünk kell viszont hallgatag tanuknak lenni, hogy ők sem kárt, sem golyót nem tettek a — revolverekbe. De hát muszáj rendes párbajt vívnunk, amelyikben nem esik baja, csak leg­följebb a közel álló segédeknek? Nem, majd szokatlan párbajt lövünk. Tiz lépésről addig lődözünk egymásra, mig golyóink vannak. Aki életben marad,, annak pechje van, mert annak agyon kell lőnnio magát. Pedig ugy-e sokkal meghatóbb, ha egyetlen jóbarátunk lőtt agyon bennünket? Végre megállapodtak, de persze megint nem ebben, hanem abban, hogy : ki-ki pusztítsa el magát ugy, ahogy tudja. Nagyon természetes, hogy ezt a végső megállapodást is megváltoz­tatták : a legvégén egy padon ülve revolver­rel egymásra lőttek. És Béla urnák pechje volt: tüdejébe ment egy golyó. Ez persze már nem komikum. Most gavallórmód azzal védekeznek, hogy nem párbajt akartak, csak kölcsönös öngyil­kosságot mint szövetkezet. Mintha a komoly párbaj nem kölcsönös öngyilkosság lenne. A meghatóan szép pedig az a dologban, hogy a párbajt helyszűke dacára is elkövették. Iste­nem, ilyesmit is csak szerelmesók tehetnek meg. Akikről göndör fürtü, kihajtott gallérú Schiller, a maradi, még azt irta, hogy megfér­nek a legkisebb viskóban is. Aradi modern kereskedőifjak igazolták, hogy megférnek egy padon is, sőt — párbajozhatnak is. Persze olya­nok, akik nem egymásba, hanem egy ós ugyan­azon másba szerelmesek. Gabányi István öngyilkossága. — Szerelem és morfium. — (Saját tudósítónktól. Megint szomorú szép tragédiát csináltatott végig gz élet egy emberrel. Gabányi István, a Nemzeti Szin­ház fiatal művésze, az öreg Gabányi Miklós fia holtan fekszik: annyi morfeumot szedett be pénteken hajnalban, hogy délutánra bele­aludt a halálba, a minden gyötrelmek örökké­tartó feledésébe. Olyan egyszerű ós olyan megrázó ennek a magas, szabályos arcú, szőke művésznek a tragédiája: magánál idő­sebb nőt vett el, a felesége megöregedett mellette, ő szinte visszafiatalodott s mert az a szép, fiatal asszony, akibe halálosan sze­relmes lett, visszautasította szerelmét, Ga­bányi István szépen kivette szájából az örök angol pipát és itthagyott sugárzó tavaszt, örömöket ós bánatokat. Elment. A Baross-utca 43. számú ház harmadik eme­letén lakott Gabányi István. Hogy mi törtónt pénteken reggel Gabányiók lakásán, azt igy mondja el Gabányi Istvánná: — Tiz óv óta felesége vagyok Gabányi István­nak. Tiz óv alatt sokszor megtörtént, hogy szinószférjemnek apró szerelmi kalandjai voltak, de ezek nom voltak komolyak. Nemrég azon­ban egészen belebolondult egy nőbe, hogy kibe, azt nem tudom. Szegény uram maga bevallotta nekem, hogy szerelmes. Ez húsvét hétfőjén törtónt. Én nem tettem neki szemrehányást, mit is szólhattam volna, mikor ő maga beval­lotta. Azt csak a jó Isten tudja, hogy ón csak tilrtem ós szenvedtem. Nagyon izgatottan tért haza tegnap este. Panaszkodott, hogy fejgörcsei vannak. Vizes borogatásokat adtam neki, de ez keveset használt. Szegény folyton nyögött és sóhaj­tozott. Reggel hat óra tájban kissé elszunnyadtam. Ekkor azonban arra ébredtem föl, hogy zörög a szekrény. A férjem nyitotta ki a szekrényt, hogy kivegye az én morfíumus üvegemet. — Mit csinálsz ott? — kérdeztem tőle. — Beveszek egy pár csöpp morfiumot, hogy el tudjak aludni. — Nekem, — folytatta Gabányiné — nem volt feltűnő a dolog, mert többször megtörtént, hogy a férjem is használt morfiumot idegeinek csillapítására. A férjem befeküdt az ágyba és fölhajtotta az üveg egész tartalmát. A sok morfiumtól azonnal ós mélyen elaludt. Én tud­tam, hogy baj van; azonnal elküldtem Tóvölgyi Elemér dr-órt és később még egy orvosért, akinek a nevét már elfelejtettem. Egyik orvos se tudott rajta segíteni, mert olyan mélyen aludt az uram. — Az ólesztgetési kísérletek alatt a férjem mellén egy fehér borítók feküdt. Benne egy fehórselyem hímzett zsebkendő, mellette egy fénykép. Az ő fényképe, az előttem ismeret­len nőé. A fénykép hátán ez az irás olvasható. Hétfőn délután négy órakor a Nóra néninél várlak. G. Az aláírás Gigit jelent, Hevesi Gigit. Ez a becéző neve Hevesi Pálnénak, egy elvált uri­asszonynak, aki szeptemberben iratkozott be a Színművészeti Akadémia előkészítő tanfolya­mába. Hevesi Pálné ezeket mondta Gabányi Istvánról tudósítónk előtt: Szegény Gabányit hosszú idő óta isme­rem. Formálisan udvarolt nekem. Én, miután túlságos szenvedélyessógot érezem ki szavaiból, miután láttam, hogy tisztelete túlmegy a szo­kott udvariassági formák határain, figyelmez­tettem, hogy ne felejtse: nős ember. Ez nem használt. Arról kezdett beszólni, hogy el­válik feleségétől és elvesz feleségül. Én na­gyon nehéz helyzetben voltam vele szemben. Kedves, szimpátikus, jó fiu, aki amellett túlérzékeny, hogy mondjam meg neki azt, bn-rv nem szereim. Qnndol. tam, valahogy majd csak ellanyhul egyszer az érdeklődése. Ebben hiába reménykedtem. Gabányi egyre hevesebben kezdett ostro­molni és én, aki válófélben vagyok az uramtól, abba a kellemetlen helyzetbe ke­rültem most, hogy határozott feleletet kel­lett adnom sürgetéseire. Persze halasztot­tam, nehezemre esett könyörtelenül kinyitni a szemeit, mert tudom, hogy szeretett. Ga­bányi aztán azzal fenyegetődzött, hogy ön­gyilkos lesz. Folyton revolverrel járt. Teg­nap magából kikelve jött föl hozzám és olyasfélét mondott, hogy mindkettőnket el­pusztít. Ebben a szörnyű helyzetben kény­telen voltam megvallani, hogy nem azért nem leszek a felesége, mert ő nős, hanem azért, mert én nem szeretem, pusztán részvéttel voltam hozzája, részvéttel és nem többel. És miután válópöröm befejezéshez közeledik, férjhez fogok menni, — ahhoz, akit szeretek. Ez a jelenet csütörtök délután történt. S pénteken délután négy órakor Gabányi Istvánon konstatálták a halál beálltát. Hasz­talan volt minden kísérletezés: a morfium nem engedte többé a világ, a felesége, az apja, a szerelmese látására Gabányi szemét. Tavaszi napsütésben temetni fognak Buda­pesten, csókok és jajok városában egy karcsú, fiatal halottat, aki a halál fekete kapuját erőszakkal fölrántotta maga előtt, mert nem birta ki a világban anélkül, akit szeretett. A király rekcdtsége. Bécsből jelentik: A Fremdenblatt értesülése szerint őfelségén ré­gebbi keletű rekedtsóge a legutóbbi audienciák alkalmával ismét erőt vett, ugy, hogy Buda­pestre való elutazása előtt már nem ad audienciát házi orvosa tanácsára. A magyar kormány a tiirini kiállításon. Mint illetékes helyen jelentik, a miniszterta­nács elhatározta, hogy a magyar kormánynak a turini nemzetközi kiállítás megnyitásán való képviseletével Stetina József kereskedelemügyi államtitkárt bizza meg. Stetina államtitkár április huszonhetedikén utazik el Turinba s vele utaznak a kereskedelemügyi miniszter képviseletében Micseh Endre és Edvi-lllés Aladár osztálytanácsosok, a magyar királyi államvasutak képviseletében Hegyeshalmy La­jos elnökhelyettes és Geduly Gyula igazgató, a kassa-oderbergi vasút képviseletében Pulszky Garibaldi vezérigazgató, a földmivelésügyi mi­nisztérium képviseletében pedig Szomjas Lajos miniszteri osztálytanácsos, Krolopp Alfréd gaz­dasági akadémiai igazgató és Kcller Gyula gaz­dasági igazgató. Fezben gyilkolják az európaiakat. Madridból jelentik: Canalejas azt mondta az újságíróknak, hogy a marokkói helyzet­ről elterjedt rosz hirek valóknak látszanak. Ugylátszik, hogy a fezi spanyol konzul által elküldött gyorsfutárt megölték, mert nem érkezett Tangerbe. A Marokkóból érkezett hirek mind megerősítik, hogy a fölkelők Fezt ostrommal bevették és hogy ott nagyon sok európait meggyilkoltak. — Parisból je­lentik: A Temps azt irja, hogyha igaz, hogy a P'ezben levő francia katonai missziót nem tudják eleséggel és hadiszerrel ellátni, akkor Franciaország legenergikusabb beavat­kozása elkerülhetetlen. Diaz sakkhiizása. Nemyorkból jelentik: Diaz elnök vakmerő sakkhuzást tett. Az Agua Prieta mellett vivott ütközet után a washingtoni kor­mány erélyes jegyzéket intézett hozzá, hogy ezentúl kerüljön minden összeütközést az ame­rikai határ mentén, különben a Douglas körül táborozó amerikai sereg kénytelen lenne be­nyomulni mexikói területre. Ekkor Diaz olyan választ küldött Washingtonba, amely példátlan a diplomáciai jegyzékek történetében: megvá­dolta az amerikai reguláris csapatokat, hogy titokban egy gyékényen árulnak a mexikói HzThSH'a'.

Next

/
Thumbnails
Contents