Délmagyarország, 1911. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1911-04-20 / 90. szám

12 DÉLMAGYARORSZÁG 1911 április 20 nem igen van, a levest meg a hus egy részét elfogyasztotta, de a tésztához hozzá sem nyúlt. Másnap érintetlenül a szemétbe dobták a palacsintákat. Szegediek Amerikában. — Beszélgetés Löw Vilmos dr-ral. — (Saját tudósítónktól.) Néhány nap óta — mint azt a Délmagyarország megírta -— Szegeden tartózkodik Löw Vilmos dr newyorki ügyvéd Löw Immánuel dr-nak, a tudós szegedi főrabbinak fivére, Löw Vilmos dr, aki az uj világban előkelő pozíciót teremtett meg magának, a legkeresettebb newyorki ügyvédek közé tartozik. Bennünket, magyarokat leginkább irodalmi munkássága érdekel. Negyvenhat esztendeje van Amerikában Löw Vilmos dr és ez idő alatt megkedveltette a Yankeekkel a magyar irodalmat. Magyar költeményeket, magyar írók munkáit fordította le angolra, fordításai részben kötetekben jelentek meg, részben a legelőkelőbb lapok hasábjain láttak nyomdafestéket. Az ő érdeme, hogy Amerikában egyáltalában megismerték magyar irók munkáit. Magyar Antológia cimen négyszázötven költeményt fordított le angol nyelvre és ugyancsak ebben a kötetben megjelent százötven magyar népdalnak ő volt arra hivatott kitűnő fordítója. Ez a munka négy kiadást ért meg. Lefordította angolra Madách Ember tragédiáját, amelynek előadására most készülnek az Egyesült Államok legelőkelőbb színházai. Irt egy nagy angol nyelvtant magyarok számára. Ez a könyv huszonötezer példányban kelt el. Lefordította Mikszáth Jó palócok cimü regényét, Petőfi János vitéz-ét és Apostol-át, negyven esztendeig dolgozott egy munkán, amely Kossuth Lajos amerikai tartózkodásáról szól. Ennek a vázlatát a Bevándorló cimü amerikai nagy magyar lap ünnepi számban adta ki. Legnagyobb munkája, amellyel irodalmi működését betetőzi, egy angol-magyar szótár, amelyen tizenöt éve dolgozik és amely most már a befejezéshez közeledik. Beszédeit, amelyeket különféle magyar egyesületekben tartott külön adták ki. Ezek a szónoklatok igazolják legjobban azt, mennyire kiváló ember Löw Vilmos dr, aki irodalmi téren francia és olasz irók munkáinak angolra fordításával is nagy sikereket aratott. Löw Vilmos dr-t Löw Immánuel dr lakásán kereste föl a Délmagyarország munkatársa. Alacsony, őszszakállu öreg ur a kiváló ügyvéd, akinek kinózése tiszteletet parancsol és akinek szeméből, homlokából beszól a Löwök zsenialitása. Kitűnően, erősen szegedi tájszólással beszéli a magyar nyelvet, pedig utoljára 1887-ben volt Szegeden, akkor is csak egy hétig. Odakünn állandóan foglalkozik a magyar irodalommal ós igy a beszédén egyáltalában nem is lehet észrevenni, hogy olyan régen távol van Szegedtől. Büszke is erre. Amikor megkértük, hogy beszéljen valamit az újvilágba szakadt szegediekről, örömmel tett eleget a kérésnek. — Tudja, öcsém — mondotta — ón a fiatalabb generációt nem ismerem. Az öregebbet annál jobbau. Azoknak a szegedieknek, akiket ón ismerek, kevés kivétellel nagyon jól megy a dolguk. A legtöbbje vagyonos ember. Van közöttük nem egy, aki dúsgazdag. Pozícióra, előkelő állásra tettek szert az újvilágban, ahol nem egynek a nevét mindenki ismeri. Ezután elkezdett beszólni a szegediekről. Sorra votte mindegyiket és minden szavából kiórzett, mennyire szeretik ott künn, &z Óceánon tul egymást az egy hazában született emberek. Kotányi Hermán, aki Eisenstein Vilmos dr főorvos nejének fivére, elnöke asaint-luisi tőzsdének. Egész Amerikában közismert a neve ós legendákat mesélnek a vagyonáról. Karátsonyi Lajos, aki az egykori szegedi Karátsonyi és Kmetty cégnek volt a beltagja, egyike a leggazdagabb és legelőkelőbb newyorki kereskedőknek. Kleinmann Manó, aki Kármán Mór dr egyetemi magántanár testvéröcscse, nagy ruhaüzlettulajdonos Newyorkban. Ujabban gyermekei vezetik hatalmas áruházát. Egyik leánya titkára a magyar nőegyesületnek és elnöke egy temetkezési intézetnek, amely ingyen temeti bl a szegényen elhalt magyarokat. Kunitzer Róbert dr, a szegedi Kunitzer József fia előkelő, hires orvosprofesszor és tanára az Eclectic Medikul Umversiti newyorki orvosegyetemnek. Redlich József dr fia, Redlich Samu a legnagyobb newyorki automobilgyár főtisztviselője, százezreket keres. Karcsmaroff Ede volt szegedi zsidókántor bankügyletekkel milliókat szerzett. Ma a tőkéjéből él. Ezidő szerint a világ legelső zongoraművészének Josefi Rafaelt tartják, aki szintén szegedi ember. Az édesapja Josefi Sámuel Szegeden volt zsidó tanitó. Sokan emlékeznek Szegeden még Reitzer Adolfra, aki Szegedi Általános Takaréktár cimen bankot alapított, amelynek Oltványi Pál prépost volt az elnöke. A bank megbukott és Reitzer kiment Amerikába, ahol most zeneakadémiája van. Leányai kitűnő zongoratanárnők ós azok vezetik az intézetet, amely sokat jövedelmez. Tellmányi György szintén szegedi ember ós egyike a legelismertebb amerikai szociológusoknak. Ő igazgatja a newyorki magyar menházat. A helybeli zsidó kántornak Schorr Mór a fia, Schorr Saul szintén előkelő kereskedő, akinek nagy vagyona van. Kovács Lajos katolikus lelkész káplán volt Szegeden, most a newyorki Szent Erzsébet katolikus egyesületnek köztiszteletben álló ós közbecsülésnek örvendő lelkésze, aki sokat tesz a magyarságért. Pfeifftr Ignác, akinek az édesapja jónevü rövidáru kereskedő volt Szegeden, gyáros Amerikában. Keppich Abris, aki a szeszégető telepen volt itt hivatalnok, szintén dúsgazdag gyáros az Újvilágban. Deutsch-Bader Mártonnak hatalmas ruhagyára van, amelyet rajta kivül hat fivére és hat fia vezetnek. Zerkowitz Emil, aki a magyar kormány kereskedelmi képviselője volt, — most a Magyar Hirlap közgazdasági szerkesztője — szintén szegedi ember. A fölsoroltakon kivül még sok szegedi él Amerikában, ahol nagyon sok a magyar ember. Newyorkban több magyar lakik, mint Szegeden. A magyaroknak általában sokkal jobb dolguk van, mint a más nemzetiségeknek. Szó volt már arról is, hogy szegediek amerikai egyesületét megalakítják. De a terv csak terv maradt. A hetvenes években Newyorkban alakult egy egyesület, amely Szeged egykori tudós rabbijáról, Löw Vilmos dr édesapjáról Löw Lipót egyesületnek neveztek el, de ez az égyesület mintegy ötven szegedi tagjával fuzionál egy nagyobb szövetséggel. Utoljára magáról beszélt a kiváló férfiú. — Olyan jó idehaza — mondotta. — Igaza van a közmondásnak: Ki a Tisza vizét iszsza, vágyik annak szive vissza. Olyan jó lenne itt meghalni, ezen a szép Szegeden. De hát nekem családom van ós nagyon szeretem a családomat. A feleségem az áldott jó asszony, van három fiam, három leányom és hét unokám. Azt mondja a közmondás: szegények vagyunk, de jól élünk, — mi kedves öcsém gazdagok vagyunk, de mégis jól élünk. Odakünn már egészen besötétedett. Fölkelt a székről az az alacsony, őszszakállu ember, aki ekkor ugy nézett ki, mint egy farmer. A kezében rövid, angol pipa volt, amelyből kifogyott már a dohány. És ez az alacsony, öreg ember annyira nagy, imponáló volt ebben a pillanatban. Mintha két fejjel nagyobb lett volna. Azután újra odafordult hozzám. — Az ünnepekre jöttem haza Szegedre. Vágyódtam már látni ezt a várost, ahol iskolába jártam, ahol az apám nyugszik. Most, pünkösdkor lesz száz esztendeje, hogy az apám született ós ezen a napon nagy ünnepséget rendez a bitközség. Ott akarok lenni az ünnepségen. Kikísért az ajtóig. Az a magas homlok, amivel minden sarja a Löw • családnak karriórt csinált, olyan fölsógeson szép volt ebben a percben. És olyan sokat mesélt az a homlok. Elmondotta a Löw Vilmos hírnevének és dollárjainak a históriáját. Főkönyvelőből bányamunkás. — Ujházy Andor nyomorban. — (Saját tudósítónktól.) Az olvasóközönség előtt még emlékezetes Ujházy Andor. Ennek az előkelő hangzású névnek viselője nemrég az aradi törvényszék előtt a vádlottak padján ült ama bünpörből kifolyólag, amelyet az aradi ügyészség tett folyamatba Szántó Izidor ós Ujházy Andor ellen. A törvényszék Ujházyt több évi börtönre itólte okirathamisitás miatt, melyet, mint az Aradi Hitelbank főkönyvelője követett el. Ujházy a büntetés elől tudvalevőleg Ame- ' rikába szökött ós nem adott magáról életjelt. Most kiderült, hogy az egykori huszárhadnagy és később főkönyvelő rossz viszonyok között él a szabadság földjón. Ujházy megszabadult a magyar börtöntől, de súlyosabb büntetésre kárhoztatta a végzet: egy amerikai elhanyagolt bányában mint munkás keresi meg a kenyerét és ott sínylődik a föld mélyében. Erről Rothschild Adolf volt budapesti kereskedő mond el megható részleteket abban a hosszú levélben, amit egy fővárosi újsághoz intézett. Rothschild elpanaszolta, liogy sok intelligens ember milyen sanyarú viszonyok között tengődik. Egy reggel — irja — magyar emberrel találkoztam, aki megkérdezte, nem volna-e kedvem elutazni Westvirginiába, bányamunkásnak. Örömmel vállalkoztam. Elmentünk a második utcába egy nagy közvetitő irodába, ahol ugy megvizitálják az embereket, mint az ó-hazában a katonákat. Itt a legfőbb a sorozásnál az embernek a tenyere. A tenyérnek kérgesnek kell lenni. Az én tenyerem nem volt kérges és igy csak egy honfitársam protekciójával jutottam be. Azután íölpakkoltak bennünket és elvittek valamennyiünket West-Virginiába, Mingó bányavárosba. A bányában fölszereltek bennünket, előállott egy amerikai ember és angolul magyarázni kezdett, hogyan vájjuk a szenet. Egy szót se értettünk, de ránkparancsolt a legnagyobb ur : a nyomor ós dolgoztunk, mint az állatok. Ezt nom lehet kibírni, meg kell szökni. Igen ám, de ez se megy olyan könnyen, mert az ember életével fizetheti meg a szökési kísérletet. De a legtöbb társam mégis menekült a borzasztó helyről. Egy héten belül negyvenöt munkás közül negyvenegy megszökött. Négyen maradtunk: egy német, egy elmebeteg orosz, egy csikmegyei honfitársam: Lázár ír Jmaprarsíáí ingyen a villamos kocsikban