Délmagyarország, 1911. április (2. évfolyam, 75-99. szám)
1911-04-19 / 89. szám
4 DELMAGYARÜRSZÁG 1911 április 19 Lukács pénzügyminiszter Bádenból automobilon Bécsbe érkezett ma délelőtt és tanácskozott a magyar miniszterelnökkel. A pénzügyminiszter szabadságának utolsó napját Bécsben tölti el, hogy a miniszterelnökkel közvetetlenül érintkezhessék. A pénzügyminiszter fölhasználja bécsi tartózkodását arra, hogy Burián István báró közös pénzügyminiszterrel közös ügyekről tárgyaljon és hogy esetleg Meyer dr osztrák pénzügyminiszterrel is tanácskozzék. Bécsből telefonálja tudósítónk, hogy az ott időző magyar miniszterek között kedden tanácskozás volt. Héderváry Károly gróf Hasaival, majd Lukácscsal tanácskozott hosszabb ideig. Szerdán délelőtt Héderváry magánkihallgatásra megy a királyhoz, előbb azonban újra tanácskozni fog Bienerth báróval. A véderőjavaslat tárgyában folytatott tanácskozásokat ezzel az alkalommal be fogják fejezni. A magyar miniszterek szerdán a délutáni vonattal utaznak vissza Budapestre. SZÍNHÁZ, MŰVÉSZET Színházi miisar. Április 19, szerda Latabár Árpád vendégfölléptével: Lotti ezredesei. (Páratlan - ros bérlet.) „ 20, csütörtök A becstelen. (Páros :1.i-os bérlet.) „ 21, péntek Délibáb. (Bemutató. Páratlan 1 )rOS bérlet.) „ 22, szombat d. u. A szünidei gyermektelep javára: A kis lord. „ 22, „ este: Délibáb. (Páros 2Vos bérlet.) „ 23, vasárnap d. u. Terestyényi Gyula fölléptével: Viola. „ 23, „ este: Délibáb. (Páratlan 3/s-os bérlet.) Fodor Ella. (Saját tudósítónktól.) Ünnepi hangulat töltötte be vasárnap este a szegedi színházat: Fodor Ellát halmozta el a közönség elismerésének és szeretetének impozáns jeleivel. A kiváló tehetségű művésznő egyik legragyogóbb szerepében, Bíró Lajosnak a Sárga liliom cimü nagysikerű darabjában lépett föl, Peregi Judit szerepében búcsúzkodott a közönségtől. A színház zsúfolásig megtelt, a jegyeket már napokkal előbb elkapkodták. A közönség»ek ez a lelkes érdeklődése Fodor Ellának szólt, aki a jövő színházi szezonban már uj, diadalmasabb utján halad egyre tökéletesedő művészetének. Ez a búcsúzás azonban, azt hisszük, nem jelenti a végleges elválást: Fodor Ella játékában lesz még alkalma gyönyörködni a szegedi közönségnek, amely vasárnap tüntetőleg juttatta kifejezésre iránta való szeretetét és bucsuzásán való sajnálkozását. A művésznő ünneplése az első fölvonás utánra volt hirdetve, de a közönség tomboló lelkesedése már az első fölvonás közben, amint Fodor Ella a színpadra lépett, elementáris erővel tört ki. Hosszú tapssal fogadta a szinház a művésznőt, ibolyacsokrok áradata hullott a lábai elé. A nagy, impozáns ünneplés az első függönygördülés után kezdődött. Viharzó tapssal szólították Fodor Ellát a lámpák elé, szétnyílt a Wagner-függöny, a színpadra két babérkoszorú, középen fantázia-virággal, lassan ereszkedett alá. Majd átnyújtottak a művésznőnek egy tiszta ezüstből való toalett-asztalkát, azután következtek apompásabbnál-pompásabb csokrok. Közben hullott a virág- és babéreső és zúgott a tapsvihar, újra és újra szétnyílt a Wagnerfüggöny, Fodor Ella pedig könyeson, meghatottan, szinte félénken és sápadtan hajlongott a diszes publikum előtt. A legtöbb néző egy-egy ibolya csokrot tartogatott a kezében és miközben a szinház tombolt, éljenzett, tapsolt, a közönség soraiból halomba repültek a kis ibolyacsokrok Fodor Ella felé. A színpadon is ünnepiesség, lelkes hangulat uralkodott. Fodor Ella játéka újra elragadta és meghódította a közönséget, de kitűnően játszottak a többiek is. Meglepő alakítást nyújtott Pécskai Vilmos, aki eddig kisebb szerepeiben nem igen tünt föl. Vasárnap azonban, a bőgöhordozó Náci szerepét olyan bensőséggel játszotta meg, hogy nyilt szinen megtapsolták. Tehetséges szinész. Annál inkább megbotránkozott a közönség Almássy Endre játékán, ha ugyan színjátszásnak mondható az, amit produkált. Kedvetlenül, felületesen mintegy fumigálva közönséget ós ünneplést, játszott. Csöppet sem méltó ez a viselkedés egy művezető-igazgatóhoz, akinek elsősorban kell példát nyújtani arra, hogy apró színházi intrikákat színészek szerepben ne vigyenek a közönség elé. Fölötte visszatetsző és Ízléstelen volt Almássy Endre játéka s az a dorozsmai tájszólás és hangmodor, ahogyan lejátszotta szerepét, épenséggel nem méltó a nagyherceg legintimebb barátjához, Thurzó főhadnagyhoz. Ezt vagy az intelligencia hiányának, vagy mindenesetre Almássy Endre tudvacsinált és a közönséget sértő Ízléstelenségének tudjuk be. Az előbbi enyhébb, de szomorúbb, ez utóbbi azonban határozottan sértő és visszatetszést keltő. Hogy pedig Almássy Endre ártott-e ezzel vagy sem az est ünnepies hangulatának, azt eldöntötte a közönség. Az a közönség, amely annyiszor és olyan lelkes szeretettel liivta Fodor Ellát minden fölvonás után a lámpák elé. * Szegedi énekesből népoperai karvezető. Márkus Dezső, a fővárosi Népopera igazgatója a szegedi színtársulat tagjai közül többet elszerződtetett. Most újra leszerződtetett egy szegedi kitűnő énekest, Arányi Lajost. Arányi a zsidó hitközség énekkarának tenoristája és karvezetője. Márkus kedvező híreket kapott képességeiről, meghívta Budapestre próbát énekelni és rögtön előnyös szerződési föltételeket is fölajánlott, ugy, hogy Arányi Lajos aláirta a szerződést, igy ő lesz a Népopera karvezetője és korrepetitora. * Aradi szerző színdarabja. Aradról jelentik: A medve a cime annak a négyfölvonásos falusi komédiának, amelyet szombaton mutat be az aradi színtársulat. A medve szerzője Schmidt Miklós, egy aradi nagytehetségű poéta, aki német nyelven irta meg a darabot. Magyar nyelvre Károly József hírlapíró fordította a komédiát. * Drámaíró szinész. Debrecenből, jelentik: Ihury Elemér a debreceni szinház hősszerelmese, a szegedi szinház volt tagja, Asszonyok cimmel háromfölvonásos modern társadalmi drámát irt, amelyet saját direktora, Zilaliy Gyula elfogadott előadásra. Thury darabját legközelebb be is mutatják Debrecenben. Váinértckczlet. A magyar ós az osztrák kormány részéről kiküldött szakreferensek pénteken, e hónap huszonegyedikén délelőtt a kereskedelemügyi minisztériumban rendes havi vámkonferenciára ülnek össze, amelyen a vámigazgaztásban előforduló folyóügyeket fogják tárgyalni. Ezt megelőzően a kereskedelemügyi minisztériumban ma délelőtt értekezlet volt, amelyen a magyar kormány részéről kiküldött szakreferensek a közös konferencia elé kerülő anyagot vitatták meg. Az eszéki jelölés. Eszékről jelentik: Az eszéki alsóvárosi kerület nagyszámú kormánypárti választója tartott bizalmas értekezleten elhatározta, hogy a Neumann dr elhalálozásával megüresedett mandátumot Brosán Frigyesnek, a báni kormány igazságügyi osztályvezetőjének ajánlja föl abban a föltevésben, hogy Brosánt osztályfőnökké nevezik ki. Brosán eszéki születésü ember, husz év előtt Eszéken polgármester volt. Mme de Sévigné levelei. ni. Annyira szerették szellemességét, hogy levelei még életében közkézre adattak. Még a legtitkosabbakat és a legbizalmasabbakat is lemásolták ós másolatban körözték. Senkinek se bocsátották meg, ha magának tartja vagy csak kis körnek mutatta volna meg a leveleket. Másolatokat vettek róluk még Íróasztalán, mielőtt lepecsételte volna. Sévignénében sokkal több természetesség volt, semhogy ne érezte volna e szokás fekólyező voltát. Egy helyen erre vonatkozólag igy ir leányának: „E tudósítást este öt órakor küldöm neked. Magam teszem borítékba. Coulangó ur azonban ma este eljön s másolatot fog kérni róla. Gyűlölöm ezt a szokást, mint a halált." Közismert dolog, hogy Mme de Sévigné levelei a magyar irodalomra is termékenyítőleg hatottak ós hogy Mikes Kelemen nagy értékű Törökországi leveleit részben a szellemes francia úttörőnek köszönhetjük. S most, lássunk néhányat e levelekből. Az ősz Bretagneban. Idejöttem élvezni a napsugaras, bűbájos őszi napokat — és bucsut mondani a leveleknek, a haldokló levelednek. Pedig még mind a fán vannak, csak a színüket változtatták meg. A nyalka zöldből ribuntos pirosba és aranysárgába csaptak át. De igy talán még szebbek — nekem legalább jobban tetszenek. — Milyen csodálatos. A természet, mielőtt az elmúlás nagy sötét útjára térne, a sárga-piros levelek rikitó gyászpompáját ölti magára. Nem igy vagyunk-e mi is vágyainkkal, reményeinkkel? Kívánságaink eleinte gyengédek, félénkek, mint a halványzöld levelek, fehér szirmokkal vegyitettek! Oh a mi fehórviolás álmaink. Amint haladunk a korral vágyaink is színesebbek, élénkebbek lesznek — és a jó isten, aki felülről nézi szivünk virágzását, nagyon jól tudja, melyik rügyből fakasszon Ízletes gyümölcsöt — és melyik rügynek sárgapiros levelét forrázza le a csalódás őszi harmata, ezüstös zuzmorája. * Mme de Sevigné Grignan grófnőhöz. Az elválás szomorúsága. Drága Gyermekem! íme elmúlt egy rettenetes nap, édesem! Bevallom neked, hogy ezt a helyzetet úgyse bírom ki sokáig. Olyan állapotban hagytalak el, mely még növeli fájdalmamat. Minden lépésedre gondolok s a magaméval nem törődöm. Szivem csak akkor nyugodt, ha melletted van, ez az ő természetes helye, rendeltetése. Ami elválásunk óta törtónt, csak növeli fájdalmamat s csak a te édes okosságod gyógyíthatna meg. Szivem s képzeletem csak veled foglalkozik, ezt csak sirva vallom be magamnak ós sirva gondolok rád. Mindenütt kereslek, azt hiszem mindenem hiányzik, pedig csak te hiányzol nekem. Szemeim, melyek gyönyörködve pihentek vonásaidon, hiába keresnek, nem találnak többé. Nem kívánok egyebet a jövőtől — csak néhanéha — hozva vissza a multat. Tudod, hogy távolléted milyen szenvedést okoz nekem smot még sajnálatraméltóbb vagyok, mert oktalanul hozzászoktattam magam jelenlétedhez. Azt hiszem, hogy búcsúzáskor nem öleltelek meg eléggé; de hát mért is takarékoskodtam? Nem ismételtem eléggé, mennyire boldoggá tett gyöngédséged, liáládatosságod. S talán nem is ajánlottalak eléggé Griguan ur ügyeimébe. Nem köszöntem neki se meg eléggé szíves jóságát, melylyel irántam viseltetett. Istenem mennyi mulasztás! Most pedig a kíváncsiság gyötör, hogy meg-