Délmagyarország, 1911. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1911-04-02 / 76. szám

1911 április 2 DELMAGYARORSZAG 5 egyéb dolguk akadt nem jönnek el. Az orvos Persze nem mehet utánuk. Rendelőhelynek a lehetőséghoz képest annál a háznál jelölnek ki helyiséget, ahol trachomás beteg van. Ezt célszerűségi okból teszik igy. Berkes dr kerületében két rendelőhely van: Ábrahám János tanyáján és az mórahalmi iskolában, Kuti dr kerületében három helyen rendelnek: az Ábrahám-féle tanyán, Juhásznó lakásán és Tombác István házában, Gáspár dr a saját lakásán kivül özvegy üreguss Józsefné ós Katona János tanyáján kezeli a trachomás betegeket. (A régi és az uj rendszer.) san fejlődő tiszaparti metropolisnak a külterületén hogyan szedi áldozatait az a ragályos betegség, amelyről tudnak, amelynek az áldozatait meg lehetne még menteni a munkának, az életnek, ha megfelelő erő és eszköz állana rendelkezésre. Ma hiányzik az erő, ma hiányzik az eszköz, de épen Szegednek az érdeke, hogy megteremtsük az eszközt és az erőt és ne engedjünk elpusztulni annyi sok száz embert. Padi Jób. A képviselőház ülése. (,Szuhányi a sajtóról.) Szuhányi Ferenc (munkapárti): A városok ós vármegyék tisztviselőinek fizetésrendezóse a jó közigazgatás érdeke, ez utóbbi pedig szükséges ahhoz, hogy a nemzetiségi ós szociálisztikus izgatások csökkenjenek. De a kereskedelemnek és iparnak is fontos érdeke a jó közigazgatás. Nagy baj, hogy a közigazgatási rendeleteket olyan tisztviselők adják ki a minisztériumokban, akiknek az életről fogalmuk sincs. (Helyeslés.) Az ököritói segélyek késedelmezóse is csak a rendes közigazgatási késedelmezésnek volt a folyománya. Vigasztaló ebben csak az, hogy a lakosság nem volt rászorulva a segélyekre, mert nem is sürgette. Az ottani nagy nyomor csak az ujságiró-fantázia szüleménye. Ezután a sajtóról szólt a Ház engedélyével. A kritika nem árthat senkinek, tehát a sajtó is, amely kritizálni szokott, elviselheti. Nem akarja a sajtószabadságot megnyirbálni, de a sajtó, amely ideális célok szolgálatában állott, ma legnagyobbrészt üzlet és ezért a konkurrencia legyőzése szenzációkban, leleplezésekben és teljes hazugságokban tobzódik. Várady Zsigmond: Nono! Szuhányi Ferenc: Példa erre egy legutóbbi újságcikk az ököritói eseményekről. Sümegi Vilmos: „Az Újság" irta, a kormánypárt főlapjai Szuhányi Ferenc: Nem mondottam nevet. De itt van „A Hét" március 19-iki száma, amely az ököritói eseményekről szólva megrágalmazza a vármegyei tisztviselőket, hogy a segélyeket maguknak viszik el. (Fölháborodott közbeszólások a munkapárton.) Egy hang: Hol a királyi ügyész ? Szuhányi Ferenc: Hát ez nemcsak megyei tisztviselők ellen . . . Sümegi Vilmos: Ezt kormánypárti ember irtai Szuhányi Ferenc: . . . hanem egy osztály ellen izgat. Huszár Károly: Az a kérdés mennyivel támogatja a kormány ezt a lapot? (Zaj.) Blanár Béla: Hol a királyi ügyész? Szuhányi Ferenc: Hogy ilyen rágalmakat lehet büntetlenül irni, az nagyobb botrány, mint a segélyeket nem kiosztani. Itt valami áramlat céltudatos működése nyilvánul meg, amely a vezető elemet le akarja gázolni, a pocsolyába rántani, hogy a vezetést aztán egy másik áramlat vegye a kezébe. De nem tehetünk ellenük semmit, mert ők a hatalmasabbak, ők a közvélemény tolmácsai, szuggerálói, gyakran talán svengálijai. A védelemnek valami módját meg kellene találni a sajtó hatalmi túlkapásai ellen. Sümegi Vilmos: Államosítani kellene a sajtót! (Gúnyos derültség.) Szuhányi Ferenc: A becsület védelmének egy intenzivebb módja mégis lehetséges a sajtószabadság érintése nélkül. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezután a közigazgatási alkalmazottak helyzetéről szói. Elfogadja a költségvetést. Az elnök ezután tiz perc szünetet rendelt el. (A sajtó védelme.) Huszár Károly (néppárti): Reflektált Szuhányinak a sajtó ellen intézett támadására. Szentiványi Gyula közbeszól. Barabás Béla: Ne beszélj, hisz olyan hangod van, mint egy nyugalmazott operaénekesnek. (Derültség.) Huszár Károly azt fejtegeti, hogy a sajtó mindenesetre jobban tenné, ha inkább az alsóbb néposztályok szociális helyzetével foglalkozna, mint a szenzációs rablógyilkosságokkal. Fölhívja a kormány figyelmét az egyesületi joggal való visszaélésekre, a titkos egyesületekre, a szabadkőművesek működésére, amelyet titkossága miatt nem lehet ellenőrizni. Pető Sándor: Mindenki tagja lehet, ön is. (Derültség.) Huszár Károly: A szabadkőművesség ma már valóságos állam az államban s humanitárius föladatai helyett politikára adta magát. Emlékeztet arra, hogy a nemzeti ellentállás idején a szabadkőműves páholyok adták a kormánynak a terveket a nemzet letörésére. Maga Tisza István gróf is hibáztatja már azt a hatalmaskodást s azt a kártevő munkát, amit a túlzó szabadkőművesek a társadalom bomlasztására végeznek. Sürgeti a választójog reformét, hogy a munkások is hozzájussanak az őket megillető politikai befolyáshoz s hogy a kormányzat és a közigazgatás is megteljék végre szociájis szellemmel, Azelőtt állami trachoma-orvosok gyógykezelték a betegeket. Szegeden, a külterületen több ilyen trachomaorvos volt, de az állapot akkor sem volt jobb a mainál. A tanyai trachomaorvosok állásukat nem te kintették állandónak, sem hosszúidéig tartónak, hanem inkább ideiglenesnek, nem birták ki a tanyai életet és ennélfogva gyakran volt változás. Az uj orvosoknak idő kellett alioz, hogy megismerjék a viszonyokat, mire pedig tisztában voltak a helyzettel, addigre uj orvos jött, akinek ismét tanulmányozni kellett a dolgot. Ezeket az állásokat később be is szüntették és a trachomás betegek gyógykezelésével a külterületi rendes orvosokat bizták meg, akik ezért a munkájukért évi ötszáz korona tiszteletdijat kapnak az államtól. Az orvosok atrahomás betegektől a ggóggkezelért orvosi honoráriumot nem kapnak. A belügyminisztérium költségvetésében évi százhúszezer korona van fölvéve a trachoma elleni védekezésre. Ennek az összegnek huszadrésze — hatezer korona — Szegednok ' "jut. Az állam tehát nem szűkmarkú Szegeddel szemben, de hát sajnos nem áll elég költség a rendelkezésére. Meg kell azonban állapítani azt és ez az egyetlen vigasztaló tény, hogy az utóbbi időben határozott javulás állott be. Persze ez a javulás még nem jelenti azt, hogy csökkent volna a veszedelem, mindenesetre azonban jelent valamit. Még ma is nagyon elszomorítóak az állapotok, azonban kedvezőbbek, mint voltak husz-huszonöt óv előtt. A külterületi orvosok lelkiismeretesen végzik ő munkájukat, nagyon sokat dolgoznak és ami javulás ezen a téren mutatkozik, az tisztára nekik köszönhető. (Szaporítani kell az orvosokat.) Szeged város törvényhatósági bizottsága már hónapokkal ezelőtt két uj külterületi orvosi állást szervezett. Egyet az Alsótanyán, egyet pedig Röszkén. Ezeket az állásokat rövid időn belül be fogják tölteni. Ez azt jelenti, hogy az eddig orvosi kezelés nélkül álló betegek orvosi kezeléshez jutnak ós a helyzet javulni fog. Mindenesetre megnyugtató a két uj állás szervezése, de ezzel a baj korántsem ért véget. Gondoskodni olyan megoldásról, amely lehetővé teszi azt, hogy valamennyi trachomás beteget gyógykezeljék. Ez csak akkor válik lehetségessé, ha megfelelő intézkedés történik. A két uj orvosi állás szervezése,—amelyért elismerés és dicséret illeti elsősorban Szeged város kitűnő polgármesterét, Lázár György dr-t és Faragó Ödön dr, tiszti főorvost — csökkenteni fogja a nagy számot, de meg nem szünteti a trachomát. Ez különben nem is lehetséges. Egyenlőre szükséges volna egy ujabb vizsgalatot elrendelni, amelynek során meg tudnak állapítani, hogy hány ember szenved trachomaban és akkor, ha ezt a vizsgálatot befejeztek, a körülményekhez képest meg lehetne tenni az intézkedéseket. FJ a riport, amely pontos ós megbízható emberektől beszerzett adatok alapjan nodott meg, nagyon szomoru. a h/jí szélnek, elmondják, hogy ennek a hataima— Vita a sajtóról. — tudósítónktól.) A belügyi költségvetés vitája ma folytatódott, meglehetős lanyha érdeklődés meilett. Kissé élénkítette a hangulatot a munkapárti Szuhányi Ferenc és a néppárti Huszár Károly vitája a sajtóban az ököritói segélyosztás felől megjelent cikkek körül. Interpellációk is voltak: Pető Sándor az Óbuda—Hungária-utközött építendő Duna-hid tárgyában a pénzügyminisztert, Pop-Csicsó István az eggerbergi népkönyvtár elkobzása miatt a belügy- és igazságügyminisztert interpellálta. Mindent összefoglalva: a húsvéti vakáció szele már ott fújdogált a padsorok fölött s az ülésnek máris vakációs színezete volt. Návay Lajos alelnök negyed tizenegy órakor nyitotta meg az ülést. Fölolvasták az ülésszak alatt válasz nélkül hagyott interpellációk jegyzékét. Negyvenöt ilyen interpelláció van, a beterjesztett interpellációk négyötöd része. A legtöbbet a miniszterelnök és a kereskedelemügyi miniszter hagytak válasz nélkül. A mai ülésre interpellációkat jegyeztek be : Pető Sándor az Óbuda—Hungáriakörut közötti Dunahid ügyében a pénzügyminiszterhez. Batthyány Tivadar gróf a fiumei kórdósben a miniszterelnökhöz. Pop Cs. István az egerbegyi (szebenmegyei) népkönyvtár föloszlatása ügyében a belügy- és igazságügyminiszterokhez. A Ház ugy határozott, hogy délután fél kettőkor tár át az interpellációkra. (Városok segélye.) Mandorff Géza báró (Justh-párti) a belügyi tárca költségvetése során a városok állami segélyezésének kérdését fejtegette s határozati javaslatot nyújtott be az iránt, hogy küldessék ki parlamenti bizottság a városok dotációjának megállapítására. Hoványi Géza' (munkapárti) szerint a jelenlegi segélyösszeg csak azért nem négy millió, mert. 1909 óta rendes költségvetésünk nem volt és a tétel nem fejlődhetett. A kormány elismeri a városok segélyezésének jogosultságát, de azt nem a városok, hanem a jó közigazgatás érdekének tartja. A fölosztás mikéntjére vonatkozólag, mint értesül, a kormány törvényjavaslattal fog a Ház elé járulni. (Helyeslés.) A városi tisztviselők fizetesrendezese a vármegyei tisztviselőkével együtt történt meg. Egy városi törvény megalkotása azonban csak bevezető lépés a városok szükségleteinek megalkotásában s ezt föltétlenül követnie kell egy külön városi tőrvénynek, amelyben a városok viszonyai szabályoztatnak. Preszly Elemér (Justh-parti) karhoztatta, hogy a miniszterelnök három más tárcát is vállalt, aminek eredménye, hogy egyik tárcáját sem láthatja el teljesen. Kérte a belügyminisztérium épületének, uj levéltári épület fölépítését és kérdezte, mire való a ciganybiztos, akinek állása szintén föl van veve a koltsegvetesbe. Rátért a nemzetiségi kérdésre, amely a legnehezebb probléma. . Közegészségügyi törvényeink kiegészitendok, mert 1876 óta egységes közegészségügyi törvényt nem alkottak, csak meglevőket egeszitettek ki rendeletekkel. Az elelmiszerhamisitást szigorúbban kell űldozm, az orvosok helyzete is rendezendő. Kérte az aszódi járás szervezését. , . , „ Ismételten sürgette a városi segelyek rendezését és nem fogadta el á belügyi költségvetést.