Délmagyarország, 1911. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1911-04-01 / 75. szám

2 DELMAGYARORSZAG 1911 április 1 1911 igaz, őszinte, tettekben megnyilatkozó hűségétől függ, hogy a magyar nemzet régi rajongó szeretete iránta ismét hajdani fényében feléledjen. Budapest liatvanmilliős kölcsöne. A főváros pénzügyi bizottsága Bódy Tivadar tanácsos elnöklete alatt ma délelőtt ülést tartott, hogy az ülés első pontjául megbeszéljék a hatvanmilliós kölcsön fölvételének módozatait. Bódy tanácsos mindjárt az ülés megnyitásakor bejelentette, hogy olyan okok jöttek közbe, amelyek a kérdésnek a napirendről való levételét eredményezik. A kölcsön megbeszélését tehát halaszszák el a következő hétfőre, április harmadikára összehívandó ülésig, mert a főváros az utolsó percben még rendkívüli ajánlatokat kapott. Bódy tanácsos kijelentése szerint tehát a főváros előtt nemcsak a Magyar Bank és svájci, meg nómot bankcsoportjának ajánlata fekszik, hanem ujabb ajánlatok is érkeztek, amelyekkel számolni kell. Biró Henrik bizottsági tag kifogásolja, hogy ogy gyűlésen terjesztik elő az összes ajánlatokat, hiszen ha még olyan pénzügyi kapacitások ülnének is együtt, akkor is képtelenség, hogy rögtön áttekintsék, átlássák és mórlegelni tudják, melyik az olőnyösebb, jobb ajánlat. Feleki Béla dr azt proponálja, hogy a jövőben az ülés előtt részletesen informálják a bizottság tagjait, milyenek ós miből állanak az ajánlatok. Bódy tanácsos válaszolva a fölszólalásokra, kijelentette, hogyha a bizottsági ülésen csak egy tag is akarja, vagy csak egy tag is fölszólal, hogy a kérdés részleteit tanulmányozni akarja, két napra elhalasztják az ülést ós azalatt mindenki az összes ajánlatokkal átnézheti. Végül hétfőre halasztották a további tárgyalást. Veszedelemben az európaiak. Londonból jelentik: Egy Tangerből érkezett kábeltelegram szerint Fezben és környékén a helyzet renclkivül komoly. A fővárosban élő összes európaiak a különböző konzulátusokon keresnek menedéket. Béke a szentesi görögkeleti egyházban. Szentesről jelentik: A szentesi görögkeleti egyház békéje végre helyreáll. Letics György temesvári görögkeleti szerb püspök a karlócai pátriárkával egyetértően, Vidák Simon görögkeleti lelkészt a szentesi görögkeleti magyar jellegű egyháznál viselt adminisztrátori állásákövetünk el, nincsen bocsánat. Oszvald is egy bün az élet ellen. Nincs a számára bocsánat. Rikácsoljon a napért, az édes-édes életért és haljon meg nyomorultan. Önök azonban megállítanak most engem és kérdeznek, micsoda értelme ennek a rengeteg betegnek ? Tegnap egy hátgerincsorvadásos orvost kisértünk a sirba, aki a föloszlás undok kínjai között ölelte magához a tárgyakat, az embereket, akik azután is itt maradnak és köszönte egy fiatal aszszonynak a tüzet, a tüzet. Ma egy másik beteget látunk. A tabetikusok kacsázó lépéseivel megy majd előttünk!. Merev pupillával bámul reánk. Püffedt nyelvvel próbál dadogni s látjuk az utolsó pillanatot is, amely rettenetesebb, mint a halál: azt, mikor a szemünk láttára meghülyül. Találkozunk itt egy iszákossal és ledér leánynyal is. De ha visszamennék a többi darabba, egy egész sereg ilyen beteget tudnék még fölhajszolni s sorban klinikai cédulákat ragaszthatnék a homlokukra: tabes paralysis prossessiva, morál insanity, neurasthenia, megelomania, delírium tremens, liysteria. Csakugyan jogos a kérdésük. Önök egészséges emberek s önök többségben vannak a nézőtéren. Fölkiáltanak: kórház. Az orvosok azonban azt mondják: szinház. Ugy látszik, nekem kell döntenem ebben a pörben. A német orvosnak, aki ujabban könyvet irt Ibsen betegeiről s kimutatta, hogy a betegek egytöl-egyig szimulánsok és tói fölmentette és helyette az egyház vezetésével Trbojovics Petronius dr, a hódmezővásárhelyi lelkészt bizta meg. Vidák lelkész volt az, aki szélsöleg ellentállott, hogy a szentesi görögkeleti egyház magyar liturgiát ne alkalmazhasson. Államosított rendőrség tervezete. — Miskolczy László indokolása. — (Saját tudósítónktól.) Szerdán a vidéki rendőrkapitányoknak egy nagy küldöttsége járt a képviselőházban, hogy átadja KhuenHéderváry Károly gróf miniszterelnöknek a városi rendőrség államosításáról szóló törvénytervezetet, amelynek Miskolczy László budapesti rendőrkapitány a készitője. * Ez a törvénytervezet — amelyet különösképen Tisza István grófnak is átadtak a rendőrkapitányok — ma nyilvánosságra korült. A javaslat cime oz : Törvényjavaslat a városi rendőrség államosításáról. (Javaslat és indokolás.) Készítette : Miskolczy László. A javaslat főbb paragrafusai : 1. §. A közbiztonság föntartása a magyar állam területén állami föladatot képez ; gondozását és az ezzel kapcsolatos ügyek intézését az állam az általa szervezendő és fönntartandó államrendőrségi testülettel látja el. Államosított rendőrség egyelőre csak a törvényhatósági joggal felruházott és rendezett tanácsú városokban, valamint azokban a határszéli községekben szervezendő, amelyek a külfölddel élénk összeköttetésben állanak. A városi államrendőrség hatásköre fontos állami érdekekből, a második kikezdésben emiitett helyek szomszédos községeire is kiterjesztendő. t Ez a szakasz világosan ós intézményesen megteremti az egész ország területére kiterjedő államrendőrségi organizációt. A következő szakaszok jelzik a közigazgatási szolgálatban előálló változásokat, a határrendőrség megszüntetését, az uj szervezet hatáskörét és föladatait, illetékességi fokát, területeit és a hivatalos eljárásának módozatait. Ez a rendkívül érdekes rész, amelyet helyszűke miatt nem közölhetünk, tart egészen és bezárólag a 37. szakaszig. A következő szakasz igy szól: komédiásak, mert a tünetek hamisak, nincs igaza. Ezek csak színpadi betegek és a betegségük művészi, a betegségük mindig valami mást jelent. Szimbólum. Önöknek azonban, akik idegszanatóriumról beszélnek, csak félig van igazuk. Vegyék figyelembe, hogy az egész tizenkilencedik század társadalma betegebb volt, mint egy idegszanatórium. Csakugyan sárból és vérből gyúrta Ibsen az embereit. De miből gyúrhatta volna másból ? Egy kórházat vitt a szinpadra. De gyakran mondta, „hogy az egész társadalmunk egy kórház. Ő tehát nem panoptikumot csinált sápadt viaszfigurákkal, paralitikus paprikajancsikkal, nem frivól játékot űzött a betegekkel, de gyógyította is őket és minket, mint egy orvos. Az ő paradokszalis ősei tagadnak egy régi igazságot s egy ujat hirdetnek. Összetörnek egy házasságot, hogy egy jobbat alkossanak; betegek, hogy mi egészségesek legyünk; meghalnak, hogy éljenek. Nóra és Ellida, a tenger asszonya, mind a ketten egy eljövendő istenfrigyről beszélnek férfi és nő között. Ép igy prédikál életet Solness, a toronyról leugró, nem az életével, de a halálával ; és épugy egy uj életet igenelnek a Rosmesholm hősei, az öngyilkos Rosmer és Rébekka — mikor belevetik magukat a patakba — nem az életükkel, de a halálukkal. Pokolba a régi házassággal, a régi ambícióval, a régi szerelemmel. BIgy újnak kell jönnie. Ezen a ponton érkeztünk el Ibsen legmélyebb értelmezésé* 38. §. Rendőrségi ügyekben a belügyminisfa tórium a legfőbb felügyeleti, ellenőrző és fegyelmi hatóság. Ez a szakasz, amely magában hordja a központi rendőrigazgatóság csiráját. Hogy ez menynyire igy igaz, kitűnik az utána következő paragrafusokból, amely első bekezdésében ezeket mondja : 39. §. A városi államrendőrség egységes szervezetet alkot, melynek kötelékében minden egyes hivatali állás rendszerint csak az intézmény kötelékébe tartozók által tölthető be. Tisztviselői személyzete az előképzettség tekintetéből három csoportra különittetik, úgymint az intézkedő vagy jogi, a végrehajtó vagy külső szolgálatot teljesitők ós a segédhivatali tisztviselők csoportjára. Lássuk már most, miként képzeli el a tervezet azt a belügyminisztériumi főhatóság alatt működő egységes szervezetet? Erre a kérdésre válaszolnak a 45. §. A városi államrendőrség aszókhelyéről elnevezett rendőrkapitányságokból, a fontos állami érdekből a rendőrkapitányságok mellett szervezett kirendeltségekből és őrsökből, a Budapesten, Kassán, Debrecenben, Kolozsvár, Győr, Temesvár és Fiúméban szervezendő rendőrfőkapitányságokból, továbbá a Budapesten ós Kolozsvárott fölállítandó kerületi rendörfőnökségekböl áll. 46. §. Rendőrkapitányság minden törvényhatósági ós rendezett tanácsú városban szervezendő, ozenkivül csak ott, ahol azt fontos állami érdekek kívánják. Budapesten a rendőrség szervezeti beosztása, tekintettel a főváros különleges viszonyaira, az eddigi marad. A külterületi főnökség e helyen a jelenlegi szervezettel hozandó kapcsolatba. Kisés nagyközségekben, fontos állami érdekek fönforgása esetén kirendeltségek, illetőleg őrségek állitandók föl. Ez a két szakasz dióhéjban előadja az uj magyar rendőrállam szisztémáját, amelyet vidéki városi beosztásával oda fognak kötni a mindenható központhoz Budapesten. Ez a központ pedig a kormány teljes hatalma alatt áll. Természetesen ez a törvénytervezet nem tekinthető véglegesnek, csak egy szakértő tervezete, olyan, mint volt annak idején Demeczky Mihályé a hat uj egyetemről. Mindenesetre szóba fog kerülni a Házban is. hez. A mai ember beteg és züllött ; meg kell szűnnie, ujja kell születnie. El kell pusztulnia a mai emberiségnek, a XIX. század nyavalyásainak, hogy megszülessen az ujember. Az ember egy vázlat, amit ki kell teljesíteni ; „der Mentsch ist etwas, das iiberwinden werden muss" : „az embert tul kell szárnyalnunk", mondja Nietzsche, az emberfeletti ember, az isteni ember szárnyalja tul. Ezzel a szózattal Ibsen a halál prófétájából az élet prófétájává lesz. A Kisértetek-ben is az élet prófétája. Néznék csak, az utolsó pillanatban itt is kisüt a nap ós kiragyog az optimizmus. Egy élőhalottra süt már, Oszvald sárga arcára, de az minegy. Ez az ember a testet öltött hazugság volt. A szülei nem szerették egymást s neki nem is volt joga élni. Egy roncsot söpörnek csak ki az életből és a színpadról. — Azok azonban, akik itt maradnak, egy edző igazsággal lesznek gazdagabbak. Ugy érzem, hogy ez a dráma valami ujjongót ós nagyon örvendeteset jelent. Minden tettünk, amit teszünk, fontos és szent s a hatás még akkor is bole horgolódik az életbe, mikor mi mar régen a sirban vagyunk. Nem is kell gyilkolnunk, csak egy fanyar igent kimondanunk s egy élet, egy család élete meg van semmisítve. Egyedül vagyunk. Minden ember végzetesen egyedül van; s egyedül kell harcolnunk az igaz* ságórt. Ez az ibseni költészet utolsó szava.