Délmagyarország, 1911. március (2. évfolyam, 49-74. szám)
1911-03-09 / 56. szám
1911 II. évfolyam, 56. szám Csütörtök, március 9 SZÁÍj központi szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, Korona-utca 15. szám c=i Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., c=3 Városház-utca 3. szám e=» ELŐFIZETÉSI AR SZEGEDEN: egész évre . K 24'— félévre . . . R 12'— negyedévre. K 6-— egy hónapra K 2"— Egyes szám ára 10 fillér ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKEN egész évre . K 28— félévre . . . R 14'— negyedévre. K V— egy hónapra K 2-40 Egyes szám ára 10 fillér TELEFON-SZAM: Szerkosztőség 835 c=i Kiadóhivatal 836 Interurbán 835 Budapesti szerkesztőség telefon-száma 128—12 A sínek mentén. ii. Ugy a helyi kereskedelem, mint az ipar nézőpontjából különösen nagy jelentősége van annak, hogy minél nagyobb legyen a város idegenforgalma és hogy Szeged központisága minél nagyobb területen minél több várossal szemben kidomborodjék. Aradig, Szabadkáig, Temesvárig alig-alig van helység, amely számbavehető versenytársa lenne a hatalmasan fejlődő Szegednek és ha olyan vasúti összeköttetések teremthetők a szomszédos városokkal és községekkel, amelyek egyéb érdekek mellett Szeged érdekeinek is megfelelnek, a nagygyá való fejlődés útját mérhetetlenül megkönnyítettük és megrövidítettük. Gondoljunk csak arra a reggeli gyorsvonatra, amelyet röviddel ezelőtt iktattak a menetrendbe Újlaki Antal törvényhatósági bizottsági tag kezdeményezésére. Mekkora idő- és pénzmegtakarítást, a forgalom lebonyolításának micsoda megkönnyebbítését és meggyorsítását jelenti az, hogy reggel hat órakor gyorsvonat indul Szegedről Budapestre és liogy a Budapestről este tiz órakor induló gyorsvonattal még aznap vissza lehet jönni. Azt hiszszük, hogy ennek az uj gyorsvonatnak az elindulása többet basznál a szegedi gazdasági, sőt : a nemzeti érdekeknek is, mint minden beszéd, amit hajnali hat órakor vagy azelőtt mondanak el a legunalmasabb tehervonat buta bumlizásával versenyezve. Az államvasutak menetrendje kétségen kivül minden igényt kielégít. Az ország egész területét behálózó hatalmas Máv. nem Szegedért van, jogosult helyi érdekek kielégítése is csak abban az esetben kérhető és várható tőle, ha az nagyobb érdekek sérelme nélkül eszközölhető. Talán fölösleges is említeni, hogy a Mávnál minden gazdasági érdekektől támogatott kérelem figyelembe jön és lehetőleg kedvező elintézést nyer. Szeged a kért reggeli gyorsvonatot a lehető legrövidebb idő alatt megkapta. Ezzel nem remélt mértékben megkönnyebbült kereskedőknek, iparosoknak, politikusoknak, orvosoknak, ügyvédeknek, szóval minden rendű és rangú embereknek a fővárossal való közlekedése, aminek mérhetetlen hasznairól tovább beszélni fölösleges. Ezek mellett a nagy arányok mellett Szeged fejlődése érdekéből különösebb jelentősége van annak, hogy Szegednek a környékbeli városokkal minél jobb vasúti összeköttetése legyen. Sok rendezett tanácsú város és tömérdek község jön itt számításba, amelyek életét erősen bele kell kapcsolni Szeged nappali és éjjeli életébe. Négy hijján ezer község van a délvidéknek Szegedet környékező vármegyéiben. Csanádmegyében, amelynek vasúton elérhető községeit az arad—csanádi kapcsolja Szegedhez, huszonhét községe van. A terjeszkedés, az erősödés más értelemben nálunk nem magyarázható, minthogy Szegednek valóban és vitathatatlanul az ország második fővárosává kell kinőnie, amihez föltétlenül szükséges, hogy nagy környéke legyen, amely szükségleti cikkeit nem Budapesten, hanem Szegeden szerzi be, kulturigényeinek kielégítésére és fokozására minden lehető eszközt itt megtalál és erősen, intenziven belevegyülhet Szeged nappali és éjjeli életébe. Vizsgálni kell tehát, hogy Makóig, sőt Nagylakig olyan közlekedést létesitett-e és tart-e fönn az Acsev, amely a mi kárunkra nem szolgál egyoldalú és másirányu érdekeket. Szegednek a közvetlen környékét először ebben az irányban kell megteremtenie. Egyetlen nagyobb városnak sem hozzáférhető olyan könnyen és gyorsan Szeged, mint Makónak. A Szegeddel való minél jobb összeköttetés makói érdek is, a makóiak jobban húznak Szegedhez, mint Aradhoz, Szeged szeretete mellett Makón már közvélemény alakult ki, ami a makóiak okos józanságának és praktikus észjáHová megyünk 1 Irta Henri Lavedan. SZEMÉLYEK: Devain ur. Devainné. Germaine 20 éves Jeanne 17 éves Louise 15 éves gyermekeik Agatha 13 éves Blanche 11 éves Egy óra délután. Devain és felesége kettősben ülnek szobájukban. A nagy, kettős ágyon öt rózsaszín leánykalap látszik. Az ajtó kinyilik és az öt leányka bejön. Devain ur: Nos, gyerekek ? Kimentek mamával ? Meg vagytok elégedve ? Jeanne: Hová megyünk? Devain ur (titokzatosan): Majd megtudod. Ugyan, ez a leánysereg az enyém volna ? Ez lehetetlen. Tulsok van belőletek. El fogok adni valakit. , Louise: Nem, papa, nincs sok belőlünk. Nem, kis apám! Agatha: Nincs elég belőlünk! Louise: Igazán, én szeretném, ha húszan lennénk: Husz Dervain kisasszony! Devain: Az ördögbe is. (Feleségehez fordul): Hallod ezt! Louise: Mentől több gyerek van . . . annál... Devain: Annál rosszabb kedvű a papa. Agatha: (apjához fordul): Tudod, mit kellene tenned, ha nagyon jó papa akarnál lenni ? Devain: Mit? Agatha: Velünk jönnél. Blanche: Igazán, papa! Devain: Lehetetlen, édes kis macskáim! Blanche Rossz vagy! Agatha: Megnevettetr él bennünket! Devain: Ezt majd elvégzi mama helyettem. Agatha : Az nem ugyanaz. Mama, az csak mama, ő mindig komoly és illedelmes, de te szamárságokat is mondasz és gunyolódoi. Devain: Kisasszony, kegyed elfelejtkezik magáról! Louise : Te nem bánod, ha kocsiba ülünk. De mama mindig omnibuszba ültet bennünket. Szóval, te sokkal furcsább vagy. (Devainnéhez): Ugy-e, nem haragszol, hogy ezt mondom? Devainné: Cseppet sem, édesem. Agatha (apjához fordul):De jövő vasárnap velünk jössz, ugyebár? Devain: Egy más vasarnapon, igen. Megígérem. , , , Jeanne: Epen egy eve mondod ugyanezt. És minden vasárnap azokon a csúf könyveken dolgozol. Agatha: Mivel vagy elfoglalva ma? Devain : Te azt ugy sem ertenéd . . . Agatha: Mondd Germainnek, ő már megérti. . , . Devain: Nos, a mezőgazdasági osztály évi kimutatásán dolgozom. Blanche: Huh, be unalmas lehet! Devain: Ellenkezőleg. Szenvedélyesen szeretem. De ne veszítsetek el annyi időt! Hopp! Rajta! Távozás! Agatha: Milyen kalapot vegyünk? Blanche: A rózsaszint. Germaine: A szépet? Oh, jó lesz ez is. Devain: Dehogy. Csak vegyétek föl a rózsaszint. Azt akarom, hogy a leányaim szépek legyenek és hogy mindenki visszaforduljon utánuk! Jeanne : De mindebből még nem világosodik ki, hová megyünk tulajdonképen. Devain: Kérdezzétek a mamát. Louise: Mama! Agatha: Mama! Devainné (boldogtalanul): Mi a . . . a . . . Ejh, ne beszéljetek mind egyszerre! (Férjéhez): Segits hát! Devain: Akarod? Nem tudod egyedül eldönteni ? Devainné: Kérlek, édes barátom, mondd, hová menjünk? Blanche : Igen, drága apácskám. Devain: Menjetek az uj cirkuszba. Blanche: Bevallom, hogy nem nagyon vágyom oda. Devainné: És ti? Liouise: Ott már kétszer voltunk. Mindig ugyanazt adják. * Agatha: Mindig. Csupa clownok vannak benne! Devain : Természetesen! Nem lehetnek madarak!