Délmagyarország, 1911. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1911-03-30 / 73. szám

I Ssgsalss 112 DELMAGYARORSZAG 1911 március 30 nek a megvédése.. Más, ennél távolabb fekvő célt egy oly hajóhad, amely elsőrangú csatahajók dolgában csak 1920-ban fogja elérni azt a létszámot, amelyet tengeri érdekeink megvédésére már Tegetthof is szükségesnek tartott, ha akarná, sem követhet. Ily célokat és terveket gyanítani négy szál Dread­nought épitése és vizrebocsátása mögött, igazán tréfás képzelődés, vagy naiv tá­jékozatlanság. A hadsereg fejlesztésének reformja elodázhatatlanná vált. Az elmúlt rezsim azt „kikapcsolta", bár a kormányválság idején voltak oly koaliciós tervek is, amelyek ez égető reform „bekapcsolá­sára" hajlandók lettek volna. A munkapárti kormány ezt a nagy kérdést megtisztitottamindenmás hozzá­tapadt mellékkérdéstől. Vállalta a lét­szám fölemelését, mert az ország ha­tárainak védelme a világon a legelső kormányföladat. S mert katonai készü­letlenségiink miatt csaknem egy rettentő világháború szakadt a nyakunkba. A háborút, annak veszedelmeit a miniszterelnök a legmodernebb politiku­sok fölfogása szerint bírálta meg. Nem­csak a nemzet becsülete, esetleg terü­leti épsége forog itt kockán, lianem oly nemzetgazdasági javak elvesztése ós elpusztulása, melyet elkerülni egyet­len biztos mód van : az a teljes fegy­veres készenlét, melytől ma igen távol állunk s melyet csak védrend­szerünk gyökeres reformjával érhe­tünk el. Ám a miniszterelnöki beszédnek a befejezése volt az, ami a nagy többség lelkét megrázta és érzéseit zajos kitö­résre birta. Khuen-Hédervárygróf vissza­utasította azt a vádat, mintha a koalí­ció idején a szabadelvüpárti politikusok (tehát a mostani munkapárt magja) lesben állottak volna. A méltatlan vád visszautasítására a miniszterelnök oly önérzetes és férfias kifejezésekkel élt, hogy nem csoda, ha a hatalmas többség tapsban tört ki s az ellenzék szinte restelkedve ült padjain. Mert soha többség nem halt meg oly szépen, mint a volt szabadelvii­párt; és soha uj többség nem született meg önzetlenebb és hazafiasabb inten­ciókkal, mint a munkapárt. A munkapárt és élén Khuen-Héder­váry gróf nem jött a nemzet hívása nélkül. Az országot kellett kimenteniök a megbukott kormányrendszer jégtáblái közül. S Ők kimentették. Török inozejósitűs az albánok ellen. Szalonikiból jelentik: A hivatalos cáfolatok és az észak-albániai helyzet kedvező feltüntetése dacára, a helyzet napról-napra jobban elmérge­sedik, ugy, hogy a kormány ismét élesebb in­tézkedésekhez kénytelen nyúlni. A hadügymi­niszter ideérkezését holnapra várják. Vezető­körök Ipekből és Djakovából komoly jelentéseket kaptak, amelyek szerint arnauták mindenütt ellenséges magatartást tanúsítanak a hatóságok és a katonasággal szemben. A málisszorok áruló magatartása következtében egyelőre két zászló­aljat inditottak el Ipekből Guzinjébe. A határ­menti lakosságot, különösen a mohamedánokat sietve fölfegyverzik. Vincellérek zavargása. Bar sur Aubebó'l jelentik: A hatóságok a községházára kitűzött vörös zászlót eltávolították. Az elégedetlen vincellérek tüntetést rendeztek, végigvonultak az utcákon. A tüntetők az alprefektura ablakait bezúzták, leszakították a zászlót és helyébe vörös zászlót tűztek ki. A prefektus, aki rövid­del ezután a helyszínére érkezett, a vincellérek bizottságával tárgyalásokba bocsátkozott és megígérte a csapatok visszavonását, ha a tünte­tők nyugodtak lesznek. A vincellérek megígér­ték ezt, mire a prefektus a csapatokat vissza­küldte. A tüntetők ezután szétoszlottak. Egész éjjelen át aránylag nyugodt volt a helység. Béke Mexikóban. Nemjorkból táviratozzák: Taft elnök bizalmas közléseket tett a szenátus külügyi bizottsága előtt az okokról, amelyek szükségessé tették a haderő mozgósítását. San­Antonióból azt jelentik, hogy Madero szerint már a legközelebbi napokban megindulnak a béketárgyalások az Unió ós Mexikó között, Diaz elnök pedig megbarátkozott a lemondás gondolatával. A Reichsrath föloszlatása. — Alkalmazzák a 14. §-t. — (Saját tudósítónktól.) Befejezett dolog, hogy az osztrák képviselőház elnapolását annak föloszlatása követi és vagy juniusban, vagy az őszszel meglesznek az uj választások. S most a választási terminusok attól függnek, hogy melyik időpontban következik be a Reichsrath föloszlatása, érthető feszültséggel kombinálgatják a feloszlatás dátumát. A pár­tok egyrésze azt szeretné, hogy ha már most megtörténnék a feloszlatás és juniusra kiirnák a választásokat, mert igy elkerül­nék a hosszú választási agitációt, ami tö­mérdék pénzbe és izgalomba kerül. Legtöb­ben azonban az őszi választás mellett van­nak s ezt az állásfoglalást a szocialista ós radikális „vörös róm"-től való félelem indokolja. Attól tartanak, hogy nyáron a polgárság távollétében a szocialisták és a radikálisok kerülnének túlsúlyra. Bienertli báró miniszterelnök most a tar­tományi helytartókkal tanácskozik a válasz­tás időpontjának megállapítása miatt. E ta­nácskozások után — valószínűleg már csü­törtökön — a miniszterelnök kihallgatáson jelenik meg a király előtt és ekkor történik meg a döntés a Reichsrath föloszlatásának és a választásoknak időpontja fölött. Jellemzi a helyzetet az is, hogy a kormány most a cseh tartomány gyűlést is föl akarja oszlatni, mert mindaddig nem látja biztosítottnak a bókét Ausztriában, mig a cseh tartomány­gyiilósen nem intézik el a cseh-német vi­szályt. A tizennegyedik paragrafust már legköze­lebb igénybe veszi a kormány. Nagy szük­sége van mindenekelőtt a büdzsé-provizó­riumra, amelyet legelsőnek fog életbelóptetni, utána az ujoncjavaslatot. A delegációban megszavazott költségek fedezésére folyó­számla-kölcsönt fog fölvenni az osztrák kormány, mert a kölcsönjavaslatot a tizen­negyedik paragrafussal nem lehet életbe léptetni. értelme sem egyéb, mint elhülyülósi hajla­mának játékszere. Spitta: Ezt még be kellene bizonyítania. Hassenreuter: Önmaga bizonyítja, amint fölnyitja száját! Ön tagadja a beszéd művé­szetét, az orgánumét, •— és a hangtalan brekegés művészetét akarja a helyére tenni. Ön tagadja a drámai cselekmény szükséges­ségét és azt állítja, hogy az csak értéktelen ós gátló, hogy azoknak való, akik itt is csak az alaposságot keresik. Ön elhanyagolja a költői igazságszolgáltatást és a bün és bűn­hődés elvét közönséges agy találmányának tartja: szóval kiválóságod, tudós és nyaka­tekert gondolataival kivégzi az egész er­kölcsi világrendet. Az emberi lót magasla­tait azonban meg sem pillantotta. Legutóbb azt állította, hogy adott esetben a tragédia ép ugy szólhat a Mulackstrasse valamelyik borbélyáról vagy napszámosnéjáról, mint lady Macbelhről és Lear királyról. Spitta (sápadtan törülgeti pápaszemét): Amint a törvény előtt, ugy a művészet előtt is egyenlő minden ember, igaz­gató ur. Hassenreuter: Ugy? Ah!? Honnan szedte ezt a csinos közhelyet? Spitta (megingatlanul): Ez a mondás má­sodik természetemmé lett. Talán ellentétbe hoz Schillerrel és Freytaggal, de semmi esetre sem Lessinggel ós DiderotvaL A leg­utóbbi két szemesztert e valóban nagy dra­maturgok tanulmányozásával töltöttem ós a franciák nyomorult álklasszicizmusát belőlük tanultam meg végérvényesen semmibe venni, akár a későbbi Goethe-féle, végtelenül ügye­fogyott színpadi szabályokban jelentkezett, melyek teljes valójukban csupán bebalzsa­mozott ostobaságok. Hassenreuter: Ugy! Spitta : És ha a német szinház föl akar épülni, az ifjú Schillerhez, a Götzöt iró, ifjú Goethéhez és mindig csakGotthold Ephraim Lessinghez kell visszanyúlnia: ezeknél meg­találhatja a gondolatokat, melyek a művé­szet teljességével uralkodnak az élet gazda­ságain és hatalmasak, mint maga a ter­mészet. Hassenreuter: Walburga! Azt hiszem, Spitta ur elcserél bennünket. Spitta ur, ön ismétlő­órát akar tartani. Kérlek, vonuljatok vissza Spitta úrral a könyvtárba és lássatok a tanuláshoz! — Ha az emberi arcátlanságot ós különösen az ifjú emberekét ki lehetne kristályosítani, az emberiség, mint egy egér az ősrégi hegy gránittömegei alatt betemetve feküdne. Spitta : Engem még sem győzött volna meg vele. Hassenrmter: Szerencsétlen! Én nemcsak két szemeszteren át jártam a királyi könyv­tárba, hanem gyakorlatban őszültem meg; én mondom önnek, hogy Goethe szinész­katekizmusa művészi hitvallásomnak alfája és ómegája marad. Ha ez önnek nem tet­szik, más mestert kereshet magának. Spitta (megingatlanul): Véleményem sze­rint, Goethe gyarló színpadi szabályai révén a legaránytalanabb ellentétbe helyezkedett saját művészetével és természetével. Mert mit mondjunk/ mikor ezt irja elő: minden színész, tekintet nélkül arra, milyen jellemű embert játszik, — szóról szóra! •— az ember­evőéhez hasonló arcjátékot mutasson, — szóról szóra! — hogy ezáltal azonnal a szomorujátókok hangulatát keltse a közön­ségben. (A többi tanitvány emberevők arc­játékát próbálja.) Hassenreuter: Vegye hát elő a jegyző­könyvét kedves, jó Spitta és kérem, irja be; hogy Hassenreuter igazgató szamár! Schiller szamárI Goethe szamár! természetesen Aris­toteles is (hirtelen őrült kacagás tör ki rajta) és, hahaha! bizonyos Spitta, egy füles­bagoly . . . Spitta: örvendek, igazgató ur, hogy leg­alább megint jókedvűnek látom. Hassenreuter: Ördögöt, nagyon is rossz kedvem van! Ön csak tünetszámba megy. Tehát nehogy sokra tartsa magát! Ön egy patkány! de ezek a patkányok a politikai téren — átkozott patkánydulás! — kezdik aláaknázni ezt, a mi fenséges, egyesült uj német birodalmunkat. Fáradozásunk jutalmát csalják el tőlünk! és a német művészet kert­jében — patkánydulás! — az idealizmus fájának gyökerét rágják ki: mindenkép sárba akarják rántani a koronát. — El vele­tek, el, el . . . E jelenet szatirikus csattanóját a darab vé­gén kapjuk. Mikor Jolinné, a pallér felesége a túlzott anyai érzések áldozatává lesz és leveti magát az emeletről. Hassenreuter megilletődve mutat utána s magáévá teszi Spittának eddig ridegen visszautasított fölfogását: — Mindig mondottam önnek: a tragikun1 nincs társadalmi álláshoz kötve. (r. o.) 1911 mari A k — Horu (Saját h h°i"vát szón %irók jobt wriska, a s ar8a is), g }!«s első r Nyalta a "^ait, azul ^ 'bég hoz: ""kait Papr Éhuen-Hé JHán azok tevát vita 111111 működ "Mt fejezte .Horvát be Vetkeztek JS/i Vilmos földgái ül<teázforráí pminisztói ,e.n megnyi Pzló' pénz K ls> a Ház firgy Po° Hegyedtize Ferenc al interpel 'r"%i földg ffríett be ii "Hellációjí , h Ház ugj lrakor tér át !bb tárcákn; vannak 0 Jtiónyi De ok kő ../i'arorszáf példa ar >k teki Nkották g *gban ált {>tt akk \\ln a tön JS van Ntok kei íát ''áll ^0tr>asic8 b íj > abszolút Íjait és He in > hogy D iW tudni­te-int V'terelnö: (, Zor tagi a tr . ^agráb i isi osztrák tőre Cröfrös áli ffiljtea nem • "ijkai érde Vvések h Hallisztéi feinisz°térr Wt is h ^e. Jobl V'hHézni y voo.oo< c aem f <íeb ut. ^•váry hnVlta < C'Vát k íCás ered X1 szóló 1 Va mienk C?2arm«

Next

/
Thumbnails
Contents