Délmagyarország, 1911. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1911-03-29 / 72. szám

liilllliill 2 DELMAGYARORSZAG 1911 már«ius 29 mánynak válik programjává. És ezt nem lehet ugy fölfogni, hogy csakis a burzsoá-társada!om hajtja meg zászlóját a szociálista törekvések előtt, hanem jelenti azt, hogy viszont a szociálisták is ép akkora uton mentek a mai polgári társadalom felé, mint amekkora utat ez tett a szociálisták felé. Ezt konstatálhatjuk Giolitti és Bissolati megállapodásaiból akkor is, ha a kabinetalakitásból nem is lesz semmi. Sőt még egy másik nevezetes mozzanatot is le kell szegezni. Emiitettük már, hogy a szociálista párt vezetősége nem tiltakozott az ellen, hogy a Giolitti-kabinetbe egyszerre három szociálista is belépjen, teljesen az ő belátásukra bizta azt, hogy a szociálista programból mennyit tudnak megvalósítani már a kabinet programvallásakor. Ez azért nevezetes, mert mikor tizenkét év előtt Waldeck-Rousseau francia miniszterelnök Millerand-t bevette a kabinetjébe, a francia szociálista párt két részre szakadt. Az egyik rész árulónak jelentette ki Millerand-t, mert egy borzsuá-kabinetbe lépett, a másik az evolúció alapjára helyezkedett s kitartott Millerand mellett. Olaszországban ilyen pártszakadás nélkül léphetnek be szociálisták a kabinetbe. Sőt annál érdekesebb Bissolati minisztersége, mert Giolitti nyolc évvel ezelőtt is fölajánlott már neki egy tárcát a kabinetjébe, de akkor Bissolati ezt a meghívást még visszautasította. Ma pedig nemcsak ő, hanem még két társa helyet foglal majd a most alakitandó Giolitti-kormányban. Ezek a tények egyrészt a szociálista elvek hódításának, másrészt a szociálista táborban és a szociálista taktikában végbement evolúciónak olyan dokumentumai, amelyek a mostani kormányalakítást nemcsak Olaszország, hanem az egész világ számára jelentőssé teszik. A képviselőház üiése. — Khuen-Héderváry a közös költségekről. — (Saját tudósítónktól.) A költségvetési vita során ma újra fölszólalt Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök ós hosszabb lélegzetű beszéd során kérlelhetetlen okfejtéssel, érvek döntő erejű csoportosításával sorra visszaverte az eddig elhangzott ellenzéki támadásokat. Kifejtette a kormány álláspontját, megcáfolta azt a vádaskodást, hogy a flottafejlesztés idegen hatalom érdekében történik s elhallgattatta azt a szűk látókörű érvelést, hogy a hadiköltségek improduktivek. A nemzetgazdaság egyik igen fontos faktorának mondotta Khuen-Héderváry ezeket a kiadásokat s aki ismeri a nemzetgazdasági konjunktúrákat, megérti ennek a fölfogásnak igazát és fölényét a tényekkel nem számoló frázisemberekével szemben. Az ülés féltizenegy órakor kezdődött. Elnök: Kabos Ferenc alelnök. Napirenden a költségvetés részletes tárgyalása. Soron volt a kisebb tárcák költségvetése, a tárgyalt tétel: a rendes közösügyi kiadásoknak Magyarországot illető részlete. (Ellenzéki hangok.) Jármy Béla, az újonnan választott Kossuthpárti képviselő azért tagadta meg a tételhez való hozzájárulását, mert közös intézményeinknél a paritás elvét nem vitték keresztül. Bikádi Antal szintén nem szavazta meg a tételt, mert a kormány nem gondoskodik a nép érdekeiről. Holló Lajos a miniszterelnöknek a horvát kérdésben tegnap tett nyilatkozata miatt szólalt föl. Tiltakozott az ellen, hogy a miniszterelnök kijelenthesse, hogy igyekezni fog egy meglévő törvényt esetleg rendelettel megváltoztatni. A magyar törvényhozásnak nem szabad ilyen kijelentést szó nélkül tudomásul vennie. Nem szavazta meg a közös hadügyi kiadásokat, mert azok egy idegen állam — Németország — imperialisztikuB törekvéseit szolgálni vannak hivatva. (Helyeslés ós taps a baloldalon.) Nekünk nem a hármasszövetség, hanem a magunk erejének kifejlesztése áll érdekünkben. (A miniszterelnök beszéde.) Khuen-Héderváry Károly gróf válaszol a vita során elhangzott fölszólalásokra. Elsősorban Bakonyinak válaszolt a flottalótszámemelós kérdésére vonatkozólag. Ez az általános hadügyi kiadások keretében nyert elintézést. A többkiadás az ujabb találmányok beszerzése miatt történik. Hogy ez igy van, bizonyíthatja Apponyi is, akinek minisztersége alatt a közős hadvezetőség átment a tizezer tonnás hajóról a tizenötezer tonnásra. A mostani kormány kisebb haladást tesz, mert tizenötezres típusról tér rá a húszezer tonnásra. (Zaj a baloldalon.) Téves az a fölfogás, hogy a flottafejlesztés egy idegen hatalom érdekében történik. Ha nem tartunk lépést a többi állammal, minden eddigi kiadásunk fölösleges volt. Minden állam igyekszik partjait megvédeni s nekünk is igy kell eljárnunk, de nem szabad a partról való védekezésnél megmaradnunk, hanem a hajókról keli megvédeni városainkat, kulturtelepeinket. Az, amit mi a delegáoiékban megszavaztunk, a többi európai nagyhatalom flottabüdzséje mellett elenyésző csekélység. A mi flottánk csak arra való, hogy őrt álljon az európai nagy flották közt. A kormány utólag törvényjavaslatot fog beterjeszteni az 1909. évi közösügyi költségekre vonatkozólag, melyeket eddig nem szavaztak meg. Nem az anneksziós, hanem a rendes közösügyes költségeket érti ez alatt. A hadiköltsógek természete az volt, hogy improduktivek, de a fölfogás ma már megváltozott ós a nemzetgazdák ma már a nemzeti gazdaság egy fontos faktorát látják e kiadásokban. Még nincs kifejtve a teória, de épen a legutóbbi flottaépitésnél a nemzet azt a meggyőződóst kapta, hogy a költségek a közgazdasági élet emeléséhez hozzájárulhatnak. Csak akkor lehet ezt veszteségnek tekinteni, ha e befektetések a háborúban elvesznek. Ezért kell minden nemzetnek azon törekednie, hogy a befektetetteket el ne veszítse. Csak a nemzet kívánságának teszünk eleget, nagyon kergetett. Hiszen tudod, hogy már akkor is valami „nagy" után törtem, mindig arról ábrándoztam, hogy valaha nagyon gazdag ur leszek. Elképzelheted, milyen örömmel fogadtam Szentiványi tanár ur ajánlatát, tudod az osztályfőnökünk volt, aki egy nap tudomásomra adta, hogyha akarok, beléphetek a Pesti Bankba; ő ott már eliptézte a dolgot s csak tőlem függ az egész. Nagy-nagy ambicióval foglaltam el uj hivatalomat. Már az iskolában sem voltam ügyetlen ember, de itt meg igazán törekedtem arra, hogy mindenkinek szeretetét megnyerjem. Elég az hozzá, hogy alig négy-öt év alatt olyan előhaladást tettem, hogy öreg hivatalnokok is irigykedve néztek rám. Ekkor ismerkedtem meg a hivatalfőnököm családjával. Szolid életet éltem, nem jártam sehova, de az ő meghívásuk elől kitérni nem lehetett. Elfogadtam és meglátogattam őket. Bár ne tettem volna! Ott kezdődik el az én végzetes bukásom. Igazán, már nem is tudom, hogy volt . . . Mit szerettem meg rajta annyira . . . Azt hiszem, eltalálod, hogy a főnököm leányáról van szó. Nagyon, nagyon szép volt és ő sem idegenkedett tőlem. Lassanként gyakori vendég lettem náluk s minthogy az apa sem kifogásolta a dolgot, hire ment az egész bankban, hogy a legkomolyabb szándékkal udvarolok Biró Ilonkának; igy hivták. Már-már a kezét is megkértem, mikor egy nap a szokott látogatás alkalmával Ilonka kisirt szemekkel fogadott. Alig pár szót beszélgettünk, belépett az apja, mire ő magunkra hagyott bennünket. Az öreg zavart volt, köhögött; láttam, hogy valamit mondani akar, de nem találja meg a kellő szavakat. Bátorságot vettem magamnak és kérdeztem, hogy mi a baja, mi bántja, mire nagy zavarban előadta, hogy végromlás fenyegeti őt, sőt az egész családját. Börzén játszott, vesztett, annyira vesztett, hogy hozzányúlt a hivatalos pénzekhez és hiányzik a pénztárából negyvenhatezer korona. Kért, hogy segitsek rajta, szerencsétlen emberen; pár nap múlva felülvizsgálják a pénzeit és ha kiderül a hiány, nincs más hátra, mint hogy főbe lőjje magát és itt hagyja az egész családját a legnagyobb nyomorban, kitéve a közmegvetésnek. Sirva fakadt és meghatva mondta, hogy a leendő vőjét kéri bennem : segitsek rajta, segitsek a leányán. Elképzelheted, hogy bennem meg volt a jó szándék, de hát mondtam neki, hogy magam fajta fiatalembernek annyi pénze nincsen. „Ugyan kérlek, mondta az öreg, te úgyis a befizetési pénztárat kezeled még három hónapig ; ide adod azt a hiányzó összeget és én néhány nap múlva visszaadom neked. Hiszen tudhatod, hogy rövidesen nekem is lesz pénzem, csak pár napról lehet szó." Nem feleltem neki. Elképzelheted, milyen helyzetben voltam. Ekkor belépett Ilonka is; az öreg magunkra hagyott bennünket, beszélgetni kezdtünk és én szerencsétlenségemre épen most mondtam el neki mindazt, amit oly régen vágytam elmondani és az én leírhatatlan boldogságomra azt felelte, hogy remélhetek. Mit tudtam én, hogy mind ez csak játék? Az ő válasza döntött. Másnap elhoztam és átadtam az apjának a hiányzó összeget. És most kezdődik az én tragikomédiám. Szinte nevetnék rajta, ha nem volna olyan végtelenül szomorú. Hát az történt, hogy vagy két hét múlva váratlanul fölmentettek ideiglenes pénztárnoki állásomtól és nekem számolnom kellett a rámbizott pénzzel. Most is szinte őrjöngök, ha erre visszagondolok. A leendő apósom, aki sirva kért, könyörgött, nem adta vissza a pénzt, a bank pénzét; nem adta vissza az a hitvány. Sőt ő volt az, aki azt mondta, hogy meg kell tisztitani a hivatalnoki kart az olyan piszoktól, mint amilyen ón vagyok. Meg kellett bolondulnom a szégyentől és lenézéstől. Hogy mi történt tovább? Hát a bank saját érdekében hallgatott a sikkasztásról; engem futni hagytak, nem jelentettek föl, de azért a rendőrség kivételével persze mindenki tudott a dologról. Majd megőrültem; cél nélkül ődöngtem az utcákon. Már az öngyilkosságra gondoltam, mikor eszembe jutott, hogy fölkeresem a menyasszonyomat; ő tudja a dolgot ugy, ahogy történt, ő nem lökhet el magától és az ő szerelme kárpótolni fog engem az egész világ megvetéseórt. És mit gondolsz, mi történt ? Még csak nem is fogadott; azt üzente ki a szolgával, hogy tévedtem, a királyi ügyészség nem itt van, hanem két utcával följebb. (Kis szünet után halkan folytatja.) 0, a főnököm most vezérigazgató, talán udvari tanácsos is, engem pedig le fogsz csukatni két hétre, mert csavargásban találtattam. Hát ez már csak igazság vagy mi? A többi már sablon, fiacskám. Jött az obligát revolveTgolyó. Sajnos, nem haltam m