Délmagyarország, 1911. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1911-03-24 / 69. szám

1911 II. évfolyam, 69. szám Péntek, március 24 DELMAGY SZAG Rózpontl szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, ca Korona-utca 15. szám c=a Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., a Városház-utca 3. szám c=J ELŐFIZETÉSI AR SZEGEDEN: egész évre . K 24'— félévre . . . R 121negyedévre. K 6'— egy hónapra K VEgyes szám Ara 10 fillér ELŐFIZETÉSI AR VIDÉREN egész évre . R 28-— félévre . . . R 14 — negyedévre. R V— egy hónapra R 2-40 Egyes szám ára 10 fillér TELEFON-SZAM: Szerkesztőség 835 a Riadóhivatal 836 Interurbán 835 Budapesti szerkesztőség telefon-száma 128—12 Reális pénzügyi gazdálkodás. A költségvetés általános vitája végéhez közeledik. A politikai szenvedélyek föllángolása, nagy kérdések fölvetésének az érdekessége, ellentétes világnézetek heves összecsapása ezúttal hiányzott belőle. Unalom környékezte és egy igen ártatlan természetű hüsitő italnak, a limonádénak jegyében folyt le. Még a választói jog reformjának s a nemzetiségi kérdésnek a belévegyitésével sem sikerült e vitát érdekesebbé és tüzesebbé tenni. Egy szilke aludt tej jutott az embernek róla az eszébe. A vita bezárását meg se várva, tegnap váratlanul szólásra állott föl a pénzügyminiszter. S hogy beszéde ismertetését a csattanójánál kezdjük: bejelentette az 1910-ik évi pénzügyi gazdálkodás oly fényes eredményét, amelyre a legvérmesebb számítással sem lehetett senki elkészülve. Kerek százötven millió deficittel végződött a koalíciós kormányzás negyedik esztendeje. Ezt az igen nagy deficitet a Lukács László reális pénzügyi politikája, pár millió korona hijjával, egy esztendő alatt teljesen elapasztotta; elapasztotta a közterhek emelése és az adócsavar kegyetlen működtetése nélkül. Óriás pénzügyi siker ez, mely dicsőségére válik az uj korszaknak, s elfeledteti a nemzettel a régit, a hirtelen ránkszakadó deficitnek a rémképeivel. Az elért nagy pénzügyi eredményt nemcsak a jövedelem nagymértékű szaporodása idézte elő, hanem az az elszánt, energikus, de okos takarékosság, amely Lukács László pénzügyi gazdálkodását mindenkor jellemezte. S előidézte egy fegyelmezett többség, amelynek nem volt se kedve, se szüksége rá, hogy teli marokkal szórja a pénzt, csakhogy magának minél több elégületlen rétegét a társadalomnak lekötelezze. A panem et circenses ideje lejárt. Szerényen minden drámai taglejtés nélkül jelentette be Lukács László a munkapárti kormányzás első esztendejének nagy és szerencsés eredményét : de a képviselőház megérezte a pillanat jelentőségét. Az ellenzék tiszteletteljes csendben hallgatta, a pártja pedig szívből fakadó melegséggel megéljenezte. A pénzügyminiszter, aki a bankvitában nem is egy, de két karddal harcolt, most a politikai témákat meg sem emiitette. Megmaradt szorosan a tárcája körében, megmaradt szigorúan szakembernek. Ha e tisztavizii szakbeszédben a pénzügyminiszter a vitában elhangzott pénzügyi ellenvetések cáfolatára szorítkozik, beszéde igen rövidre terjedt volna. Mert a vitában sok mindent hallottunk, de ellenzéki pénzügyi beszédet, a Földesét kivéve, egyet sem. Veszedelmes, finomélü polémikus képességeinek fegyvereit a pénzügyminiszter ezúttal pihentette ; sőt, amikor a lefolyt év pénzügyi eredményeit a koalíciós korszak utolsó esztendejének a pénzügyi eredményével, jobban mondva a pénzügyi romlásával összehasonlította, azt is kíméletesen, a leghidegebb tárgyilagossággal cselekedte meg. Egyetlen bántó szó, egyetlen sebző megjegyzés ajkáról el nem hangzott. A pénzügyminiszter beszédének dereka a katonai kérdésnek szólott, jobban mondva, a hadi reformokra szükséges összegek előteremtésének. A bejelentett katonai reformok többé el nem ódázhatók. E tiz év óta vajúdó kérdést végre meg kell oldani férfias elhatái'ozással. Meg kell oldani annál inkább, mert, amint azt Lukács László megdönthetetlen számokkal bebizonyította — s ez volt a beszéde szenzációja — az annekszió idejében kiadott olvasatlan milliókról nem is szólva, az elmúlt öt esztendő alatt oly rengeteg összegeket költöttek a hadseregre, hogy ha most e summákhoz kétszázmillió koroná^ még hozzáadunk, megcsináljuk vele a nagy véderő reformot, modernné, erőssé, akcióképessé teszszük hajóhadunkat s évtizedekre szóló nyugvást szerzünk az országnak e kényes és robbantó erejű kérdéseiben. Kínai istenekről. A szegedi Urániában ma este mutatták be Lenk Frigyes „Kina ós Japán" cimü darabját, melynek egyik érdekes és a kínaiak vallásáról szóló részét itt közöljük. Üljünk egy palankinbe, amely nem egyéb egy kényelmes hordszéknél és vitessük magunkat Lung-schába, a Menyország Templomába. Utunk a városon kivül vezet. Érdekes látvány a magas fal mögül előkandikáló, csúcsos háztető-tömeg, melyek kozul hosszú póznák ágaskodnak ki, tetejükön négyszögű diszitménynyel koronázva. Ezek a magas póznák tulajdonképen a templomok bejáratát képezik és a négyszögű diszitményeken szent mondások ékeskednek. Minthogy a keleti népek isteneik és szentjeik mellett állatokat, a számtalan isten egy-egy kedvencét is szentnek tartanak, a templomok közelében többnyire parkokat talalunk, melyekben szabadon tanyáznak a szent allatok. Ilyen park van a Lungshai templom mellett is, ahol szebbnél szebb szent madarakat és szent szarvasokat őriznek. De íme megérkeztünk a cifra betűkkel ékesített szent póznákhoz és ezzel ^ a temPlom bejáratához is, amelynél nehany Deszélgető kinai fogadja az érkezőket, A Kínaiak nemcsupán a Buddha vallás bive , danem részben a Confucius, részben az ujaDD keletű 'laocsin vallás követői is. Lényegére régi, ős vallás mind a három, — es nem sorolhatjuk őket a tisztán bálvány-vallások közé, mert a kinai a lélek halhatatlanságában is hisz. Szerinte a kőből faragott istenek csupán szimbólumai a láthatatlan, képzelt istennek, de e szimbólumot ép ugy imádják, mintha maga a hatalmas Ur volna. Alig lépünk be két kinai kíséretében a félhomályba, egy sajátságos mozdulatlan faragott szobrot látunk, mely tiltakozólag emeli föl kezét. E szobor előtt kell minden kinainak saruját megoldani és igy most nekünk is, ami azoknak, kik a fűzős cipő hivei, igen kellemetlen. Ja, de Istenek elé nem lehet cipőben menni, ők mezitlláb fogadnak. Elég egoizmus, mivel nekik nem telik cipőre, nekünk se legyen előttük. No de hát isten neki, tegyünk eleget a furcsa szokásnak és vezetőink néma intésére lépjük át a függönynyel boritott ajtót, mely a főszentélybe vezet. Félhomály és pislogó fényű viaszgyertyák és általuk misztikusan megvilágított szobrok teszik félelmessé ezt a helyet. Az egyik kupolaszerű mélyedést pedig épen teljes sötétség takarja el s ime itt vezetőink földre dobják magukat és hangos mormolásukról ítélve, imádkoznak. Nekünk ezalatt van alkalmunk e helyet jobban szemügyre venni, annál is inkább, minthogy kezdünk hozzá szokni a sötétséghez. Tulajdonképen két szobor által őrzött trónus lábánál vagyunk, mely trónuson ülő alakot azonban a sötétség láthatlanná teszi. Egy őrizetlen pillanat és a kíváncsi európai szem megláthatja a magnézium vakitó fényénél a bálvány istent. Ez a szigorú vonásokkal biró, kőből faragott szörny némán és egyforma arckifejezéssel hallgatja hiveinek imáját. A kinai azonban nem kíváncsi istenének képére, mert ő azt ugy képzeli el magának, ahogy saját érzületei épen kívánják. Neki elég az a tudat, hogy a nagy isten jelen van, látja őt, aki előtte legalázatossabb formájában igyekszik bemutatkozni. Pedig a bárány bőrében farkas lakozik. E nagy szentélyből egy másik, már világosabb csarnokba jutunk, ahol egynéhány kinai szent szobrot látunk. Igaz, hogy bizarr vonásokkal birnak ezek is, de mint szobrok méltán és büszkén hirdethetik a kinai szobrász-művészet kiválóságát. Ezt a csarnokot a kinai egyébként ősök csarnokának is hivja és büszke reá, hogy ősei a hatalmas istennel egy födél alatt lakoznak. Mindegyiknek meg van a maga szentje, akit isten és személye közöttköaben járónak tekint és ezért kérelmét, panaszát, de legtöbbször tanácsot ezektől a hideg szobroktól kér. Az istenen és szenteken kivül a kinai a szörnyeknek is hive, ezek a mi vallásunkban az ördög alakjában vannak megszemélyesítve, ők ezt a rossznak képviselőjét a szörnysárkány alakjában azonban nem kárhoztatják, sőt félelmükben nemcsak tisztelik, de külön szentélyt építenek számára. Ezek a szentélyek a főtemplommal több_ 1