Délmagyarország, 1911. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1911-03-21 / 66. szám

18 DÉLMAGYARORSZAG 1911 március 19 egyeznek egymással, hogy a tengereken való versengés húrját nem feszitik túl, ennek a ténynek a béke minden barátja szive mélyéből örülhetne. Ám e két nagyhatalomról, nemcsak ők maguk tudják, hanem egész Európa tudja róluk, hogy tengeren egymás ellen fegyverkeznek. Akiknek tehát sikerül e kölcsönös lázas készülődést nyugvópontra juttatni, az talán világháború veszedelmét hárítja el két kulturnemzet feje felől. De mi szövetségesek vagyunk Olaszországgal: érdekellentót, olyan, amelyet karddal kellene keresztülvágni, köztünk nincs. Mi sem a szárazföldön, sem a tengeren, nem egymás ellen fegyverkezünk. Mi értelme volna tehát köztünk ily tárgyalásoknak, mikor a szövetségi szerződés az, amely szabályozza kölcsönösen lépteinket. A magyar nemzet tele van olasz szimpátiákkal. Megszoktuk az' olasz nemzetet testvérünk gyanánt tekinteni. Arról a jogról, hogy minden állam maga állapítja meg védelmének mértékét és eszközeit, tehát nincs miért lemondanunk. A miniszterelnök a legnagyobb határozottsággal jelentette ki, hogy becsületes, hü szövetségesei vagyunk Olaszországnak s hogy szentül el vagyunk rá határozva, hogy e szövetséget sértetlenül megőrizzük. Ez a kijelentés mindenki által hangoztatva megnyugtató, de annál idegnyugtatóbb, hogy Magyarország miniszterelnöke mondotta. Szeged és az uj püspökök. - Táviratok Lázár György dr, polgármesterhez. (Saját tudósítónktól.) Megírtuk, hogy a király Csernoch János csanádegyházmegyei püspököt kalocsai érsekké, Glatlfelder Gyula dr, egyetemi tanárt csanádi püspökké és Várady Árpád címzetes püspök, miniszteri osztálytanácsost győri püspökké nevezte ki. A kinevezésről szóló királyi kézirat a hivatalos lap vasánapi számában jelent meg és Lásár György dr, polgármester a kinevezés után nyomban üdvözlő táviratot intézett a kinevezett főpapokhoz. Glattfelder Gyulának a következő táviratot küldte a polgármester: Főpásztorunkká törtónt kineveztetése alkalmából fogadja Méltóságod Szeged város közönsége nevében kifejezett örömöm és szerencsekivánataim igaz kifejezését azon kéréssel, hogy az ország legnagyobb katolikus városát főpásztori szeretetébe fogadni és azt haladásában támogatni kegyeskedjék. Az uj püspök az üdvözlő táviratra a következő választ küldte: Szeged város közönsége nevében kifejezett meleg üdvözletet köszönöm és megígérem, hogy az alföldi metropolis fejlődése érdekében minden tőlem telhetőt meg fogok tenni és Nagyságod hü munkatársat fog bennem találni a legnagyobb magyar katolikus város hatalmassá tételére irányuló működésében. Szivembe fogadom Szeged derék polgárságát, hü magyar népét és kérem számára isten áldását. Jászai Géza apátplébános, a szegedi kerületi papság esperese a kerületi papság üdvözletét tolmácsolta az újonnan kinevezett püspöknek, aki a következő táviratban felelt: Ragaszkodásuk kifejezéseért hálás köszönetet mond s a szegedi papságot és hivő népét keblére öleli — Glattfelder Gyula. Csernoch Jánosnak, az uj kalocsai érseknek a következő táviratot küldte a polgármester: Mélyen megilletődve a mindig szeretettel ós bölcsességgel gyakorolt közvetlen főpásztori viszony megszűnte fölött fogadja Nagyméltóságod kalocsai érsekké kineveztetése alkalmával Szeged város közönsége nevében kifejezett szerencse kivánataim őszinte kifevirágában összetörik. Ezt a szomorú történetet szebben, igazabban nem lehetett megírni, mint a hogy Rostand megirta. Erezzük, mert a költő meggyőz, hogy ennek a belső diszharmóniának más vége nem lehet a korai megsemmisülésnél. Szomorúak vagyunk, de szinte megkönnyebbülünk, amikor ez a meghasonlott lélek végre beleolvad a halál ünnepélyes harmóniájába ; amikor végre önmagától és a bécsi elnyomás kicsinyes börtönőreitől örökre megszabadult. Ez a boldogtalan fiu, akinek az apja inkább lehetett volna Hamlet, mint I. Napoleon : Rostand kompozíciójában igazi tragikus alakká válik. Épen ez az, ami Rostand darabját tulemelia divatosan szenzációs darabok során ós az abszolút értékű, el nem avuló történeti drámák közé avatja. De nemcsak a reichstadti herceget rajzolja mesteri kézzel a francia költő. A többi alakon is meglátszik a történeti studium alapján jellemző drámaíró művészete: Metternichen, aki hideg gyűlölettel teszi tönkre a fiatal Napoleon minden illúzióját, — az öreg Ferenc császáron, aki kedves bonhommiával bánik a népével és gyöngéden szereti-unokáját, a reichstadti herceget is, noha Napoleonak a gyermeke, — Mária Lujzán, aki egy kissé kacér, egy kissé érzéki ós jobban ragaszkodik a bécsi keringőhöz, a szép báli ruhához, mint a legdicsőségesebb történeti nagyság emlékéhez. Épen annyi történeti hőséggel, mint finom pikantériával rajzolja Rostand a tömérdek mellékszereplőt, akikből a reichstadti herceg környezete kialakul. Ebből a remek szövetből csak egy alak emelkedik ki a hagyományos romantika, szinte azt mondhatnám: az öreg Dumas-féle kalandos [ romantika láng-vörös színével —: Flambeau, a gránátos, aki husz csatában vérzett a nagy Napoleonért ós végre a nagy Napoleon kis fiáért vérzik el tökéletesen a wagrami pusztán, a hajdani csatatér diadalmas viziói közt. De még ez a tüzes, pompás, vakmerő veterán-katona is Rostand pszichológiájának a művészi fegyelme alatt áll és legmesszebbmenő bravúrjaiban sem megy tul a valószínűség határán. Flambeau alakján mérhető meg legjobban, hogy a régi ós az uj francia romantika módszere közt mi a különbség ? Röviden még rámutatok a Sasfiók legpoétikusabb oldalára. Ezen a megható drámán csodálatos bájjal vonul át a szerelem. Sokan rajonganak a szomorú, halvány reichstadti hercegért, de négyen igazán szeretik: az osztrák főhercegnő szelid tartózkodással, Elszler Fanny, a táncosnő, pajkosan és könynyelmtien, Camerata grófnő elfojtott szenvedélylyel és Teréz, a fölolvasónő, akit édes hangjáért Kis forrásnak neveznek, Ofólia csöndes, mély odaadásával. Ez a négy különböző szerelem gyönyörű szilieket játszik ós a darab fináléjában, ahol a hercegnő, a grófnő ós a fölolvasónő végre bevallják szerelmüket a haldokló Bonaparte-fiunak: valóságos virágeső gyanánt hull a hervadásnak erre az édesbús tragédiájára. Most pedig átadom a szót a reichstadti hercegnek, a kis Napoleonnak, aki száz évvel ezelőtt épen március 19-én jött világra! Megvonom magamat egy páholy zugában, hogy gyönyörködjem a darabban, az előadásban és főleg önökben, hölgyeim ós uraim, akiktől szives szeretettel búcsúzom. Romélem: a közel viszontlátásig! jezését azon kéréssel, hogy mint ezentúl kegyes metropolitát városomat további szeretetében megtartani és haladási törekvésében támogatni kegyeskedjék. Az uj győri püspökhöz, Várady Árpádhoz az alábbi táviratot küldte Lázár György dr: Győri püspökké kineveztetése alkalmával fogadja Méltóságod Szeged város közönsége nevében igaz örömem és szerencse kivánataim kifejezését. Megköszönve eddigi pozíciójában a város irányában tanúsított állandó jóakaratát kérem, liogy azt további jóindulatába ezentúl is megtartani kegyeskedjék. Az uj győri püspök az üdvözlésre a következő táviratban válaszolt: A Szeged város nevében kifejezett jókivánatokat szeretett városuk irányában el nem muló ragaszkodás érzelmeivel hálásan köszöni — Várady győri püspök. A beraktározás. — Tilos a zálog uzsora. — (Saját tudósítónktól.) Vannak egyes cégek, az úgynevezett bizományi beraktározási üzlet körében, amelyek többnyire a szegényebb néposztályhoz tartozó, — nem kereskedő egyénektől, használt bútorokat és más eféle ingóságokat vesznek át őrizetbe, aminek fejében részükre előleg ciinén kölcsönösszegeket adnak, többnyire rövid lejárattal és annak a jognak kikötésével, hogy az átvett ingóságokat lejárat után nemfizetés esetében a kereskedelmi törvény szabályai szerint zálogképen eladhatják. Ezeknek az ügyleteknek körülményeiből, különösen a letett ingóságok minőségéből és a letevők személyes viszonyaiból többnyire meg lehet állapítani, hogy a felek valódi akarata nem valamely legitim kereskedelmi ügylet megkötésére, hanem ilyen színlelt ügylet alakjában, valóban csak kézi zálogkölcsön ügylet kötésére, irányult, amely az 1881 XIV törvénycikk hatodik paragrafusának második bekezdése értelmében tiltva van és amely ügyletekkel engedély nélkül való iparszerü foglalkozás az idézett törvénycikk szerint büntetés alá is esik. A bíróságok azonban a megtorló intézkedések alkalmával alig lesznek képesek ezeket a visszaéléseket megszüntetni, mert egyfelől a megtorlandó eseteknek csak igen csekély része jut följelentés utján a bíróság tudomására ós mert másfelől a büntetések alkalmazása az eljárás körülményeitől függ ós igen sok esetben az eljárás adatai szerint, még ha kihágás fönnforogni is látszik, a bíróságnak nem áll módjában büntető Ítéletet hozni. A védekezés ennélfogva főként az iparhatóságok kezébe van letéve. Ezek az ily üzletek állandó figyelemmel, kisérésével ós ellenőrzésével gondoskodhatnak egyfelől arról, hogy az üzletekkel szemben, amelyek engedély nélkül szinlelt ügyletek alakjában kézizálog-kölcsönügyletekkel iparszerüleg foglalkoznak, mindazokat a közigazgatási intézkedéseket alkalmazzunk, amelyek az engedélyhez kötött ipar üzletek engedély nélkül való gyakorlásánál az 1884. évi XVII. törvénycikk értelmében alkalmazhatók. Kalmár kereskedelemügyi államtitkár most körrendeletben hivta föl az ország másodfokú iparhatóságait, igy a szegedi városi tanácsot is, hogy utasítsák valamennyi hatósága alá tartozó elsőfokú iparhatóságot, hogy ily esetekben a fent jelzett módon járjanak el. Megjegyzi végül az államtitkár, hogy az iparhatóság az 1884. XVII. törvénycikk alapján követendő eljárásában a bíróságtól függetlenül ós az általuk folyamatba tett megtorló eljárás eredményére való tekintet nélkül járhat el, mert annak megállapítása, hogy valamely iparüzlet oly ipart gyakorol-e, amely engedélyhez van kötve, az iparhatóság hatáskörébe tartozik.