Délmagyarország, 1911. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1911-03-19 / 65. szám

ÖELMAGYARORSZÁG Í911 március 19 beit kiforgatta és a lakás kulcscsal, melyet Inhos zsebében talált, bement Váradi szobájába és az ott talált összes értéktárgyakat és készpénzt magához vette. (A szombati tárgyalás.) A szegedi törvényszék mint esküdtbíróság szándékos emberölés büntette miatt vonta felelősségre Szalmát. Szalma a vizsgálat során beismert mindent, mindössze azt tagadta, hogy a bérest szándékosan ölte meg. Azzal védekezett, hogy Inhos támadta meg őt és csak azután ragadott ő vasvillát és a dulakodás hevében ölte meg a bérest. Fóltizkor nyitotta meg Hevesy Kálmán elnök a tárgyalást. A bíróság tagjai Babó Andor és László Andor dr. A közvádat Szapár József dr, királyi ügyész képviselte, védő Reiniger Jakab. A jegyzökönyvet Landesberg Jenő dr vezette. Orvosszakértők Berger Mór dr és Gyuritza Sándor dr. Szalma István, a vádlott, alacsony, vállas, huszonöt éves fiatalember, fekete, rövidre nyirott hajjal. Szelíd tekintetű, inkább gyáva, mint vérengző kinézésű ember. Az elnök kérdéseire félénken felel, de máskülönben nyugodt, mintha nem is ő volna a vádlott. Az esküdtszék megalakítása után Hevesy Kálmán a rablógyilkosság körülményeire hallgatta ki a vádlottat. (A gyilkos vall.) Szalma nyugodtan felel a kérdésekre. — Bűnösnek órzi-e magát ? Hosszas hallgatás után felel csak a vádlott. — Igen. Az elnök ezután fölmutatta a bűnjeleket és kérdései már a gyilkosság ténye felé gravitálnak. — Mi célból ment maga Váradiókhoz a gyilkosság napján ? — Munkát akartam vállalni. — Mikor Állított be Váradiékhoz? — Este. Előbb egy liter pálinkát megittam. — Este nem szoktak munkát keresni. A vádlott hallgat. — Mi történt a tanyán ? — A bóresnek mondtam, hogy megvárom a gazdát, ő nem akarta megengedni. Erre összevesztünk, a béres megakart ütni ős ezután ón, ón nem is tudom mi történt, be voltam rúgva. Elmondja azután a vádlott, hogy amikor a béressel végzett, bement Váradiék szobájába, összeszedett egy csomó ruhát, ékszert, rétest, kalácsot. A rétest ott a meggyilkolt ember holtteste mellett mind megette. Az elnök elébe tárja a makói rendőrség előtt tett vallomását, amely szerint beismeri, hogy már előzőleg készült arra, hogy a Váradi-tanyán pénzt és ruhadarabot szerez. — Ez nem igaz, — feleli határozottan a vádlott. A biróság az orvosszakórtöket hallgatta ki ezután. Berger Mór dr ós Gyuritza Sándor dr orvosoknak az a véleményük, hogy a halál okát agyroncsolás következtében beállt agyszólhüdés okozta s az áldozat védekezett, szóval ébren volt. Reiniger Jakab védő kérelmére a vádlott elmeállapotát tizennégy napig figyelték az orvosszakértők, akik teljesen épelméjünek tartják. A biróság délután rátért a tanúkihallgatásokra. A biróság tizennégy tanút idézett be. (A tanuk.) Az első tanú Váradi Antal makói gazdaember volt. — Ismeri a vádlottat ? — Igen. — Tud valamit a gyilkosságról ? Váradi elbeszéli, hogy a felesége találta meg a vérbefagyott bérest ós csak azután vették észre, hogy őket is kirabolták. Majd Váradinóre és a többi tanukra került a sor, kik mindannyian terhelő vallomást tettek. A tanúvallomások után Hevesy Kálmán elnök a vád ós vódbeszódnek enged helyet. Ennek megtörténte után az esküdtek visszavonultak Ítélethozatalra. Az esküdtek a föltett kérdésekre, hogy bünös-e Szalma István a gyilkosságban ós rablásban — igennel feleltek. (Halálos itélet.) A biróság ítélethozatalra vonult vissza. A közönség feszült érdeklődéssel várta az Ítéletet, melyet később este tiz órakor halálos csendben hirdetett ki Hevesy Kálmán elnök. Szalma Istvánt az esküdtszék kötél állal való halálra ítélte. A védő a kilencvenkettedik szakasz nem alkalmazása rniatt semmisógi panaszt jelentett be és kijelentette, hogy három napon belül kegyelmi kérvényt intéz a királyhoz. Hevesy Kálmán elnök megkérdezi a vádlottól: — Hozzá járul-e a védő semmiségi panaszához ? — Nem — volt a határozott felelet. — Óhajtja-e a kegyelmi kérvény beterjesztését ? Halálos csönd, a hallgatóság mohón lesi a vádlott minden mozdulatát, az pedig minden fölindulás nélkül, hangosan kiáltja: — Nem! A hallgatóság csodálkozó moraja zug végig a termen, az elnök berekeszti a tárgyalást és fölszólítja az ügyészt, hogy vegyen részt a kegyelmi kérvény fölterjesztése ügyében hozandó tanácskozáson. A tanácskozás eredményétől függ, hogy királyi kegyelemre ajánlják-e a halálra Ítéltet vagy sem. Nagyon valószínű azonban, hogy Szalma István fölakasztása befejezett tény. Palics pusztulása és Szabadka középitkezése. — Levél, amelg uádol. — (Saját tudósítónktól.) Géppel irott levelet hozott a mai posta szerkesztőségünkbe, amely levél fölé az van irva cimnek: Palics pusztulása és Szabadka középitései. Stilusa zamatosán magyar. Azok a dolgok pedig, amiket a levél irója leleplez soraival, súlyosan szaturálva vannak panamaillattal. Kiadjuk ezt a levelet, melynek tartalmáért viseli a felelősséget a megirója. Tesszük annak a tudatában, hogy kötelességünk provokálni a tényállás kiderítését és az igazságos bűnhődést. Olyan követ dob a levél bizonyos vizekbe, amely nagy hullámokat fog verni rajtuk s hamarosan meg is fogjuk látni, mi van ezeknek a vizeknek az alján. íme a beérkezett irás: Tekintetes Szerkesztő Ur! Nagy részvéttel olvastam becses lapja pénteki számában, hogy Palics elpusztult. A szép Palics, a modernizált fürdő, amely a maga őseredetisógében több ós hasznosabb szolgálatot tett a szenvedő emberiségnek, mint tesz ma, amikor százezreket vert bele Szabadka város obtyinája, tudatlanul, lelkiismeretlenül részben, a közigazgatás fejének elszóditésével, jóhiszemű tudatlanságának és naivitásának kihasználásával másrészt. Mikor én, még Mamusich Lázó polgármestersége idején, a Palics hináros, piszkos, sziksós vizében áztattam ki magamból a reumát, egyszerű, nádfödeles szálloda szobájában laktam és a Vigadóban étkeztem, az öreg Gálffy korcsmárossal eredve kordiális politikai vitákba. Nem volt villamos Ívlámpa, csak petróleum lámpák pisla világa mutatta halaványan a park főutját; nem volt a főbejáratnál pisai torony; nem volt kétszer összeomlott Vigadó-kupola; nem volt katonazene; nem volt beton-part, — hanem a reumámból kigyógyultam. Most azt olvasom az ön becses lapjában, hogy pár nap előtt olyan irtóztató szélvihar korbácsolta végig a palicsi tavat, mely a harmincezer koronás költséggel uiegópitett betonpartot teljesen elpusztította. Furcsa ez nagyon. Történt, amikor én a reumámat áztattam a Palics tavában, ezelőtt nyolc-kilenc évvel juliusban, a fürdö-szezón derekán, hogy az országos középiskolai tanáregyesület Palicson volt tartandó a vándorgyűlését. A tanárok megérkezése napjának délutánján szörnyű zivatar keletkezett. Olyan orkán dühöngött, hogy Szabadka és a szegedi ut kora délután koromsötótségben úszott; a palicsi tó vize nagyzási mániába esett: azt hitte, hogy ő tenger ós toronymagasságnyi hullámokat vert a rendezetlen parthoz, veszélyeztetve a primitív, réges-régen ópitett földsávot. A tóba nyúló, úgynevezett mólót az elpusztítással. A levegő elviselhetetlen volt; harminc-negyven méter magasságban tömött vörös homokfelhök borították el a szemhatárt és süvített, sikongott, jajongott, dühösen ordított a rettenetes szélvihar. Nem mertünk kimozdulni a „nádas hotelbó'lmelynek fedelét erősen cibálta a duhajkodó orkán. Mikor a zivatar elült, kimerészkedtünk a parkba. Öreg, sudár tölgyek, ócska, rokkant, szuvas törzsű akácfák gyökerestől kitépve a laza talajból, keresztbe feküdtek a fö-alleó-ban. Kitörte őket a zivatar. A tó vize tükörsimán terpeszkedett a medrében; a móló sértetlenül nyújtogatta a nyelvét a piszkos vizbe és az istenitéleti idő egyéb nyomát csak az mutatta, hogy Vencel Lajos, a szabadkai halkirály megrendülve nézte, amint ludasi, palicsi és szabadkai asszonyok, gyerekek, kosárszámra szedték össze a partra vetett, ficánkoló kárászokat, potykákat. Hanem a becsületes, természetmosta part egy centiméternyire sem omlott be. Most odavan a gyönyörű beton-part és Biró Károly polgármester nagyon szomorú. Nagy oka van rá. Soha naivabb, könnyebben befolyásolható, félrevezethető podesztája Bunyeváciának nem volt, mint ö. A város közópitkezósei gyalázatosak. A Szabadka patronátusa alatt épült tavankuti templom lesülyedt, összeomlott; a mil.iós költséggel fölépített piszeorru városháza gödörbe került és csak futó zápor idején is bokáig érő vízben úszik a fényes városi kávéház ós a Pest-szállodával szemben épült valamennyi üzlethelyiség. Kik ennek az okai? Azok a műszaki közegek, akik a közópitkezóseket drága dijakórt ellenőrizni kötelesek. Megtörtónt, hogy a szabadkai városi főgimnázium kápolnája beomlott. Nagy vihar volt e miatt az obtyinában. Erősen firtatták a gazdapárti Biróók, Gyelmisék ós Janigáók a dolgot és kisütötték, hogy a gimnázium építése lelkiismeretlenül történt, az ellenőrzése pedig panamaszagu volt; a födél bádogja vékonyabb volt, mint ahogy a város a szerződósben kikötötte ; az idő foga hamarább elrágta, mint ahogy várták és a harmadrendű téglák időelőtt eláztak. Igy történt, hogy a gimnázium kápolnájának a kupolája repedezni kezdett. Az építést ellenőrzött városi műszaki közeg, gondolva, hogy az apósára nézve kellemetlen, ha a szállította téglákra kisütik, hogy rosszak voltak, inkább megfoltoztatta a kupolát, de már arról csakugyan nem tehetett, hogy a vállalkozó megint csak kontárul eszkábálta össze és egy szép reggel a kupola végérvényesen összeomlott. Ugyanilyen sors érte a mult nyáron Palicson az uj Vigadót. Plgyszerűen beomlott. Mert a szabadkai közópitkezóseknek már ez sajátságuk, hogy beomlanak. Az építkezéseket nem ellenőrzik lelkiismeretesen; a műszaki ellenőrzők „cucákat" tartanak; ezek pedig költséges passziók és ezekre nem telik a rendes keresetből. Végül — de nem visszavonhatlanul utolsónak — legújabban beomlott a palicsi tó beton-partja. Biró Károly királyi tanácsos, polgármester ne afölött keseregjen, hogy a part beomlott, — hiszen hozzászokhatott volna már a középületek összeomlásához, — hanem vizsgáltassa meg, hogy miből és hogyan építenek Szabadkán. Vájjon ugy ellenőrzik-e a közópitkezóseket az illetékes városi műszaki közegek, hogy működésűk becsületesnek és lelkiismeretesnek mondható ? Vájjon a beton jó volt-e, vájjon a teivezők vizépitészeti tudománya nem mondott-e csödöt ? Vájjon az ellenőrző műszaki emberek nem panamáznak-e ? Ezeket vizsgálja meg a polgármester és ne a saját fejét, lianem azokét verje a falhoz, akik okai, hogy a gimnázium, a tavankuti templom, a palicsi Vigadó és a beton-part beomlanak és hogy a városházát, — takarékoskodva a tóglasorokkal — beleásták egy gödörbe. O. A. •7 Jlflprsí" =2." iíip 9 VillQfllDS HÉ