Délmagyarország, 1911. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1911-03-19 / 65. szám

1911 március 19 aki a munkapárti padokban Issekutz beszédét hallgatta. A szónok polemizált Issekutz-cal abban, hogy nagyhatalmi állásra szükségünk van, mert mindig nagyhatalom voltunk. Issekutz Mátyás korára hivatkozott, mint mikor urai voltunk Ausztriának. Most azonban már Ausztria ur felettünk és nem lehet ezen az alapon hangoztatni a hadügyi költségek szükségességét. Eltévesztett dolog, hogy Magyarországot külföldön idegen követek ós attasék képviselik. Ennek ellensúlyozásául, ugy mint Apponyi, a magyar képviselők kimehetnének külföldre, megismerkedhetnének vezető politikusokkal ós megismertetnék_ ökot a magyar viszonyokkal. Farkas Pál: Államköltségen? Kovács Gyula: Nem tudom, a képviselő ur minden útját államköltségen teszi-e meg, de mert ő olyan gazdag ember, utazhatna a saját költségén, mert igy valami hasznot hajtana az országnak. Farkas Pál: De nem mindenki játszhatik szerencsével a börzén! (Derültség.) Kovács Gyula ezután a vidéki pénzintézetek viszonyairól beszélt, végül ismételten kijelentette, hogy nem fogadja el a költségvetést. (Olaszország és a monarchia.) Polónyi Géza megkérdezte a Ház elnökét, vájjon az olasz egység nagy ünnepén méltó módon lesz-e képviselve a magyar parlament ? Návay elnök kijolentette, hogy erre a kérdésre a legközelebbi ülésen felel. Ezután Holló Lajos interpellált a hadügyi költségek csökkentése tárgyában. Grey angol külügyminiszter híres beszédéből kitűnik, hogy Angolország ós Németország már megkezdték Hz ellenséges fegyverkezés csökkentését. Kérdi & miniszterelnököt, hajlandó-e most már a monarchia is csökkenteni az Olaszország ellen irányuló tengeri fegyverkezést ? Khnen-Héderváry miniszterelnök örvendetesnek tartja az angol kezdeményezést, de hangsúlyoznia kell, hogy a monarchia tengeri fegyverkezése nem irányul a velünk szövetséges Olaszország ellen. A Ház a választ tudomásul vette. Elnök az ülést két órakor zárta be. (h-oszorsztíji és Kina. Pétervárról jelentik: A nagy tanács tagjai az orosz jegyzék tárgyalásánál a gyász jeléül — kinai szokás szerint ~~ tépték a ruhájukat. A nép izgatottsága egyre fokozódik Oroszország ellen. A régens a tanácskozáson kijelentette, hogy az orosz jegyzéket csak akkor lehet visszautasítani, ha Kina készen áll a háborúra. Amikor a nagytanács erre bemmel válaszolt, a régens elájult. szeretettel, elmerülóssel, rajongással: az esztétikus előtt való föltétlen megadással. Naivak. Gyermekek. Ahányan csak láttuk Őket, mindnyájunknak ez volt az első megállaPitása. Azok. Olyanok. Amilyen minden művész ős mindenki, aki művészien élvez. Akinek a lelke annyira megfinomodott, hogy mindennek a szépségét látja csak, a misztikus, fölfoghatatlan, de lólekhallelujával fogadott szépségét. Nem onnan nézi a dolgokat, ahonnan a praktikus élet látja nagyoknak, értékeseknek, vagy kicsinyeknek, apróbb értékűnek. Egy igénytele», de elragadóan kiszínezett kis bogarat ugy tud szemlélni, hogy abból az örömöknek egy aPró eksztázisa szülemlik. Elragadja az a pillant, mikor a hold vörösen kibukkan az erdő Mögött. Az a perc, mikor a szél végigfut a virágokon. S ezeket az édes eksztázisokat pici v°raekben idézi vissza, mikben semmi cifraság, vsak egyszerű megnevezése a dolgoknak, a történéseknek. De arra a szóra, arra a névennevezósre kivillan előtte minden szine, hangulata a megélt pillanatnak. Minden a témájuk, niert semmi témájuk ezeknek a japánoknak. igen hímeznek, komponálnak bele az életbe ötleteket, eredetiskedő beállításokat. Hanem Niszüretelik mindenből az élvezetet, a stílust, a szépet. Primitívek. Primitívség pedig mindig azt jelenti, hogy hangulatok teljessége, ősereje, írásnál ivása. Élet, szerelem, halál - ez minfe«- Öröm és megborzadás, csók ós halálfelelon>, szenvedély ós elmúlás, ezek a legmélyebb Motívumok. Ezek dolgoznak bennünk is, hiába 2akatol körülöttünk minden technika és minDELMAGYARORSZAG Nyiif titkok a nagytereméi nábob körűi. — Egy regényes rabiógyilkosság részletei. — (Kiküldött munkatársunktól.) Majdnem hat hete nyomoznak a nagyteremiai rablógyilkosság ügyében, de a gyilkost eddig még nem fogták el. Pedig könnyen elfoghatták volna, ha a nyomozást helyesebben irányitják, mint ahogyan tényleg irányították. Szinte hihetetlen: a gyilkos otthon él a falujában. Nevét jól, sőt megkülönböztetten tudja mindenki, mert ő a leggazdagabb sváb paraszt a faluban. A gyilkosság után öt nappal — amint megírtuk a Délmagyarországban — elfogta és letartóztatta a csendőrség a falu nábobját (igy nevezik ott), a nábob három hétig vizsgálati fogságban is ült, de a huszonnegyedik napon az ügyészség szabadon eresztette. Megindokolta pedig a szabadon eresztést azzal, hogygyanuok ugyan van elég, bizonyíték azonban nincsen egy sem. Annyi tény, hogy heteken keresztül a falubeliek nem igen mertek megmukkanni sem, pedig legalább tizenöt ember közvetlen bizonyítékot tudott volna szolgáltatni, ha vallott volna. De nem tette egyik sem, mert félt. A gyilkos családja a legnagyobb família Nagyteremián, a legbefolyásosabb s a falunak minden lakója kapva-kap az alkalmon, ha szolgálatára állhat. Tudják, hogy meglesz érte a jutalom bőven. A nyomozás első napjaiban meglincseléssel fenyegették a falubeliek azt, aki a gyilkost be meri súgni a csendőrségnek. Mindez persze nagyon megnehezítette a csendőrök munkáját. Kénytelenek voltak kidoboltatni, hogy titokban tartják a nevét minden tanúnak, aki a gyilkos ellen vallomást tesz. Erre aztán fordult a kocka, mert a falu nábobjának hűséges emberei nem azért hűségesek, hogy egyúttal titokban ne gyűlöljék őt. Sorra mentek a csendőrséghez a névtelen levelek, amelyek csak anynyit mondtak, hogy a gyilkos nem más, mint Knab Ede, a falu nábobja, a meggyilkoltnak édes unokatestvére. Letartóztatták, de később szabadon bocsátották. Ekkor meg plakátokon adták hirül, hogy a gyilkos a faluban van. Csütörtökön aztán az ügy váratlan fordulatot nyert: jelentkezett egy den ismeretszerzésben eltikkasztó kultura. Mi is ezeknek a rabjai, szegény szent őrjöngői, táncosai vagyunk. Ők, akik solia nem mosolyogtak heinei gunynyal, s nem voltak enciklopédisták, egészen benne állnak ebben a forróságában az érzéseknek. Ők mindezt gyermeki közvetlenséggel és finomsággal élik, tisztelik, | s árasztják keresztül a művészetükön. Nem ötletek, nem helyzetek, nem dialógok művészete a fő, hanem az érzések belehazudása a mi lelkünkbe. Mindent ennek a mágiának a szolgálatába állítanak a színpadon. Magukat és a díszleteket, a ruhák szinét, az egész szintért. Mindig egy-egy hangulat dominál a játékon. Hangulatok tánca ez a lelkekben, a színeken, az egész levegőben. Az ember a legfőbb és legparancsolóbb titokzat ebben a művészetben. Hogy ő szomorkodik, hogy ő csókolózik, hogy ő gyilkol, ez tölt be mindeneket. Ebből a művészetből jött ki Európa és megy bele vissza. Benne éltünk, mikor gyermekek voltunk s a bábszínház figuráin gyönyörködtünk. Nem azt kerestük, micsoda eredeti ötletet mond a halált pofozó Vitéz László. Hanem örültünk magának a játéknak, mint ahogy örültünk magának a szines, csupa érzés, hangulat életnek. Azóta Fauszt süvegét tettük a fejünkbe, kalmár-ruhákat öltöttünk, mindenféle viszonylagos értékelések és tudákosságok páncélját vettük föl. De az igazi élethez csak akkor fórkőzünk közel, ha mindezt ledobjuk, s magunkra teritjük a primitív gyönyörködés, óletimádás selyemkimonóját. 1,elmer István. 3 asszony, aki kész megesküdni arra, hogy a gyilkosság idején Knab Edét látta véresen kifutni a meggyilkolt házából. Ez már olyan bizonyítók a többiekkel együtt, hogy a gyilkos nem tagadhat tovább. Néhány nap, vagy hét kérdése most már, hogy Knab Edét újra letartóztatja az ügyészség. Magyar közállapotainkra szomorúan jellemző a nagyteremiai ügyben folytatott nyomozás. Eleinte úgyszólván nem is vett tudomást a gyilkosságról a nagykikindai ügyészség. Tessék csak elgondolni: a gyilkosság szombaton este hat és hét óra között történt, a nagykikindai vizsgálóbíró: Sernhardt János dr pedig csak hétfőn délután, amikor a meggyilkolt Knab Károly már a ravatalon feküdt, ment ki az eset helyére vizsgálatot tartani. Tehát egy-két óra hijján két nappal az eset után vették föl a jegyzőkönyvet, amikor Knab Károly házában már az egész falu megfordult és minden nyom eltűnt. Pedig vasárnap reggel már egész Nagykikindán ezt az esetet tárgyalták s ha a vizsgálóbíró vasárnap délelőtt ment volna ki a Nagykikindától vonaton fél órára se fekvő Nagyteremiára, két nappal később a gyilkos már a csendőrség kezében lett volna. De nem sokat törődtek az ügygyei s nem sokat törődnek vele ma sem. Hubay János királyi alügyósz, aki most az ügy vezetésével van megbízva, még csak nem is tudott a legsúlyosabb adatokról. A nagykikindai ügyészség egyébként egyszer már tanúságot tett a maga tehetetlenségéről. Talán még emlékeznek arra az esetre, amikor mintegy négy évvel ezelőtt Nákófalván egy leányt hasbaszurtak. A seb halálos volt. Az egész falu tudta, hogy a gyilkos nem más, mint a leány szeretője, aki szabadulni akart tőle. El is fogták, vizsgálati fogságba is helyezték a legényt, ép ugy, mint most a falu nábobját, de aztán szabadon engedték. Azóta az ügy egészen elaludt, pedig Nákófalván nagyon sokan tudják, ki volt a gyilkos. Ebben a nagyteremiai ügyben hasonló felületességgel csinálták a nyomozás munkáját, melyből azonban a csendőrök vették ki a legmegbotránkoztatóbb részt. Nagyteremián és egész Nagykikindán fölháborodással tárgyalják, hogy egyes csendőrök kőt gyanúba fogott bérest valósággal inkvizítorok módjára vallattak. Az egyiket halálra kínozták, a másikat pedig annyira megverték, hogy sokáig feküdt betegen és az egyik fülére meg is süketült. Persze később, napnál világosabban kiderült, hogy mind a kőt béreslegény teljesen ártatlan. Mindezeket ott tudtuk meg Nagyteremián, megbízható falubeli emberektől, akik őszintén elmondtak nekünk mindent. íme a vallomásaik. (Nayyteremia.) Tizenkét kilométerre van Nagykikindától, amelylyel a vasút köti össze. A vasúti összeköttetés csak a mult évben létesült. A községnek mindössze négyezer lakosa van. Csupa sváb. És ennek a kis, eldugott községnek igazi, reális értékű kulturája van. Amint az ember a községbe lép, mindjárt szemébe tűnik ez. Példásan tiszták az utcák és a házak. Az utcákat villany világítja. Nagy kiterjedésüek, szólesek, csinosak a házak, többnyire félemelet magasságúak s valamennyi szines cseréptetővel van födve. Zsúppal, vagy falécekkel födött házat nem lehet látni a faluban. Sváb gazdák vendégszeretetének jele az, hogy a házak széles, alacsony kapui nappal állandóan nyitva vannak; a gazda mindig örömmel lát vendéget a házánál. Valóban, ezek a svábok nagyon kedves, szives emberek. Ezt is a megélhetés könnyűsége teszi. Nagyteremián nincsen szegény ember, nincsen szűkölködő. Mindenkinek van több-kevesebb, de a megélésre elég vagyona. Érdeklődtem, hogy merre laknak a szegényebb emberek, mert azokban az utcákban, ahol megfordultam, csupa díszes, szinte uri porták vannak. Azt felelték, hogy Nagyteremián nincsen olyan ember, aki a máséra szorulna. Van né-