Délmagyarország, 1911. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1911-03-18 / 64. szám

lilis 18 ; Imre, a övö héten A Hamleti szerepémert nevü etet adott t pompás éj . . . és füzet ára dor budameg. Jön. idős szen a Tátra ik alapján kosscielic• innak. A »gfeszitett ;urokórcet iják elő a ejü elem ir s eddig áet mon>ban van nagyszerű >bá válik , hogy a not. Egy Hmagyarozzátette, ázása veis a mailkednünk ni kiváló és azt után a !ogja gazZsigmond itt: a magas De nem1 magyar ernyire a l rádiumt a csehtásainkat etem naa terüleek a föld m a maje meg a kormány gálódást, tanul elarátussal il együtt rány- és orozevitz , de bősbe mell kutatása tudoőségeket i követmunkaj gazdag k az a1> 3 és leg* letezhet; íég minÓ rkal széíak kel' eddig >8 , az ezi rádium esz, am' is kísérvostudodményö' utatás a 1ŐÍ1 március 18 DELMAGYARORSZAG 5" Hadüzenet a — borravalónak. — A pincérek szociális mozgalma. — (Saját tudósítónktól.) A legszorgalmasabb, legudvariasabb, sokat tűrt, sokat nyomorgott emberek mozdultak meg, hogy kivívják helyzetük javítását, hogy annyi tűrés, annyi udvarias nyomorgás után végre olyan társadalmi helyzetbe kerüljenek, amilyet megérdemelnek. A pincérekről van szó, a magyar pincérekről. Talán sehol nincsenek olyan udvarias és olyan nagyon szenvedő életen tengődő pincérek, mint nálunk. Mindenütt kivivtak annyi előnyt legalább, hogy tisztességes megélhetésüket mindenféle anyagi vagy erkölcsi támadás ellen biztosítsák. Mindenütt érdem szerint becsülik meg az örökké, kivétel nélkül figyelmes, hallgatag embereket. Csak nálunk nem. Épen azért most, amikor a budapesti, szegedi ós más városbeli pincérek megmozdulásáról érkeznek komoly hirek, illő, hogy figyelemmel, jóakarattal tárgyaljuk a mozgalmakat. Bizonyos, hogy minden szociális érzésű ember a legnagyobb rokonszenvvel, lehetőleg- támogatással is kíséri a pincérek mozgalmát. A pincérek ismét hadat üzentek a borravalólak. Azért mondjuk, hogy ismét, mert csak az ördög tudná összeszámolni, hogy a pincérek hányszor akarták már eltörölni a borravalót. A borravaló erkölcstelen, a borravaló lealázó, mondják a pincérek, — borravalót teliát el kell törölni. Mivel pedig a pincérek ma a borravalóhói élnek, a borravalóról csak ugy mondhatnának lo, ha a borravaló helyébe tisztes munkabért, rendes fizetést kapnának. Ezért a borravaló helyeit a revue-rendszer meghonosítását sürgetik. E rendszer fölöslegessé teszi a fopincéri intézményt. Minden pincér kap kiszolgálás céljából néhány asztalt. Ezeknél az asztaloknál ő a kiszolgáló és a fizető egy személyben. A fizetésnél pedig számlát ad a vendégnek ós a számlában a számlaösszeg tíz százaléka mint kiszolgálási dij hozzá van ütve a számla öszszegéhez. A tiz százalékos kiszolgálási dij fizetőse kötelező. A pincér tehát fizetést kap és nem alamizsnát. Ez a rendszer különösen ^árlsban divik ós ismeretes majdnem egész Kurépában. Ezt á rendszert akarják most meghonosítani a pincérek és március 20-án nagygyűléseket tartanak Budapesten. Az éttermi és kávéházi pincérek százas bizottsága a következő tartalmú plakáton teszi 6zt közzé: D Éljen a revue-rendszer! Le a borravalóval! pincérek! Éttermi segédek! Kávóssegódek! Szaktársak! A keszthelyi vendóglősné azon ^'ete, hogy jogászokat alkalmaz pincórekül, "'•¡ási vitát keltett Magyarország társadalmá,a« ós sajtójában. A nagy vitából kiviláglott, ?Ky a társadalom ós a sajtó nagy része a Pincéri foglalkozást lealázónak tartja. Pirul az I lcunk, mikor e tényt megállapítjuk, de el kell 'smernünk, hogy a társadalomnak igaza van. l°i't amig nehéz munkánknak könyöradomány8z.erü tetszés szorint odavetett fillérek a bére, ¡"udaddig nem számithatunk más elbiráíásra. .a kérdés merül föl ezek után, hogy mi °vábbra is akarunk-e a társadalom számki»í^ottjei lenni? Nem! Nem! Ezerszer is nem! z:.ert mi, akik testet, lelket ölő munkát végllk- alamizsna és megvetés helyett tisztesÉl' ,munkahért ós megbecsülést kivánunk. hózv ezottnek IátÍuk az időt, hogy ezen ránk célt,," f^yenteljes állapoton változtassunk. E hár0 yÓ "vi marciu8 huszadikán, hétfőn, Pedj"1 nyilvános pincér-gyülóst tartunk és fél Jv délután fél négy, este fél kilenc és éjjel 8zéki • t5rakür a budapesti cipész ipartestület Wnhz dísztermében (VII., Wesselényi-utca Cetidd i SZ<im olsö emolet) a következő napiban .> A pincérek helyzete a társadalomhie».,"-, ,A borravaló oltörléso, a revue-rendszer dek0^"" üdvözlettel az éttermi- ós kávóssegóÉrd olőkészitő bizottsága. "kesnek tartjuk ez alkalommal egyik szexis P'ncérnok a Délmagyarország-hoz, pincórnevében boküldött nyilatkozatát leköAmlóta a jogász-pincéreknek alkalmaztatása a nyilvánosság elé került, a sajtó több izben foglalkozott a pincérszakmával és a pincérek lealacsonyitójával, a borravaló eltörlésével. Többen foglalkoztak már e témával, csak épen akinek legjobban kellene beleszólnia, a legnagyobb álláspontot kellene kifejteni mellette, akinek legjobban az érdekében állana, amiáltal a fölszabadulását várhatná a szolgaságból, amiáltal közelebb jönne a társadalomhoz, épen az nem foglalkozik e kérdéssel. Maga a pincér. S miért nem ? Ennek is megvan az oka. Mert a pincérnek, amikor magáról van szó, amikor a maga helyzetén segiteni szeretne, sem szabad szólnia. Annyira le van alacsonyítva a pincéri szakma nálunk, hogy ha fölszólalna is közülök valaki, olybá tekintenék azt, mint mikor a kutya szelíden farkcsóválva az ajtó elé megy, hogy egy darab kenyeret dobjanak neki s a durva gazdaasszony fölrúgja. De ez csak nálunk van így Magyarországon. És ezt nemcsak a pincérek, hanem mindenki tudja, mert ha Német- vagy Franciaországba megyünk, ugy tekintenek ránk, mint mi arra a tótokra, akik eltörött lábasainkat drótozzák meg. S miért van ez? — mert mi ebben is elvagyunk maradva a külföldtől. S ez azért van, mert a magyar ember nagyon lenéző és büszke. Hogy lehetne akkor ehez a társadalomhoz fordulni, hogy segítsen rajtunk. Pedig már oly régen könyörgünk egy jobb bánásmódért, de még mindezideg nem kaptunk semmit. Németországban a mi szövetségesünknél a pincér ur hozzánk képest s tekintsünk szét minálunk?! Nyomorogni kell neki s egy családapának mindentől vissza kell magát tartani azért, hogy tizennyolc óra nehéz fáradságos órát keresztül dolgozva, mindenkinek a szeszélyét eltűrni, mindenféle gorombaságot zsebre vágni, hogy családját ezekből az inkább koldus fillérekből fentarthassa, do csak ugy, hogy már ól-holnapra való kenyerük legyen, hogy éhen ne veszszenek. S miáltal lehetne mindezeket orvosolni? Csak a lealacsonyító borravaló eltörlése által, mert akkor közelebb lennénk a társadalomhoz és jobb szívvel gondolnának ránk, ha nem kellene két krajcárt adni a kiszolgáló rongyos pincérnek. Mert talán kevesen is tudják azt, hogy a pincérnek műveltnek és józan gondolkodásúnak kell lennie, mert ha csak nem mosolyogva közeledik a vendéghez, már nem nagy kedvvel engedi s a legtöbb esetbe nem is ongedi magát kiszolgáltatni vele. A pincérnek föltétlenül kell beszélnie, a német és magyar nyelvet s hányan vannak, akik több nyelveket beszélnek. Kimegy legtöbbje külföldre s talán nem hozzák azt haza, amit ott tapasztalnak ? Igenis haza hozzák és minden tudásukat latba vetik, hogy a vendég kényeimessen érezze magát. Hisszük és reméljük azt, hogy a társadalom magához fog bennünket ölelni, maga fog igyekezni azon, hogy kiragadjon bennünket a szolgaságból, mert kevés pincérnek az apja pincér, hanem jó iparos és hivatalnok, aki, ha be akarja a fiát mutatni valakinek, bizony szégyenít azt mondani, hogy — pincér. Hisszük és rémüljük azt, hogy a sajtó is támogatni fog bennünket s kérjük, hogy támogasson, mert nehéz lesz megértetni a közönséggel azt, hogy a pincér is húsból és vérből való ember, akinek ép annyi joga van keresni a megélhetését, mint másnak. Dobó József, pincér. A nyilatkozat, így szó! : Simonyi beszéde után a néppárt, amelynek csaknem minden tagja jelen volt a mai ülésen, értekezletet tartott a folyosó egy szögletében. Az általános választól jog liivei, akik a párt felét teszik, élénk vitába szálltak a másik féllel, amely Tisza István fölfogását helyesli. Végre abban törtónt megállapodás, hogy a képviselőház holnapi ülésén Haller István ós Huszár Károly föl fog szólalni s az általános, egyenlő és titkos választójog mellett fog nyilatkozni. A néppárt és a választói jog. A képviselőház mai ülésén Simonyi-Semadam Sándor, mint a néppárt hivatalos szónoka, ellene nyilatkozott az általános választói jognak. Helyeselte Tisza István gróf álláspontját s azt mondotta, hogy az általános választói jogot felülről akarják ránk oktrojálni s a könnyen félrevezethető nagy tömegek megtévesztésével a nemzeti célokat akarják megakadályozni. Simonyi-Semadam beszéde közben Áchim András válaszolt a Simonyi mögött ülő néppárti Huszár Károlyhoz: — Mit szólsz hivatalos szónokotokhoz? Hiszen te hive vagy az általános választói jognak! — Hive vagyok — válaszolta Huszár — h holnap fölszólalok Simonyi ellen. Áchim András, Várady, Zsigmond, Bródy Ernő s mások hosszasan beszélgettek eztán Huszárral, ki azt mondotta, hogy a néppárt a választói jog kérdésében fölmerült ellentétek miatt valószínűién föl fog bomolni. ítélet előtt a gyufagyári katasztrófa. — „Gondatlanság senkit sem terhel." — (Saját tudósítónktól.) Még mindenki élénken emlékszik arra a rettenetes katasztrófára, amely az elmúlt esztendőben, április 18-ikán történt Szegeden. A reggeli órákban fölrobbant a gyufagyár kazánja, amely az ott dolgozó munkásleányokat és Ortner Antal fűtőt maga alá temette. A szerencsétlenül jártak legtöbbjét megölte a katasztrófa, akik pedig fölépültek, azok egész életükön keresztül viselik a gyilkos kazán bélyegét. Természetesen szigora vizsgálat indult meg annak a megállapítására, hogy a katasztrófáért kit terhel a felelősség. Az első pillanatban ugy látszott, hogy vétkes gondatlanság történt és a rendőrség, illetve az ügyészség Scliütz Ferenc kereskedelmi igazgatót, Kühnel Ernő műszaki üzemvezetőt és Wolff Gyula gépészt le is tartóztatta. Későbben mind több és több adat igazolta azt, hogy nem bizonyos, hogy vétkes gondatlanság esete forog fönn és ezért a három letartóztatott embert szabadlábra is helyezték, de azért ellenük az ügyészség gondatlanságból okozott több rendbeli emberölés büntette miatt vádiratot adott be. Magay Lajos vizsgálóbíró el is rendelte az ügyben a vizsgálatot, amelynek során most kihallgatták a három hatósági szakértőt : Rohonyi Gyula gépész-mérnököt, a felsőipariskola tanárát, Várkonyi Ferenc ipariskolai művezetőt és Ganz Géza segódiparfelügyelőt. A szakértői vizsgálat, amelyről tegnap terjesztették be a jegyzőkönyveket minden részletre kiterjedt. Megállapították, hogy évekkel a katasztrófa előtt a kazánon bizonyos festéseket láttak. Akkor már folyt a kazán. Ezek a feslések azonban nem voltak üzemveszélyesek és ilyen természetű csekélyebb hibák majdnem valamennyi gőzkazánon észlelhetők. Ezeket a hibákat hengereléssel és tőmitéssel meg is szüntették. Később a felső kazánrész egyik lemezén repedéseket vettek észre, azonban 1907-ben a szegedi iparfelügyelőség a hibák kijavítását el is rendelte. A lemez egy részét ki is vágták és megfoltozták a gőzkazánt. A munka után a gőzkazánt az előirt nyomási próbának ki is tették és akkor minden rendesnek mutatkozott. A lemeznek az a része, amely a kazánon belül volt, amelyet tehát nem láttak, rossz volt és tovább repedezett. Szerencsétlen véletlen folytán ezek a repedések a szögecssor átlapolásánál folytatódtak, de azt szabadszemmel egyáltalában nem lehetett észrevenni. Ez a lemez tehát folytonosan gyöngült, a repedések egy adott alkalommal engedtek a nyomásnak és igy megtörtént a katasztrófa. Sokan azon a véleményen voltak, hogy vízhiány okozta a robbanást. A szakértői vélemény szerint ez teljesen kizárt dolog, de ezt csak azzal lehet bizonyítani, hogy a robbanás alkalmával a tápszelepet a szomszéd ház tetején, ahova azt a robbanás vetette, nyitva találták meg. A szelep-orsó el volt görbülve, ami annak a bizonysága, hogy azt nem kézzel görbítették meg. Hogy a szelep nyitva volt, azt bizonyítja, hogy a gőzkazánban elegendő vízmennyiség volt. íTn<ry a iT/olop orsója elgörbült, az azt biL