Délmagyarország, 1911. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1911-03-16 / 62. szám

1911 II. évfolyam, 62. szám Csütörtök, március 16 központi szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, = Korona-utca 15. szám Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., =1 Városház-utca 3. szám c=i ELŐFIZETÉSI AR SZEGEDEN: egész évre . K 24'— félévre . . . K 12' negyedévre. K 61— egy hónapra K 2Egyes szám ára 10 fillér ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKEN egész évre . K 28'— íélévre . . . K 14'— negyedévre. K V— egy hónapra K 2-40 Egyes szám ára 10 fillér TELEFON-SZAM: Szerkesztőség 835 c=j Kiadóhivatal 836 Interurbán 835 Budapesti szerkesztőség telefon-száma 128—12 Botrány helyett ellenőrzés, Az ország ez alkalommal fokozott érdeklődéssel tekinthet a költségvetési vita során várható miniszteri nyilatkozatok elé. A szakminiszterek a maguk költségvetésének tárgyalása alkalmából tájékoztatni fogják a parlamentet és az országot mindazokról a fontos törvénytervezetekről, amelyek előkészítését befejezték. Az ország megnyugvással fog róla értesülni, hogy ha a képviselőház a bankvita nyújtásával hónapokon át tétlenségre volt is kárhoztatva, a minisztériumok irodáiban serény munka folyt S alig van az államigazgatásnak olyan területe, amelyen szükséges és üdvös reformokat ne készítettek volna elő a parlamentáris tárgyalásra. Ugy tudjuk, hogy a kormánynak valamennyi tagja fontos reformokat fog bejelenteni budgetbeszédében. Sokat kellett pótolni, mert az utolsó esztendők nagy politikai harcai a hasznos törvényhozási munkát teljesen megakasztották. A belső reformok tárgyalására azonban nyugodt parlamenti atmoszférára van szükség. Mindenekelőtt i^ szükséges, hogy a folyó esztendei költségvetés a parlamenti tárgyalás, retortáján keresztülmenjen. Ez remélhetőleg meg is fog történni a legközelebbi heteknek folyamán. A költségvetés után pedig el kell majd intéznie az országgyűlésnek végrevalahára a hadsereg fejlesztését célzó törvényjavaslatokat, amelyek több mint egy évtized óta vannak már napirenden s a magyar belső politikai konszolidációt sajnálatosképen akadályozzák. A véderő-reform esztendők óta torlaszolja el fejlődésünket s annyiféle irányban mérgesítette már el a szituációt, hogy az ország igazában megkönynyebbülten fog föllélegezhetni, ha ez a méreg anyag végre el fog tűnni a magyar politikai atmoszférájából. Mennyivel meszszebb tartanánk ma a nemzeti állam kiépítésének munkájában, ha már hosszú esztendők előtt, ahogy annak módja kínálkozott, elintéztük volna a hadsereg problémáit és mindazt a sok energiát, melyet ez a kérdés lekötött, hasznos belső reformok alkotására fordíthattuk volna ! A véd erő-javaslatok a köztudatban már napirenden vannak, noha valójában qsak húsvét után kerülnek majd a Ház asztalára. A katonai reform már előre veti árnyékát s befolyásolja a költségvetési vitát is, amely iránt, a következendő erősebb parlamenti campagne tudatában a rendesnél csekélyebb érdeklődés nyilvánul. És nincs abban semmi sajnálni való, ha az általánosan érzett szituációnak megfelelQleg, az 1911-ik évi költségvetési vita rövidebb lélekzetü lesz is. Mert a rendes magyar költségvetési viták hosszúság dolgában egyedülállók a világ összes parlamentjeiben és igazán időpocsékolás számba mennek. A budget megvitatása esztendőről-esztendőre a parlament legjobb munkaidejéből hónapokat köt le s évről-évre pártkülönbség nélkül gondolkozunk róla, hogy az ügy sérelme nélkül, mikőpen lehetne észszerű korlátok közé szorítani az állami költségvetés megvitatását. Épen ezért mi nem látunk abban, sem a parlamentárizmus érdekének, sem pedig az ellenzéki kontrolnak szempontjából semmi kivetnivalót, ha a képviselőház, melyre más sürgős munka vár ebben az esztendőben, hónapok helyett csak heteken át foglalkoznék a költségvetés letárgyalásával. Nagyon éretlen fölfogás az olyan,, amely a parlamenti ellenzék elernyedését állapítja meg nyomban, ha a rendes évi ujoncjutalék megszavazását az ellenzék obstrukciós célzattal el nem búzza, avagy a költségvetés elintézését „minden parlamenti eszközzel" meg nem akadályozza. Az utolsó évtized tapasztalatai után Magyarországban sajnálatosképen bizonyos — igaz, hogy csak szük — köröknek a fölfogása odáig fajult el, Ady Endre uj versel. Irta líölöni György. Ma és még nagyon sokáig, kevesebben ismerik Ady Endrét, mint ahogyan hiszik, akik verses köteteinek szaporulásával, hírével és divattá válásával, magukénak szeretik vallani. Ő egyszer, valamikor, amint egy Párisi kávéház csöndes alkonyati terrasszán ülve, előttünk álmodtak a platánok és megszállták önvallomások, olyanformát mondott, hogy hatásában inkább Hugó Victorja, mint Baudelaireje érzései szerint a maga kicsiny magyar korának. Hugó Victor egy mindenki számára készült nagy atlasz, ahol mindenki kikeresheti a maga lelkének, vágyainak a hegyéit, ha tetszik Himaláját, azt ami emberi közösségünknek, rokon- és egygyékötő érzéseinknek a megszólaltatója. Ilyen Hugó Victorszerüség nincs Ady Endrében és versei amint esztendők során jöttek, erőszakosan és vulkanikusán, követelőző erővel fölbuzogtak, nem az emberi érzések humanizmusában ögszeb árulóknak szólottak, nem az együvé tartozóknak, hanem az elkülönödőknek, a maguk életét befelé élőknek, a küHm lelki diszpozíciók szerint élőknek. Es amint jöttek a verskötetei, egy szép fejlődés vonalában mutatják, hogy ma sem mindenkié Ady Endre, mert a nyugtalanok, a kétségbeesők, a tétovázók, az elégedetlenek es a szomorúak költője. Ilyen ő maga az idegéletében, eredendőségében, az élettel való minden követelőzésében és versei zuhatagában ilyenformán nyilnalc föl a titkai. Olyan szomorúan és kényszeredetten kettéosztódott életet seholsem élhetnek emberek, mint Magyarországon. Egy ország, amelynek nemzeti, társadalmi, gazdasági be nem * rendezettségében, hullámosságaiban csodálatos és kegyetlen kontrasztjaiban élnünk kell a magunk életét, amely más idegrendszeren járó, finomultabb, többet vizsgálódottabb, szebb horizontokért rajongó, mint a nagyapánké, kulturális finomságokon tapogatózó és amellett élnünk kell a magyarságunkat. Vagyis rövidebben és talán józanabban elmondva: van egy idegrendszerileg és kulturális vágyakkal fölszentelt frissebb Magyarország, amely áhitozhatik külön-külön lelki formálódásban lévő személyeiben a legintellektuálisabb emberi vágyakórt és amellett ennek a fölszentelt frissebb Magyarországnak élnie kell a viszszaszoritott 'hagyományokkal, hazafias és politikai babonákkal eltorlaszolt jobbágyi magyar életet. Amint a huszadik századbeli intellektuális orosz ember ós — Szibéria, igy kerül szembe a huszadik századbeli magyar ember és — a politikailag, történelmileg, társadalmilag elmaradt Magyarország. Ady Endre ezekben a kétségbeesett rekeszekben vergődött és verseinek egy egész sebes árja ezek ellen a lenyomó magyar terhek ellen fordult. Ady, a kétségbeeső, a nyugtalan, a tétovázó, a szomorú ember, csakis a hasonló lelki állapotú embereknek lett föllépésekor a költője, de Ady a kétségbeesett, a nyugtalan, az elégedetlen magyar költője, magyarázója lett s Hugó Viktoros atlaszává terült szót mindazoknak, akik idehaza a magyar élet terhét érzik. Igy osztódott ketté a hatása: elsősorban a differenciálódott bensejü emberekre, azután pedig szétömlött nagy általánosságban az egész magyar ország elégedetlenjeire. Adynak már az ötödik verskötete jelent meg ezideig, verseinek nem tudom hányadik harcos százada ós még ma sem lehet ezt a kétféle hatását, ezt a kétféleszerüségét egymásba önteni a magyar közönség előtt. A közönség jelszavakat csinált magának belőle és tartja maga előtt, mint szimbólumokat, de amikor ennek a pánikos életű magyar életnek a kora lejár, Ady versei akkor nyerik vissza ipélyebb művészi értelmüket s azért merem épen ezzel az uj kötetével kapcsolatban mondani, hogy még nagyon sokáig kevesebben ismerik Ady Endrét, mint ahogyan hiszik ós szeretik vallani. „A minden titkok verseiből" Ady Endre énjének, régi érzéskörének ujabb megmólyedése és kiszélesedése. A minden titkok titkai borulnak szót előttünk, Ady mivoltának a titkai, amint a mi, idegesebb emberek, holnaputáni megsejtett nyugtalanságai megszólalnak benne. Isten van, de az a külön, saját ábrázolatára faragott istene, amelyet ő csinált magának, tétova óráiban kálvinistás zengéssel zsoltárokat küld hozzá, könyörög