Délmagyarország, 1911. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1911-03-02 / 50. szám

1911 március 2 DELMAGYARORSZÁG 3 A parlamenti helyzet. — Nem módositják az 5. §-t. — (Saját tudósitónktól) Csütörtökön, négy napig tartó farsangi szünet után a képviselőház megkezdi a banksiabadalom megújításáról szóló törvényjavaslat részletes vitáját. A szakaszonkint való banktárgyalás során az ötödik szakasz körül várható terjedelmesebb szóharc. Erről a pontról még a kormánypárt körében is az a hir volt legutóbb elterjedve, hogy módosulni fog. Amint értesülünk, ez a hir alaptalan. A kormány világosan kifejtett okot egyetlen egyet se talált eddig árrá, hogy a szakasz szövegén változtasson. Az ellenzék tudvalevőleg Ígérte, hogy a banktárgyalás részletes vitája során kezdi meg igazi föladatát. Az ellenzék tudvalevőleg ezt mindig beigéri. A hangulatból és készülődésből, sőt egyes ellenzéki politikusok nyilatkozatából is ítélve, a részletes tárgyalás során se lesz obstrukció. Minden jel szerint, például az ellenzék gyöngeségi jele szerint is, a részletes tárgyalás nem sokáig tart. Az 5. §. körül azonban mégis hosszabb vita lesz. Érdekesnek találjuk Lukács László miniszter nyilatkozatát, amely megvilágítja a Parlamenti helyzetet. Lukács László nyilatkozata igy hangzik: — Csütörtökön összeül a képviselőház és megkezdi a bankjavnslat szakaszonként való tárgyalását. Az a véleményem, hogy a részletes tárgyalás nem fog túlságosan hosszura nyúlni. Az ellenzék érdemi észrevételeit megtette már az általános vitánál, nincs ok arra, a javaslat egyes szakaszai ellen obstrukciót indítson. — Arra a hirre, hogy az ötödik paragrafusra nézve bizonyos módosításokat, igért a kormány, roegjegyzem, hogy ez a hir nem felel meg a valóságnak. Igaz ugyan, hogy több oldalról is jöttek hozzám különbözö módosítási tervekkel, de azok egyikét sem fogadtam el. Nem lehet eleget tenni minden módosítási kívánságnak, annál kevésbé, mert az ötödik paragrafus semmiféle alkotmányjogi sérelmet nem foglal magában. Mikor majd ehez a szakaszhoz érünk, fesz alkalmam a képviselőházban megcáfőini azokat az ellenzéki érveléseket, melyek ebben Mkotmánysérelmet vagy nem tudom már mit látnak. Különben sem gondolom, hogy ennél a szakasznál obstrqkciót kezdene az ellenzék. A jelek nem arra mutatnak . . . Némi stiláris módosítást tesz a kormány a bankjavaslaton, de ez a módosítás csak azért szükséges, mert a javaslatból nem január elsején lesz törvény, anaint az eredetileg teívezve Volt. — Mihelyt nz osztrák delegátusok hazaménak, a Reichsrath tárgyalni kezdi a bankjavaslatot és ugyhiszem, hamarosan le is tárgyalja. Dgyes pártok eleinte opponáltak ugyan az ötödik szakasz ellen, de most már módosították a képviselőház házszabályait, hogy az aggodalmaskodókat elhallgattassák. Ha az ötödik szakasz valamelyik szerződő félro nézve terhes, akkor ez csak Ausztria lehet és nem Magyarország. Csak nem képzeli, hogy nálunk akad valaki, aki a készfizetések fölvételét megobstruálná ? 1 A kormány nyugodtan várja a bankjavaslat vitáját és mindaddig, mig abból törvény nem lesz, nem szándékozik más javastattal foglalkoztatni a Házat. A pénzügyminiszter nyilatkozata olyan, hogy megnyugtatja az aggodalmaskodókat. De a nyilatkozat program is, — tartalmazza nemcsak a kormány legközelebbi teendőit, hanem szinte megszabja az ellenzék magatartását a részletes bankvita során, az egyes szakaszokkal szemben, mert hisz az általános bankvita során is látnivalóvá vált, hogy nagyobb támadásra egyetlenegy szakasz, még burkoltan se nyújthatott alkalmat, csupán az ötödik paragrafus körül támadtak ellenséges hangok! Az előzőleg bejelentett támadásokra pedig már most megjegyzi Lukács a nyilatkozatában, hogy lesz alkalma a képviselőházban megcáfolni azokat az ellenzéki érveket, amelyek a kérdéses szakaszban alkotmányi sérelmet vagy ki tudja, mit akarnak látni. Bizonyosra vehetjük, hogy Lukács László megvilágítása az ötödik szakasz körül támadható kételyeket is eloszlatja és akkor a részletes bankvita nem tart hosszú ideig, ami kívánatos azért is, mert mig ezzel a törvényjavaslattal nem végez a Ház, addig más javaslattal nem is foglalkozhat. Hírek Aehrenthal körül. — A külügyminiszter két hónapi szabadsága. — (Saját tudósítónktól.) A bécsi Ballplatzon, de az egész európai diplomáciában folytonos az izgatott sugdolódzás. Mi lesz Aehrenthallal? Elmegy-e, marad-e? Hónapok óta ez a monarchia vezető köreinek legfontosabb kérdése, amely most érkezett el a kritikus pontig, mert nyomban a delegációs ülésszak befejezése után megkezdi a külügyminiszter két hónapra terjedő szabadságát. Az bizonyos, hogy Aehrenthal távozását nem politikai okok idézték elö. A külügyminiszter beteg. Influenzába esett s ennek következései súlyosak voltak rá, a látását is, a hallását is majdnem elveszítette. A magyar delegáció egyik utolsó ülésén ijesztően kiuos volt a szereplése. Beszélt, de olyan suttogó hangon, hogy a legközelebbi szomszédja sem hallotta meg. De még a karzaton is tisztán megértették a szomszédjának, Szápáry Tibor gróf, követségi tanácsosnak minden szavát, amit a külügyminiszternek súgott. A dolog annyira frappirozta a delegátusokat, hogy még a külügyminiszter is észrevette a bántó hatást. Hirtelen befejezte a szavait, azután ezt mondta Schönaich hadügyminiszternek: — Ugy látszik, mégis okosabb, ha elmegyek! Aehrenthal azt szerette volna, ha most, az annekszió után szerzett politikai diadalai közepette végleg elhagyhatja az állását, de ez a király ellenkezése miatt nehéz. Ma délelőtt az osztrák delegáció folyosóján beszélte Bahrenreiter delegátus, akinek az udvarral élénk kontaktusa van, hogy a felséges ur valósággal lehangolva beszél Aehrenthal betegségéről s a tegnapi udvari ebéden feltűnt, hogy minduntalan a külügyminisztert kereste föl. — Remélem — mondta egyizben neki többek füle hallatára — hogy szabadsága alatt ugy meggyógyul, hogy megint az én kedves, egészséges, friss Aehrenthalom lesz. Nagy megütődést okozott, hogy a bécsi Neue Freie Presse ma befejezett tényként állítja oda Aehrenthal távozását, sőt megnevezi utódját is Pallavicini őrgróf konstantinápolyi nagykövet személyében, akinek közli az életrajzát is. Mosolyogva beszéltek erről a hirröl: — Ha szükség lesz — mondták — most hamarosan utódot keresni Aehrenthal számára, akárki lehet ez, csak épen Pallavicini nem. Aehrenthal szabadságolása kérdésében a külügyminisztérium egyik vezető tisztviselője a kővetkező nyilatkozatot tette a Bélmagyarország budapesti munkatársának: — Aehrenthal csakugyan két hónapra szabadságra megy, amivel az orvosoknak az a kívánsága, hogy ez idő alatt egyáltalán ne foglalkozhassék hivatalos ügyekkel, csakugyan helyettesíti Pallavicini őrgróf, mint a legidősebb nagykövet. De a külügyminiszter a két hónap leteltével ismét vissza fóg jönni s átveszi a hivatalát. — Politikai körökben az a hir terjedt el, hogy a külügyminiszter végképen távozik. A diplomata vállat vont: — Aki nem hiszi — felelte — várja meg a két hónapot . . . Kitűnő helyről szerzett információink szerint Aehrenthal május hónapban még föltótlenül állásban lesz, mert ekkor a diplomáciában még nagy föladatok várnak elintézésre. A Balkán-kérdést most fogják végképen rendezni s ezentúl is nagy koncepciójú terveket kell végrehajtani. Miért nem parcelláznak Tiszaszentmiklóson ? — Zsellérek harca a földért. — (Saját tudósítónktól.) Egyik budapesti esti lap mai számában azt a hirt közli, hogy Tiszaszentmiklós községben (Torontálmegye) ötszáz magyar család koldusbotra jutott. Az elszegényedés oka állitólag az, hogy József királyi herceg Tiszaszentmiklóson lévő négyezer holdas termőföldjének bérletéből ötszáz gazda kiesett azért, mert ezeket az apró tagokra osztott földeket a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézete utján földspekulánsok vették meg. A hir két gazda panasza alapján került nyilvánosságra, akik azt állították, hogy József királyi herceg egész uradalma — négyszáz hold kivételével — átlagos áron nyolcszázhuszonnyolc koronáért kelt el. A két gazda, Sülli György és Budovalcsev Szever, elmondták a vevők névsorát is, ugy tüntetvén föl őket, mintha direkte spekuláltak volna a földre. A budapesti esti lapnak ez a cikke kétségtelenül nagyon érdekes és némi tekintetben hihetetlennek tetsző. Utána néztünk a dolognak és Tiszaszentmiklósról beavatott helyről telefonon igy mondták el az eset hiteles történetét a Délmagyar ország számára: A négyezer hold termőföldnek, amely József királyi herceg birtokában van, igen érdekes a története. A földet, de a jázovai területeket is, valamikor egy Jettin nevü basa birta, aki azokat jutalom fejében az osztrák kormánytól kapta, mert rendkívül fontos kémszolgálatokat teljesített Ausztriának. Egy alkalommal valami rendkívül fontos ügyben sikeresen járt el, mire az osztrák kormány a tiszaszentmiklósi és jázovai területeket adta Jettinek jutalom fejében. A basa tiszaszentmilósi birtokán gyönyörű kastélyt emeltetett, amely még ma is fönnáll, József főhercegek birták, jelenleg azonban Hirschl Sámuel tiszaszentmiklósi földbirtokos tulajdona. Jettin basa halála után a birtokok a kincstárra szálltak vissza. Egy ideig a kincstáré volt ez a hatalmas földterület, de amikor István nádor Mária Feodorova orosz hercegnőt feleségül vette, az uj pár az egész birtokot nászajándékul megkapta a kincstártól. István nádor után József nádor kezeibe ment át, aki a most ólö József királyi hercegnek nagyatyja volt. Amikor az idősebb József főherceg meghalt, az uradalom a most élő József királyi herceg kezébe került. Néhány évvel ezelőtt a herceg a birtok egy igen kis részét bérbeadta harminc-negyven olyan gazdának, akik közül egynek se volt földje. A bérleti összeg megfelelő volt, de ez a harmincnegyven bérlő hirtelen akart meggazdagodni és évről-évre deputációba mentek a főherceghez, hogy szállítsa le a bérlet összegét, mert a viz a termés nagyrészét elmossa. A főherceg három éven keresztül megtette bérlőinek kívánságát és a haszonbéreket leszállította. A negyedik évben ismét deputáció jött hozzá. A főherceg természetesen megsokalta a dolgot s az ilyen apró bajok miatt elhatározta, hogy eladja a birtokot. Az uradalmi intézőség két évvel ezelőtt fölhívta Tiszaszentmiklós község elöljáróságát, hogy a község lakosai számára vásároljon az uradalmi földekből s azt parcellákban adja bérbe. A fölhívásnak nem lett foganatja. Alig akadt egy-két gazda, de azok is csak potom árért voltak hajlandók földet vásárolni. Emiatt a2tán József királyi herceg megbízta a kisbirtokosok országos földhitelintézetét, hogy