Délmagyarország, 1911. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1911-03-01 / 49. szám

2 DELMAGYARORSZAG 1911 március 2 1911 kölcsönösen mérsékelhessék. E pontban egyik hatalom se közelíthető meg, hogy független elhatározásai korlátoztassanak, — magunk érdeke is az, hogy függetlenségünkben ne nyissunk réseket mások beavatkozására. Biztosította Khuen-Héderváry gróf a magyar delegációt, hogy a hadi terhek dolgában a kormány jól tudja, hol van a határ, ameddig az ország teherbíró képességével emelhet s amin innen saját felelősségérzeténél fogva nem maradhat. Az elbírhatatlan követeléseknek a hadvezetőséggel szemben ellent tudott állani s a szükségletet a fedezhetőség mértékére le birta szállítani. Amibe beleegyezett, arra is van fedezete az ország normális bevételeiből. Bizonyítékul fölhozta a kormányelnök, hogy állami hozadékaink az utolsó öt év alatt kétszázötven millióval növekedtek, holott a hadügyi többszükséglet legföljebb ötven millióra rug. A kormány teljes tudatában van annak, hogy jövedelmeink emelkedéséhez belügyi szükségleteink: gazdasági és kulturális beruházásaink birnak prioritással. De midőn ezekre a bevételi többlet négyötödét fordítja, arról szintén igyekszik gondoskodni, hogy a katonai többkiadás egy része a hazai iparnak biztosított hadügyi megrendelések révén vissza is téríttessék. A miniszterelnök fejtegetései bizonynyal nemcsak a delegáció tagjaira gyakorolhat mély hatást; megnyugvást meríthet belőle az ország is és alapos kritikai véleményt formálhat azok alapján monarchiánkról és abban Magyarország nagy politikai kondícióiról egész Európa. Hamis hir Szukováthy Ivánról. Egy lap azt a hirt közölte, hogy az állami számvevőszék nyugalomba vonuló alelnöke helyére Szukováthy miniszteri tanácsost fogják kinevezni, aki már régóta meg akar válni mostani állásától, az államvasutak pénzügyi osztályának igaz— Az isten haragja, amelylyel te makacsuljszembeszállsz, le fog sújtani rád ! Menj!... A nő az ajtóhoz lépett, de hirtelen visszafordult : — Csak egyet még, uram és kérlek, ne tagadd ezt meg tőlem. Az az idegen férfi, aki ma éjjel itt kiszenvedett, aposztata volt, nem méltó tehát rá, hogy keresztényi módon temessétek el. Engedd, hogy mielőtt távozom innét, én temessem el őt a hegy szakadékába. A prior indulatosan intett a kezével. — Menj, menj — szólt rá keményen — vidd magaddal és menj, pusztulj erről a szent helyről!... A hegy zöld mohával sürün benőtt mély és puha ölében, ahol a szilaj Piave csörgedezni kezd, ahol a buja növényzet szabadon kúszik föl a szikla meredek falára, ott ásott sirt az idegen férfinek. — Beppo, hallod, ha ide tereled legelő nyájadat, hozd el néha a csalogányodat is. O szerette a te madarad énekét... A nő elhallgatott és föltekintett a kolostorra, amely komoran ós zárkozottan emelkedett a mély szakadék fölött... — És fiu — szólt végül — ne engedd, hogy földúlják a sirját... Fölemelt fejjel ment lefelé a vadregényes, magányos uton, amely • a völgybe vezetett. Fordította Hajnal Gyula. gatói állásától. Az illető lap ehez a hirhez kommentárt is füz. Ezzel szemben illetékes helyen fölhatalmaztak annak kijelentésére, hogy ez a hir nem felel meg a valóságnak. Szukováthynak jelenlegi állásából való távozásáról szó sincsen. Még kevésbé felel meg az az állás a tényeknek, hogy Szukováthy tevékenységével ne volnának megelégedve. Ellenkezőleg, ő állásában a legnagyobb elismerést érdemelte ki és súlyt helyeznek arra, hogy Szukováthy jelenlegi állásában meg is maradjon. Bánffy Dezső báró. A király 1895 január 13-án bizta meg Bánffy Dezső bárót a kabinet megalakításával. A lapok tudósításai szerint a szabadelvű párt megnyugvással fogadta a korona döntését, hisz a maga óhajának érvényre jutását látta benne, az ellenzék azonban gúnyolódott ós azzal vigasztalta magát, hogy a Ház volt elnökének kormányzása rövid ideig tartó pünkösdi királyság lesz. A közvélemény várakozó állást foglalt eJ. A szabadelvüpárt egységesen, meg nem szaporodva, de meg sem is fogyva került ki a válságból. Még a szász képviselők sem váltak ki a pártból. A kabinetalakitás nem ment könnyen. A szabadelvű egyházpolitikai reformok harcosainak félre kellett huzódniok egy kissé és uj egyének léptek előtéx*be, nehogy az uj kabinetnek harcias színezete legyen. Azt azonban mindenki tudta, hogy csak az emberek ujak, a program a régi. Az uj kormány január 19-ikón jelent meg először a Házban. A kormány programját a miniszterelnök terjesztette elő, akit az ellenzék ideges türelmetlenséggel hallgatott. A kormány programja tömören a következő pontokban volna összefoglalható: A bizalomnak megszilárdítására a korona és nemzet között. Az egyházpolitikai harcok által fölzaklatott kedélyek lecsillapítása. A kiegyezési alap változatlan föntartása, sőt megszilárdítása. A már szentesitett egyházpolitikai törvények teljes tartalmú, de kíméletes végrehajtása az érdekek és érzelmek sérelme nélkül. A vallás szabadgyakorlatáról ós a zsidó vallás receptiójáról szóló törvényjavaslatok keresztülvitele. A katolikus autonómia és kongrua rendezésének megoldása az előbbi kormány által vállalt kötelezettség alapján. A valutarendezós műveleteinek folytatása ós befejezése. De ami a kormányra nézve leglényegesebb ós aminek megvalósítására a közigazgatás államosítását elodázhatatlan föladatának tartja, az a magyar államnak nemzeti irányban való fejlesztése, a magyar állameszme biztosítása és föntartása, minden ez ellen irányuló, törvénybe ütköző ós államveszélyes törekvések határozott leküzdése és elfojtása. Az egységes nemzeti állam kiépítése. Ezekre a föladatokra vállalkozott a Bánffy kabinet, ezeket a eélokat tűzte ki kormányzati céljaiul. Főleg arra törekedett, hogy a korona ós a nemzet közötti jó viszonyt a lehető legbensőbbé tegye, olyanná, hogy hozzá felülről bizalmatlanság ne férkőzhessók. Vezéreszméül tűzte ki, hogy a dinasztia bizalma és támogatása mellett és a dualizmus e keretében teljesen kiépüljön a nemzeti magyar állam és hogy ez a cél semmi más irányzatoknak, még a szélső liberálizmus tekinteteinek se rendeltessék alá. Bánffy Dezső báró mindjárt kormányzata kezdetén erős konfliktusba keveredett a monarchia külügyminiszterével, Kálnoky gróffal, a pápai nunciusnak magyarországi szereplése miatt. Agliardi bécsi nuncius Magyarországon jártában több olyan nyilatkozatott tett, amelyekben a miniszterelnök az ország belügyeibe avatkozást látott és miatta rekriminált a külügyminiszternél, akitől kérte hogy juttassa tudomására a Vatikánnak az Agliardi viselkedéséből származható súlyos következményeket. A külügyminiszter igazat adott Bánffynak egy diplomáciai jegyzékben ós maga is elitélte a nunciust, de amidőn a miniszterelnök egy interpellációra adott válaszban hivatkozott rá, hogy a külügyminiszter egyetért vele a nuncius magatartása felől, Kálnoky a sajtó utján tiltakozott Bánffy nyilatkozata ellen. A krullietus a korona döntése alá került, amely Kálnokyra lett végzetes kimenetelű, mert állásától meg kellett válnia. Helyét Goluchowsky Agenor gróf foglalta el, kiben a klerikális irány semminemű támaszt nem talált ósigy a Bánffy-kabinet könnyebben folytathatta egyházpolitikai programjának megvalósítását, melynek tevékeny előmozdítója Vlassies Gyula dr kultuszminiszter lett. Két elintézetlen törvényjavaslat volt még hátra az egyházpolitikai programból: az izraelita vallás recepciójáról ós a vallás szabad gyakorlatáról. Mindkettőt Vlassies képviselte hagy tudománynyal ós ékesszólással a bizottságok és a törvényhozás előtt. Az ő javaslatára történt a 25-ik §. azon intézkedése, hogy a bevett vallásfelekezetből kilépő tartozik a kilépés idejét követő ötödik naptári óv végóig a rendes egyházi járulékokat az elhagyott egyháznak megfizetni, ha addig valamely bevett valláshoz nem csatlakoznék. A Bánffy-kabinet politikájának eredményei ma még végleg nem állapithatók meg, mert hisz a legközvetlenebb jelenbe kapcsolódnak. De a tárgyilagos kritikának már is el kell ismernie, hogy a Bánffy-kabinet nagy érdemeket szerzett az egyházpolitikai törvények végrehajtásával, különösen pedig azzal, hogy a király és a nemzet között a közlekedést ós a bensőbb kapcsolatot újra létrehozta. Az igazságos törtónetirás nem fogja eltagadni a Bánffy-kabinettől azt sem, hogy erős, sőt erélyes nemzeti politikát követett és nemcsak programjába vette föl a nemzeti állam jelszavát, hanem tényleg törekedett is annak megvalósítására. Végül azon szerencsében is részesült ez a kabinet, hogy a magyar nemzet ezeréves ünnepét ő rendezte és tette móltóvá a nemzet múltjához ós jövendőjéhez. Bekaics Gusztáv. Tegnapról mára a nagybeteg Bánffy Dezső báró állapota örvendetes változáson esett át Amig tegnapelőtt és tegnap délelőtt, de a délután folyamán is teljesen eszméletlen volt, addig az éj folyamán lassankint jobban lett s ma reggelre eszmélete vissza is tért. Kezelő orvosai, Tihanyi Mór dr és Szőlőn Henrik dr most már reménykednek, hogy talán a katasztrófa nem következik be. A veszélyt legalább is nem tartják miminsnsnek, föltéve, hogy a roham nem ismétlődik, ami persze végzetes volna, mert apopleksziánál az uj roham rendszerint végzetessé válik. Az orvosok a javulást ugy magyarázzák, hogy a vér, mely az agyban vóredényrepedós folytán szétömlött, lassankint főlszivódik. S ha a fölszivódási folyamat akadály-