Délmagyarország, 1911. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1911-03-01 / 49. szám

1911 II. évfolyam, 49. szám Szerda, március 1 Khuen a külpolitikáról. A magyar delegációban a haditengerészet rendkívüli szükségletéről folyó vitának Khuen-Héderváry gróf miniszterelnök inult szombati nagy beszéde állapította meg igazi jelentőségét és vonta meg kritikus határait. E beszéd annál inkább a tárgyalás homlokterében áll ma, mert monarchiánk irányadó nagypolitikai szempontjait vitte bele a diskuszszióba, magától értetődőleg a közös miniszterekkel szoros egyetértésben, tulnyomólag az ő nevükben is, de egyszersmind a magyar kormányelnök appreciációjának teljes érvényesülésével. Szavai egész Európában szükségkép figyelmet, remélhetőleg teljes megnyugvást keltettek s itthon újból meggyőzhették a közvéleményt, hogy ügyeink élén oly államférfi áll, ki avatott és konciliáns egyéniségével úgyszólván teremtve van arra, hogy Ausztria-Magyarország hivatását az európai nagy politikában s hazánk speciális érdekeit összeegyeztesse. Fölszólalása elsősorban megtompitotta élét amaz ellenvetéseknek, mintha nagyfokú katonai és haditengerészeti invenciókra nem volna szükségünk, mert tul vagyunk már a két év előtti válságokon, a hármas-szövetség szilárd s a biztosított békeállapot fölöslegessé teszi a fegyverkezésre való költekezést. Találóan emelte ki ezzel szemben, hogy szövetségeseinkre ugyan bizalommal rámutathatunk, de ezt eltúlozni már a múltban is hiba volt. Tiz év óta késlekedtünk a véderő fejlesztési szükségleteinek ellátásával; amellett arról nem gondoskodtunk, hogy a monarchia hatalmi erejét a külföldi közvélemény helyesen ítélhesse meg; tetéztük e hibákat azáltal, hogy egyik szövetségesünk hasznos szolgálatait fölébe helyeztük saját önérzetünknek s máris szövetségesünk hűségében az érzelmi motívumokat túlságosan firtattuk. Ha az utolsó évek alatt ily lapszusok nem fordulnak elő a magyar politikai közéletben: a szerencsésen lezajlott válság tán ki sem élesedik, vagy nem került volna oly súlyos anyagi áldozatokba. Nemzetközi helyzetünkben a hármasszövetség bizonynyal nagy erősséget jelent, de nem ment föl az alól, hogy a magunk erejének fokozásáról gondoskodjunk s erre való képességünkről a külföldet meggyőzzük. A szövetségek bázisa sem egyéb, mint az önerőnkből származó gravitabilitás. Csökkennék csak erőnkkel súlyúnk is, a szövetségkapcsok szintúgy szétengednónek. Ezért a hadikészültség fejlesztését ép szövetségeseinkre s a velük való viszony előnyeire való tekintetből sem szabad tovább elhanyagolnunk. De attól is óv a miniszterelnök, hogy a béke tartóssága tekintetében elbízzuk magunkat. Emberileg előreláthatólag most a békés egyensúly szilárdnak mondható Európában. Teljesen kizártnak a balfordulatot még sem tekinthetjük. Olykor a bárányfelhőkből is — mondta Khuen-Héderváry gróf — viharok keletkezhetnek ; pláne az emberi indulatok minden balfordulat előidézésére képesek. A világ rég kiábrándult ama doktrínából, hogy a világbéke ügye jobban áll, mióta a Janus-templom kulcsa a népek kezébe van áttéve a fejedelmekéből. Száz év óta tapasztalhatni folyvást, hogy a kitört háborúk túlnyomó részét a népindulat spontán fölgerjedése, a gazdasági érdekellentét, a sovinizmus, a becsvágyak szertelensége, vagy az irigység féktelensége idézte elő. A fejedelmek többnyire a tömegérzületek nyomásának engednek, midőn a harcias miliőben hadi lábra állanak. Az ujabb háborúk története elég beszédes arról, hogy ily balfordulat gyakran egész váratlanul szokott kipattanni. Ne bízzuk hát el magunkat megnyugtató helyzetünkben sem s legyünk inkább készen minden eshetőségre. Ezt célozza, részint preventiva gyanánt, részint esetleges aktuális bajokkal szemben, a mostani fegyverkezés. Hatásosan emelt szót a miniszterelnök amaz indítvány ellen, mely e kérdésben egyezkedő tárgyalásokra kívánja utasítani a kormányt saját szövetségeseinknél, hogy a fegyverkezést Központi szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, " = Korona-utca 15. szóm c=a budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., c=3 Városház-utca 3. szám c=i ,, ELŐFIZETÉSI AR SZEGEDEN: egész évre . K 241— félévre . . . K 12 — negyedévre. R 6'— egy hónapra R 2"— Egyes szám ára 10 fillér ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKEN egész évre . K 28'— félévre . . . K 14-— negyedévre. K 7'— egy hónapra K 2-40 Egyes szám ára 10 fillér TELEFON-SZÁM: Szerkesztőség 835 c=i Kiadóhivatal S3« interurbán 835 Budapesti szerkesztőség telefon-száma 128—12 Megváltás. Irta Else Jeruaatem. IIL Amikor a nyugodni készülő nap lassan a szakadékra kúszott és mint valami bíborszínű láng világított az égboltozaton, a beteg hirtelen kinyujtózott és a testén hideg borzadás szaladt végig. Meghalt. A nővér lecsukta a halott szempilláit, megcsókolta a hideg ajkakat, fekete köpenyét leoldotta a derekáról ós rátéri tette a halottra. Azután az ablakhoz vánszorgott, megállt és mereven nézett le a völgybe . . . Egészen kivilágosodott. A nővért a priorhoz hivatták. A prior keresztbefont karral az ablakhoz támaszkodva állt. Összeráncolta a homlokát: — Mária nővér — szólt szigorúan — Pál páter a refektoriumban virrasztott és az az idegen ember mégis az utolsó kenet fölvétele nélkül halt meg. Megdorgállak téged, mert elmulasztottad a legszentebb keresztényi kötelességedet . . . — Uram, én tudtam erről a mulasztásomról és az a saját akaratomból történt. — Mit beszólsz te? — Az az idegen csak névleg volt keresztény, szivében azonban mégvetette az istent. — Föl vagy te jogosítva arra, hogy hitetlenek birája légy? Annál kevésbé . . . A nővér hirtelen fölemelte a kezét. — Én nem akartam hivni a pátert. Egészen a priorhoz lépett és nyugodt hangon folytatta: — Uram, bucsut akarok venni. A ruhát, amit tiz évvel ezelőtt kölcsönöztetek nekem, már levetettem . . . A prior most vette csak észre, hogy a nővér ruhát cserélt. — Jól hallom ezt nővér? Te elhagyod az üdvözítődet, — te eldobod a keresztet magadtól? — Az viselje csak a terhet, aki elbírja. — És ha mi téged, te hitehagyott, kényszeríteni fogunk rá, hogy viseld? . . . A nő nem szólt semmit, de az ablakon keresztül a mély, hatalmas szakadókba bámult, amely mint valami nagy, leselkedő, tátongó torok tárult ki előtte. A prior megértette ezt a bámulást és kissé gúnyosan mosolygott: — Gyorsan, sőt tulgyorsan felejtetted el azt, amivel az isteni igazságnak tartozol — és közelebb lépett hozzá. — Trevi Lucia, azt kérdezem tőled, mit keressz te még az emberek között ? — Megváltást, uram. A prior megütközve fogta meg a nő kezét. — Azt, amit az isten szentséges házában nehéz vezekléssel hiába kerestél, azt akarod te az élet zajában, ezer kísértés közepette megtalálni ? Gondolj csak vissza a te halálos bűnödre ós szállj magadba. A nő a fejét rázta és tiszta, világoskék szemeinek tekintete a völgy-szakadékon révedezett. — Atyám házába akarok visszatérni, amely most egyedül és elhagyatottan áll. Mivelni akarom a szántóföldjeimet, őrizni akarom az állataimat, uj életet akarok kezdeni, mintha a mult soha-soha nem lett volna. De ahol egy kitaszított, elárvult gyermekre találok — és mennyi ilyen van a világon — azt a házamba veszem, szivemhez szorítom ós az anyja leszek. Azért a drága gyermekért, akit vad kétségbeesésemben megöltem, egy idegen gyermeket akarok a magamónak vallani és neki rovom le azokat a kötelességeket, amelyeket az én rettentő nyomoromban elmulasztottam. A megölt életért egy másikat akarok megmenteni. — És azt hiszed, te balga, hogy ezzel kijátszód az örök igazságot és ezzel elkápráztatod a látók szemeit ? Bűnös vagy, tehát maradj és vezekelj ! Egyetlen kötelességed a vezeklés és csakis ez lehet a te megváltásod. — Az ón egyetlen kötelességem, megfizetni az életnek azt, amivel adósa maradtam. Semmi több. — Akkor hát menj és sújtson az egyház átka, azé az egyházé, amelyet most világi hiúságból elhagysz. Menj, menj és tisztítsd meg ezt a szentélyt a te jelenlétedtől. A prior átokra emelte a két karját: