Délmagyarország, 1911. február (2. évfolyam, 26-48. szám)

1911-02-08 / 31. szám

1911 február 8 DELMAGYARORSZAG 5 az emberek az agyukat használják. A munkásság nagyrésze azonban még mindig azt hiszi, hogy ez a szerve csak arra valé, hogy parlagon heverjen. A hadügyi költségvetés. — Khuen és Schönaich a flottafejlesztésről. — (Saját tudósítónktól.) A magyar delegáció hadügyi albizottsága kedden délután öt órakor ülést tartott. Az ülésen Zichy Ágoston gróf sajnálattal jelentette, hogy Láng Lajos elnök akadályozva vau a megjelenésben és ezért fölhívta az albizottságot, hogy helyettes elnököt válaszszon. A bizottság elnöknek Cziráky Béla grófot választotta meg, aki üdvözölte a jelenlevő tagokat ós az ülést megnyitotta. Az ülés elején az egyik üresedésben levő helyre Solymossy Ödön bárét hivták meg. A hadügyi költségvetés tárgyalása következett ezután. Schönaich báró közös hadügyminiszter bejelenti, hogy egy albizottság jóakaratú hozzájárulásának reményében ekszpozójának azt a részét, amely az előterjesztett költségvetés alapjául szolgál, kinyomatta ós szétosztatta. Ezért engedelmet kór arra, hogy csak a költségvetés kérdésére szoritkozhassék. Az egész véderó'reform inkább a hadsereg hadképességének helyreállítása, nem pedig szaporítása és nagyobbitása és igy tulajdonkópen ujat nem hoz. Ez a kérdés már 1902 óta napirenden van. Folyton várta a kedvező pillanatot, hogy előterjeszthesse, de az késett. A mostani idő erre a legalkalmasabb, de a véderőreíorm annyira sürgős, hogy az már tovább nem halasztható. Az a körülmény, hogy egyidejűleg kénytelen a tengerészeti magasabb kiadásokat és szükségleteket is előterjeszteni, alighanem kedvezőtlenül befolyásolja az ügyet. Ennek ellenére meg akarja győzni a delegációt, hogy követelései a legszélsőbb mértókig méltányosak. A folyó hadügyi kiadások nyolc évre, az egyszeri kiadások tiz évre lettek volna fölosztva, azonban 1915. éven tul a kormányok semmiképen sem akarták magukat lekötni. A költségvetési kimutatás fölosztása normális. A miniszter egy csomó számadatot sorol föl, ezekkel kivánja igazolni, hogy a véderőreform keresztülvitelére ós a hadseregnek ezzel együtt járó fejlesztésére eredetileg fölvett követeléseket erősen redukálták és a fönmaradt kiadások a minimumát jolentik annak, amire okvetlenül szükség van. Különösen arra kiván rámutatni, hogy a régebben szolgáló altisztek javára szolgáló összegek, valamint a legénység kiképzésére szolgáló összegek lényegesen redukáltattak. Kéri a javaslat elfogadását. Hegedűs Lóránt előadó bejelenti, hogy ő újra átdolgozta az adatokat, azokat a magyar államháztartás szempontjából rendezte és azért külön előterjesztésben bocsájtja a bizottsági tagok rendelkezésére. Részletesen ismerteti az előterjesztéseket. Magyarország ipari részesedése a hadsereg szállításainál 33.65 százalók, tehát 2.75 százalók hiányzik a teljes kvótához. Ez 2,242.000 koronának felel meg és ha ebez az összeghez hozzávesszük, hogy az osztrák kormány nem hajlandó az Ausztriában elköltött munkabéreket az osztrák kvótába beszámítani, akkor Magyarország kára ezen a téren majdnem négy millió korona. A múlttal szemben két irányban lát előrehaladást. Az egyik az, hogy az Ausztriában készített posztónál fölhasznált gyapjút nem számítják a magyar kvótába, a másik az, hogy a flotta megrendelésnél Magyarország megkapja a teljes kvótát. Igy haladva, mind az a pénz, amit Magyarország a hadseregre költ, megtérül. Végzetes tévedés volna azt hinni, hogy mert a pénz visszatérői lehet költeni ad infinitum. Ha a pénz egyik alkalommal visszatérül, nem térül vissza az a része, amely uj terheket szül. A költségvetést elfogadásra ajánlja. Bakonyi Samu nem fogadja el a javaslatot, mert arról győződött meg, hogy az egyoldalú katonai szempontokat foglal magában. Hegedűs Lóránt fölszólalása után Tallián Béla elismeréssel adózik az előadónak és a javaslatot elfogadja. Mezőssy Béla nem talál megnyugvást abban a kijelentésben, hogy hiteltullépések a jövőben nem lesznek. A javaslatot nem fogadja el. Héderváry Károly miniszterelnök : A hadügyminiszter bizonyos pontokban a jövő véderő törvényjavaslatnak a kópét adta elő. Elismeri, hogy flotta fejlesztésre valamivel több kell félmilliárdnál, ez nagy összeg, de öt évre elosztva csak száz millió jut egy évre, Magyarország pedig a kvóta arányában csupán har. mincnógy millióval járul évenkint ezekhez a költségekhez. Ennek a fedezetét meg lehet találni anélkül, hogy különösebben meg kellene terhelni az adózó polgárokat. Ez a kérdés nem is tartozik a delegáció elé. Bizonyos, hogy mindaz, amit itt a vóderőtörvény reformjáról elmondanak, az országgyűlésnek nem prejudikál. A kormány a maga részéről kötelezettséget vállalt a reform keresztülvitelére. Ezzel hoszszu időre lezártnak tartja a véderő szabályozásának kérdését. A kormány a kilences bizottság programjának alapján áll. Bejelenti, hogy a katonai büntető pörrendtartási javaslat tekintetében nagyjában megegyezés jött létre az érdekelt kormányok között. A miniszterelnök után Issekutz Győző szólalt föl, aki a javaslatot elfogadta. Ezután a vita folytatását szerdán délután öt órára halasztották. Japán-bál. (Saját tudósítónktól.) Két hónap óta a Ieglázasabb munkát fejti ki a szegedi jótékony nőegyesület leányosztályának százötventagu rendezősége a február tizenegyedikén tartandó japán-bál sikere érdekében. A leány-rendezőség ma délután is ülést tartott, amelyen Székely Gábornó elnökölt. Albert István felsőkereskedelmi iskolai tanár, a rendezőség titkára beszámolt az eddigi eredményekről, amelyek már előre is bizonyítják a bálnak rendkívüli sikerét. De hihető is, hogy ez a bál lesz a legszebb, a legfényesebb mulatság azok között, amelyeket az idei farsangon Szegeden rendeztek. Már az előkészületek szokatlanul nagy aránya, a változatosság és az a cél, hogy a bálon igazán a fölkelő nap országának bájos japán-hangulata uralkodjék, — nagyon fölkeltette a közönség érdeklődósét. A legszebb, leglelkesebb szegedi urileányok fáradoznak a japán-bál sikerén. Szorgalmasan készitgetik a japán pillangókat, a kék, fehér és rózsaszínű krizanténokat, amelyekkel a Tisza-szálló bálitermét öltöztetik diszbe. Készül azután a hatalmas japánsátor, amely szintén a bálteremben fog állani, fehér leánykezek munkálkodnak a pici japán-legyezőkön, amelyek közül a piros és zöld színűek a táncoló urak jelvényei lesznek, a kék és a Iilaszinüek pedig a leányoké. Külön meglepetés lesz a legyező-tánc, amit huszonnégy japán-kimonóba öltözött gyönyörű szegedi urileány és két fiatalember fog lejteni. A legyező-táncot lejtő urileányok névsora a következő: Boga Lujza, Boros Mariska. Egressy Gizike, Glöckner Irma, Guganovits Szilárdka, Gyenes Vilma, Fodor Anna, Frankó Manci, Haering Ilonka, Hungár Viola, Kertész Mariska, Lehner Anna, Lehner Ilonka, Komáromy Etus, Király Jolán, Mackó Ilus, Mackó Irma, Őrhalmy Margit, Papp Ida, Papp Karolina, Szabó Erzsi, Szmollény Ilonka, Takács Aranka ós Tóth Erzsike. Ennyi, szebbnél-szebb urileány legyező-tánca igazán báli esemény lesz. De egyebekben is kitűnő lesz a mulatság. Cigány- és katonazene szolgáltatja majd a talp alá valót. A cigányt Makóról hozatja a rendezőség, Purcsi Kálmánt, aki teljes bandájával fölfegyverkezve rándul át a japán-bálra, hogy sikeresen megküzdjön a szegedi fiatalság mulató kedvével. A mulató kedvüknek különben már a mai ülésen is kifejezést adtak az ülésező leányok. Annyira, hogy Székely Gábornó elnöknő csengőjének is többször kellett beleszólni a toalettkérdésekről, szép deli legényekről és egyebekről folytatott élénk magán-diskurzusba. Sok szó esett arról, hogy nagyok a készülődós kiadásai. — Még se szép — szólt közbe egy babaarcú, kékszemű leány, — hogy még a leányoknak is fizetni kell mindenéit. Székelyné didaktikai Hangmodorban szólt közbe: — Aranyos gyermekeim, még a halált sem adják ingyen, hát még egy bálát, ahol mulatni akarunk. Ezt mindenki helyeselte. A kedélyek ezután lecsillapodtak s az ülésező leány-társaság titkára más kérdésekre tért át. Jelentette, hogy báró Bánffy Dezsőnó a mulatság védnökségét elfogadta, sajnálatára azonban erős influenzája miatt nem vehet részt a japán bálon. A mulatságnak tizenkét vódnöknője van: báró Bánffy Dezsőné, báró Gerliczy Ferencné, dr Lázár Györgynó, Kelemen Béláné, Kray Istvánné, Holtzer Jakabnó, Polgár Lászlónó, Lichtenegger Gyuiáné, lovag Worzikomszkyné, Raskó Istvánné, Ratkovits Károlyné és Horváth Lajosné. Bájosan panaszkodtak egymásnak az ülés végén a leányok a sok-sok dolog miatt. Egyik, hogy mennyi jegyet adott el, a másik, hogy már korán reggel jegyekkel ós meghívókkal bent járt a kaszárnyákban, hogy egyenruhák is tarkitsák a japánbálat. Valaki megkérdezte, hogy a százötven tagu rendezőség közül melyik leány járt Japánországban, hogy épen japán bálnak keresztelték el a mulatságot. — Mindnyájan — hangzott a csengő kórus. A kérdező meglepetten nézett a mosolygó arcokra. — Nem hiszi — folytatták a leányok — pedig ugy igaz. — No, de kedves kisasszonyok, csak nem akarnak bolonddá tenni ? — Nem is. Két hónap óta, amióta a bálra készülődünk, folyton-folyvást bujjuk a — lekszikonokat . . . — És mindent tudunk Japánról ... — tette hozzá kacagva egy angyalarcu baba. A véderőreíorm. A magyar delegáció hadügyi albizottságának keddi ülése után — amelyről lapunk más helyén számolunk be — szétosztották a hadügyminiszter ekszpozéját, melyben az bejelentette a készülő véderő reformját. A jelentés elsősorban az egyes költségvetési részek indokolását tartalmazza, a tulköveteléseket a hadsereg visszamaradottsdgával okolja meg. Részletezi a huszmilliónyi rendkívüli hitelszükségletet, azután áttér a véderő reformjára. Az uj véderőreform öt törvényből fog állani. Az első a védtörvényt tartalmazza, a második az altisztek alkalmazásáról, a harmadika nyugdíjról, a negyedik a bűnvádi pörrendtartásról, végül az ötödik a lószükséglet fedezéséről szól. Az uj vóderőtörvény legfontosabb ujitása akétéves katonai szolgálat behozatala. A két évnél továbbszolgáló a tartalékban ós a póttartalékban fognak kárpótlást nyerni. Az egyéves önkéntességre nem fog jogosítani a képesítő vizsga, a családföntartók nagyobb számban soroztainak be apóttartalókba ós egyéb móltányos igényeket is figyelembe fognak venni. A lo-