Délmagyarország, 1911. február (2. évfolyam, 26-48. szám)

1911-02-08 / 31. szám

4 DÉjLMAGYARORSZÁG 1911 február 7 Csongrádmegye saját kasszájából előlegezett az állami kölcsönre tízezer koronát, de ennek is csak nagyon csekély részét élvezhette á tömörkényi lakosság. Egyszerűen nem kapta meg. Még ezt a segítséget se „élvezhette". Megdöbbentő, kétségbeejtő helyzet, hisz a nyomorgókon akkor kell segíteni, mikor nyomorognak, nem pedig mikor már éhen vesztek. Ahogy Tömörkényen. (A községháza). Legnagyobb kár érte a községet, mint erkölcsi testületet. A községsháza és melléképülete annyira megrongálódtak* hogy a hivatalos adminisztratív munka hosszabb ideig szünetelt. Maga a község a lakéinak semmi segítséget nem adhat. A községi' ífüdek nem hajtottak semmi hasznot, sőt a belevetett gabona árát sem adták ki. A község elöljárósága Kevitzky Bálint jegyző és Roise Mihály segédjegyző vezetésével minden lobetőt elkövetett, hogy a nyomort enyhítse. PctUamcmi György őrgrófot is belevették az akciéba, ki apja nagy adománya után még háromszáz koronával járult a gyűjtéshez ... A gyűjtést még mindig nem fejezték be, de sajnos, «aár annyira feledésbe ment a katasztrófa* hogy az adományok már esak igen ritkák. Sőt az utóbbi időben, mintha megszűntek volna. Pedig Ígérgetésekből bajosan heveri ki a csapást ez a szerencsétlen község. (tömörkény azelőtt.) Szegedhez közel: vasat, posta, hajóállomás, szóval minden modern közlekedési eszköz nélkül a csanyteleki és csongrádi határ között fekszik Tömörkény. Legközelebbi vasútállomása Gátér. Tömörkény lakói kivétel nélkül földmivelő napszámosok ős kisbirtokosok. Nagybirtokos nincs közöttük egy sem. Ellenben a határ több napi járóföldre mindenütt: Szeged határáig. Pallavicmi Sándor őrgrófé. A tömörkényi lakosság jó része az őrgróftól béreit földön dolgozik. Közlekedési eszközök, (vasút, hajó) hiján, csak nagy fáradsággal tudják értékesíteni kicsi terményeiket. Szorgalmas, egészséges, színmagyar nép lakja. Házaik egymástól messze épültek. Van rá esett, hogy a legközelebbi szomszéd két kilométerre lakik. A gabona termelésen és állattenyésztésen kivül gyógyfüvek (székvirág, pipacs, ezerjófü, búzavirág) szárításával is foglalkoznak, melyeket kereskedőknek adnak el. Vasárnaponkint vig volt eddig mindig az élet a faluban, ha már a hót hat napján szomorú volt eddig is. A Tükör-utcán, — mely lő utcája Tömörkénynek, — vig énekszó hallatszott. A Tükör-utoa három kilométeres nyílegyenes, nyolc házzal bíró utca, csak egyik oldalán kiépítve, a másik oldalán, a Bogórzó-tó himbálja a könnyű nádszálakat. A Tükör-utca végén a „Hopp megállj" csárdában húzta a cigány a friss, ropogós csárdást. A deli legények derékon kapták a kipirult falusi leányzókat ós reggelig járták a nemzeti táncot. „Gardez-danuno" itt hincs. Minden leányra a szeretője vigyáz. A leányok semmire sem vigyáznak. Másnap újra foflyik a munka, izzadnak a homlokok, kérgesednek a tenyerek. De ez nem haj. Lesz kenyér, lesz mulatság. Ez volt és ez lesz talán, de ez ma nincs. Szomorúak most a korcsmái is. Tömörkény lakóinak még vizük is kevés van, nemhogy borra tellene. Táncolni sem táncolnak már, megtáncoltatta őket a vfhar. Várják a segítséget. Hátha meglágyul a világ szive, hátha beváltják az ígérgetéseket. Majd akkor, a jövő termés után, újra vigan pihenhet szép vasárnap napján a tömörkényi lakosság. Segítségért kiáltott a nyomor, meghallottuk, tovább adjuk talán meghallják illetékes helyeken is. Szabó Mihály. SZÍNHÁZ, MŰVÉSZET Színházi műsor. Február 8, szerda: A testőr. „ 9, csütörtök: A zsába. „ 10, péntek: Rip van Winkle. „ 11, szombat: A halhatatlan lump. (Bemutató.) „ 12, vasárnap d. u.: Gül baba. „ 12, „ este: A halhatatlan lump. „ 13, hétfő: A halhatatlan lump. „ 14, kedd: A sárga liliom. (Bemutató). „ 15, szerda: A sárga liliom. „ 16, csütörtök: A tévedt nö. (A jótékony nőegyesület estélye, Sándor Erzsi fölléptével.) „ 17, péntek: A sárga liliom. „ 18, szombat: A öigányszerelem. „ 19, vasárnap d. u.: A szabin nők elrablása. „ 19, „ este: A cigány szerelem. 41 A „Sárga liliom" körül. Biró Lajos darabja, melyet a Magyar Színházban oly nagyszabású sikerrel adtuk elö, sorra kerül bemutatóra az összes vidéki színházakban is. Csak Erdélyi Miklós, a nagyváradi színtársulat igazgatója nem igyekezett megszerezni a darabot* ami a nagyváradiaknak annál inkább volt feltűnő, mert Biró, aki éveken át volt nagyváradi újságíró, közkedveltségnek örvend a városban. Végül a színi bizottság is érdeklődni kezdett, majd hivatalosan megkérdezte a direktort, vájjon mikor ós egyáltalán szándékozik-e bemutatni a „Sárga liliom"-ot. Erdélyi mindeddig nem válaszolt erre a levélre ós nyilván nem is fog érdemleges választ adni rá. A nagyváradiak azonban ismerik az ügy előzményeit ós mindenki tudja, mi játszott közben Erdélyinél a darab bemutatása ellen. Tudvalevőleg Erdélyi Miklós volt az a direktor, aki kijárta a hadtestparancsnokságnál, hogy színházában az olcsóbb katonai zenekar játszók. A hadtestparancsnokság meg is adta az engedélyt, még pedig kivételesen, mert a polgári zenekarok mozgalma a katonabandák ellen bizonyos tartózkodásra birta a legtöbb hadtestparancsnokságot. Erdélyi természetesen hálára volt kötelezve. Jé alkalom kínálkozott háláját bebizonyítani Biró darabjánál. A térparancsnokság ugyanis bizalmasan fölkérte a direktort, hogy a „Sárga liliom"-ot ne adja elő'. Erdélyi készséggel teljesítette ezt a kérést s igy történt meg, hogy a nagyváradiaknak — szini bizottság ide, szini bizottság oda — nem lesz alkalmuk kedvenc ifójuk darabját megismerni. * A Lipótvárosi kaszinó a művészetért. Bánffy Dezső báró, a Lipótvárosi Kaszinó elnöke, értesítette az országos Magyar Képzőművészeti Társulat vezetőségét, hogy a kaszinó a magyar képzőművészet támogatására három egymást követő esztendőn át ezer koronás dijat tűz ki. A dijra minden képzőművész pályázhat a rendes téli tárlaton kiállított képével vagy szobrával. * Back Bernát fölolvasása. Back Bernát, aki eddig általános érdeklődés mellett tartotta meg értékes fölolvasásásait a németalföldi festészetről, szerdán folytatja azokat. Ez a fölolvasás is fél hat órakor kezdődik ós az Urániában lesz. Ezúttal Rembrandt művészetét ismerteti Back Bernát a fölolvasásában, amely a képzőművészeti egyesület fölolvasásainak első sorozatában az utolsó előtti lesz. A sok vetített képre való tekintettel a hölgyeket fölkérik, hogy lehetőleg kalap nélkül, vagy kis kalappal jelenjenek meg. * A megváltoztatott „Rosenkavaller". Münchenből jelentik: Strauss Richárd változtatásokat eszközölt a „Rózsagavallér" cimü operán. A drezdai és müncheni előadásokon tett tapasztalatai arra birták, hogy a második és harmadik fölvonást megrövidítse ós változtatásokat tegyen rajtuk. Bécsben már a megváltozott darab fog szinrekerülni. Strauss, aki jelenleg modern vigoperán dolgozik, nyilatkozott legközelebbi terveiről. Mindenekelőtt St.Morizba megy üdülés végett. Még a télen befejezi szimfónikus müvét. A „Rosenkavallier" sikere arra birta, hogy tovább dolgozzék a színpad számára. Legközelebbi müvéhez is Hof mannsxhal irja a librettót. * A jótékonysági nőegyesület sziliházi estélye. A szegedi kisdedóvó- és jótékony nőegyesület, mint már jeleztük, február 26-án rendezi nagyszabású színházi estólyét, Sándor Erzsi, a kiváló operaénekesnő közreműködésével. Az estély az egyesölet jótékony emberbaráti céljait szolgálja s erre való tekintetből az összes páholyok és földszinti helyek árát százszázalókkal fölemelték. A bérlők jogaikat február 8-án déli tizenkét óráig érvényesíthetik, azontúl az egyesület a bérelt helyekkel szabadon rendelkezik. Jegyeket özvegy Székely Gáborná, belvárosi vezető-óvónőnél délelőtt 9—11-ig s délután 2—4 óráig már most lehet kapni. A jótékony nőegyesület ezen színházi estélye az idei szezon egyik legkiemelkedőbb eseménye lesz, amennyiben Sándor Erzsi ez alkalommal lép föl először Szegedon operában — a Traviatában. Edison és a szocializmus. — Beszélgetés a föltalálóval. — (Saját tudósítónktól.) Edison Tamás nevét nem igen kell ismertetni. A tudományos elméleteket gyakorlatilag értékesítette és ezzel megnyerte az egész világ becsülését. Mindenesetre érdekes azonban megtudni, hogy mint vélekedik a világ egyik legnagyobb tudósa a szocializmusról. A szociálizmus hivei között képviselve vannak a tudomány, irodalom ós a művészet legjelesebbjei. Akárhány ilyen ember — aki a saját működése körében előkelő helyet ós nevet vívott ki magának — kifejezte abbeli meggyőződésót, hogy a szocializmus jogos, logikus ós elkerülhetetlenül megvalósul. Edison legújabb nyilatkozata egy argumentumoktól fosztja meg a szociálizmus ama birálgatóit, akik aggodalmaskodással kérdik, hogy mi lesz a föltaláló sorsa a szociálizmus alatt? Egy amerikai lap, a „Cosmopolitan Magaziné" munkatársa beszélgetett Edisonnal. A gépek gyors fejlődéséről beszólt. Elmondta, hogy rövid pár esztendő múlva a gép olyan olcsó ruhákat csinál, hogy a legszegényebb ember is vehet magának öt-hat öltönyt egy esztendőben. A szövetet, gombokat, cérnát, papirost ós kartont berakják a gép egyik nyílásán, a másik nyíláson pedig kijön a kész öltöny, skatulyába csomagolva. Bekötött könyvek készen potyognak ki a gépből. Fatörzset tesznek a gépbe és kész bútor jön ki belőle. A varrónőnek nem kell többé a szemeit rontani fárasztó munkájában. Nincs határa az olcsóságnak és a világot hamarosan elárasztják az olcsó árukkal, amelyet a gépek termelnek. Nem olcsó ós rossz, hanem olcsó árukkal. Már annyi sok csodát olvastunk a gépekről, hogy szinte természetesnek találjuk Edison eme csodálatos szavait. Már Edison beszél a nagy vasszörnyetegekröl, amelyek mintegy varázsszóra ontják magukból az olcsó árukat ós fölöslegessé teszik az emberi munkaerői. Az újságíró megkérdezte Edisontól, hogy mit ér az, ha az egész világot elárasztják élelmiszerekkel, ruházattal és fényűzéssel, ha mindez csak egyeseké ? Edisont nem lepte meg a kérdés. Foglalkozott ezzel a problémával. Azt mondta, hogy a föltalálók gazdaggá tudják tenni a világot, a nép pedig tud magának olyan kormányzatot teremteni, amely a népnek biztosítja a termelt értékek élvezetét. Hiszi, hogy a nép fog ilyen kormányzatot teremteni. Viharos idők várnak arra, aki magának akarja tartani azt, amit más termelt. Az alkotmányok falai megrepedeznek, a kormányzat iránya megváltozik. A civilizáció nincs az igazi alapján. Egyesek túlságosan sokat kapnak, a többi pedig nem kap eleget sem. Befejezésül elmondta még Edison, hogy a mai társadalmi berendezkedésről való régi hit ép ugy elpusztul, mint ahogy megszűnt az örökkévalónak hitt rabszolgaság intézménye. Azt hiszi, hogy a ma élő fiatalság egyrésze már megéri a nyomor sirja fölött rendezett üdvlövések pattogását. Ehez természetesen szükséges, hogy