Délmagyarország, 1911. február (2. évfolyam, 26-48. szám)

1911-02-08 / 31. szám

2 DELMAGYARORSZÁG 1911 februárp " hogy a Héderváry-kormány még ezt sem cselekedte. Budapesten végezte tárgyalásait. Azt a vádat, hogy egy kormány külső állam pressziőja alatt cselekszik, nem szabad csak ugy könnyű szerrel megkockáztatni. Elvégre is a szabad és független magyar nemzet tagjai va­gyunk valamennyien és mindannyiunk becsületére van bizva, hogy ezt a nem­zetet le ne kicsinyítsük. De nem lehet érdeke senkinek, aki az ország érdekeit a párttusák fölé helyezi, az sem, hogy Magyarországnak kipróbált szövetségesünkhöz való jó viszonyába méreganyagot keverjen. Ma­gyarország és a német birodalom köl­csönös rokonszenve a két nép lelkében mélyen gyökerezik. A kölcsönös szim­pátiák ápolása csak hasznunkra vál­hatik. És ha Németország szívesen látja szövetségese katonai erejének megnö­vekedését, avagy örül rajta, ha nagy hajóstársaságai szerződést kötnek, amelyből természetesen üzleti hasznot remélnek, ez nem lehet ok arra, hogy az ilyen, egyedül érdekeink alapján létesítendő intézkedésektől elálljunk. De nem szolgáltat okot arra sem, liogy csupán ezért, más valaki egy minden körülmények között kizárandó befolyá­solást szimatoljon. Jakabffy és Mímcthy államtitkárok Lú­goson. Lúgosról jolontik: Jákcibffy Imre ós Némethy Károly belügyi államtitkárok Keinle ós Viczián miniszteri titkárok kíséretébe ide érkeztek ós tegnap délelőtt Medve Zoltán fő­ispán, Issekutz Aurél alispán és Jakabffy Elemér dr, országgyűlési képviselő társaságában meg­tekintették az újonnan épült .megyei szegény­házat és közkórházat ás az intézményiek veze­tői előtt fiiegXJfégedósüknek és tetszésüknek adtak kifejezést. Este az államtitkárok, kísére­tükkel együtt rósztvottek Medve Zoltám főispán nagyszabású estélyen. bői rajzoltam, aki nem is tudta, hogy egy egész életsors kópét tárja föl előttem. O csak ezt a tragédiát mesélte el nekem, hogy mint lett anyává és a reggeli szürkületben mint vánszorgott kórháztól-kórházig, de se­hol be nem fogadták. Ugy találta össze­zsugorodva egy ápolónő, akinek kegyéből mégis ágyba került, d« meg kellett ígérnie, hogy majd nála bérel lakást ós varr neki. Mily kevés, mily banális eszközök kel­lenek ahhoz, hogy ezt a Vörösházban le­játszódó tragédiát megrajzoljam. Michel Bine nyers, cseh parasztleány volt, nálam szol­gált. A szeretőjót elvitték katonának és ez­alatt jövedelmező viszonyt tartott fönn előbbi gazdasszonya fiával, aki ezt az egész­séges liaisont a leghatározottabban istápolta. Zsurokon, uzsonnákon szeretnek ilyen dol­gokat mesélni és hallani. De vájjon a csevegő hölgyek közül ki gondol azokra a súlyos jelenségekre, amelyek az ilyenféle pikáns dolgokkal kapcsolatban vannak ? A kéjnőt én nem figyeltem meg munkájá­ban. Azokat a festett tolakodó nőszemélye­ket, akik éjjeli ja férfiakba csimpaszkodnak, én nem ismerem, ép ugy nem, mint a többi polgárasszonyok. De ismerem az utat, ame­lyen odajutottak. Látom a kezdetet. Látom a gyermekségé­től megfosztott proletárgyermekeket, a tár­sadalom ellen soha ki nom haló elfojtott gyűlölettel, látom a kis munkásleányokat, az órákat adó tanítónőket, nevelőnőket, akik szomjúhozzák a fényt, eleganciát, szenti­A képviselőház ülése. — Általános bankvita végén. — (Saját tudósítónktól.) A bankvita, mint ál­talános vita: haldoklik. Következik a rész­letes bankvita. Talán negyvennyolc óra múlva, amikor e sorok megjelennek, már a részletes bankvita kezdésének hajnala követ­kezett el. Rendkivül fontos mozzanatnak tartjuk az általános bankvita befejeződését, mert hisz e vita során igyekeztek minél hevesebben, minél hosszasabban is támadni a Khuen-kormányt. És az ellenzéki támadás a parlament működése, a munkaprogram zavartalan továbbvégzése ellen is irányult. A magyar nemzet Ítéletét, a kialakult helyze­tet akarták megtámadni. És hogy az általá­nos bankvita vége következett már el, e jelenségben benne van az ellenzék legújabb, obstruáló kudarca. Ezek után ujabb bizalommal, megelégedés­sel nézünk a magyar parlament munkája elé, amelyuek során a bankkórdós részletes vitája következik. Igaz, hogy egyes ellenzéki hangok máris bejelentik, hogy a bankvita mint részletes, kétszer olyan hosszú ideig is eltart, mint ameddig az általános vita tartott. Ezt azon­ban tartózkodással kell fogadni. Mert az ál­talános vita során könnyebb fölszólalni, mint a részletes tárgyalásnál. Az általános vita szószólói — tanulság szerint — min­denről beszélnek a legtöbb esetben, csak arról nem, ami a kitűzött tárgy. Ellenben a részletes vita során elmaradnak az ilyen délibábos kalandozások. Megemlítjük még, hogy már csak Andrássy Gyula gróf holnapi beszédét várják érdek­lődéssel ós valószínűleg már holnap a záró­beszédekre is rákerül a sor. Zárószó joga illet huszonnyolc képviselőt, akik közül kö­rülbelül tizen élnek a zárószó jogával. A záróbeszédek valószínűleg egytől-egyig rö­videk lesznek. A mai ülés negyedtizenegykor kezdődött. Elnök: Návay Lajos. Az elnök megemlékezik Luby Géza haláláról. A ház jegyzőkönyvben örökíti meg az elhunyt képviselő emlékét. Elnök: Következik a bankvita. (A banJcvita.) Szebeny Antal (Kossuth-párti) elégedetlen a közös bank működésével, mert az nem siet a mentalizmust, élvezetet. Láttam ezeket a fiatal nőket, amint az ötkrajcáros tánche­lyeken és a külvárosi bálokban vágyakozva dőltek a férfiak karjaiba, láttam, amint a muzsika, ez az édes, otthoni hangokkal át­szőtt zene vérüket fölizgatja ós vágyra tü­zeli. Flirt, féktelen beszéd, sima, de mámo­ros érintkezés — merev fejbiccentéssel: ez a jónevelósü, féltékenyen őrzött 'eányoknál szokásos. A szenvedélyt óvatossággal: nem ismerik a Práterben. Mily gyakran hallgat­tam csöndes nyári éjeken a férfiak ostro­mát, a nők védekezését. — Gyere ki . . . Na, ne légy bolond . . . — Nem mók! — Tudod . . . — Ugyan ne beszólj, nem vagyok én csirkefogó . . . Fiatal vér, prátermuzsika, pázsitos liget. Ebben pusztulnak aztán el. Gyakran ültem egy prágai bormérésben. Szép, fiatal leányok szolgáltak ki. Az em­ber nem is sejti, mily gyorsan kész az alku ezekkel a leányokkal. Idegen nők előtt meg sem mukkannak. Hidegen válaszolnak ós eltűnnek. De ha nincs idegen nő, akkor a legszilajabb vfdámság járja ... Jól tudták, hogy mi mifélék vagyunk. De engem soha egy szóval meg nem sértettek . . . Lármá­sak, vadak voltak, néha érzelgősek, épen ugy nem leplezték pénzvágyukat, mint tü­relmetlenségüket, hogy minél előbb eltűn­hessenek a bársony függöny mögött . . . Szép, fiatal jószágok, a távolban a Vörösház vár reátok. Néha csodálatos dolgok történnek. kisember támogatására. Németországban a bank tárcája igen sok száz márka körüli váltót tar­talmaz, a mi bankánk azonban szabadulni óhajt ezektől a kis személyi váltóktól. A bank jelzáloghitel helyett a rövidebb lejáratú sze­mélyi hitelre térhetne. A készfizetések föl­vétele elé annyi akadály van gördítve, hogy a kormány minden biztatása ellenére sem lehet annak bekövetkeztetését remélni. Nem fogadja el a javaslatot. (Helyeslés a baloldalon.) Ráth Endre (Justh-párti): A bankvita sivár egyhangúságba fullad, mert nincs a parlament­ben párt, amely őszintén megmondaná, miben áll a helyzet. A munkapárt nem akarja beval­lani, hogy jogunk van az önálló bank fölállítá­sához . . . Ilosvay Lajos : Épen mi mondjuk ? (Derült­ség. Zaj.) Batthyány Pál: Miért nem vonják le a kon­zekvenciát? Ráth Endre : Hiába beszélnek devizáról, divi­dendáról, a bank nem szakértők ügye, hanem a magyar hazafiságé. (Helyeslés a baloldalon. Jobbról gúnyos derültség.) A hazafiságó, amely közgazdaságilag is gyarapodnék az önálló bank által, mert látjuk Romániában, hogy mire ké­pes a nemzeti bank tőkéje. Annyi tehertétel nyomja országunkat, a ki­vándorlás olyan mértékben emelkedik, hogy föltótlenül át kell térnünk más gazdasági alapra : az önálló jegybankra. (Ugy van a bal­oldalon.) De mint minden egyénnek megvan az eszménye, amely után törekszik, a nemzet számára is kell lennie egy ilyen ideálnak, amely nem más, mint a függetlenség. (Helyeslés a baloldalon.) Antal Géza beszédével polemizál. Nevetséges az az érv, hogy a közös bank domborítja ki Magyarország önállóságát ós a magyarság érde­keinek az felel meg a legjobban. A közös bank az egyetlen terület, amelyen Magyarország ön­állósága érvényesülhet, nem szabad tehát erről lemondani. Nem fogadja el a törvényjavaslatot, ellenben határozati javaslatot nyújt be, amely szerint a bank a szabadalom meghosszabbításá­nak ellenértékéül köteleztessék husz millióban kontemplálni a mezőgazdasági hitel összegét. (Itónay Jenő.) Az elnök: Szólásra következik? (Zaj.) Fölkiáltások a baloldalon : Szünetet! Szü­netet ! Szinyei-Merse jegyző: Rónay Jenő! Rónag Jenő (munkapárti) Ráth Endre föl­fogását a mezőgazdasági hitel kérdésében me­résznek tartja. Ami a kivándorlást illeti, ehez a közös banknak vajmi kevés köze. Igen sok kivándorló azért megy Amerikába, mert a ka­landvágy üzi, nem pedig, mert a bankkamatláb főlszázalékkal magasabb. — Elképzelhetünk nyomorúságos viszonyok A tulajdonosnő, a felejthetetlen, okos Nelly, egy éjjel, amikor két kis gyermekem arcképét mutattam meg neki, — aggodal­masan a fülembe súgta: — Kérem, asszonyom, ne mutassa a képe­ket Fricinek, mert ha meglátja, egész éjjel nem dolgozik. Fricinek egy kedves kis gyermeke volt a messze Berlinben — se szép, gyöngéd­lelkü leány szomorú történetét is bele­foglaltam a Skarabeuszba. És igy beszél­hetnék még órákhosszat és tudásomnak minden csodáját igy bizonyíthatnám kicsi, száraz tényekkel. Igy keletkezett az én könyvem. Nos és még azok számára, akik még mindig nem akarják megérteni, hogy csak a formák sokfélék, de a lót lényege az egység, — meg akarom mondani, hogy hangokat transzponálni, zenei gondolatokat transzponálni: ez a költészet. Hiszen lehetne még egyetmást beszélni az alkotás mélyebb titkairól, az összepontositott akarat erejé­ről, az intuíció rejtelmességéről, ami talán nem más mint egy gazdag, kimunkált anyagból álomszerüleg fölelevenített emlé­kezés. — Mert semmi sincs ugy elrejtve, hogy ki ne derüljön, semmi sem annyira titkos, hogy meg ne tudhassuk. Amit a sötétben müveitek, az napfényre kerül és amit füleitek hallanak, azt prédikáljátok a ház­tetőkön . . . És ez minden bölcsességnek a vége.

Next

/
Thumbnails
Contents