Délmagyarország, 1911. február (2. évfolyam, 26-48. szám)

1911-02-28 / 48. szám

2 DÉLMAüYARORSZAG 1911 február 26 nak. Erre a lépésre tehát a kormány csak a legvégső szükségben határozhatja el magát. És ez a parlamentárizmus legnagyobb baja már ma is. Azok közül az emberek közül akik egy ország sorsának az intézésére kellő képességgel és tudással bírnak — aránylag igen kevesen futkosnak mandátumért. Az ötven éves Ferdinánd. [Saját tudósítónktól.) Első Ferdinánd, Bulgária cárja, vasárnap volt ötven esztendős. Európának ezt az egyik legnépszerűbb uralkodóját, aki születésének évfordulóját Koburgban, családjának ősi helyén ünnepelte meg, lelkesen ünnepelték egész Bulgáriában, amelynek gyors haladása, fejlődése szoros összefüggésben van avval az idővel, amely alatt Ferdinánd állt az orság élén. Ferdinánd, mint Ágost szász-kóburg herceg és Klementina orleánsi hercegnő — Lajos Fülöp francia király leányának — fia, 1861 február 26-án Bécsben született. Ifjú éveiben a történelemmel és a természettudományokkal foglalkozott. 1879-ben bátyjának, Ágostnak társaságában bejárta Braziliát. Hosszú és tanulságos útjáról visszatérve, ugyancsak Bécsben nyerte további kiképzését s 1881 tavaszán kitüntetéssel tette le a tiszti vizsgát. Katonai pályáját egy közös huszárezredben kezdte meg, de 1886-ban saját kérelmére a magyar honvédséghez helyezték át. Már a következő évre esik bolgár fejedelemmé való megválasztása s 1887. óvi augusztus 28-án ünnepélyesen be is vonult Szófiába. Itt kulturális tekintetben előhaladott népet ós kitűnően szervezett hadsereget talált, amelyet kiváló és dicsteljes hadvezér, valamint zseniális fejedelem: Battenberg Sándor nevelt a fegyelemre és önbizalomra. Az uj fejedelemnek csak az elődjétől megkezdett uton keilett tovább haladnia és a már meglévő kultúrintézményeket kiépítenie, hogy ily módon a reá bizott nógatásokat, majd megigazította a hideg lábakat, azután forró kendőket csavart köréjük. A párnák már egészen átnedvesedtek az izzadtságtól, mire az apáca leoldotta a fejéről a kendőjét és gondosan a beteg feje alá tette. Ha a beteg hangokat hallatott vagy vad haláltusájában hadonászott a karjaival, az apáca letérdelt, fejét a férfi mellére hajtotta, a kezei közé fogta annak arcát és halkan zokogva, kis, puha szavakat beszélt hozzá, amelyek a beteget — ámbár fölfogni nem tudta azokat — mégis elcsendesítették. — Angiolina — szólt a férfi bágyadtan mosolyogva, ha a tébolyító láz kissé alábbhagyott . . . Hajnali négy órakor azonban már teljes agóniába esett. Arca görcsösen rángatózott, szemei kinyiltak, merevvé és üvegessé lettek, alsó teste pedig egészen meghidegült. A nővér szinte égetően forró kendőkbe burkolta a jéghideg tagokat s a vergődő ember összeszorított fogai közé bort és konyakot öntött. Mindhiába, a beteg teste most már kővé vált nyugalommal terült végig az ágyon. A nővér nem remélhetett már semmit. A beteg láza teljesen megszűnt, mozdulatlanul feküdt, csaknem mintegy holttest. A nővér az ágy mellé ült, belekapcsolta a kezét a férfiéba ós borzongó fájdalommal pillantott bele az élettelen arcba. (Folytatjuk.) pet a kultúrának olyan magaslatára emelje, amely a rendelkezésre álló időtartamot tekintve, legfeljebb csak Japán fejlődésével hasonlítható össze. E munkájában nagy segítségére volt édes anyja, kinél ritka diplomáciai tehetség és óriási vagyon voltak egyesitve. Hogy mekkora diplomáciai ügyességgel tudta elhárítani a fia elé minduntalan tornyosuló nehézségeket, azt talán legjobban bebizonyította akkor, amidőn Ferdinánd elsőszülött fiát, a ma már 17 éves Boris trónörököst, a „tirnovói herceg"-et, orthodoksz ritus szerint keresztelték meg. Ügyesen elhárította fiától a fenyegető ekszkommunikációt s lehetővé tette, hogy fejedelemfia többnyire a görögkeleti vallást követő népének kedveskedhessék. Emellett az orosz cárt is sikerült Ferdinánd iránt békésen hangolnia. Keresztapa gyanánt a cár szerepelt és nemsokára Oroszország megszűnt ellenezni Ferdinánd fejedelem elismerését. Természetes, hogy most már a szultán sem akadékoskodott, sőt egyszersmind Kelet-Rumélia kormányzását is átruházta a fejedelemre. Mikor Klementina hercegnő, ez a telivér párisi nő meghalt, az egész bolgár nép megsiratta őt, mintha csak ő lett volna az uralkodó. I. Ferdinánd első házasságát 1893. április 3-án kötötte az akkor huszonhárom esztendős Mária Lujza pármai hercegnővel, az egykor szuverén pármai nagyhercegi család sarjával. A boldog házasság azonban csak rövid ideig tartott. Már 1899 januárjának utolsó napján az országnak ifjú úrnője elhunyt. Csaknem nyolc esztendeig gyászolta Ferdinánd nejét. Az 1908. év tavaszán nősült meg másodszor. Eleonóra Karolina Gasparina hercegnőt vette el, a Reuss hercegi család ifjabbik ágából. Valahányszor Ferdinánd külföldre utazott — s ezt gyakran tette — utazását mindig a fejedelem ama kívánságával hozták kapcsolatba, melynek célja a királyi korona. Bekövetkezett a Gesov-eset, a bolgár ügyvivőnek a török által való mellőzése és ez meghozta a várva-várt alkalmat a már régóta előkészített cselekvésre. A helyzet mindinkább kiélesedett és egyre jobban hangzott föl a bolgár nép kiáltása a függetlenség után. Ferdinándot, ki épen külföldön időzött, hogy agg uralkodónknak hatvan éves császári jubileuma alkalmából jókívánságait tolmácsolja és Magyarországból Párisba utazott, a minisztertanács visszahívta Bulj gáriába. Hogy mi törtónt tulaj donképen és minő befolyások szülték az oly gyors elhatározást, pontosan és helyesen még ezidő szerint sem állapitható meg. Tény azonban az, hogy Ferdinánd családjával és a miniszterekkel hirtelen Tirnovóban, az ősrégi cárvárosban termett ós ott 1908. évi október 5-én proklamálta a független bolgár királyságot. Hogy Ferdinánd cárban magyar vér pezseg és hogy pompásan beszél magyarul: általánosan ismeretes. Hiszen unokája az egykori világszép Koháry magyar hercegnőnek, akinek kedvéért a mai cár nagyapja, Ferdinánd herceg, amikor az akkor tizenkilenc éves magyar hercegnőt, Koháry Antóniát nőül vette, 1816 január havában a protestánsról a katolikus hitre tért. A Kóburgok ezen ága azóta a Köburg-Koháry nevet is használja. Felsőmagyarországon, valamint Pestmegyében is hatalmas birtokaik vannak és Ferdinánd, ha magyar „adoptált hazájá"-ban időzik, gyakran használja a „Murányi gróf" nevet, mert ezarégivárrom,amelynek nevéhez Széohy Mária története fűződik, szintén családjának birtoka. Egy nappal a tirnovói nagy esemény előtt is érdekes jelenet, — amelyről csak kevesen, csupán a beavatottak tudnak és rebesgetnek — folyt le az ugyancsak a Kóburgok tulajdonában lévő szentantali várkastélyban, a lvoháry-várban. Késő este, egyedül Hikischnek, magyar titkárjának kíséretében járt ott Ferdinánd és sorban fölkereste azokat a termeket, ahol nagyeszű diplomaták, híres leventék, csaták mezején elesett vitéz katonák, Hunt-Pázmán vérének hős ivadékai, a Koháry-ősök, az ő ősei függenek a falakon. Oda ment Ferndinánd, hogy e helyen ihletet és erőt merítsen. Most, amikor kifelé már sikerült biztosítani országa függetlenségét, hozzálátott Ferdinánd király, hogy népét gazdaságilag és kultura szempontjából tegye minél erősebbé. S bulgária haladni fog a jövőben is, mert Ferdinánd király csak egyetlen célt ismer: Bulgáriát nagygyá és virágzóvá tenni! Felekezetiség az iskolákban. — Az Országos Középiskola Tanáregyesület választmányi gyűlése. — (Saját tudósítónktól.) Nevezetes választmányi gyűlése volt vasárnap az Országos Középiskolai Tanáregyesületnek. A választmány gyűlése a Természettudományi Társulat nagytermében folyt le Négyessy László elnöklete alatt. Az egyesület folyó ügyeinek elintézése után Kármán Mór tiszteleti tag tartott előadást „Felekezetiség, nemzetiség, társadalmiaskodás és a magyarság" cimmel. Az előadással kapcsolatban az előadó és Mázy Engelbert között erős és sokszor személyes ólü vita is támadt, amely viharos jelenetekot is produkált. Á vita vallásoktatás körül forgott ós ugy látszik, hogy e tekintetben erősen megoszlanak a vélemények az egyesület tagjai között. Előadásában kifejtette Kármán, hogy mindén oly törekvés, amely a köznevelés körében, a közoktatás bármely ágában, egyoldalúan felekezeli, nemzetiségi, vagy társadalmi osztályérdeket szolgál, vagy ilynemű érdekek nagyobb érvényesítését ve?zi célba, ellenkezik a magyar nemzet alakuló közéletének és fejlődő erkölcsiségének jelentős, szent föladataival. A köznevelés szempontjából fontos, hogy minél előbb megvalósuljanak a régi, százados követelések. Idézte az 1790/1. és az 1827. évi törvényjavaslatokból azoknak azt az elvét, hogy az erkölcstan, mivelhogy mindenkire nézve a vallások különbsége nem akadályozván, ugyanannak koll lenni, mindnyájoknak azonos módon adandó elö. Az erkölcsi nevelés követelményei szerint alakuló iskolai élet egysége érdekében kívánatos továbbá, hogy az iskolai és nemzeti ünnepek keretében minden olyan intézkedés mellőztessék, mely bármiképen alkalmat nyit felekezeti féltékenységre, általában az iskolai ifjúság, valamint a tanári testület lelki közösségének ártalmára válhatik. Itt kitért az előadó az őt nemrégiben a katolikus tanáregyesület gyűlésén Mázy Engelbert főigazgató részéről ért bírálatra is. A vádakat, amelyeket ellene hangoztattak, erélyesen visssftiutasitotta. Az előadáshoz Mázy Engelbert szólt hozzá. Elhárította azt a támadást, amelyben őt Kármán Mór részesítette. Kijelentette, hogy eddigi írásaiban és az inkriminált beszédben is mindig kifejezte tiszteletét Kármán iránt. Itt sem támadta meg Kármán vallásosságát, csak kifejezte a katholikus tanáregyesület álláspontját a vallásoktatásnak az iskolákbél való kiküszöbölé-