Délmagyarország, 1911. február (2. évfolyam, 26-48. szám)

1911-02-26 / 47. szám

1911 február 22 DELMAGYARORSZAG 3 Százhuszonkétezer szegedi. — A népszámlálás végső eredménye. — Az alföldi metropolis, a nemzeti főváros, meghaladta lakosainak számában a száz­húszezret. Tiz esztendő alatt húszezerrel szaporodott Szeged lakosságának a száma s ma, midőn a népszámlálás összehasonlító munkája is befejezést nyert, kiderült, hogy Szeged városának szásltuszonkéte-ernégyszáz­nyolcvankilenc lakosa van. Lázár György dr, polgármester szomba­ton esti hat órakor ezernyi embernek hir­dette ki ezt az örvendetes eredményt a városháza erkélyéről. A város fejének kije­lentése hangos örömet okozott az alant állók között. , Ez az eredmény mindenkit meglepett, mert már régebben azt publikálták, hogy Szegednek csak száztizennyoleezer lakosa van. A végső eredményt az utolsó pillanatig titokban tartották, kedves meglepetésként a város közönsége részére. Zombory Antal nyugalmazott városi taná­csos, a szegedi népszámlálás vezetője, a mai aapoá a következő előterjesztést telte Lázár György dr, polgármesternek: Nagyságos Polgármester ur! Van szerencsém jele.iteni, hogy az 1910. évi VIII. törvénycikk értelmében végrehaj­tott népszámlálás eredménye a magyar ki­rályi központi statisztikai hivatalhoz fölter­jesztendő községi összesítő iv szerint Szeged város lakossága beleértve a katonaságot is összesen 122.489. A szaporulat tiz év előtti 103.000-rel szemben 19.489, vagyis 18'92 százalék. Ha ennek a gyarapodásnak a bel- és kül­terület szerint való megoszlását veszszük figyelembe, ugy eme szaporulatból a bel­területre 15.070 vagyis 2318 százalék, a külterületre pedig 4419 vagyis 11'63 száza­lék esik. Ami a népességnek a belterületen egyes városrészek, valamint a külterületen az egyes kapitányságok közti mikénti meg­osztását és szaporodását illeti, azt további földolgozás után fogom kimutatni. Szeged, 1911. évi február 25-én. Zombory Antal ny. tanácsnok. A polgármester, aki hat órára térzenét kért & honvódkerületi parancsnoktól s mi­kor a zenekar a városháza előtt elhelyez­kedett s ott a lakosság ezrei hullámzottak, a tanács és a törvényhatóság tagjaitól kö­rülvéve, megjelent a városháza erkélyén Lázár György dr, polgármester és kihir­dette az eredményt. A publikálás nagy örö­met keltett. Azután az erkélyről ezeket mondta a polgármester: — Tisztelt polgártársaim ! — Midőn a népszámlálás eredményét ezen­nel közlöm, örömömnek adok kifejezést vá­rosunk ezen népmozgalmi adatban megnyil­vánuló haladása fölött, de örömömnek adok kifejezést afölött is, hogy a magyar faj erő­sítéséhez s ezzel a hazában a magyar faj hegemóniája megszilárdításához oly jelenté­keny mérvben hozzájárultunk. — Az elért s most közlött fényes ered­mény, melynek jó része a városunkba való betelepülés eredménye, lelkesítsen bennünket a városfejlesztés dolgában való további ön­tudatos munkára, mely nem törődve irigy­ség szülte éretlen gáncscsal, de ilyennel nein is bénitva mások haladását, mindig a haza és város együttes érdekeit tartva szem előtt, tiszta erkölcsi és szolid anyagi alapon tör előre a haladás utján. Polgártársaim, fogadjátok üdvözletemet. Harsogó éljenzés kisérte a beszédet, azután a honvédzenekar eljátszotta a Himnuszt, melyet a közönség egy része el is énekelt A honvédzenekar azután kuruc-nótákat ját­szott. Ismételten meg kell állapitanunk, hogy Szeged szaporulata nem teljesen kielégitő, mert a tanyai lakosság százai elköltöztek Mérgesre ós Ötömösre. A polgármester épen ezért földhöz akarja juttatni a népet, hogy az itt maradjon ós Szeged lakosságának a számát szaporítsa. Igy majd hatalmasabb eredményt hoz a tiz év múlva elkövetkező ujabb népszámlálás. Kormányválság Franciaországban. — Briand nyilatkozata a lemondásról. — (Saját tudósítónktól.) Nagyfontosságú ülése volt tegnap a francia kamarának. Egy kép­viselő interpelláció alakjában szóvátette a kongregációk ügyét és intézkedést kórt a kormánytól arra nézve, hogy a kongregá­ciók föltámadását megakadályozza. Az ellen­zék szemére hányta Briandnak, hogy engedé­keny a klerikálisokkal szemben és koncesz­sziókat tesz nekik. A kormány védelmére bizalmi javaslatot nyújtottak be, mely fölött késő éjszakáig tartott a vita. A szavazás eredménye az lett, hogy a bizalmi napiren­det 258 szavazattal 242 ellenében elfogadták. Ez a csekély szavazattöbbség váratlanul súlyossá tette a Briand-kormány helyzetét. A republikánus pártban már a leghatáro­zottabban a kormány bukásáról beszéltek és a miniszterelnök maga is olyan kijelen­téseket tett, hogy kész a lemondásra. Éjfél­kor minisztertanácsot hivtak egybe, mely azonban ugy döntött, hogy a kormány egyelőre helyén marad. A válságos hírekről ezek a táviratok szá­molnak be : Páris, február 25. Drelon kormánypárti képviselő tegnap dél­után nyújtotta be a bizalmi napirend javaslatát. Javaslatában kijelenti, hogy a kamara bizalom­mal várja el a kormánytól a kongregációs tör­vények keresztülvitelének biztosítását. Késő éjszaka volt a szavazás és a javaslatot kétszáz­ötvenyolc szavazattal kétszáznegyvenkettő elle­nében elfogadták. A szavazás után a kormáuy­párt vezérférflai tanácskozásra gyűltek össze, amelyen megállapították, hogy a kormány még mindig huszonkilenc tiszta republikánus több­séggel rendelkezik. A kormány azonban attól tart, hogy « több­ség lassankint lemorzsolódik és a kormány kénytelen lesz tervezett reformjait keresztül­vinni. A republikánus képviselők fölkeresték a miniszterelnököt, hogy a rokonszenvükről biz­tosítsák. Briand kijelentette, hogy érzi, amint bizonyos számú képviselő rendszeresen kontra­karirozza lépéseit és lehetetlenné teszi tervei­nek megvalósítását, hogy végül megbuktassa őt. A kormánypárt vezető tagjai azzal az impresz­szióval távoztak, hogy Briand csakis Falliéres elnök nyomatékos kapacitálására marad helyén. Páris, február 25. A képviselőházi ülés után éjféltájban minisz­tertanács volt. A folyosókon hemzsegtek a kép­viselők. Minden párt a kamarában maradt, hogy megvárja a minisztertanács döntését. A kormány hivei, köztük Etienne alelnök, egy­másután a miniszterelnökhöz mentek és kér­ték, hogy álljon el a lemondás tervétől. Két órai tanácskozás után megállapította a kor­mány, hogy a republikánus többség huszon­kilenc főnyi és ezért egyelőre nem mond le. Általános azonban az a vélemény, hogy « Briand­kormány helyzete tarthatatlanná vált. A miniszter az inasfiukért. — Rendelet a törvényhatóságokhoz. — (Saját tudósítónktól.) Hieronymi Károly ke­reskedelemügyi miniszter a törvényhatóságokhoz intézett rendeletben erős szociális érzékről ta­núskodó módon akar gondoskodni az inasfiuk neveléséről. A miniszter szerint az egyre sű­rűbben létesülő inasotthonok vannak hivatva az inasnevelés megreformálására s ezért arra kéri a törvényhatóságokat, hogy az inasotthonokat segélyezzék, ha pedig nincsenek, létesítsen inasotthonokat. A miniszter nyíltan kijelenti, hogy a törvény­hatóságoknak ilyen törekvését maga is a lehető módon támogatja. A nagy figyelmet érdemlő kereskedelemügyi leirat a következő : Valamennyi törvényhatóságnak. A gyáriparnak az egyéni kézimunkát hát­térbe szorító tömegtermelés bevezetése által megváltozott helyzete és ebből folyólag, a kózi­mttiparosok egy részének viszonyai, mindinkább nehezebbé teszik az inasnevelést, sőt egyes kéziiparágak fejlődése inasliiány miatt veszé­lyeztetve is lévén, szükségesnek mutatkozik oly intézmények létesítése, melyek az ifjúság­nak az ipari pályára való törekvését fokozva, egyrészt a kisiparos számára az inasnevelést megkönnyítik, másrészt a serdülő korban lévő inasfluk erkölcsi nevelését célozzák és a szülői házat helyettesitő oltalmat nyújtják. Az iparosinasok és fiatal munkások helyzete ugyanis a régi idők viszonyaihoz képest nem­csak abban változott meg, hogy igen korán keli megküzdeniük az élettel, hogy munkakörük módosult és hogy a szakképzettségük iránti igények is fokozódtak, hanem abban is, hogy igen gyakran nem megfelelő környezetben ne­velkednek Az a körülmény pedig, hogy az inasfiu munkaidő után szabadóráiban keresmé­nyéből korát meghaladó viszonyok közé juthat, az ifjút koraéretté teszi és miután serdületlen állapotban a felnőttekkel együtt dolgozik, ezek sokszor káros példája után indul, sőt igen gyakran itt szivja magába az elégedetlenség légkörét. Ily körülmények között, alig lehet csodálni, ha a szülői házból és az iskolából még magával hozott jó hajlamai és az alkotó ösztönnel együtt járó öröme és képzelete fokról-fokra elhalvá­nyulnak. Amig e társadalmi és érdekeltségi körök az államhatalom támogatása és irányítása mellett az utóbbi években bizonyos élénkséggel fog­lalkoznak az inasok védelmével és erkölcsi nevelésével, addig a városok és közegek ré­széről — a községi jellegű tanonciskoláktól el­tekintve — az inas-ügy nem részesül a meg­kívánt figyelemben. Pedig a modern városi és községi berendezkedésnél ugy szociális, mint ipari szempontból föltétlenül figyelemmel keli lenni az itt számításba jövő tanköteles koron tul lévő azon 12—21 éves ifjak, kik mint iparos-inasok és fiatal ipari munkások a szülői oltalmat és nevelést nélkülözni kénytelenek, szabad idejükben teljesen magukra vannak hagyva 8 felügyelet és irányítás hiányában igen gyakran nem érik el azt a célt, melyet az ipari élet tőlük igényelhetne. A jelzett bajok orvoslására vannak hivatva az ujabban létesülő „Inas-otthonok", melynek célja: egyrészt szülői házat pótló oltalmat, la­kást, élelmezést, gondozást ós felügyeletet nyújtani olyan tanoncok számára, akik az általuk választott mesterséget kiválóbb mes­terek műhelyében szakszerű és gondos vezetés mellett akarják megtanulni, másrészt pedig az otthonban lakó, valamint a község vagy város területén szerződtetett fiukban is szabadidejük­ben ápolni az erkölcsi érzést, a hazaszeretetet, hagyományaikhoz ós iparukhoz való ragaszko­dást, nevelni bennük a férfias jellem erényeit, a becsületességet, szorgalmat és takarékossá­got, engedelmességre, figyelemre és rendszere­tetre szoktatni, testi egészségüket gondozni. Mindezen komoly és fontos indokok az ál­lamhatalom és a hatóságok kötelességévé te­szik a kérdéssel behatóan foglalkozni. Meg lévén győződve, hogy ezen kérdés mély horderejét cim is átlátja, — fölkérem cimet, hogy területén már fönnálló ezen intézménye­ket erkölcsileg és anyagilag támogatni és ujabb ily intézmények létesítését előmozditani szíves­kedjék. Amint eddig is tettem, a törvényható­ságok ily intézmények létesítésére irányuló te­vékenységét a rendelkezésemre álló eszközök­kel a lehetőség határáig támogatni hajlandó

Next

/
Thumbnails
Contents