Délmagyarország, 1911. február (2. évfolyam, 26-48. szám)

1911-02-24 / 45. szám

1911 február 22 DELMAGYARORSZAG 3 be lehet szoritani. Segítsen a bank a kis emberen, a kisiparon, amelyek nemzeti jellegűek, — ezt a tetszetős jelszót hajtogatta folyton, holott Lukács épen az imént magyarázta, hogy ez a hitelszövetkezetek dolga. Wickenburg Márk előadó beszélt még Ábrahám után, mire az elnök a tanácskozást befejezettnek nyilvánította, A Ház egyszerű fölállással elfogadta az első szakaszt. A benyújtott módosításokat és határozatijavasiatokat pedig elvetette. A második szakaszhoz a Justh-párti Csermák Ernő szólalt föl, azután szünet következett. Szünet után Polónyi Géza rámutatott a bank méltánytalan nagy hasznára, mely a kis bankjegyek gyors romlásából áll elő. Polónyi beszéde után nagy vihar tört ki az elnöklő Návay Lajos és a Justh-párt összetűzése folytán. Az ülésnek erről a részéről külön tudósításban számolunk be. A vihar folyamán az ellenzékről zárt ülést kértek s ezt az elnök el is rendelte. (A zárt ülés.) A zárt ülésen Návay Lajos elnökölt. Batthyány Tivadar gróf megokolja a zárt illés kérését! Az elnök az imént három irányban sértette meg a házszabályt. Az elnöknek kötelessége lett volna megkérdezni, hogy akar-e még valaki szólni. (Zajos közbeszólások jobbról és a balközéprfll: Megtette! Hallottuk!) Nos, a baloldalon senki sem hallotta! Ujabb fölkiáltások jobbról: De mi hallottuk! Batthyány Tivadar gróf kifejti azután, hogy a második sértést az elnök' akkor követte el, mikor nyomban javasolta, hogy Rockot a mentelmi bizottság elé kell utasítani. (Helyeslés jobbról. Zaj halról.) A harmadik sértés abban áll, hogy amidőn az Hock Jánosra vonatkozó indítványát szavazás alá bocsátotta, senki a szavazásra irányuló fölszólítást nem hallotta. (Helyeslés a szólsóbaloldalon.) Ugylátszik, hogy jelekkel szólitotta föl szavazásra a többséget. (Ellentmondás jobbról.) Návay Lajos alelnök kijelenti, hogy teljesen a házszabályok értelmében járt el. De rámutat arra, hogy az ő elnöklósóvel szemben előre elkészítették a zárt ülést kérő ivet. (Zajos helyeslés ós derültség jobbról.) Amidőn Polónyi Géza befejezte beszédét, ő megkérdezte a soros jegyzőtől: van-e valaki szólásra följegyezve? Amidőn azt a feleletet kapta, hogy senki sincs föliratkozva, akkor a Házhoz fordult azzal a kérdéssel, hogy kíván-e valaki szólni. (Tiltakozás balról: Nem hallottuk! Zajos kiáltások jobbról: De mi hallottuk! Hallottuk!) Miután senkisem válaszolt, ő a vitát berekesztette. találni az igazi lovat. Hasonló folyamat játszódik le a karrikaturákkai. Ha valaki rendszeresen olvas élclapokat, melyekben ugyanazok a karrikaturák ismétlődnek, ugy t azok annyira bevésődnek az emlékezetébe, hogy még az illető torzkép eredetijének tényleges látása sem tudja őket kitörölni. Az emlékezetben mindig a karrikatura marad meg. Gondoljunk például a volt birodalmi kancellárra, Bülowra vagy a mostanira Bethmann-Holwegra, Bismarckra, a német császárra, Kossuthra, YVekerlére; bizonyos, hogy — amennyiben szoktunk élclapokat forgatni — ezeket, egészen öntudatlanul, mindig szokott karrikaíuráik alakjában fogjuk elképzelni. Mennyi embert ismerünk csakis ábrázolásokkal — Napoleont, Goethet, Beethovent, stb — és mégis meg tudjuk Ítélni, hogy valamely ábrázolás sikerült-e vagy sem. Láthatjuk ezekből a példákból, hogy emlékezetheti képeink gyakran nem hasonlítanak a természethez és hogy ábrázolások emlékezetbeli képei erősen befolyásolják látásunkat. Ezért ez emlékezetbeli képek mindig nagy veszedelmet jelentenek a művészet számára, mert mindnyájan öntudatlanul ragaszkodunk e képekhez s mert azok Ítéletünket erősen befolyásolván, esetleg ok nélkül elitélünk oly uj ábrázolásokat, vagy ábrázolási módokat, melyek ez eddigi ábrázolások emlékezetbeli képeivel nem fedik egymást. Ez mindenekelőtt a szemlélőre áll. A művésznél ellenben máskép áll a dolog s ez az a különbség művész és szemlélő között. (Helyeslés jobbról.) Csak azután állott föl Lovászy Márton. (Helyeslés jobbról.) Ami Hock János dolgát illeti, ő kénytelen az elnöki tekintély megóvása szempontjából a mentelmi bizottsághoz folyamodni, annál is inkább, mert mindig vannak hasonló szcénák, valahányszor ő elnököl. (Helyeslés jobbról.) Lovászy Márton csodálkozását fejezi ki, hogy ha Berzeviczy vagy Kabos Ferenc elnököl, akkor a legnyugodtabban folyik a tanácskozás. Holott ha Návay elnököl: akkor mindig van baj . . . ők nem hallották, hogy az elnök Hock Jánost rendreutasította volna, de erről a gyorsíró jegyzőkönyv tanuskodhatik . . . Hock János szólásra áll föl. Rakovszky Iván : A Nemzeti Szalonról beszéljen ! (Zaj.) Návay Lajos elnök kijelenti, hogy a zárt ülést kérő ivre vonatkozólag csak arra vetette a súlyt, hogy előre készítették. (Ugy van! jobbról.) Egyébként pedig kijelenti, hogy ő mindenkivel szemben egyformán alkalmazza a házszabályokat ós semmi oka sincs arra, hogy épen Lovászy Márton szólásjogát korlátozza. Ami pedig Hock Jánost illeti, ő olyan fenyegető magatartást tanúsított, hogy provokálta az elnök rendelkezését. Sajnálja, hogy másokat is, akik hasonló fenyegető magatartást tanúsítanak (Derültség jobbról.) föl nem jegyzett, hogy hasonlóképen a mentelmi bizottság elé lehessen utasítani. (Helyeslés jobbról.) Leckét semmiképen nem fogad el. (Zajos taps jobbról.) Általános meglepetést kelt, amidőn fölszólal a jobboldalról Berzeviczy Albert elnök s kiiejti, hogy a Ház tanácskozásának alapja az elnök iránt való bizalom. (Helyeslés és taps a szólsőba1 oldalon.) Kétség esetében az a döntő, hogy eljárására nézve mit mond maga az elnök. (Helyeslés jobbról.) Bizalomnial kéri a Házat, hogy nyugodjék meg a zárt ülés előtt történt dolgokban. (Élénk helyeslés jobbról.) (A nyilt ülés folytatása.) A zárt illés háromnegyed háromig tartott. Ekkor nyitotta meg újra Berzeviczy Albert elnök az ülést. Az elnök szavazás alá bocsátotta a második 6zakaszt, amelyet a Ház változatlanul elfogadott. Lovászy Márton: Mivel az előbb elnöklő alelnök tévedése (Nagy zaj a munkapárton. Fölkiáltások : Nem tévedett!) megakadályozott abban, hogy az előző szakaszhoz fölszólalásomban az előző szakaszról is beszélhessek. (Nagy zaj a jobboldalon.) Az idő előrehaladottsága miatt kérem a Házat, hogy beszédemet holnap mondhassam el. Az elnök kijelenti, hogy az alelnök tévedéséről nem lehet beszélni, mert tévedés nem történt. Ami Lovászy két kérését illeti, azt melyről az imént beszéltem. A művészre ugyanis a természet igen intenziven hat s ezért a természet emlékezetbeli képe igen ! éles; viszont a természettel való foglalkozás révén mindig frissen marad és megujul. Igy a művész meg tudja a természet emlékezetbeli képét a szokásos ábrázolásokétól különböztetni, mire a szemlélő többnyire nem képes. Az ábrázolás látása nem tudja a természet tiszta képét megingatni s innét van, hogy az igazi művész meg tudja szabadítani magát a konvencionális ábrázolások képeitől és igy szabadon és közvetlenül hathat reá a természet. Igy azután pártatlan bírálóként tudja minden korok ábrázolásait a természettel összehasonlítani és megismerni, hogy mi bennük az öntudatlan megérzés és mi az illető korszak konvenciója. A gótikus kor szögletes testeiben gyakran ép^ annyi, sőt sokkal több művészi érzést fog látni, mint a reneszance kiforrottságában és sokszor fog nemes érzést találni a barokk túlterhelt modorosságában is. Azt is látni fogja továbbá, hogy semmiképen sem függ össze a művészettel, hogy az illető kép homályos interiurban, vagy a szabad napsütésen festődött-e, hogy az ecsetvonások elmosódottak-e, vagy tolakodóan láthatók. Hamarosan be fogja látni, liogy ezek külsőségek, dlvatkérdések, melyeknek a művészet lényegéhez semmi közük sincsen, csak ugy, mint ahogy valamely testnek a szépségén nem változtat, ha akár divatos, akár nem divatos ruhákba öltöztetjük, (Folytatjuk.) hiszi, hogy azokat a Ház teljesíti. Erre nézve kérdést intéz a Házhoz. Dániel Ernő báró és számosan mások a munkapártból zajosan kiáltanak: Nem teljesítjük a kéréseket! Az elnök szavazásra teszi föl a kérdést, mire a Ház nagy többsége Lovászy két kérését teljesiti. Hitelesítették ezután a jegyzőkönyvnek azt a részét, amely a Hock-féle incidensre vonatkozik és utasították a mentelmi bizottságot, hogy Hock János ügyéről huszonnégy óra alatt tegyen jelentést. Ezzel az ülés kevéssel három óra előtt véget ért. Szeged a kormányhoz. — Fölírat a uldéki városokért. — (Saját tudósitonktól.) Szeged város nagyérdekü jelentésben fordul most a kormányhoz. A jelentésben egyfelől a vidéki városok sérelmeit, másfelől Szeged kívánságait tárja föl igen érdekesen. Országos figyelmet érdemelnek főleg azok a kívánságok, amelyeket a vidéki városok érdekében hangoztat, de a nemzeti megerősödés szempontjából jogosult Szeged sok igénye is. Első helyen a városi törvény megalkotását kivánja Szeged. Az 1886. évi XXI. és XXII. törvénycikkek a városok fejlődését csak hátráltatják, mert az önálló vagyon fölött nem rendelkező és vagyonkezeléssel közigazgatásilag nem foglalkozó vármegyékre és a kisebb keretek között mozgó községekre szabott rendelkezések a városok közigazgatási életére nem alkalmazhatók. A városi elevenebb gazdasági élet, az uj életviszonyok egyaránt követelik a városi törvény megalkotását. Régi sérelmük a városoknak, hogy a tulajdonképen való állami igazgatás közvetítése céljából nagy és költséges szervezetet kell föntartaniok, anélkül, hogy az állam ezek föntartási költségeihez bármivel is hozzájárulna. Az igazság elemi követelése, hogy ebben az irányban tett kiadásaikat az állam — amelyek közvetetten érdekében történnek ezek a kiadások — megtérítse. A városok megnyugtatóan látják, hogy erre a célra az 1909. és 1910. években az állami költségvetés bizonyos összegeket fordított, de ez az összeg a föladatok nagyságával arányban nem állván, fölemelése kivánatos lenne. Az egyesülési jog uj szabályozását is kéri Szeged, mert anélkül, hogy a szabad egyesülési jogot korlátozni kivánná, szükségesnek véli olyan töivény alkotását, amely a hatóságok felügyeleti jogkörét végre szabályozná. Hasonlóképen kéri a gyülekezési jog szabályozását is. A toloncügy rendezése is régi kivánság. A legtöbbször hamisan bemondott adatokból egyegy tolonc illetőségének kinyomozása évekig is eltart. Egy-két esztendeig is el kell tartaniok a városoknak egyik-másik toloncot. Szeged ajánlja, hogy az egyes középpontokon dologházakat állítsanak föl s akkor a városoknak nem kerülne pénzükbe a tolonctartás, mert azok munkájukkal az eltartásukra szükséges pénzt megkereshetnék, sőt saját maguknak is takarékoskodhatnának. A rendőri büntető-eljárás uj rendelkezései közül mellőzendőnek tartja a fölterjesztés a jegyzőkönyvnek felek által való kőtelező aláírását, mert ez egyelőre az Írástudatlan népnél sok nehézséget okoz. Kivánja tüzrendészeti törvény alkotását, a robbanó anyagok szállításának és elraktározásának szabályozását. A városok fejlődését és rendőri érdekeit nagyban előmozdítaná, ha az italmérési engedelmék amelyeknek nagy száma sokszor veszedelmes, bevonhatók lennének. Kéri Szeged, hogy Pozsony, Zágráb és Fiume példájára a többi vidéki város is kapjon jogot, hogy községi kötvényéket adó- és illetékmentesen bocsáthassanak ki. Ez a városok pénzügyi helyzetén nagyot lenditene. A zálogházak államosítását, vidéki statisztikai hivatalok fölállttását, a borfogyasztási adó el-