Délmagyarország, 1911. február (2. évfolyam, 26-48. szám)

1911-02-22 / 43. szám

1911 február 22 DELMAGYARORSZAG 227 <<<odáiná, niiért kell oly drágán megfizetnie a divat ujitásait. Nagyon sok pénzébe kerül az uj szabás annak is, aki kieszelte, de annak is, aki — természetesen nem tisztességes uton — megszerezte. A világjáró szegedi mérnök. — Mosonyi Emil. — (Saját tudósítónktól.) Néhány nappal ezelőtt érdekes ember érkezett szűkebb patriájába: Szegedre. Egy világot járt érdekes ember jött rövid pihenésre haza, a Tisza mellé, ahonnan tiz esztendő előtt elindult, hogy bebarangolja a világot. Tiz év alatt hires ember lett Mosonyi Emilből, akinek érdemeit a külföldön mindenütt elismerték. A magyar mérnök, aki szűknek találta Magyarorszá­got, az uj világban kereste és találta meg a szerencséjét. Hatalmas vállalatok versenyez­tek érte, minden munkásságát siker koro­názta, fölfedezései ismertté tették a nevét abban a világban, ahol nem strébersóggel és nem intrikával aratnak dicsőséget és hirt az emberek. Mosonyi Emil, Mosonyi Károly volt szín­igazgató fia Budapesten végezte el a műegye­temet. Amikor megszerezte a mérnöki diplo­mát, hazajött Szegedre, ahol a szülei laktak. Tele volt nagy tervekkel, dolgozni akart, de nem akadt ember, aki támogatta volna tervei kivitelében. Mosonyi Emil ekkor elhatározta, hogy külföldre megy. Először katonai kötele­zettségének tott eleget, a haditengerészetnél szolgálta le önkéntességi idejét, azután mint­egy tiz évvel ezelőtt Hamburgban felült egy óceánjáró hajóra ós átvitorlázott az újvilágba. Ettől az időtől kozdve valóságos regény az éiete. Az Egyesült-Államokban öt évig tartóz­kodott Mosonyi Emil. Különböző bányavállala­toknak volt az alkalmazottja, a Missouri kör­nyékén saját találmányú órcörlő malmot épí­tett, amely azonban leégett. Ekkor már nem igen volt maradása a bányánál, tervbe vette, hogy maga csinál valamit ós utazni kezdett. Főképen Közép- ós Dóiamerikában bolyon­gott. Bejárta az összes országokat a Pacific tői az Atlantiéig, járt olyan vidékeken, ahol előtte még nem volt fehér ember. Jórészt lóhá­ton telte meg az utakat, mert ezen a vidéken még nincsen vasút. Chiapaz, Tabasco, Guate­mala, Salvador, Costa-Rica, Honduras, Nicara gua, Panama, Colombia, Venezuela és Mex.co ben jött 1906-ban a nagy pénzügyi pánik, amely­nek következtében ez a társaság is íöloszlott, anélkül azonban, hogy a részvényeseket vesz­teség érte volna. A pénzügyi pánikon kivül az is nagy baj volt, hogy nem lehetett megállapí­tani, kié az erdők tulajdonjoga. Amikor a ki­aknázásra az állítólagos tulajdonostól kon­cessziót szereztek, előállott az állam és az is követelte a bérösszeget. Diplomáciai beavat­kozásra került ilyenkor rendesen a sor, ami kellemetlen volt és a társaság inkább beszün­tette az üzemét. Ekkor egy másik társaság szorződtette tit­kárának Mosónyit. Ez a társaság Copall-lakkot kutatott Délamerikában, de Mosonyi interven­ciójára megszűnt működni, mert a kiaknázandó terület annyira nagy és széttagolt volt, hogy nem fizette ki magát a munka. A társulat megszűnése után Mosonyiért a legelőkelőbb vállalatok versenyeztek. Egy newyorki bányavállalat, a Mining Exploration Co. nyolcszáz dollár fizetést ajánlott föl neki, azonkívül kijelentette a szerződésben, hogy Mosonyi tetszése szerinti összeget használhat föl kutatási célokra. Egy londoni társaság is ajánlott föl szerződést a tudós mérnöknek, aki azonban egyik szerződést sem fogadta el, ha­nem Lehmann dr-ral, akit a német kormány küldött ki Délamerikába, hosszabb tudományos útra indult. Bejárták együtt Costa-Ricát, a a Pacificon át Salvadorba és Guatemalába mentek és Lehmann dr a német kormánynak küldött jelentéseiben a legnagyobb elismeréssel emlékezett meg Mosonyi nagy tudásáról. Mosonyi főként geológiai, etnográfiai, archeo­lógiai szempontból tanulmányozta az országokat, tisztán tudományos szempontból, olyként azon­ban, bogy tanulmányait egy megalapítandó ha­talmas vállalat fölhasználhassa. Több ezer föl­vételt készített útközben, óriási gyűjteményt szerzett össze és Vámfiéry Ármin, amikor szak­emberektől tudomást szerzett Mosonyi munkás­ságáról, nyilt ajánló levelet irt hozzá, amelyben azt irja, hogy „Mosonyit olyan embernek isme­rem, aki bizalmat érdemel és aszal vissza nem él". A legelőkelőbb angol és amerikai lapok elis­merőleg irtak Mosonyiról. Amikor legutóbb Newyorkban volt a folyóiratok a fényképét hozták, a legnagyobb klubbok rendeztek estélyt a tiszteletére és valósággal ünnepelték. A mult héten érkezett Szegedre Mosonyi. A ebben a kis bőrtáskában vannak a terveim. Most még nem nyilatkozom róluk, de azt hi­szem itt Magyarországon is szóba kerül még a dolog. Nagy dolgok vannak ebben. Még egy hé­tig maradok idehaza, akkor Berlinbe megyek, onnan pedig Hamburgon át visszamegyek az Újvilágba, ahol nagy dolgokat fogok még pro­dukálni. Ott érzem ón jól magamat. Ott méltá­nyolják az embert ós ha ér valamit, neve is lehet. A munkájával szerezheti meg. Lelkesen, szinte fanatikusan beszélt. Nem a rajongók fanatizmusával, hanem azoknak az embereknek a hangján, akik megérdemlik a bizalmat és nem élnek azzal vissza. (-ál.) A delegációk. Budapestről telefonálják: A magyar delegáció kedden délután Zichy Ágost gróf elnöklésóvel tárgyalta a záró­számadási és* pénzügyi albizottság jelentését. Miklós Ödön terjesztette elő az 1908. évi zárószámadást, amelyet elfogadtak. Beöthy László a közös pénzügyminisztérium 1911. évi költségvetését ismertette ós javasolta, hogy a legutóbb hozott három határozatot — a közös minisztériumnak Budapestre való áthelyezését, a magyar tisztviselők lét­számának emelését, a miniszteri alapoknak magyar értékpapírokban való elhelye­zését — újítsák meg. A költségvetést ós a javaslatot a delegáció Miklós Ödön fölszólalása után elfogadta. A közös számszék 1911. évi költségvetésének tárgyalásánál Sághy Gyula azt a kívánságát juttatta kifejezésre, hogy a közös számszék helyzetét törvényhozási uton oldják meg. Héderváry Károly gróf minisz­terelnök megnyugtató kijelentése után a költ­ségvetést elfogadták. A nagy tüz után. — Dolgoznak a műhelymunkások. (Saját tudósitónktól.) Kedden már hideg ós vizes volt minden a szegedi rókusi vasúti műhelyben, ahol vasárnap éjjel a vasút is meg­olvasztó tüz pusztított el mindent, ami csak elpusztítható voit. A százezreket érő anyagnak csak tönkrement, bekormozott maradványai hevertek szanaszét a földön ós százhetven munkás dolgozott a romok eltakarításán. A leégett ötös számú műhely munkásait rendelte ki ide a műhely főnökség, azért, hogy a munká­soknak meg legyen a mindennapi kenyerük.t Hétfőn este Szegedre érkeztek Budapestről Lfoiuiixum, családja, édasanyja, nővérei és fivére laknak itt. déli vidékének minden részét bejárta, ismeri I Eljött, hogy azokat meglátogassa. Amikor ide- " minden zegét-zugát érkezett, csak törve beszélte a magyar nyelvet, ^ Janos irályi tanacsos, allamvasuti igaz­olyannyira hoer Hovkins és Viauez köztársa- évek éta nem beszélt magyarul. Néhány nap a es hajózási felügyelőség részéről !rirar, js zp ss Professor Mosonyitövol; akik k5zűl az egyik szegedi. Sokan em­Utazásai közben a benszülött indianokkai ek . itt is Rósenberg Mórra, aki a tot tartottak a helyszínen. Ez a vizsgálat nem a tüz okát, s a kár nagy­ságát kutatta, hanem hogy miként lehetne a vasúti műhely teljes üzemét a legrövidebb idö alatt helyreállítani ? Hir szerint a bizottság kifogásolta, hogy a vasúti műhely közvetlenül a pályatest mellett «agyon jó barátságba került. Tökéletesen meg- 'ékeznek még tanulta az indián nyelvet és nem egy indián /^--malomban volt hivatalnok, azután egy elö­törzsfönöknek élvezte a vendégszeretetét. Na- kel° buenos-ayres. gabonakereskedő cég veze­tőn sok fölfedezést tett útközben és a nem- fje lett. Nemrég halt meg messze a hazájától Vorki, washingtoni földrajzi intézetek elismerd- A fás.k magyar ember az ore^g Horváth, aki 8iih zmxri • fi , .. , • 1 1 •• ' „«/»,. Miksa csaszárral ment ki Mexicoba, Costa- { , ., " ,L„, - ­Stii T . ° tar rjsrrr ^^ . íek?zik' ^ rkss veszedeiem Ertekes geológiai és etnográfiái leleteit a Ion ^ J* ^ ^ ^ ^ geti az epületeket. A műhely mostani helyét hosszú utazást. egyébként sem tartja a bizottság továbbfejlesz­tesre alkalmasnak. A templomtéri lakásár, látogattam meg Mo- A bizottság. határozata egyébként a követ­sonyi Emilt. Napbarnitotta, férfias arca sokat kező. a javitáa a,att lévg kocsikftt vidékj m{._ Mosonyi Emil utjának gyakorlati célja is volt. beszól arról a S°k ^helyek közt fogják szétosztani, a foglalkozás áttanulmányozta ho-y mikópon lehet Dél- Mosonyi nem igen beszél. Az egyikszoba tele HÓlkül maradt szMen munMst Amerika terméL í g zlságaR kiaknázni és - Ibőröndőlcke%j>W költségén más műhelyekbe helyezi át. Ez visszaérkezése után hatalmas alaptőkével meg *•» ^íT^k ZönTLuéTZIi ?m ^f* csak ideiglenes . amik között csak Mosonyi Emil érzi magát felleírű A munkásokat rörrtön visszahelyezik. doni British Muzeumnak, a newyorki, was­hingtoni, berlini muzeumoknak ajánlotta lol, amelyek meleghangú levélben mondottak köszö­netet a ritka dolgokért. . 1 ÍV Ili 1IV JCVUŰVUU — t 'S alakított egy részvénytársaságot, amelynek odahaza yigkedélyü ember-a világot járt mór­Üosonyi Commercial Company lett a címe és azonban minden szavából kiórzik a Mosonyi Emil az alelnöke. A társaságnak Sain­Louisban volt a szókhelye és főképen a Dél­Amerikában levő hatalmas őserdők faanyagá­°ak a kiaknázását tervezte. A munka meg is kezdődött, szép eredmónynyel is járt, de koz­tudós is. Az irományai között kutat. Egy sárga aligátorbörből készült irományjegyzéket vesz elő, de nem nyitja ki. — Lássa — mondja idegen accentussal — mihelyt az elpusztult osztályok fölépülnek. A leégett épületek építését még a tavasz elején megkezdik.

Next

/
Thumbnails
Contents