Délmagyarország, 1911. február (2. évfolyam, 26-48. szám)

1911-02-21 / 42. szám

1Ö11 február 22 DELMAGYARORSZAG 219 megokolja, hogy a bank örvendetes fejlődése, növekedő'-forgalma; szükségessé teszi a tervezett, tőkeemelést, airely pénzügyi művelet ugy a bank, valamint a részvényesek érdekeit egyformán szolgálni fogja, Danner János és Hoffmann Ignác részvényesek észrevételei után Lövése Antal részvényes teljes elismeréssel ho norálta az igazgatóság törekvését a "bank erős bitese körűi, megehilékozrén az agilis vezetés nek köszönhető kiváló üzleteredményről. A közgyűlés lelkesedéssel, egyhangúlag elfogadta a tőkefölomelésre vonatkozó javaslatot. A közgyűlést követő,igazgatósági ülésen határozatba ment a részvónyaláirási fölhívás közzététele. 1. vezérigazgató jelentette, hogy a részvényjegyzések már is megindultak Szögeden, Budapesten, több vidéki városban a bank előkelő üzletbarátai körében, úgyannyira, hogy a nagy érdeklődés, a bank iránt nyilvánult bizalom biztosítja a pénzügyi művelet gyors és sikeres lebonyolítását. Az osztalék a részvények után azonnal kifizettetik Szegeden a bank pénztáránál, Budapesten a BudapestLipótvárosi Takarékpénztárnál és a Magyar Pénzintézetek Központi Hitelbankjánál, Aradon az Aradi Első Takarékpénztárnál, Nagyszebenben a Nagyszebeni Általános Takarékpénztárnál. (A Szegedi Kereskedelmi és Iparbank.) A Szegedi Kereskedelmi és Iparbank részvényesei vasárnap délelőtt tizenegy órakor tartották meg a bank helyiségében Szarvady Lajos elnökletével negyvenharmadik rondes közgyűlésüket. A közgyűlés megnyitása után az elnök fölkérte Csányi Jánost, a bank vezérigazgatóját az igazgatóság ós folügyelő-bizottság évi jelentéseinek fölolvasására, amelyekot a közgyűlés egyhangúlag elfogadván, elhatározta, hogy az 1910. évi osztalék-szelvényt darabonkint huszonhat koronájával fogja beváltani. A közgyűlés által megállapított osztalékot már hétfőtől kezdve a bank pénztárainál Szegeden, Baján, Nagykikindán ós Pancsován, valamint a Magyar Altalános Hitelbanknál Budapesten ós ezen bank valamennyi fiókintózeteinól a megfelelő részvény-szelvény beszolgáltatása ellenében kifizetik. A közgyűlés a zárszámadások letárgyalása után az igazgatóságnak, valamint a felügyelőbizottságnak megadta az 1910. évre a szokásos fölmontvónyt és Kis Arnold részvényes indítványára az igazgatóságnak, a felügyelő-bizottságnak, a vezérigazgatónak és a tisztikarnak eredményteljes működésükért jegyzőkönyvi köszönetet szavazott. A napirend utolsó pontjául tárgyalta a közgyűlés Váradi Imre és Váradi Jenő részvényesek által szabályszerű időben beadott indítványt, amely fölött élénk vita fejlődvén ki, a kifejezésre jutott hangulatot figyelembe véve, az indítványozók azt visszavonták. — A bank még jótékony célra folyósított jelentékeny összeget. A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank közgyűlése. (Saját tudósítónktól.) Vasárnap tartotta meg az 1910-ik üzletévről szóló rendes közgyűlését a Pesti Magyar Kereskedői mi Bank Lánczy Leó főrendiházi tag elnöklósével, a részvényesek osztatlan érdeklődésével. A lelkes részvényesek úgyszólván ünneppé avatták a közgyűlést, részint azért, mert a bank hetven éves fönnállását ünnepelték, de abból az alkalomból is, hogy a király Lánczy Leó főrendet, az intését elnökét, a Ferenc József-rend nagykeresztjével tüntette ki. ,, . A hetven év előtti szerény kis takarékpénztárból ma az ország vezető pénzintézete lett. A bank e bámulatosan nagy sikere annak a nagy koncepcióm vezetésnek köszönhető meiy Lánczy Leó kezében olyan nagy sulyu tenyezővé tette az intézetet, hogy a hetven ev előtt kis pénzintézet, ma Európa vezető intezete) sorába került. Lánczy Leó zseniálitása.nemcsak abban nyilvánult, hogy nagy szaktudásavai energiával maga is nagyban clömozd.tnt a sz intézet széles üzletkörének minden ágát, hanem hogy szerenc-és kézzel és nagy emberismerettel , ,.eg a munkatársait. Ennek az e*y ttmükődésnok eredménye nyilvánul meg gazgatóság vasárnap előterjesztett jeiPPtésében | is, amelynek nhpján a közgyűlés az igazgatóság javaslata alapján fölemelte az osztalékot, a mult évi százhatvan koronáról százhetven koronára. A közgyűlés lefolyásáról a következő tudósítás számol be: A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank vasárnap délután hat órakor tartotta rondes évi közgyűlését. A közgyűlésen Lánczy Leó főrendiházi tag elnökölt a részvényesek élénk részvétele mellett. Az elnök üdvözlő szavai után a nigy gonddal és körültekintéssel szerkesztelt évi jelentést mutatták be, melyből minden kétséget kizárólag kitűnik a bank, hatalmas fejlődése ós munkaképessége, mely a bankot nagy európai bankokkal egyenrangú közgazdasági faktorrá (ette. A jelentésből kiemeljük a következőket: A mult év augusztus havában elhatározott tökefölemelést az akkoriban hirdetett módozatok mellett nyolcezer darab uj résevény kibocsátása által végrehajtották. A részvények teljes elhelyezést nyertek. A részvények árfolyamának színvonala az uj nyolcezer darab részvény forgalomba hozatalával, nemcsak hogy nem szenvedett, hanem azóta még lényeges emelkedést ért el. Ezután a jelentés áttér az intézet tevékenységének körvonalozására: Az elmúlt év, szemben az 1909-iki mozgalmasabb évvel, nyugodtabb, rondes keretekben mozgó, bár nagyobb arányn ténykedést tett lehetővé. A gazdasági élet erősebb lüktetése, a fővárosi építési ipar föllendülése és a vidéki intenzivebb beruházások a jelzálog és községi kölcsönüzletekben idéztek elő a szokottnál nagyobi) lendületet. Emelte a banküzlet jövedelmezőségét a kamatláb némi megdrágulása is. Az intézetnok mintegy 324 millió koronára rugó összes passzíváival szemben 400 millió korona vagyon áll szemben. Az intézet mérlege 10,052.691 korona 08 fillér tiszta nyereséggel zárul. Az igazgatóság indítványozza, liogy 7,140.000 koronát az 1910. évi osztalék szelvények 170 koronával való beváltására. 196.930 korona 40 fillért a rendkívüli tartalék-alap javadalmazására, 267.337 korona 35 fillért az uj banképület értékcsökkenési tartalékára fordítsanak, a fönnmaradó 1,146.247 korona 96 fillért pedig az 1911. év javára vigyék át. A jelentós kapcsán Foss Lajos dr részvényes tolmácsolta a részvényesek köszönetét. És méltatta Lánczy Leó mórhetetlen érdemeit és önzetlen működését, Lánczy Leó elnök hálás köszönetet mondott a megemlékezésért ós ecsetelte a bank fontos szerepét. Volt rá eset, hogy a bank közgazdaságunk talajában históriai szerepet vállalt. Még néhány fölszólalás és indítvány után a gyűlés véget ért. Az egybegyűlt részvényesek, zajos éljenzóssel és tapssal ünnepelték Lánczy Leót. Az esedékes részvényszelvónyeket már hétfőtől kezdve beváltják a bank középponti és fiókintózeteiben, Szegeden May R. Miksa bankés váltóüzletében. Felelős szerkesztő Pásztor József Lapkiadó-tulajdonos a Déimagyarország hírlap- és F nyomdavállalat Nyomtatta a Délmagyarország hirlap- és nyomdavállalat Szegeden, Korona-utca 15. (Bokor-palota.) szolon hoszén és hohsz leijott öeszerzésí forrósa: JUTKOVICS GÉZA fe- és SZÉHIE . Telefon686. : (arókusltemplommal szemben.) : Telelőn686 fog fájás Rossz fogak ellen!! ellen kipróbált, biztos hatású szer a Frankl-téle szájvíz. A leheletnek kellemes illatot ad, a fogak romlását megakadályozza Ara 70 fillér. fHANÜt AMÁL smmríára SZEGED, Felsöváros. REGENY AZ ELET HÍDJA — Angol regény. — Irta Gerard Dóra. (47) Ugy látszik ez a pár sor is újra semmi. Néhány szó volt az egész, mint rendesen. Egy kérdés, de ez alkalommal nem könyvről. A levél igy szólt: — Felvilágosithat afelől, vájjon járt-e Lamont valaha Zangi tartományban, az indiai Okram vidéken ? Ha nem tudja, igyekezzék mielőbb kipuhatolni és az eredményt tudtomra adni. Ennyi volt az egész, Grierson hiába forgatta a papirost, hiába olvasta el ezt a néhány sort másodszor, harmadszor, csak nem akart több lenni. Leejtette az ivet, egyögyüen belebámult a kandalló tüzébe. — Ma este másodszor csalódom. Ugyan mire lehet az jó, ha megtudom, járt-e Lamont abban az isten háta mögött fekvő tartományban. Soha se hallottam a nevét annak a drágalátos földrajzi különlegességnek. Fiatal barátom, ugy nézem, nagyon megerőltette azt a nagynémet agyvelejét,; aztán most elkezd lágyulni. Csodálom, hogy nem sajnálta a bélyeget erre az oktalan kérdésre. Pedig a fin szeret takarékoskodni, épen ilyen apróságokban. Boszusan kelt föl a helyéről, föl. és alá járkált, végre megállt. Azután elkezdte a cipőjét kifüzni, elhatározta, hogy ma este nem megy le mógegyszer a ködös utcára. A másik cipőnél tartott, amikor haragos arckifejezése mély elgondolkozássá változott. Néhány percnyi feszült, összpontosított elmélkedés után ujabb világításban látta a kérdést; kezdett derengeni. — Ez a Döríl még sem szamár. Lehet, miért ne volna lehetséges, hogy őrült kérdése mögött valami gondolat lappang. Ki tudja, miket sütött ki az a nagyfejű. Vegyük csak elő azt a nevet. Zangi, Zangi ; Lamont nem emiitette soha, legalább én nem hallottam. Csak tudnám, hogy ez a DörfI milyen nyomon halad, mit kerget? Tán valami elveszett titkos tudományt talált meg ezen az ördöngös vidéken? Arra emlékszem, hogy ilyesmiben már itt is nagyon törte a fejét. Legelső teendőm persze az, hogy Lamonttól megtudom a megtudandókat. Zangi Zangi, mégis furcsa, hogy ez a név olyan félig ismerősen cseng a fülembe. Ugyan merrefelé hallhattam utóbbi időben, Bizony isten, ez kezd különös lenni. Grierson doktor hirtelen leült, ugy, ahogy volt, harisnyában, még a házi cipőjéről is megfeledkezett. Eszébe jutott, hogy ezt a nevet hol látta nyomtatásban, ha nem is hallotta, a legutóbbi időben. A Britist Muzeum olvasótermében történt. Ott az utolsó héten többször volt szomszédja egy nyurga, szőkehaju, barnaarcu ember, aki nagyon szorgalmasan, némileg haragosan jegyezgetett. Grierson szerette megtudni, mit tanulmányoznak a mellette ülők, hát ez alkalommal is elolvasta az összes könyvek dinét. Arra a meggyőződésre jutott, hogy ez az ember Indiáról készit valami statisztikát. Egy párszor sikerült néhány fejezet cimót is elolvasni ; a Zangi nevet ilyen helyen pillantotta meg, erre most már a leghatározottabban emlékezett. Eleinte nem tudta elképzelni, miféle képen válhat hasznára ez a véletlen, mert csak ennyinek tünt föl az első pillanatban. De ahogy behatóbban foglalkozott az esettel, eszmetársulás révén egy csomó lehetőségre bukkant. Ahoz nem fért kétség, hogy az a nyurga, jegyergető férfin megjárta Indiát, ezt már az arcbőre elárulta. Isten tudja hány országnak a napja szitta ki hajából a szint és festette bronzszínűre az orcáit. (Folytatása következik).