Délmagyarország, 1911. február (2. évfolyam, 26-48. szám)

1911-02-21 / 42. szám

1911 február 19 DELHAGYARORSZAG 5 Iráspróbák a rendőrségen. — Bonyodalmak egy névtelen levél körül. — (Saját tudósitónktól.) A szegedi rendőrség detektiv-szobájábnn már napok óta iráspróbákat végeztetnek az aranyifjúság egynéhány tagjá­. val. Bank- ós más magánhivatalnokokat invi­tálnak be az irodákból a detektiv-szobába, le­ültetik őket (természetesen egyenként és más­más időközükben) és tizenötször is egymásután iratnak velük ^lamit. Azt, hogy ez az egész dolog miért történik, az írásszakértő detek­tív a világért som akarja közölni a beidézet­tekkel. Hétfőn ismét telefonon felcsöngettek a rend­őrségi dotoktiv-szobából egy az irodájában szorgalmasan körmölgető hivatalnokot. — Halló! Itt városi detektív. — Ik sz-ipszilon cég, N. N. hivatalnok. Mi tetszik ? — Épen önt keressük. Szíveskedjék nyomban elfáradni a rendőrség detektiv-szobába. — Miért? — kérdezte rémülten a hiva­talnok. — Majd meglátja, kérem. Azonnal tessék jönni.. . A hivatalnok lihegvo rohant föl a városhá­zára. Annyira kikelt magából, hogy amikor a detektívek szobájába lépett, alig tudott szóhoz jutni. — Ne tessók megijedni — mondotta a de­tektív — mindösszo egy kis iráspróbáról van szó. Tessék helyet foglalni. — Iráspróbáról? Tudtommal so váltót, se más okiratot nem hamisítottam, még csak a neve­met sem irtam solia alá ilyesmikre. — Nem tesz semmit. Tessék csak helyet foglalni. A fiatalember erélyesen tiltakozott; — Addig nem irok le önöknek egy sort som, arnig meg nem mondják, miről van tulajdon­képen szó. Akkor aztán kész vagyok akár ötven iráspróbának alávetni magamat. A detektív kénytelen volt elmondani min­dent. Elővett egy levelet s megmutatta a hi­vatalnoknak. — Ez a levél, amint a borítékon láthatja uraságod, egyik igen jó barátja címéi e érkezett — mondotta a detektív. Azt is föltétlenül tot­•zik tudni, hogy ez a jébarátia jelenleg vőlegény s amint értesültünk, még az eljegyzésén is jelen tetszett lenni. Minthogy a levél, amely­nek az íróját még nem ismerjük, becsületsértő adatokat tartalmaz a vőlegény menyasszonyá­ról, s a vőlegény az írást az irója kinyomozása miatt a rendőrségnek adta át, s minthogy min­den barátja gyanús neki, kötelességünk a rágal­mazót kinyomozni. Ennyi az egész. — No akkor engem teljesen hiába citáltak ide, ezt előre mondhatom — válaszolt a gyanú­sított a mielőtt iráspróbát végzett. volna, el­olvasta a levelet. A levélben nagyon furcsa dolgok vannak. Olyan pikantériák a menyasszonyról, amelyek épen elegendők arra, hogy egy jól indult parti idő előtt fölrobbanjon. A névtelen levélíró — többek között — ezeket mondja: _ . — Kedves barátom, mivel te most életbevágó lépésre határoztad el magadat, részben mint öuzetlen barátod, részben pedig azért, hogy az esküvőd után egy nagy, kiábrándító csalódás ne érjen, kötelességemnek tartom, hogy közöl­jek valamit a menyasszonyodról. Te szentül meg vaffy győződve, hogy a menyasszonyod olyan ártatlan, olyan szűzi, olyan tiszta, mint a ma születelt bárány. Nos hát, kedves baratom ez egyszerűen nem igaz. Tudod, hogy a jövendő­belid már hosszabb idő óta van alkalmazva irodájában. A főnök ur, szerelem dolgá­ban, nagy hóditó. Számtalan azoknak a csókok­nak a száma, amelyekot a főnök puha (faraon­lakásában csattantott el a te jövendőbe id arcán ós számtalan azoknak a forró öle­léseknek a száma, amelyekkol a tonoK ur puha garzonja bársony chais-longuejan fűzte magához a te ártatlannak tartott jövendő­belidet. Nos hát, biztos tudomásom van róla, hogy a jövendőbelid tul van már nemcsak a nászéjszakát], hanem a mózesheteken is. Minu­ezeket, mielőtt a pap áldását adná rátok, a leg­melegebben ajánlom a figyelmedbe. Nagyon ne­vetnek rajtad a fiuk, de hogy is ne nevetnének amikor te, kedves barátom, már mint vőlegény viselsz a homlokodon egy egész agancs-gyujto­ményt. , . Az iráspróbára beidézett hivatalnok végig olvasta a levelet s aztán a bajusza alatt mosolyogva ült le nz evyik Íróasztalhoz, üve­gezte az iráspróbát, mely abban állott, hogy leirta a névtelen levelet. Az Írásszakértő detek­tív azonban hiába hasonlítgatta a szavakat, betűket, egy vonás sem hasonlított a névtelen jóbarát írásához. — Azt hiszem, most már elmehetek — szólt a hivatalnok. — Most már igen — válaszolt kissé lehan­goltan a detektív. — Mielőtt elmennék, egyet ajánlok a rend­őrség figyelmébe. Nézzék meg jól ezt az irást. Csodálom, hogy eddig nem tudtak rájönni, hogy ezt nem is férfi, hanem nő irta, — Nő? Hogy-hogy? — kérdezte meglepetten a detektív. — Hát csak ugy, tisztelt rendőrség, hogy igy egy férfi sohasem vezeti a tollat. Nagyon sokféle irást láttam már, de férfitől ilyen betű­ket még soha. Méltó jutalom ellenében még én is hajlandó volnák kinyomozni, hogy a levelet a barátom menyasszonyának melyik vetély­társnője irta. — Vetélytársnője? — Csakis. Tudniillik a barátom, szegény, egyenesen férjnek született a világra. A szü­lei gazdagok s a fiu jövedelme is igen szép. Persze, hogy sok az eszkimó. Udvarolt is több­rendbeli leánynak, de a választása épen arra esett, akiről a névtelen levél rágalmazó is ha­zug adatokat közöl. Mert azok az adatok nem igazak. Ismerem jól a boldog menyasszonyt. A boldogtalan pártában maradottakat nagyon me­legen ajánlom a rendőrség figyelmébe. Azok között bizonyosan eredményesebben fognak nyo­mozni. Különben pedig ajánlom magamat. A hivatalnok eltávozott. A detektívek pedig most azon tanakodnak, ne idézzák-e be a férjro aspiráló leányokat iráspróbára. Ebben az irány­ban nem igen akarnak hozzáfogni a nyomozás­hoz, mert nagyon sok van belőlük. hatalmi szférájába vonja Mukdent és Santungot, aztán teljesen magához ragadja. És épen, mert a kinai kormány tisztában van Japán titkos terveivel, utasította pétervári képviselőjét, hogy csinján beszéljen az orosz külügyminiszterrel és biztosítsa róla, hogy Kina békésen akarja el­simítani az ellentóteket." A légszeszgyár. VII. Száztizenliúrom millió a magyar iparnak. Budapestről jelentik: A magyar delegáció tengerészeti albizottsága ma dél­után öt órakor Dániel Ernő báró einökiésó­vel ülést tartott. Bosenberg Gyula előadó előterjesztette a bizottság a szükebbkörü ipari bizottság jelentését, amely arról szól, hogy mekkora arányban részesül a magyar ipar a flotta-program építésében. Jelenti az előadó, hogy a szükebbkörü bizottság a háromszáztizenkótmíliiónégyszázézer korona hajóépítési hitelből Magyarország ipari ré­szesedését a kvóta arányában száztizenhárom­millióhatszázhetvenezer koronában állapította meg. Ezután Batthyány Tivadar gróf, majd Chorin Ferenc szólaltak föl, helyeslik ós el­fogadják a szükebbkörü bizottság javaslatát. Majd Hieronymi Károly kereskedelmi mi­niszter beszól röviden. Hálásan ismeri el, hogy a tengerészeti vezetőség Magyarország ipari érdekeit nemcsak megvédte, hanem anyagi hasznot is biztosított a magyar ipar­nak. Az albizottság elfogadta a szükebb­körü bizottság jelentését s ezzel az ülés véget ért. Perczel a választói közt. Bonyhádról je­lentik: Percsel Dezső, a kerület képviselője, vasárnap délelőtt a községháza nagytermében fogadta Bonyhád város küldöttségét, amely a képviselő támogatását kérte a varos érdekét szolgáló ügyekben, amit Perczel készséggel megígért. Majd fogadta a bonyhádi választó­kerület nemzeti munkapártjának küldöttségét. Beke Andor a kerület teljes bizalmáról bizto­sította Perczeit és élesen eiitéite az ellene intézett támadásokat, amelyek megbotránkoz­tatták a választókat. Perczel válaszában kifej­tette, hogy hasonló támadásoknak minden politikus ki van téve és a Justh-párt politiká­pUliLIIVUO n.1 . ­ját élénken jellemzik a parlamentben használt fegyverei. Egy órakor bankét volt, amolyen ünnepelték Perczel Dezsőt. Visszavont petíció. Balassagyarmatról je­lentik, hogy a Wickenburg Márk gróf képviso­lői mandátuma eileu a függetlenségi pártrószéj ről beadott petíciót visszavonták. Ennek kö­vetkeztében a Wickenburg-párt is visszavonta ellenpeticiőját. Oroszország Kiiia ellen. Parisból jelentik: A New-York Heraldnnk táviratozzák Peking­ből: Kina jól tudja, hogy Oroszország támadó föllépése mögött Japán rejtőzik. A pestisellenes védokezés csak flrügv Japánnak, hogy egyelőre (Saját tudósitónktól.) Sokszorosan elmond­tuk már véleményünket a botránynak arról a nagy halmazáról, amelyet hivatali korrekt­ségük kiáltó szatírája gyanánt Fuchs, lég­szeszgyári igazgató ós annak kreatúrája, Bátori építettek föl. Teljes energiával foly­tatott akciónknak sorra mutatkoznak az ered­ményei : ma Pillich Kálmán, törvényhatósági bizottsági tag nyújtott be indítványt a feb­ruári közgyűlés elé, amelyben a légszeszgyár ellen vizsgálat elrendelését indítványozza. Az indítvány ez: Nagyságos Polgármester ur! A Délmagyarország cimü szegedi napilap­ban számtalan közlemény jelent ineg, mely közlemények erősen hangsúlyozzák a sze­gedi légszeszgyár visszaéléseit s légszeszt ós villanyt fogyasztó közönséggel szemben tanúsított szerződóseliones kárt és kárt okozó eljárásait. Nekem magamnak is van közvetlen tudo­másom, hogy a légszesz-társulat lógszesz és villamosságot mérő órái vagy rosszak és használhatatlanok, vagy azokhoz nem értő vagy folyton ellenőrizni nem képes áron fogyasztó közönséget helytelen fölszámitások­kal károsítja. Ismerem a szegedi légszesz-társulattal városunk hatósága által kötött szerződós pontozatait. Tudom, hogy egyedül a város hatósága tehet oly intézkedéseket, mikkel a szegedi légszeszgyár szabálytalan eljárását, vagy visszaéléseit orvosolni lehet. Hogy ezek a bajok mily nagyok lehetnek, fényes példát szolgáltat a múltban Szeged városával szemben elkövetett visszaélés, amidőn a lógszesz, helyesebben a villanylámpák fogyasztásai után több ezer koronára rugó alaptalan követelést fizetett maga ki a város hatásága, mert a szakközegei sem vették észre a számlák bemutatásánál a helytele­nül fölszámított többletkövetelós összegét. Ha maga a váres tanácsa nem érvényesíti ugy a saját, mint az összlakosság érdeké­ben mindazon jogokat, melyek a szerződés­ben ugy a város hatósága, mint a város részére kikötve és biztosítva van, az eset­ben a légszesz- és villamáramot fogyasztó, ma már nagy számú lakosságunk ki van és ki lesz a jövőben is szolgáltatva a lég­szeszgyár önkényének ós nincs módjában az egyes fogyasztóknak, hogy sérelmeiket ők maguk a vállalattal szemben orvosoltassák, mert például egy nagyobb kereskedő vagy ipartelep, ahol ezen üzletek már a beveze­tett lógszesz- és villamáram kiszolgáltatása nélkül úgyszólván fönn sem tarthatják, kénytelenek a jogtalanságokat tűrni és fizetni a ki nem szolgáltatott töblet követe­léseket. Utóvégre a mai sztrájkos korszakban még az is megtörténhetik, hogy a jogtalan tul­követelések folytán kénytelen lesz a város összlakossága beszüntetni a légszesz és villám bevezetéseket és visszatérhet a város lakos­sága üzemeiben a petróleum, vagy egyéb fogyasztásokra. Hatóságunk kötelessége, hogy ez meg ne történjék s hogy a nagyközönség jogai megóvassanak, ezért indítványozom, utasit­tassék a város tanácsa a szegedi légszesz-; gyár ellen fölmerült panaszok, ugy a még jelentkezők panaszai folytán a szegedi lég­szeszgyár üzeme, illetve légszesz- és villám fogyasztási és fizettettései ellen a vizsgálatot elrendelni, különösen az ellenőrző árakra is és a vizsgálat eredményéhez képest a szerző

Next

/
Thumbnails
Contents