Délmagyarország, 1911. február (2. évfolyam, 26-48. szám)

1911-02-16 / 38. szám

1911 február 12 DELMAGYARORSZAG 161 lát fondorlatot s fölmentette őket a Vád és következményei aló!. A szegedi királyi Ítélőtáblán szerdán tárgyal­ták ezt az ügyet. A büntetötanács, ellentétben az elsőbiróság indokolásával, a tanúvallomások­ból is minden kétséget kizárólag bizonyítottnak látta a fondorlat szándékát s igy a csalás bün­tettet is, amiért Ferkovits Reginát egy évi, Halál Máriát pedig nyolc hónapi börtönre itélte. A védő és a tárgyalásra megjelent vádlottak fölebbeztek az itólet ellen. A légszeszgyár. ni. (Saját tudósítónktól.) Folytassuk tehát. Ma levelek következnek. Olyan levelek, amelyek­ben állított hivatali bűnök, baklövések és hazugságok egyedül is elegendők lennének ahoz, hogy Fuchs és Bátori feje a porba hulljon. Csak a fejük, hogy valahogy az is­tenért meg ne sántuljon valamelyik. Szükségesnek tartjuk a helyzetnek újból való precizirosát, teljes megvilágítását. A szerződés a légszeszgyár mindenkori vezető­ségének kétségtelenül bizonyos diszkrécioná­lis jogokat ad. Ezekkel a diszkrécionális jogokkal a legutóbbi években két ember annyira visszaélt, hogy a legnagyobb fokú elkeseredés és kétségbeesés magvát hintette szét az egész városban. Bizonyos tehát, hogy a hiba itt első sorban az állására meg nem érett két fióka-tisztviselőben van, akik egy diszkrécionális jog bűnösen tág értel­mezésével, egy hatalmas üzem lelketlenül hanyag vezetésével országra szóló botrány színhelyévé tették Szegedet. Ma ismét három hozzánk érkezett levelet közlünk. Olyan rémdolgokat mondanak el bennök küldőik, hogy az ember megdöbben azon, hogy a hires Szegeden ilyenek is tör­ténhetnek. Megjegyezzük, hogy a levelek írói közül csak azoknak a nevét adjuk ki, akik ezt határozottan kivánják. A rend­szerint sajálkezüleg irt és mindig saját­kezüleg aláirt leveleket megőrizzük, velük együtt minden adatunkat hatóságnak, bíró­ságnak, vagy a bűnösök fölötteseinek kész­séggel bocsátjuk rendelkezésükre. Mert két dolog elkövetkeztében föltétle­nül hiszünk. Az egyik: hogy a tanács szi­gorúan utána néz ezeknek a bűnöknek, min­den biinös kezére koppint és a legerélye­sobben követeli a két főbünüs elcsapaiásái. Ennyit föltétlenül meg kell tennie a város legfőbb föntartó elemeinek: a kereskedők­nek, iparosoknak és vállalkozóknak érdeké­ben. A másik: hogy maga a légszeszgyár néz utána a dolgoknak, a tapasztalt tömér­dek hanyagság és^ visszaélés után ezt a két alkalmazottját nemcsak elhelyezi Szegedről, hanem végképen elcsapja. Az igazság ki­derítése érdekéből a legnagyobb készséggel állunk^rendelkezésére a légszeszgyárnak is. Az itt következő levelek közül az elsőt névvel közöljük. Ilyen esethez az ember kommentárt se tud már fűzni. A másodikat egy részvénytársasága/igazgatója, a harma­dikat Szeged egyik legvagyonosabb nagy­kereskedője küldte. A levelek: 1. Délmagyarország Tekintetes Szerkesetőségének Helyben. Becses lapjuk tegnapi és mai számában megjelent légszeszgyári cikkhez bátorkodunk: egy érdekes esetről beszámolni, mely szin­tén ujabb bizonyítéka a gázvilágitásnal elő­forduló mizériáknak s amennyiben köz­érdekű, kér%m becses lapjukban közzétenni. Mult év december 9-én cégünk mecha­nikai műhelyében egy gázóra lett fölsze­relve. Január 20-án a társaság pénzbeszedője megjelent a számlával, mely 100 hvt. fo­gyasztásról 24 korona értékben lett kiál­lítva; amennyiben gázvilágítás mellett más világitást is használtunk, a számla összegét tul nagynak találtuk s annak kifizetését tár­saságunk helybéli főtisztviselője a gázóra megvizsgáltatásáig megtagadta. Pár nap múlva ismételten föl lettünk szó­lítva fizetésre a társaság részéről azon ér­veléssel, hogy amennyiben az óra hitele­sítve van, annak fogyasztása körül semmi kétség nem foroghat fenn. A társaság meg­bízottjának kijelentettük, hogy mig meg nem vizsgáltatjuk az órát egy szakember­rel, addig a számla kifizetését megtagadjuk, mely után a társaság megbízottja is meg­vizsgálta az órát s ujabb konstatálása szerint a számlánkat 24 koronáról re­dukálták — 72 fillérre. Mindezekhez kommentárt bővebben nem szükséges füznünk, elbírálását a nagy­közönségre bizzuk. Szeged, 1911 február 15. Tisztelettel Singer Co. varrógép résevény társaság. Klein Lipót. 2. Szeged, 1911 február 14-án. T. Délmagyarország Szerkesztőségének Szegeden. A gázgyár ügyóhez a magam panaszával én is hozzászólok. A villamostelepnek egy igen kis fogyasztója lennék, amennyiben naponta mint­egy félóra hosszat egy-két lámpa világítását használom. A fölszerelést követő időben a szám­lám összege havonta nem haladta meg a három koronát, ami természetes is, mert mint föntebb emlitettem már, nagyon keveset veszem igénybe a légszeszgyár villamosáramát. Bizonyára kere­sette a légszeszgyár vezetősége a fogyasztásomat és ezért minden alapos ok nélkül beleegyezésem ellenére, az órát kicseréltette. Megtette ezt egy­néhányszor abban az időben is, amikor távol voltam lakásomról. Ez az óracsere folyt mind­addig, amig sikeresen elérte a légszesztársulat vezetősége azt az abszurdumot, bogy a napi fél­egész órai áramfogyasztásért lióról-hóra többet, ma már közel husz koronára számlázhatott. Ezeknek a számláknak bemutatásakor minden­kor erélyesen tiltakoztam és a kifizetést azzal tagadtam meg, hogy pörre megyek a társaság­gal, mert képtelenség, hogy egy ilyen jelenték­telen áramfogyasztásnál ilyen horribilis számlát küldjenek. A vezetőség azonban mindezen ki­jelentéseimmel nem törődött, hanem azzal felelt, hogy amennyiben számlájukat nyomban ki nem fizetem, ugy az áramot kikapcsoltatja. A Dél­magyarország tehát épen idejében kezdte meg cikksorozatát, mert az elsején bemutatott szám­lám kifizetésekor komolyan elhatároztam, hogy most már pörös útra lépek és visszakövetelem az esetről-esetre beinkasszált jogosulatlan köve­telést. Ezt azonban most szüneteltetem addig, amig a Délmagyarország utján nyilvánosságra hozott panaszosok együttesen fogják visszaköve­telni a jogtalanul beszedett áramfogyasztást dijakat. Tisztelettel (Sajátkezű aláirás.) 3. Tekintetes Szerkesztőség! Örömmel olvastam mai számukban Szeged város polgármesteréhez intézett följelentést ós üdvözlöm ezen bátor ós nyilt föllépésü­ket, melyért ezúton hálás köszönetet nyil­vánítok. Elégtételül szolgál nekem mult évben raj­tam esett sérelemért az Önök igazságos föl­jelentésük, mert a légszesz- ós villanygyár zsarnoki és kiváltságos jogát Önöknek sike­rülni fog megtörni. Irodámban távollétem alatt megbízottam­nak egy lehetetlen összegű villanyszámlát fizetés végett mutattak be, melynek kifizeté­sét azzal az indokolással tagadta meg, hogy ez, a havi fogyasztásnak háromszorosa, ez tévedésen alapulhat, kérte ennek meg­vizsgálását. Mindazonáltal, hogy cégem föl­tétlenül az összeg ötvenszeresére is biz­tositékot nyújt, a légszeszgyár vezetősége minden bejelentés nélkül lezéiratta a villanyt, ugy, hogy műhelyem személyzete és irodai alkalmazottaim kénytelenek voltak a munkát abban hagyni s csak erélyes föl­lépésemre két óra múlva állították helyre a világitást. Ennek a basáskodásnak véget kell vetni s nem szabad megengedni, hogy két ide­szakadt ember olyan jogokat vegyen ki magának, amelylyel még az állam vagy a város sem élhet, mert igy csak a Bakony­erdőben jártak el. Soraimmal csak kitartásra akartam buz­dítani és ha följelentésükre sem lesz ered­mény, ugy csak azt tanácsolhatom, hogy a fogyasztó közönséget bojkotra hivják föl. Maradtam a tekintetes szerkesztőségnek alázatos szolgája (Sajátkezű aláirás.) Az esti órákban arról értesültünk, bogy a légszeszgyár részéről emberek járnak a vá­rosban, hogy lekenyerezzék ós panaszaik visszavonására bírják azokat, akiknek a ne­vét mi a lapban kiirtuk. Ugy látszik, hogy annak a két urnák a lájblije alatt még min­dig kelleténél több a bátorság. Mi kiirtunk néhány nevet, hogy ezzel harcunknak meg­adjuk a legtökéletesebb súlyt ós komoly­ságot. Adataink egész tárházával csak hiva­talos eljárások során fogunk kirukkolni, figyelmeztetünk azonban mindenkit, akit illet, hogy a város egész polgársága érde­kében folytatott küzdelmünknek az erejét el ne akarja venni olyan fegyverekkel, ame­lyeknek az élét igaztalan ügy rozsdásitotta be. Azokat az adatokat tessék megcáfolni, amelyeket mi Fuchs és Bátori fejéhez vág­tunk irásos ós szóbeli bizonyítékainkkal, ne pedig az emberek könyörületességótől és hi­szókenysógótől kórjók, hogy most kihúzzák a hínárból. Az osztrák delegáció. Budapestről jelentik: Az osztrák delegáció hadügyi albizottsága szerdán délután öt órakor ülést tartott. Az ülésen Bienerth báró, osztrák pénzügyminiszter, Schönaich báró, közös hadügyminiszter ós Montecuccoli gróf, tengerészeti parancsnok vet­tek részt. Hazai pronraiiibesxéilc. Hazai Samu hon­védelmi miniszter, aki a nemzeti munkapárt programjával lépőit föl Losoncon, szerdán mon­dotta el programbeszódjét. Nagy érdeklődós mellett beszélt a miniszter, akit lelkesen élje­neztek meg hallgatói. Beszédében hangsúlyozta, hogy a szolgálati időt le kell szállítani két esz­tendőre. A kormány programjáról nem mondott sokat, hiszen azt már ismeri mindenki, a parla­mentről azonban elmondotta, hogy azt refor­málni kell, mert meg kell szüntetni a hosszú beszédek korszakát. A miniszter többek között a következőket mondotta: — A mai nagyon polgáriasodott korban, az emberek osztályai nemcsak közsógenkint, megyénkint, de országonkint, söt világrészen­kint szervezkednek s erős egyedeket alkotnak. Igy a munkásosztály, a munkaadók, az agrár­ság, a merkantilisták, a nemzetiségek és a többi. Ennek mintájára kellene minálunk egy társadalmi munkapártnak, minden politikai

Next

/
Thumbnails
Contents