Délmagyarország, 1911. február (2. évfolyam, 26-48. szám)

1911-02-15 / 37. szám

DÉLMAGYARORSZAG 1911 február 15 A másik sarokban sápadt, kiéhezett arcú csavargók húzódnak meg. Valaki másnak a ter­metére szabott rnhájok csak ugy lötyög rajtuk, vagy pedig oly szük, hogy minden pillanatban megrepedni készül. Kócos, fésületlen, nyiratlan hajuk, ócska kalapjuk alél a szemükbe csapzik és valami ijesztő tónust ad, sovány csontos ábrázatuknak. Halkan, bizalmasan tárgyalnak. Nagy terveik lehetnek, mert fénytelen megtört szemeikből ki-ki csillan egy-egy fénysugár. Csavargók mind. A rendőr vet véget a társalgásnak. . . . Aztán lassan kiürül a folyosó, egy-egy eltévedt ember ker.es valakit, csakhamar azt is útbaigazítják. Egyidőre csöndes lesz minden, de csakhamar uj emberek jönnek. Zajlik, lüktet tovább az élet, a csendes, néma börtönökhöz vezető uton, a rendőrség folyosóján. — Rothschild bárd temetése. Bécsből jelentik: Kedden délelőtt temették el Rothschild Albert bárót, valamennyi társa­dalmi kör óriási részvételével. Majdnem valamennyi királyi herceg kamarai elöljá­rója vagy főudvarmestere által képviseltette magát. A miniszterek Jtözül ott voltak : Mayer dr, pénzügyminiszter, Stürgkh gróf közoktatásügyi miniszter ós Wickenburg gróf belügyminiszter. A gyászmenet szám­talan egyesület sorfala között haladt el. A halottas-kocsi előtt sok virágos kocsi ment. — Rothschild Albert báró végrendeletében meghagyta, hogy temetése alkalmával osz­szanak szót százezer koronát Budapes­ten is a szegény emberek között. A száz­ezer korona felét a főváros hatósága, má­sik felét a budapesti ízrealita hitközség kapta meg a jótékony célra való fölhaszná­lás végett. A hitközség már reggel megkapta a Hitelbank utján az ötven darab ezer ko­ronást s ugy döntött, hogy ma reggel csak tízkoronás adományokat oszt ki, nagyobb összegeket holnap fog aflni a jelentkezőknek természetesen valláskülönbség nélkül. A kora délelőtti órákban a hitközség sip-utcai házá­ban mégis kezdődött a tiz koronák kiosztása. Minden jelentkezőnek adtak tiz koronát. — Merry del V«I az antimodernista esküről. Az „Osservatore Romano" irja Kopp György bíboros, boroszlói püspök, aki a szent atyához levelet intézett., amelyben a boroszlói egyetem teológiai fakultásán működő tanárok által az antimodernista eskütételre vonatkozó nyilatkozatát közölte, Merry del Val biboros államtitkártól a következő választ kapta: — A szent atya Eminenciád által folyó hó 6 iki kelettel hozzáintézett levelét, amelyben a boroszlói fakultás tanárat által tett őszinte nyilatkozatot közli, teljesen méltányolta. Az eskü semmi olyat nem tartalmaz, ami a hit régi szabályait gyöngítené vagy túllépné, uj kötelezettségeket nem tartalmaz, nem ütközik a világi hatóságok iránt való hűségbe, nem akadályozza a tudomány haladását. Miután Eminenciád hozzátette, hogy a fentnevezett fakultás kérte, hogy a szent atyának hódolatát terjeszthesse elő, őszentsége ezen érzelmükről atyai jóindulattal vett tudomást. A levél ezután hangsúlyozza, hogy ámbár őszentségét örömmel töltötte volna el, ha az esküt a világ összes lelkészei letennék, mégsem rosszalhatja a boroszlói egyetem azon lelkészei­nek eljárását, akik, miután e fakultás tanárai, attól elállanak. A levél azzal zárul, hogy a hit­nek és a szentszékhez való ragaszkodásnak e kiváló megnyilvánulása a szent atyát kel­lemesen érintette, aki n»m kételkedik abban, hogy ez az érzelem állaiMó fog maradni. — Református egyházmegyei közgyűlés Szegeden. A békésbánáti református egyház­megye legközelebbi közgyűlését, Szegeden fogja megtartani. Utoljára 1903-ban tartotta Szegeden gyűlését az egyházmegye és azóta a többi vi­déki városokat kereste föl. A közgyűlés már­cius végén, vagy április közepén lesz. Uj kataszteri biztos. A pénzügyminiszter a_földadókataszter kiigazítási munkálatokhoz az 1909. évi V. törvénycikk hetedik szakasza alapján Draskóczy László nyugalmazott főszolga­bíró, feledi lakost ideiglenes minőségű katasz­teri biztossá a Szegeden állomásozó II. száma kataszteri helyszinelési felügyelőséghez kine­vezte. — Zelenka püspök utóda. Miskolcról je­lentik: A Zelenka püspök halálával megürese­dett állásra öt pályázat érkezett be. A pályá­zatokra benyújtott szavazatokat Szentíványi Árpád országgyűlési képviselő, a miskolci ágos­tai evangélikus egyház főgondnoka bontotta föl s a szavazatok aránya ez: Nyebuly Henrik, Nyitra 115, Terrai Gyula, Rozsnyó 83, Qyürky Pál, Rimaszombat 70, Materin Lajos, Debrecen 40, Vorbei Géza, Ipolyság 31 és Turóczy Pál, Ózd 2 szavazatot kapott. Mivel abszoluttöbbsóge egyik pályázónak sincs, ennélfogva Nebuly ós Terrai, mint a két legtöbb szavazatot kapott pályázó között pót,választás lesz. — A szultán tűstől fél. Konstantinápolyból jelentik: Nagyon megrémült a szultán, mikor a Dolma Bagcse ablakaiból meglátta a porta épületének égését. A lángok martaléka lett Konstantinápolynak másik nevezetessége, az ősrégi portapalota. A pusztitó tűzvész után a szultán elhivatta Széchenyi Ödön gróf pasát, a török főváros tűzoltó főparancsnokát és meg­kérdezte tőle, nem fenyegeti-e tüzveszedelem a Dolma-Bagcsot. Széchenyi pasa nyugodt lé­lekkel nem tudott erre nemet mondani s a szultán megkérte Öt, hogy tartson vizsgálatot. Széchenyi Ödön gróf több tözoltótiszttel be­járta a Boszporus partján lévő palotákat snyil­tan megmondta a szultánnak, hogyha a Bosz­porusnak őzen a partján tűz támadna, ment­hetetlenül elpusztulna a Dolma-Bagcse. A szul­tán elrendelte, hogy Széchenyi pasa belátása szerint intézkedjék a Dolma-Bagcse védelmére. — Az aradi vértanuk Pantheonja. Csernoch János csanádi püspök már régeb­ben fölszólította Arad város közönségét, hogy építsen uj katolikus plébániatemplomot. E fölszólitás kapcsán a csanádi püspöknek érdekes és nagyjelentőségű tervéről értesü­lünk. Csernoch püspöknek nagyszabású és hazafias terve röviden ez: a kormány és a király hozzájárulásával építsenek Aradon egy hatalmas, a nagy városhoz méltó tem­plomot, amely körül oszlopcsarnokot állítsa­nak és helyezzék el benne az aradi vértanuk hamvait valláskülönbség nélkül, amennyiben azokat addig föltalálhatják. A király a terv ellen kifogást nem tett. Csernoch püspök már tárgyalt is a vértanuk utódaival a hamvak átszállítása ügyében, hogy a nagy­szerű terv minél előbb megvalósulhasson s igy remélhető, hogy a nemzet vértanuinak a király hozzájárulásával emelnek pantheont az építendő uj templom mellett. — Porzsolt Kálmánt fölmentették. Buda­pestről jelentik: Másfél évvel ezelőtt Porzsolt Kálmán a Pesti Hirlap-ban kritikát irt a Taifun első előadásáról és élesen birálta Jób Dániel rendezését is. A Pesti Futár védelmébe vette Jóbot és erős kirohanást intézett Porzsolt ellen, aki erre hasonló indulattal válaszolt. Az utóbbi cikk miatt, ugy Nádas Sándor, a Pesti Futár szerkesztője, mint Jób Dániel sajtópört indított Porzsolt ellen. A pört ma tárgyalta Budapesten Füzesséry biró tanácsa, amely előtt Porzsolt azzal védekezett, hogy miután a Pesti Futár súlyosan megtámadta, jogos ön­védelemből irta a cikket. A biróság délután félhárom órakor hozta meg Ítéletét: Porzsolt Kálmánt a vád és következményeinek terhe alól fölmentették. A panaszosok fölebbezést jelentet­tek be az ítélet ellen. — Crippen hagyatéka. Londonból jelentik: A polgári törvényszék előtt tegnap ment végbe az a pör, amelyet a halálraítélt amerikai fog­orvos rokonai indítottak meg Crippen végren­delete ellen. Keresetükben azt vitatták, hogy miss Le Neve törvény szerint nem lehet általá­nos örökös, mert ha az esküdtszék föl is men­tette, az kétségtelen, hogy a gyilkosság után együtt menekült Crippennel s ezt vagyoni elő­nyök reményében tette. A biróság helyt adott a keresetnek és Crippen húgát, miss llunnt ismerte el örökösül. — Egy öreg tudós balesete. Hódmező­vásárhelyről jelentik, hogy Szeremlcy Sámuel református lelkész, a Tudományos Akadémia tagja tegnap székre fölállva könyvtárát ren­dezgette. A szók hirtelen megbillent, mire az agg tudós lezuhant. Egy óráig feküdt eszmé­letlenül, mig orvosának sikerült eszméletre té­rítenie. Hamarosan ágyba fektették Szeremleyt, ki most már valamivel jobban van. Szeremley Sámuel most hetvennegyedik évében van. Az Akadémia 1908-ban választotta levelező tagjául. A második osztály történelmi alosztályának a tagja. — Félmillió halott. Félmillió halottról szóló gyászjelentést kaptunk. Félmillió ha­lottja volt tavaly a Magyar birodalomnak a decemberről szóló statisztikai havi jelentés szerint. Ez a rengeteg szám, igy önmagá­ban odaállítva még keveset is mond. A rész­letezése azonban már magyaráz. Rámutat a rengeteg haláleset okára: nógyszáznyolcvan­egyezer halott közül kétszázhuszonhárom ezer (majd a fele !) hét évnél fiatalabb gyer­mekhalott. Szomorú perspektívát mutat a halandóság arányainak az előző évekkel való összehasonlítása. Ezer lakosra esett: halott gyermek összesen halott 1896--1900-ban átlag 27.9 — 1901 -1905-ben „ 26.2 12.7 1906-ban „ 24.8 11.9 1907-ben „ 25.2 11.8 1908-ban „ 24.8 11.5 1909-ben „ 25.2 11.2 1910-ben „ 22.0 10.6 A halandóság tehát apad — látszatra. Ez az apadás azonban csak azt jelenti, hogy — kevesebb a születés. A gyermekhalandóság ugyanis a születések arányával ingadozik s az egész halandósági arány sem csökkent jobban, mint a születések aránya, amely 1896—1900-ban még 39.4 volt ezer lakosra, 1910-ben már csak 34.4. Nem a halandóság apadt tehát, hanem a halál talált kevesebb pusztítani valót, — A nagyteremiai gyilkosság tetteséi el­fogták. Jelentettük ezelőtt néhány nappal, hogy Nagyteremia torontálmegyei községben meggyilkolták Knab Károly harmincnégy éves, dúsgazdag földbirtokost. A községi elöljáróság a belügyminisztertői államrendőrsógi detekti­veket kért, akik több napig nyomoztak is a rejtélyesnek látszó ügyben, do mert eredményt nem értek el, visszautaztak Budapestre. A csendőrség közben szakadatlanul nyomozott, megfigyeléseket tett és tegnapra szenzációs eredményre jutott. Letartóztatta a meggyilkolt unokaöcscsét, Knab Ede huszonnyolc éves föld­birtokost, aki jogosan terhelhető avvaUg- gya­núval, hogy unokafivérét meggyül Ede — igy vallják a tanuk — óta unokabátyjának a felesége kedett. Vannak olyanok is, akik azT~ TTllitják, hogy viszonyuk volt ós hogy ezt a viszonyt feltűnő módon folytatták a szerelmesek. Knab Károly több izben mondta szük családi körben, Knab Endrére célozva: — Azt a hosszú kutyát még megtáncoltatom. Mikor kérdezték, hogy kire gondol, nem fe­lelt. Knab Károly szenvedehnes kártyás volt. A nagyteremiai kaszinóban igen nagyban fo­lyik a játék. Néha öt-hatezer korona csóréi gazdát egy este. Knab Károly folyton kártyá­zott ós legtöbbször nyert. Igen gyakran tizezer korona készpénzt is hordott magánál. Amikor aztán hulláját az istállóban megtalálták, hiány­zott a pénztárcája. Vagy rablógyilkosság tör­tént, vagy pedig a gyilkos azért vitte el a pénzt, hogy a rablógyilkosságnak látszatát keltse. A csendőrség gyanúját megerősítette egy névtelen levél, amelyben csak ennyi állt: „D'r Edi ivars, ka anderer hats nit yeton". (Az Ede volt, más nem tette.) Vallatóra fogták Knab Edét, aki tagadott és tagad most is, de alibit igazolni nem tud. El­lenben olyan tanú van, aki látta Knab Edét elszaladni Knab Károly házától a gyilkosság elkövetése után. A gyilkosságot Knab Ede valószínűleg ugy követte el, hogy az udvarban meghúzódva várta, mig a férj eltávozik a ka­szinóba kártyázni, hogy aztán behúzódhasson. A férj azonban észrevehette és az istállóba ahová unokaöccse elbujt, utánament. Knab Ede leütötte és valamely tompa szerszámmal agyon­verte. Knab Edét tegnap bekísérték a nagy­kikindai ügyészség fogházába. — Török katonaszökevény Temesvárott. Temesvárról jelentik, hogy az ottani rendőr­ségnél egy Nikolaj Antal nevü tőrök katona-

Next

/
Thumbnails
Contents