Délmagyarország, 1911. február (2. évfolyam, 26-48. szám)

1911-02-14 / 36. szám

1911 február 14 DELMAGYARORSZAG a nyilatkozatot, mert utóvégre ehez joguk van. De mihelyt ez a nyilatkozat megjelenik, szétrobban a függetlenségi párt. Látnivalóan nem volt más megoldás, minthogy a Justh-párt beígért szétrobbantását ők, az alelnökök megakadályozzák. Legalább a mai napon akadályozzák meg. És délután egy órakor, hosszas tanácskozás után Batthyány Tivadar és Holló Lajos, •Justh Gyulával egyetértésben, megállapodott a következő szövegben: — A kormány félhivatalos lapjában fölhívás jelent meg, amely arra vonatkozott, hogy a Lukács László ós Justh Gyula között történt tanácskozásokra nézve nyilatkozzanak a párt ama vezotőtagjai is, akik abban részt vettek, vájjon a pénzügyminiszter nyilatkozatai rájuk is azt a benyomást tették-e, hogy Lukács László az önálló bank alapján tárgyalt és hajlandó volt belépni a függetlenségi pártba. Erre vonatkozólag Batthyány Tivadar és Holló Lajos, mint a függetlenségi Párt alelnökei, kijelentették, hogy elsősorban is nyilatkozatukkal egyáltalán nem akarják érinteni azt a kérdést, hogy a Justh Gyula és Lukács László között végbement beszélgetések hogyan folytak le. — Mi nyilatkozatunkkal Justh Gyula kijelentéseit gyöngíteni akarhatjuk, Közvetlenül a Lukácscsal való tárgyalások után annakidején, mielőttünk és mások előtt is említést tett Justh Gyula azokról a dolgokról, amiket most a Ház nyilvános ülésén elmondott. A mi közvetlen észleletünk ez: Lukács László a nálunk 1909 nyarán tett látogatása és november végén, majd december folyamán végbement tárgyalások alkalmával előttünk tényleg nem emiitette, hogy az ónálló bank alapján állana, vagy hogy hajlandó volna belépni a függetlenségi Pártba. E tárgyalások alkalmával csupán az írásba foglalt ós megállapított föltételekről folyt a tanácskozás ós arról, hogy a megszövegezett memorandumot Lukács László a király elé terjeszsze. íme, Holló Lajos és Batthyány Tivadar gróf Justh-párti alelnökök nyilatkozatai Justh Gyula ellen. Megjegyzik, hogy — Én magam. Csak magam. Az öklét összeszorította és próbált nyugodtan gondolkozni. A revolver nála volt; öt töltés benne. A négy huszárt ezzel lelhetné, de nincs-e közelében még több is. Es segit-e ezzel? Gyorsan határozott: — A hátsó ajtón próbálok bejutni. Szaladni kezdett és a legközelebbi sikátoron egy perc alatt lent volt a Maros Parton. A háznak itt is volt egy bejárata; íő magasan, hogy a viz áradáskor se érje Falépcső vezetett ekkor a bejárathoz, tiz mpcsőfok egy kis erkélyfóle padban szélesedtek ki. A pad körül méter magas párkány. Jenő a lábujja hegyén, dobogó szívvel lopódzott előre. A Maros csendes susogasa hallatszott csak; csöndes volt a félhomályos, csillagfényes éjszaka. Mikor a lépcsőhöz ért, mtta, hogy fönn a párkányon egy alak ui. kgy huszár. Ide is tettek őrszemet. Visszaojtott lélegzettel állott meg. A huszár fönn mhajtott, fővel ült a párkányon. A teste mzonytalanul lógott ós a csöndben hallatszott egyenletes lólekzetvétele. Alszik. Jenő két ugrással átszökött a tiz lépcsőn. A nu?zár riadtan kapta föl a fejét. Még mielőtt 'gazán fölébredt volna, a dühödt fiatalember, a'ig állván meg fölfelé rohanásában, mellbe Hötte ós veszett erővel vágta keresztül a Párkányon. Lent hangosat ütődött a kövön; csörrent a kardja egyet, aztán csend lett. Jenő reszkető kézzel nyitotta ki a kis kaput. Az udvarban nagy csendesség, az ácsmesterek lakása sötét. Átrohant az uüvaron. Lakásukba a kapunyilás felől, az előszobában, az udvar felől, a konyhán kereszti volt a bejárás. A konyha ajtaja nyitva Volt. Bent üresség, csend. Az öreg cseléd mi nyilatkozatunkkal Justh Gyula kijelentéseit gyöngíteni nem akarhatjuk". És néhány mondattal tovább ugyanők, Justh Gyula nyilatkozatát egyszerűen meggyöngítik. Lerontják. Tönkreteszik. E támadás után, — amely alapjában nem annyira támadás, mint inkább az igazság bevallása, — a Justh-párt mai együttmaradása, együttműködése lehetetlenné vált. A Justh-párt szótrobbanása befejezett. Már ők sem titkolják. A függetlenségi párt végső elerőtlenedésének ez a jelenség egyik legérdekesebb mutatója. Mert e nélkül is végső napjait tengette a függetlenségi ós negyvennyolcas párt. Mind a kettő. A Kossuth-párt is ugyanugy, ahogy a Justh-párt. A képviselőház ülése. — Véget éri az általános bankuila. — (Saját tudósítónktól) A bankjavaslat általános vitája hétfőn véget ért, az ellenzék már nem birta tovább az időpazarlást és Kabos Ferenc elnök a most ülésező parlamenti időszak századik ülésén a2 általános vitát berekesztette. Ezután már a záróbeszédek következnek. Ez a része a vitának legfeljebb egy hetet vesz igénybe, azután megkezdik a részletes vitát, amelynél ugyan zajosabb jelenetek várhatók, de azért az sem tart sokáig, mert a többség gondoskodik arról, hogy ne pontonkint, hanem egészben tárgyalják Je a bankstatumot. Talán nem válik az ellenzéknek Ínyére ez a készülő javaslat, de végeredményben rá nézve is jobb lesz. A kérdésben analfabéta szónokok eddig beszélhettek tücsköt, bogarat, a részletes vitánál azonban egy kis szakértelmet is kell kimutatni, az pedig nehezen menne. A hétfői ülés negyedtizenegykor kezdődött. Elnök-. Kabos Ferenc. Napirenden van a bankszabadalom meghosszabbításáról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. (A haldokló bankvita.) Az első szónok Papp Zoltán, aki azt fejtegeti, hogy Magyarország önállóságát mi sem nincs sehol. A középső szoba ajtaja nyitva. Halkan belépett. Innen jobbra nyílott az ő szobája, balra a Margité. A küszöbön egy ismerős hang fojtott zaja állította meg. Hallgatódzott. — Nyissa ki az ajtót, kicsikém. Nyissa hát ki. Látja, nincs az egész házban senki, aki idejönne, akárhogy kiabál. Megvettem az egész házat, elküldtem őket: az ácsmestereket, a cselédet, mindenkit. És a kapun be nem jöhet senki. Nem képedt el. Jenő lihegve állott meg a küszöbön. Belemeredt a szobába. Hol van a gazfickó? Az ajtó mellett volt, a Margit ajtaja mellett, ott a kulcslyukon sugdosott be. Térdelt az ajtó mellett, térdelt. — Nyissa ki kicsikém. Betöröm az ajtót, ha nem nyitja ki. Az ajtó megrecscsent, amint nekifeszítette a vállát. Jenő bőszülten hördült egyet, egy párducugrással ott termett mellette és amint acélos karjával, dühödt erővel visszarántotta az ajtótól, a térdepelő főherceg hanyattbukott a földön. Egy pillanatig kábultan feküdt, a meglepetés, a düh, az ütés, amint végigvágódott, elvették egy pillanatra az öntudatát. Azután fölugrott. Őrült harag tombolt a vérében. Honnan a pokolból merült föl ez az ember, aki őt igy meri megrohanni? Es ki ez? Hogy jutott bo? Jenő az ajtó elé állott ós rekedt hangon mondta: ,,, — Még egyszer meggátlom egy gazsag elkövetését. Ezért sem kérek köszönetet. A szógyen és a vak düh forró indulatrohammal esett a főherceg agyára. Bőszülten lihegett: alapozza meg erősebben, mint az önálló bank. Andrássytól is biztatás jött a minap ilyen irányban a függetlenségi párthoz, bárha ő a közös bank hívének vallja magát, de mégis az önállóságot akarja. Héderváryt ugy állitotta a nemzet elé az egykori szabadelvüpárt, mint ogy mumust és ebben igaza volt, mert már a bankjavaslattal elárulja kilétét és ezután már csak Magyarországnak Ausztriában való kebeiezése következhetik. — Ugy van ! Ugy van ! — kiáltják lelkesen a baloldalról. A jobboldal gúnyosan nevet és tiltakozik. Papp Zoltán folytatta beszédét azzal, hogy pénzügyi szempontokból nem előnyös a közös bank, amiért is nem fogadhatja el a törvényjavaslatot, ellenben csatlakozik Kossuth határozati javaslatához. A következő szónok Justh János, aki annak kijelentésével kezdi, hogy az ellenzék igen jól tudja, mennyire lehetetlen meggyőzni a kormánypártot az -önálló bank szükségességéről. Az ellenzék ilyenformán az ország előtt igyekszik demonstrálni, hogy az önálló bank nemcsak hogy nem volna káros, de egyenesen hasznot hajtana a nemzetnek. Külföldi szakértőket idéz ennek bizonyítására. Polémizál a munkapárt oldaláról elhangzott fölszólalásokkal ós befejezi szavait azzal, hogy a törvényjavaslatot nem fogadja el. Az elnök: Minthogy szólásra senki sincs föliratkozva, kérdem, kiván-e valaki a vitához fölszólalni. (Senki.) Szólni senki se kiván ós ezért az általános vitát bezárom. Zárszó joga illeti az összes határozati javaslatok benyújtóit, elsősorban azonban a bizottsági előadó urat. Wickenburg Márk gróf előadó hosszabb beszédben reflektál az elhangzott ellenvetésekre, hosszabb ideig polémizál Földes Bélával, végü[ ismételten elfogadásra ajánlja a törvényjavaslatot. (Éljenzés ós taps jobbfelöl.) Az elnök öt pecre felfüggeszti az ülést. Szünet után a zárszó jogán Földes Béla indokolja meg határozati javaslatát. Földes Béla polemizál Tisza István gróf beszédével, aki többé-kevésbé gúnyosan aposztrofálta az ő fejtegetéseit. Megvédelmezi a kamatláb kérdésében elfoglalt álláspontját és kifejti, hogy a kamatláb emelkedése, ha a tőke termékenysége okozza, nem jelent drágaságot. Illusztrálja ezt Német- és Franciaország példája. A német kamatláb rendesen jóval magasabb, mint a francia, a németek mégse panaszkodnak emiatt s ez nem is jelenti a német gazdasági viszonyok mostohaságát. Ezután a készfizetések dolgában és a fizetési mérleg kérdésében polemizált a többség szónokaival. — Te vagy az a pimasz? Te vagy? Kardja után nyúlt. A sötétben szemben álltak egymással, inkább sejtették, mint látták, mit tesz a másik. Jenő hallotta, amint a kard kisiklott a hüvelyéből és a következő ^pillanatban egy rettenetes ütés érte a balvállát. A balkezét a feje fölé tartotta és a jobbal — egy ugrással — a torkát ragadta meg elleniedének. A karcsú főherceg a sötétben kicsúszott a kezei közül, ő megbotlott egy székben és a szóles huszárkard ugyanabban a pillanatban vógigzuhant a fején ós a hátán. Sajgó fájdalom. Újra egy ütés. A tompa kard szóles, nagy sebet hasit a homlokán. Jenő félig eszméletlenül nyul a zsebébe. A revolver eldörren, a sötétben egy tűzsugár, egy zuhanás, a mellékszobában egy halk sikoltás, azután nagy csend és nagy feketeség. Jenő megállott. A válla, a háta sajgott a rettenetes ütésektől. Kábultan törülgette fejéről a lecsorgó vért. Várt. Mély és csendes maradt a sötétség. Gyufát keresett. Lámpát gyújtott. A padlón elterülve ott feküdt a főherceg. Mozdulatlanul feküdt. Mellette a kardja, melyet kiejtett a kezéből. Jenő szédülő fejjel hajolt le hozzá. Sötétkék huszárzubbonya mellén volt kiperzselve, a szivébe ment a golyó. Öt másodperc alatt meghalt. Halott volt. A fiatal orvos visszatette a holttestet a földre. Undorodott tőle. És megbánás nélkül, félelem nélkül, sőt most már izgalom nélkül, nyugodtan, mint aki tisztában van már teendőivel, a. jövőjével, a maga egész jéghideg elhatározásával, odament az ajtóhoz és bekopogtatott: — Margit, nyisd ki. Én vagyok.