Délmagyarország, 1911. február (2. évfolyam, 26-48. szám)

1911-02-12 / 35. szám

1®11 február 8 DELMAGYARORSZAG 5 űzni a jóindulatu frázisokból. A szereplők — mint mindig — sikert akartak. Ma és komolyan. Rettenetes emberek. Nyarai Antal egy nagy drámába beillő mélységekkel szeretett volna szenzációs sikert elérni. Nem sikerült. Micsoda naivság: ebben a rém-operettben ezzel a vakarcs-szereppel. A jó szándékot honorálni akarjuk, meg a krónikás tisztéhez is tartozik, elmondjuk hát, kik játszottak nagyobb szerepeket: Felhő Rózsi, Lenclvai Mici, Szűcs Irén és Mihó László. Szomorú este volt, lelke legyén rajta, aki okozta. * R. Kovács Laura előadása. R. Kovács Laura, az ismert recitátornő vasárnap délután öt órakor a szegedi városháza közgyűlési termében előadást tart, amelyen mindenki megjelenhet ós belépődíjat nem kell űzetni. Az előadás iránt nagy az érdeklődés; mi is fölhívjuk rá olvasóink figyelmét. Három színész. — Két jubiláló, egy búcsúzó. — (Saját tudósítónktól.) Ragyogó ünnepe lesz a közeli hetekben a szegedi színháznak, a közönségnek és a vidéki magyar színművészetnek egyaránt. A szegedi színtársulat két elsőrangú tagja: Juhásznó, Pajor Ágnes és G&iky László jutottak el szinpadralépésük harmincadik évfordulójához, Juhász Sándor pedig, aki a Makóóra alatt tiz évig volt a szegedi szinház kiváló baritonistája s aki három évvel ezelőtt Kecskeméten iilte meg szinészkedésének harmincadik évfordulóját — február huszonegyedikén örökre bucsut mond a színpadnak. A Tiszt urak a zárdában cimü operettben lép föl, ugyanabban a darabban, amelyben Juhásznó jubilálja a pályáján eltöltött harminc esztendőt. Csiky László harminc éves jubileuma pedig március kilencedikén lesz, amikor is Csiky Othello szerepét fogja eljátszani. A három ünnepelt színésznél munkatársunk ma látogatást tett s azt a következőkben irja le. * Két jubiláló színészből és egyből, aki már tul van a harminc éves évfordulón s most búcsúzni készül: annyi reminiszenciát. lehet kiinterjuvolni, hogy könyvet lehetne irni a színészi multjukról. Pláne, ha mind a három kezdettől fogva ünnepelt színész, akik művészetükkel méltán kiérdemelték a közönség és a pályatársak dédelgetésót. Juhászné, Juhász és Csiky pedig, ami a dédelgetést és a ragyogást illeti, nem panaszkodhatnak. Volt részük benne elój* és van még ma is. Vegyük sorra őket. (.Látogatás Juhászéknál.) A Dugonics-utca 11. számú házban lakik Juhászné-Pajor Ágnes a férjével, Juhász Sándorral és tizenhét éves leányukkal. Amikor benyitok, Juhászné épen házidolgokkal van elfoglalva. De rögtön abba hagy mindent, férje és a leánya lebilincselő kedvességgel bevezetnek a koszorúkkal és aranyszalagokkal díszített szobába ós helylyel kínálnak meg. Nem sokat kellett kérdeznem, jöttek az emlékek önmaguktól is: — A római pápán múlott, hogy szmeszno lettem — kezdte legnagyobb meglepetesemre Juhászné — igen, azon, bármennyire furcsa is, mert én tulajdonkópen apáca akartam lenni. Az egri angol kisasszonyok zárdájában tanútam s amikor a negyedik polgári osztályt, elvégeztem, elhatároztam, hogy apáca leszek. Be is nyújtottam a kérvényemet, de két. hónapig hiába vártam a pápai megerősítést. Juniusban végeztem a polgári iskola negyedik osztályát és szeptemberben már szinpadra léptem. Azon a napon, araikor a Tiszt urak a zárdában cinui vígjátékban egy növendék szerepében eloszor léptem a szinpadra, azon a napon érkezett meg a kérvényem pápai jóváhagyása. Most már elmehettem volna apácának, de hogy » festett világ deszkáira léptem, nem kívánkoztam többé vissza a komor zárdai falak koze. A színpadon maradtam a szivemmel együtt. . . — Kolozsvárott arattam az első ós nekem a legkedvesebb, legfeledhetetlenebb sikeremet. Kardalosnő voltam, bátortalan, nem ugy, mint a többiek. Esterházy Károly gróf intendánsa, Mátrai-Betegh Béla léptetett föl először primadonnái szerepben, mert jó hangom volt. A cornevillei harangokban játszottam Zserbint. Soha se felejtem el azt az estét. Azután következett a többi szubrett-szerep: Bocaccio, A bőregér Adélja és a többi. Ot évig voltam szubrett, azután komikáné lettem. Most Juhász Sándor vette át a szét, arra a kérdésemre, hogy mikor keltek egybe. — Huszonhat évvel ezelőtt. Én legelőször a Népszínházban játszottam, a megboldogult Makó Lajossal, aki akkor szintén kardalnok volt. A társulat a nyári szezon alatt Zomborban játszott. Ott ismerkedtem meg a feleségemmel, aki akkor husz éves volt, Zomborból Miskolcra mentünk Tóth Béla társulatához. A feleségemmel együtt Üdvöské-ben léptem föl. Én játszottam Pippót, a birkapásztort, a feleségem Bettinát, a pulykapásztort. Ekkor még nem voltunk férj és feleség, csak két hónapra rá kötöttünk házasságot. Ezután bejártuk t a legtöbb vidéki színházat, én 1908-ban, Kecskeméten ültem meg a harminc éves jubileumomat, most meg ugyanabban a darabban, amelyben a feleségem először lépett szinpadra, én végleg elbúcsúzom a szinDadtól . . . — Kár. — Lehet, hogy kár — mondotta Juhász elérzékenyülten — de örökre visszavonulok. Lám — tette hozzá kis vártatva — már a bajuszom is egészen kinőtt. Juhásznó beszélt ismét: — A legkedvesebb szerepeim: A koldusdiák Laurája, Á cigánybáró Saflija ós Lidia aFatinicában. Szeretem játszani még a Cifra nyomorúság Eszterjét is. Sokféle szerepet játszottam: A peleskei nótárius boszorkányát, Demus Tosettine-jét, az Agglegények Rebekáját és egyebeket. A harminc éves jubileumom napján a Tiszt urak a zárdában cimü darabban Opportunát játszom. Igy jutottam el harminc év után a növendék szereptől a kómikai Opportunáig. És közben szubrett is voltam . . . Egy másik kérdésemre ezt válaszolta a művésznő: — A távozás Szegedről bizony nagyon fáj. Itt megvolt az otthonom, itt neveltem föl a leányomat, akiről mindenki azt hiszi, hogy Szegeden született, pedig nem. Itt végezte a tanítónőképző két osztályát, de ő is színésznő akar lenni. Szubrett. Mondom, a szó legteljesebb értelmében fáj a távozás. Zilahy hívott Debrecenbe és azzal akart odaódesgetni, hogy ott nincs drágaság ... De Pécsre megyek, ahol csak egyszer voltam, az anyám temetésén, három napig. — Hogy hivták a művésznő édesanyját. — Hertelenuy-lány volt. Testvére Deák Ferenc édesanyjának, aki szintén Hertelendy-leány volt. Igy elég közeli rokona voltam Deák Ferencnek. Ezeket mondotta munkatársunknak a jubiláló művésznő, akit, ha el is suhantak a ieje fölött a primadonna-évek, de büszkévé tehet az a tudat, hogy a magyar vidék legelső művésznője a maga nemében. (Csiley Lászlónál.) Kevés magyar vidéki színész van, aki olyan diadalmas művészi múltra tekinthet vissza, mint Csiky László. Az a harminc óv, amelyet Laci bácsi a színművészet szolgálatában eltöltött tele van ragyogó diadalokkal. Salvini Gusztáv a liires olasz hősszerelmes, aki egy régebbi magyar körútja alkalmával Csiky László Bánk-Bán alakítását látta, ugy nyilatkozott, hogy Csiky a legkitűnőbb magyar Bánk. Salvini maga is többször játszotta Bánk-Bálit Olaszországban és végignézte az összes magyar Bánk-alakitásokat. Legjobban azonban Csiky tetszett az olasz művésznek. — Nem panaszkodhatok a multam miatt — kezdte Laci bácsi mert szép. Azt, hogy a karakterhősök kreálójává lettem, amikor egy tanáromnak, Harach Józsefnek köszönhetem aki irodalomra tanított a reáliskolában. 0 adott a kezembe Schakespeare-könyveket, ő buzdított hogy tanuljak reszleteket, mert fölfedezte, bennem, hogy színésznek születtem. Az iskolaban a legjobb szavaló voltam, dijakat nyertem. Diák és" színész voltam egyszerre. Ha megtanultam a leckémet, beálltam a színházhoz statisztának. Végül szinészszó lettem. Sok ragadt rám Kovács Gyula művészétéből is, de amivé fejlődtem, azt a saját önállóságomnak köszönhettem. A Schakespeare-szerepek krealoja sokáig magam voltam az egesz magyar vidéken. Olyan darabokat is játszottam, amelyek ma már egészen feledésbe mentek Igy Dózsa Györgyöt Toldi Miklóst, XI. Lajost, Brankovics Györgyöt. Senki nem játszotta ezeket a szerepeket. — A jubileumom estéjén Othello szerepében lépek föl, ámbár jobb szerettem volna BánkBánt vagy Brankovics Györgyöt játszani. Ez utóbbi darabnak az irodalmi értéke ugyan csekély, de van benne egy jelenet, amely fölér minden más darabbal. — Debrecenben nagy sikereket arattam. Mikor Valentin elbukott, mi, szinészek a saját szakállunkra kezdtünk játszani. A gárdista cimü operettet adtuk, de az is megbukott. Elővettük A becsületet, amelyben feledhetetlen sikereket arattam Róbert szerepében. Tizenhatszor ment a darab egymásután. — Hogy hogyan tanulok? Mindenekelőtt a helyes olvasásra fektetem a fősúlyt. Mert van színész, aki nem tud olvasni sem. Hogyan játszhat hát akkor szerepet? Helyesen, a legnagyobb pontossággal kell olvasni tudni a szerepet, mert csak akkor tudja a színész mit beszél. Tehát az olvasás az első. És ez nem áll másban, mint a pontok és vesszők megkülönböztetésében. Ami pedig engem illet, éjjel tanulok és a szinpaddal, a darabbal és a szemeim előtt megelevenedő alakokkal alszom el és álmomban látom magamat, amint a szerepemet játszom. Tudom, hogy melyik pillanatban kell itt vagy ott állanom a színpadon és mivel a többiek szerepeit ismerem, megfigyelem mit mondanak s az, amit mondanak, milyen vonatkozásban érint engem. — Megüljük-e az ötvenéves jubileumot is ? — Nem. Egy pár évig még játszom, azután nyugdíjba megyek. Ha sikerül a tervem. A leányom a tanítóképzőbe, a fiam pedig gimnáziumba jár. Nem lesz színész egyik sem. — Tizenkilenc óv óta vagyok nős. Nagyon boldog családi életet élek, de nőtlen koromban, isten úgyse, sose hittem volna, hogy ki tudok tartani egy asszony mellett — toldotta a szót Laci bácsi hamiskás mosolylyal. * Itt emiitjük meg, hogy a Csiky-jubileumot rendező bizottság szombaton délután hat órakor a Kass-kávéház sakktermében ülést tartott. A bizottság elhatározta, hogy küldöttséget meneszt Lázár György dr, polgármesterhez, mint főispánhoz, akit a küldöttség arra kér meg, hogy pártolélag terjeszsze föl a közoktatásügyi miniszterhez a szegedi színtársulat kérvényét, amelyben a szinház tagjai Juhászné Ágnes ós Csiky László részére pénzbeli jutalmazást kérnek. A szombati báléjszaka. (Saját tudósítónktól.) Szombat éjszaka az egész Szeged mulatott. Bál volt mindenfelé, Karneval őfelségének hódolt minden épkézláb ember. A Tisza-szállóban a kisdedóvó- és jótékony nőegyesület leányosztálya rendezte Japán-bálját, a Katolikus-körben a tanitóképző-intézet diákjai mulattak és mulattattak, a Kassban a művezetők, a kőműves és ács ifjúság tartotta a bálját. Volt ezeken kivül bál még más helyeken, más helyiségekben is. Mindegyik mulatság kitűnően sikerült, mindenütt reggelig mulattak, táncoltak és igy a szombati báléjszakával meg lehet elégedve a Közönség is, a bálrendezők is. (A japán-bál.) A szegedi kisdedóvó és jótékony nőegyesület leányosztálya a Japán-bállal lépett először a nyilvánosság elé. A bemutatkozás sikerült, a bál mindvégig a fesztelenség, siker, jókedv és a kedélyes hangulat jegyében folyt le. A Tisza-szálló nagytermét művészi dekorációk és sátrak díszítették, amiknek tervezéséért ós elkészítéséért Kulinyi Simont illeti a dicséret, a terem tele volt előkelő közönséggel, amely a lcgkedélyesebben táncolt bele a hajnalba. A bál a japán legyezőtánccal kezdődött, amit huszonnégy japán ruhába öltözött szép leány táncolt, a betanitás pedig Raffner Dezsőnó alapos munkája. A bálon jelenvoltak: Lázár György dr, polgármester, Polgár Lászlóné, Lichtenegger Gyuiáné bálanyák, Nagy Aladár törvényszéki elnök, Sirsich György dr, közjegyző, Scossa Dezső