Délmagyarország, 1911. február (2. évfolyam, 26-48. szám)

1911-02-10 / 33. szám

1®11 február 8 DELMAGYARORSZAG 3 ennek a következménye. Ez a következmény a koalíció alatt következett be. A válságnak az volt. az oka, hogy a két tényező teljesen egyformán állott egymással szemben. Akkor jött a közös bankot támogató pénzügyminiszter, aki nagyon jól tudta, milyen nehézséggel állna szemben az önálló bank, aki egyike a legaulikusabb politikusoknak,(Zaj.)aki ugy vélte, hogy a hatalmat át kell adni azoknak, akik a legtöbbet követelik. Hogyan képzeli ezt a miniszter ur? Csak ugy tudtam ezt magamnak megmagyarázni, hogy az emberek rossz tulajdonságaira számit, arra, hogy a hatalom birtokában majd „lehet velük beszélni'. Még világosabb ez, miután ismeretes Justh memoranduma. Ennél nagyobb politikai hibát nem tapasztaltam még. Ez az eljárás megerősítette az önálló bankért folytatott küzdelmet, mert azt a látszatot keltette a nemzetben, hogy a kormány is akarja az önálló bankot. Kossuth Ferenc azt mondta, hogy nem akar erről a témáról beszélni . . . Egy hang balról: Csúnya téma! (Zaj.) (A készfizetések.) Andrússy Gyula gróf: Viszont Lukács is gyakran hangoztatja, hogy ő sohasem igórte a készfizetéseket, a pártja sem. A munkapárt alakuló gyűlésén Tisza határozati javaslatot terjesztett be, mely szerint a munkapárt gondoskodik jogos érdekeinknek külön magyar bank fölállítása utján való védelmével. (Nagy zaj a baloldalon.) A keroskedclemügyi miniszter pozsonyi beszéde szinte magyarázza ezt a határozati javaslatot ós szintén hangoztatja az önálló bank fölállítását. Tisza is, Hieronymi is elismerik, hogy fontos szükségletünk a készfizetések fölvétele, esetleg az önálló bank létesítése. (Zaj.) Nem hagyhatja szó nélkül Lukácsnak azt a kijelentését, hogy a készfizetések dolgában egyetért Tiszával. A két beszéd ezzel szemben teljes ellentétet fejez ki az érvelésben, bár a konklúzióban egyetértőnek. Reflektálni kiván Tiszának arra a kijelentésére, hogy csak csavart észjárással lehet az ö szavait félremagyarázni. Elégedjék meg máskor Tisza azzal, hogy lecáfolja ellenfeleit, de bizza hallgatóira, hogy ítéletet formáljanak a felek észjárásáról. (Taps a baloldalon.) Ha nem igy tesz, kijelentése szó marad, hatás nélkül. Egyik érve Tiszának, hogy törvényben nem lehet alkotmánysértés, tehát a bankszabadalmi törvényben sem. Alaki jogsérelmet igaz, hogy törvényben nom okozhat, de tartalmit igen (Igaz! — a baloldalon.) ós erre számos oset volt már a múltban is. Skócia függetlenségét, Irland alkotmányát egy törvény szüntette meg, Csehországban is egy törvény ismerte el a császár hatalmát. Hát ezek a törvények nem sértették az'alkotmányt? Közös órve Lukácsnak és Tiszának, hogy a Széli—Körber-fóle kiegyezés ellen, melyben több jog van, nem emeltek szót, miért küzdenek akkor a kevesebb adó mostani javasiata ellen? Nos, a két javaslat közt óg és föld a különbség. A Széli—Körber-fólóben meg volt igórve a készfizetések fölvétele, mig a mostani nem áll ezen az alapon, mert föntartja a nyolcvanharmadik szakasz felfüggesztését. Azt mondja a mostani javaslat, hogy a készfizetés felfüggesztésére vonatkozó határozat kormányjavaslatra felfüggeszthető lesz. Ez esetben azonban egyes körülmények közt a házszabályok ellen is cselekedhetik a kormány, sőt törvény ellenére is bevezethetné a készfizetéseket. Alkotmányunknak abba az alaptótelébe, hogy törvényt csak törvény bonthat, ütközik az ötödik szakasz, amely a kormány javaslatát ruházza föl törvénydöntő erővel. Ez a törvényjavaslat organikus nagy hibája. (Helyeslés a baloldalon.) Vannak azonban e mellett kisebb szépséghibái is a törvényjavaslatnak. Ilyen az, hogy olyat mond ki a törvényhozás, ami páratlan a törvényhozások történetében; az, hogy obstrukcióra alapoz egy törvényt. Második szépséghibája az, hogy azt, amit csak házszabáiymódositással lehet elérni, mas kerülő uton akarja kivinni. Nálunk a négyheti vitahatáridőt betartani, az ellenzéki kisebbseg miatt nem lehet betartani és a Ház azért nem hoz határozatot négy héten belül, mert ebben egy kisebbség megakadályozza. Ausztriával szemben ebben a törvényjavaslatban szinte kötelezettséget vállalunk, hogy a házszabályom megkerülésével viszszük keresztül a törvényjavaslatot. És ez az, ami főként nem tetszik. Harmadik szépséghiba az, hogy a javaslat a főrendiháznak több jogot ad, mint a képviselőháznak. De ezek csak kisebb sérelmek, a legfontosabb az a szellem, amely a kormányban uralkodik ós amely a parlamentet egy fölösleges, fecsegő intézménynek tartja és a „kutya ugat, a karaván halad" elvénél fogva a kormány egyáltalában negligálja a parlament munkásságát. Az ötödik szakasz sérelmes az alkotmányra, azt nem fogadhatja el. (Helyeslés a baloldalon.) Olyan elvet akar törvénybe iktatni, melynek semmi indoka nincs. Mikor Tisza István gróf Apponyival polemizált, azt mondta, hogy Apponyi a legékesebben szóló akkor, mikor alkotmány sérelmekről van szó. Ez tényleg igy van, de kifogásolom azt, hogy Tisza erről gúnyos hangon emlékezett meg. Régebben sok tekintetben más fölfogásom volt. Azt hittem, hogy az országban túlságosan nagy az érzékenység közjogi kérdések iránt. De azóta sokat tapasztaltam, sok dolgot láttam magam is. Láttam, hogy az ország közérzését évtizedekig elnyomták, ugy, hogy az nem juthatott kifejezésre. Láttam honvédeket bevonulni a parlament épületébe és ekkor meggyőződtem róla, hogy az országnak igenis szüksége van a túlságos érzékenységre. (Hosszantartó, lelkes éljenzés ós taps a baloldalon.) Ma is súlyos viszonyok között vagyunk. A jövő semmi jót sem igér és vétkezik a nemzet ellen az, aki nem védi meg a legkisebb alkotmány8Órelem ellen is. (Percekig tartó éljenzés és taps a baloldalon.) A javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. Az ellenzék percekig tapsolta Andrássyt. Az elnök csönget, Lukács László föláll, de az elnök hiába kór csendet. Batthyány Pál gróf közbekiált: — Most halt meg egy képviselő a Házban és az elnök még sem ad szünetet. A zaj csillapultával Lukács László pénzügyminiszter szóial föl. (Lukács beszéde.) Lukács László : Cáfolja Andrássynak az ötödik szakaszra vonatkozó kifogásait. Rátér a Justh-féle tárgyalásokra, kijelenti, hogy mindig a közös bank álláspontján állott s Justhnak csak azt mondta, ha az általános választójog alapján összehívandó országgyűlés az önálló bank meliett nyilatkoznék, ugy ő e döntésnek magát alávetné. Visszautasítja az ischli klauzula miatt tett szemrehányásokat, azért ő mindig vállalja a felelősséget. Ezután Dósy Zoltán tegnapi beszédére reflektál. Dósy negyvennyolcas elveket vallott minisztere mellett és hatvanhetes politikát csinált. Nagy zaj tört ki erre a baloldalon. Szmrecsányi György közbekiált: Ugyanazt csinálják, amivel bennünket vádolnak. Ezt nem lehet törni! Huszár Károly: Ok szellemeskednek! Lukács László nagy zaj közben folytatja beszédét. Dósy Zoltán mindig Wekerle mögé rejtőzik! E szavakra óriási vihar tört ki. A függetlenségi képviselők a padokat csapkodják, a néppártiak kiabálnak: — Rendre! rendre! Mi is igy fogunk majd beszólni! Dósy Zoltán is közbekiált. Az elnök figyelmezteti Désyt, hogy maradjon csöndben. Lukács László beszélni kezd, mire Pozsgay Miklós közbekiáltja: — Hangosabban, ha oly n nagy legény! A jobboldalról nagy zúgás tört ki, az ellenzék a padokat csapkodja, az elnök Pozsgayt rendreutasítja. Lukács László pénzügyminiszter: Senki se állította azt, amit Dcsy mondott, hogy Wokorlc lett volna oka az ország pénzügyi romlásának. De igaz az, amit Tisza mondott, hogy Wekorlének egész zsenialitására volt szükség, hogy az országot a saját többségévei szemben még nagyobb károktól megoltalmazza. Védelmezi Désyvel szemben a külkereskedelmi szerződések 1903-ban történt meghosszabbítását. Ez elöl a kényszerűség elöl akkor egyetlen kormány sem zárkózhatott volna el. A szerződések meghosszabbítását a törvényhozás később különben is jóváhagyta s igy törvényszegésről szó sem lehet. De ezek az intézkedések különben sem állítottak akadályt az ország önálló gazdasági berendezkedése elé. Dósy politikai következetlenségnek minősítette, hogy a szónok annak idején a Justh-párttal tárgyalt. Megbízatása folytán akkor más pártokkal is tárgyalt, amint ez kötelessége is volt. A Justhék memorandumátátvette s annak tartalmával szolidáris is volt. Ha Dósy politikai inkonzekvenciát keres, jobb lett volna saját vezérére, Kossuth Ferencre hivatkozni, aki a kvótafölómelés idején azt mondotta, hogy ennek fejében a bank dolgában a kormány szabadkezet kapott. 1909. végén aztán kiderült, mennyi igazság volt ebben az ígéretben. Dósy azt követelte a szónoktól, hogy tűnjék el a nyilvános politikai életből. A maga részéről nem kivan ilyen nagy áldozatot az országtól. (Nagy derültség.) Azt ajánlja Désynek, hogy jobb, ha nem bolygatja a multat, mert a romok közt olyan bombákra akadhat, amelyek nemcsak őt magát ós hozzá közel levőket, de a messzebb állókat is megsebezhetik. (Derültség a jobboldalon.) Kéri a javaslat elfogadását. A többség a beszéd végén szakadatlan tapssal és éljenzéssel ünnepelte a pénzügyminisztert. (Désy Zoltán.) Bésy Zoltán személyes megtámadtatás címén válaszolt a miniszter beszédére. Az ellenzék jogát a parlamenti kritikára nem lehet olyan viselkedéssel csorbítani, amely az ellenfél egyéni lekicsinylésében keresi a maga erejét. A szónok adminisztratív államtitkára volt csak a koaliciós kormánynak, do ha egyszerű képviselő lett volna is, kötelességének érezte volna megvédeni a leszólás ós meggyanusitás vádjával szemben volt vezéreit. Az elnök bejelentette, hogy Maylander Mihály fiumei képviselő áz ülés alatt a Házban hirtelen meghalt. Az elnök' bejelentését a képviselők állva hallgatták végig s az elnök javaslatára a Ház gyászának kifejezéséül tanácskozását a mai napra félbeszakította. Az ülós igy kettedfél órakor végződött. Szentgyörgyi brigadéros. — A 46-ik gyalogezred uj parancsnoka. — (Saját tudósítónktól.) Néhány hét múlva egy értékes emberrel kevesebb lesz Szegeden, elköltözik innen Szentgyörgyi József, a 46-ik gyalogezred parancsnoka, akit — amint azt a Bélmayyarország megírta — a király brigadórossá nevezett ki. Szentgyörgyi József alig négy évvel ezelőtt került Szegedre és e rövid idő alatt nemcsak tiszttársai, hanem a polgárság is megkedvelte. Szívesen látott tagja volt minden társaságnak, mindenütt szerették a feszes tartású, sneidig katonát, aki tiszttársaival szemben jő bajtárs, polgáremberekhez pedig lekötelező modorú úriember volt. Távozását épen ezért mindenki sajnálja a városban. Munkatársunknnk csütörtökön délután alkalma volt beszélgetést folytatni a távozó brigadérossal, aki elismerően nyilatkozott Szegedről. — Négy esztendő óta vagyok csak itt — mondotta — de ez idő alatt nagyon megszerettem a várost. Igazán sajnálom itthagyni. Nehéz szívvel megyek el innen, nehezemre esik itthagyni a szegedieket, akiknek körében olyan jól éreztem magamat. A napokban tiszteletemet teszem Lázár György dr, polgármesternél és neki ÍB megköszönöm azt a kellemes időt, amit itt töltöttem el. — Ha valahova Boszniába kellene mennem, talán jobban fájna a távozás, de az ország fővárosába megyek és az áthelyezésem még előléptetéssel is jár: igy hát örülnöm kell. Szegedet nem fogom elfelejteni, ugy éreztem itt magam, mintha e város a hazám lenne, a szegedi társaságot szerettem, jól éreztem magam mindenkor a körében. A szegedi helyőrség egyik magasrangu tisztje igy nyilatkozott Szentgyörgyi brigadérosról: — Nekünk katonatiszteknek fáj legjobban, hogy Szentgyörgyi elmegy. Szerettük őt, mert jó bajtárs, igazságos föllebbvaló volt, de egyben örülünk Is ennek, hogy legfelsőbb helyen méltányolták az érdemeit. Szentgyörgyi ezredesnek, most már a brigadérosnak olyan tulajdonsága van, amit manapság ritkán lehet találni: ember. Ember, akinek szive van és mi katonák tudjuk csak legjobban megmondani, hányszor éreztük a jóságát. Szigorú volt, de mindig igazságos és nem volt elfogult senkivel szembon. Mindenkitől pontosságot, rendet követelt, de ő maga is mintaképe a rendes, pontos jó katonának.