Délmagyarország, 1911. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1911-01-06 / 5. szám

1911 január 1 DÉLMAGYARORSZÁG 64 Elfogadja a törvényjavaslatot, valamint Beck Lajos és Sümegi Vilmos határozati javaslatait. Az elnök: Szólásra senkise lévén fölírva, a törvényjavaslat fölött az általános vitát berekesztem. Ezután tiz pere szünet következett. (A kereskedelmi miniszter beszéde.) Szünet után Hieronymi Károly kereskedelmi miniszter válaszolt Batthyány Tivadar grófnak beszéde ama passzusára, melyben Szerbiához való viszonyunkat bírálta. Tény az, hogy ez a viszony nem jó épen az annekszió miatt, de az anneksziót az előző kormány alatt hajtották végre és ez a kormány ép ugy felelős érte, mint a külügyminiszter maga. Nem hive annak, hogy a parlament retorikai színtér legyen, de mégis mint kereskedelmi miniszternek kötelessége reflektálni a vita során fölhangzottakra. Hibáztatja, hogy disztinkciókat tesznek gazdatársadalom és egyéb társadalom között, mert, ha valahol, ugy nálunk van szükség arra, hogy a társadalom ne tagozódjék szót osztályok szerint. Hieronymi Károly kereskedelmi miniszter fölszóialása után lelkesen ünnepelték, majd a szerb kereskedelmi szerződést általánosságban elfogadták. A szegedi pénzpiac. — Elmondta Prokisch Ferenc. — — A szegedi pénzpiac forgalma jelentősen emelkedett a mult esztendőben. Ki fog ez tűnni majd a bankok kimutatásaiból is, amelyekből azt a konzekvenciát is le lehet vonni, hogy a szegedi pénzpiac forgalmának emelkedéséval az intézetek nyereségei nemcsak hogy elérték az 1909-ik év eredményét, hanem azt, némely intézetnél még tetemesen tul is haladták, A pénzpiac forgalmának évről-évre való emelkedése és a bankok nyereségeinek fokozódó nagysága főkép annak köszönhető, liogy a szegedi bankok előrelátó és okos osztalék-politikát folytatnak. Mindig gondoskodnak arról, hogy a folyó évi nyereségből a jövő évre nagyobb összeget vigyenek át, amiáltal az osztalék stabilitását bíztositják. Amellett nagy súlyt helyeznek és gondot fordítanak arra, hogy a tartaléktőkét erősbitsék. Ez a reális pénzpolitika aztán éreztette is az 1910-ik évben a hatását, amenynyiben az 1910. évi üzlet nem eredményezett seholsem megemlítésre méltó veszteséség foglal helyet. Dervient kisasszony, az opera primaballerinája mellett (akinek csekély egyrailliókétszázezer frankot érő háza a rue do la Victoire-on áll) ül Beauinarchais, ezen időszak legszellemesebb gunyolója, kissé távolabb Artois gróf, Chartres hercege és du Lau grófnő, aki Guimard gyönyörű kis palotáját szerencsejátékon reméli megnyerni. A tönkrement táncosnő utóbb kisorsolja házát és du Lau kisasszony a nyertes, Coutat kisasszony legújabb hódolójával tréfálkozik, Fleury — a komédiás — szerelmi vallomásaival ostromolja a bájos Vanhovet, a királynő védencét. A legyezők csattognak, a púderes fejecskék összebújnak, a nehéz selymek suhognak, drágakövek csillognak — és kivül eltorlaszolja a jég az utakat. A játéknak vége, Kameau, Gossec, Daleyrac Baulvó még egy utolsó quartettet játszanak, közben scherbettet isznak bisquittel mártogatva — aztán fölkapják bundáikat — a fölszalagozott, ezüstveretes sétabotocskákkal a kezükben — 'belesüppedtek a diszes hordszékekbe. Guimard estélye fényesen sikerült a jövő kedden au revoir! Ez volt a párisi társasélet a nagy forradalom előtt! Mint egy forgószél vonult ez végig azon sokak fölött, akik a fényűzésnek arany hidat épitve nem törődtek avval a sötét jóslással, amely rettenetes valóságban oly rövidesen beteljesedett. Csak a borzalmak napjai alatt tanult ez a társaság magába térni — az élvezetek századának vége. Fordította: R. R. geket. Az intézetek csak nagyon csekély leírásokat lesznek kénytelenek eszközölni, ami igen örvendetes dolog. — A szegedi pénzintézetek nagy tekintélynek örvendenek mindenütt. Ez egyenesen abból magyarázható, hogy az igazgatóságok tagjai sorában csak nagyon ritkán fordulnak elő személyi változások, ugy, hogy akik a bankokat reprezentálják, valamenynyien évtizedek óta foglalnak helyet a bankok igazgatóságában. Természetes, hogy ez csak a pénzintézetek tekintélyét és súlyát emeli. Ez pedig fokozza a kliensek bizalmát, ami első kelléke annak, hogy a bank jó üzleti forgalmat teremtsen magának. A szegedi pénzpiac forgalmi emelkedésének pedig egyik legfőbb rugója az, hogy az igazgatóságok tagjai olyan emberek, akik a közéletben is szerepet játszanak és tevékenységükkel ott is tekintélyes pozíciót érnek el. A bankok ügymenetére ez mindenesetre igen jó hatással van. — Tovább haladva, ebből következik az is, hogy a szegedi pénzintézetek olyan előkelő pozíciót vivtak ki maguknak, hogy a budapesti pénzpiac is elismeri azok szoliditását és reális, akos politikáját. Ez pedig igen fontos tény. Mert ez eredményezi aztán azt, hogy a budapesti bankok a szegedi pénzintézeteknek nagyon szívesen nyújtanak hitelt, sokkal olcsóbb kamatláb mellett, mint más vidéki bankoknak. — Örvendetes az is, hogy csehországi és stájerországi pénzintézetek fölötte igyekeznek megnyerni a szegedi bankok klientúráját. Szinte csodálkozva kérdezzük, amikor ezeknek a pénzintézeteknek a képviselői a szegedi bankoknak ajánlatot tesznek, hogy miért épen Szegedet választották ki. És erre igen kellemes feletet kapunk, azt, hogy a magyarországi vidéki városok között Szeged az első és utolsó stáció. Szegedig elmegyünk Magyarországon, mondják a külföldi pénzkapacitások, de tovább nem. És valóban, nem is mennek tovább. — A klienseknek a bankok iránt való föltétlen bizalmát legjobban jellemzi az, hogy a szegedi pénzintézeteknél elhelyezett betétek nyolcvan százalékát a kliensek nem veszik ki. Sőt a fölszaporodott kamatok ötven százalékát is érintetlenül gyümölcsözni hagyják a bankokban. Tehát még a kamatokat sem veszik ki egészen. Ez a másutt alig tapasztalható bizalom növeli évről-évre a szegedi pénzpiac forgalmát. Sokszor aggodalmaskodtak amiatt, hogy egy bankban például a betétek összege húszszor annyi, mint maga az alaptőke. Mi lesz akkor, mondogatták — ha a kliensek a bankot egyszerre megrohanják? Az aggodalomra azonban nem volt ok, mert hosszú évtizedek tapasztalatai igazolták azt, hogy a kliensek a betéteknek majdnem ci teljes őszszegét, sőt a kamatok ötven százalékát is állandóan bennhagyják a bankok pénztárában. A szegedi bankoknál elhelyezett betétek összege körülbelül negyvenötmillió korona, de ennek nyolcvan százalékát sohasem bántják a betevők. — És kik azok, akik ezeket az összegeket berakják és évtizedeken keresztül is érintetlenül hagyják? Csaknem kizárólag a tanyák lakói, a parasztok, a nép, amely földmiveléssel foglalkozik. De korántsem a saját földjét szántja, hanem a másét, a nagybirtokos urakét, akiktől a földet bérbe kapja. Mint a fehér holló, olyan ritka ezek között a parasztok között az olyan, akinek kétszázholdas saját földje van. Ellenben a hosszan bérbe vett földet annál gyümölcsözőbben tudják értékesíteni. Józan, okos, szorgalmas nép oz a nép, amely a szegedi tanyákon lakik. És nagyon előrelátó. Szeged legnagyobb és legrégibb bankjai nekik köszönheti a fokozódó forgalmat, a bizalmat és tekintélyt, amelylyel a szegedi bankok a külföld előtt is kiválnak a többi magyar vidéki bankok közül. A Iclillvizsji&Ió-bizottsájjok. A hivatalos lap tegnapi száma közli, hogy a honvédelmi miniszter az összes vármegyei és városi törvényhatóságokhoz és hatóságokhoz rendeletet intézett, amelyben az 1911. évben a magyar korona országainak területén működő állandó vegyes felülvizsgáló-bizottságok szervezése és összeállítása, valamint a felülvizsgálatok foganatosítása iránt intézkedik. A körrendelet az egyes bizottságok működési határnapján kivül a bizottságok polgári elnökeinek és helyettes elnökeinek névsorát is közli. Uj királyi tanácsos. A hivatalos lap mai száma közli, hogy a király Herz Vilmosnak, az Első Magyar Papiripar Részvénytársaság vezérigazgatójának, a papírgyártás terén szerzett érdemei elismeréseül, a királyi tanácsosi cimet adományozta. Herzl Vilmos közel huszonöt év óta áll az iparintézet ólén. A kis papírgyárból hatalmas iparvállalatot csinált és azt részvénytársasággá alakította át. Legközelebb megüli működésének huszonötóves jubileumát. Magyar kivándorlottak tragédiája — A kolorádói bángában. — (Saját tudósítónktól.) A mult esztendőben, január 31-ón, az amerikai Egyesült-Államok Colorado államában Primero városában rettenetes bányaszerencsétlenség történt. A „Colorado Fuel add Iron Company" szén- és vasbányatársaság tárnáiban robbanás volt, melynek mintegy száz emberélet esett áldozatul. A nyomorultan elpusztult szegény bányászok között két horvátnak és öt magyarnak rettenetesen megcsonkított hulláját is kihúzták az elpusztult tárnákbél. A katasztrófának áldozatul esett osztrákok száma is igen jelentékeny volt. Az osztrák-magyar monarchia denveri konzula haladéktalanul utasítást adott Goriczár alkonzulnak, hogy a bányatársasággal szemben szerencsétlen véreink hátramaradottjainak anyagi érdekeit igyekezzék megvédelmezni. Az alkonzul jelentései a Primeroban talált állapotoknak valósággal kétségbeejtő képét mutatták. A kiküldött személyesen szemlélte meg a társaság tárnáit, amelyeket elképzelhetetlenül elhanyagolt állapotban talált. A földalatti utak mentén a szénpor oly mennyiségben van fölhalmozva, hogy az öszvérhajtók lámpái alig voltak láthatók. A társaság az idegen munkások életbiztonságával egyáltalán semmit sem törődött és csak öszvéreinek sorsára volt gondja. Ha egy munkás megsérült, magára hagyták és legfölebb azt a megjegyzést tették a munkavezetőnek, hogy miért nem vigyázott jobban magára. A bányatársaság, amelynek részvényei Rockefeller és Gould birtokában vannak, Colorado államban olyan hatalmas és befolyásos, hogy az elpusztult magyarok hátramaradottjainak anyagi igényeit békés uton érvényesíteni már eleve kilátástalannak mutatkozott. Az ottani hatóság ugyanis sietett megállapítani, hogy a katasztrófa okát megjelölni nem lehet. A bányatársaság elnöke pedig hosszú sajtónyilatkozatokban konstatálta, hogy milyen példás rend és biztonság uralkodik a tárnákban és hogy o katasztrófát nyilván valamelyik bányász okozta, aki gondatlanságból nyitott lámpával szállott alá a tárnába, vagy ott gyufát gyújtott meg. Hogy azonban a társaság a nyilvánosság előtt magát mégis teljesen szalválja, hajlandónak mutatkozott a szerencsétlen áldozatok családjának nevetségesen csekély, néhány dollárnyi segélyt nyújtani, de ezt is csak azzal a kikötéssel, ha a monarchia képviselete a dologba nem avatkozik. Grivicic denveri konzulunkat mindez a nehézség szomorú kötelességének teljesítésétől nem térítette el. Az osztrák-magyar külügyminisztérium hasonló buzgósággal táviratilag megadta az utasítást, amelynek alapján a konzul ugy léphetett föl, hogy a bányatársaság eleve tisztában volt azzal, hogy az osztrákmagyar monarchia teljes nyomatékkal készül megvédeni nyomorultul elpusztult szerencsétlen alattvalóinak érdekét. Külképviseletünk e dicséretesen erélyes föllépósónek meg is volt a kellő hatása, amennyibon a bányatársaság az egyozkedés terére lépett és harmincötezer-