Délmagyarország, 1911. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1911-01-01 / 1. szám

1911 január 1 DÉLMAGYARORSZÁG 7 ki ? Én csak szegény, beteg, öregasszony vagyok. Minek élek? Mi örömöm van az életben? Az ilyen öreg asszony menjen a Dunának, ott jó ágya lesz, ott nem bántja senki, ott nem kell törődni semmivel, semmivel, semmivel . . . (Indul, Endre útját állja) Hagyj menni, hagyj el, ott nem bánt senki, ott nem vagyok senkinek útjában . . . megsegít az isten — Weichert, meglátjuk egymást . . . ott . . . ott . . . (El.) * Pesti Kálmán uj színdarabja. Pesti Kálmán, a szegedi színház kiváló tagja, az ismert szindarabiró, uj színmüvet fejezett be. A munka cime: Slemilek. Tulajdonképen közös cim ez, mert három, egyfölvonásosnak a cime. Az első egyfölvonásos „Irodalom", a második „Színház", a harmadik pedig „Zene". Minden jel szerint egyik fővárosi színházunk fogja bemutatni Pesti Kálmán színmüvét, amely igazi meglepetés. A Slemilek „Irodalom" cimii egyfölvonásosából a Bél magyar ország újévi számában bemutatjuk egyik frappáns részét. * Veszedelem a debreceni színházban. Debreceni tudósítónk irja: Néhány héttel ezelőtt történt, hogy a színházi cukrászteremben egyik gázcsillárt valaki leszakította. Epen délutáni előadás volt, amikor a bajt észrevették, mégpedig ugy, hogy a színházi folyosók megteltek gázzal. A vizsgálatot megindították s megállapították, hogy a csillárt tartó láncokat erőszakkal tépték le ós a nehéz diszlámpa a földre zuhanva darabokra tört. Uj csillárt szereztek pár nap múlva s elhelyezték. Tegnap a merénylet megismétlődött: a gázcsillár njra a földön hevert. A bajt akkor vették észre, midőn az esti előadáshoz készültek. A fojtó gázszag figyelmeztette az ügyeletes tűzoltót a veszedelemre, melyet akként hárítottak el, hogy ajtót-ablakot nyitottak, aztán lámpát gyújtottak ós a csillár gázvezető csövét elzárták. A rendőrség a tettest keresi, de a vizsgálat mindeddig eredménytelen. A közönség körében "agy a félelem, mert a nézőtéren elhelyezett hatalmas gázcsillár láncain is reszelés nyomát észlelték. * Molnár Ferenc föluyóyyult. Megírtuk, hogy Molnár Ferenc, a kitűnő drámaíró mintegy két hét előtt megbetegedett és orvosai tanácsára a Vöröskereszt-kórházba vétette föl magát. Tegnap estig Molnár Ferenc állapotában olyan tartós javulás állott be, hogy elhagyhatta a kórházat és ismét visszatért a Margitszigeten lévő lakására. * Vjliázi Ede szive. Ez a hét a mesteré volt. Nem találkozik két ember, hogy ne tudjon valami mulatságos vagy megható Újháziadomát elbeszélni. Meghatóan jellemzi a szeretett jubiláns aranyos jó szivét — ez az eset, amelyet egyik szegedi színész beszélt el : — Azt mindenki tudja, hogy a „mester" kétszer nősült. Első felesége, Bellai Ferenc csodaszép sógornője, meghalt. Később — évek. múlva — ismét megnősült. Feleségül vette Székely Kornéliát, akinek szépségét hivatalos okmány is elismerte, amennyiben az egyik — akkoriban még nagy jelentőségű — szépségverseny első diját nyerte el. — Ujháziné tehetsége a Nemzeti Színházban nem tudott érvényesülni, ezért Bécsbe ment s alapos tanulás után a Burgtheater tagja lett. Föl is lépett, tetszett is, de utóbb mégis visszavonult a színpadtól és —elvált Újházitól, hogy újra férjhez menjen. — A „mester" nem emelt akadályt a szép asszony boldogulásának. Sőt többet tett. Meleghangú, szép levélben kivánt boldogságot egykori feleségének ós az ő nevére iratta azt a bécsi villáját, melyhez örökség utján jutott. * Zenés mise. Naszády József szegedi zenetanár vezetése alatt álló egyházi énekkar a belvárosi szent Demeter-templomban ujóv napján délelőtt tiz órakor a 46. gyalogezred zenekari kíséretével zenés misét ad elő. Előadásra kerül: Baliczay Gyula (f-dur.) miséjének öt tétele és Filke (d-moll) miséjének benodietasa Miksa Ilona, Vig Sándorné, Seunig Károlyné magánénekeivel. Az orgonán idősebb Erdélyi Sándor játszik. * Színpadon elkobzott koponya. Graglia város színházában a „Hamlet* előadását furcsa jelenet szakította meg. Amikor épen a sirásó dolgozott a színpadon ós a koponyához intézte a maga mélységes szavait, egy rendőrőrmester felkapaszkodott a színpadra, Yorik kezéből kivette a koponyát és elkobozta. Névtelen följelentés szeiint a városi temető néhány sírját ugyanis ismeretlen tettesek felásták ós több emberi koponyát eladtak a színházi rendezőnek. A rendőrség rájött, hogy Yorik koponyája is ilyen, temetőből lopott koponya és most az egész társaságot a törvény elé fogják állítani. * Godowszky Lipót legutóbbi bécsi hangversenyéről a Zeit igy irt: „Az elképzelhetetlensóggel határos az a virtouzitás, amit Godowszky produkál. Azt a benyomást kelti, mintha az ujjai között manók volnának, kik pótolják azt, amit—eddig azt hittük— tiz ujjal eljátszani nem lehet. Minden bravuroskodását az érzés melege hatja át.* A szegedi műértő közönség rég vágyik már Godowszkyt hallani, azért türelmetlenül várja már a január 12-iki hangversenyét, mely az előjelekből Ítélve az idény fénypontja lesz. A még kis számban kapható jegyek, Várnay L. könyvkereskedésében válthatni. Pont éjfél . .. Az egyik : Pont éjfél. Mielőtt boldog újévet kívánnék magának, mondja meg nekem, mi van most? Szilveszter vagy újesztendő? A másik : Hm. Olyanformán vagyunk vele, mint amikor a vándor átlép Ausztria és Magyarország határán. A féllába már Ausztriában van, a fóliába még Magyarországon. Az egyik : Hát mórt van az, hogy Szilvesztertől ujesztendőig csak egy pillanat, de ujesztendőtől Szilveszterig egy egész esztendő ? A másik: Hallja ? Lovagolt maga már longeon? Az egyik: Hogyne lovagoltam volna. Hiszen huszár voltam, vagy mi ? A másik : Nohát, amikor az esztendőket leéljük, az olyan valami, mintha longeon lovagolnánk. Körbe megy, folyton körbe. S abban a minutumban, amikor egy kör végződik, már kezdődik is a friss. S megint uj kör jön, hosszú és fárasztó kör, ahol ráz a ló, ahol ugratni kell akadályokat, ahol feszül a longe, pattog az ostor s egyik-másik szerencsétlen flótás lebukik a paripáról. Az egyik : No, némelyek meg gyalogosan cammognak. A másik : De azok is longeon. Az egyik : Csak arra volnék kíváncsi, ha csakugyan longe-lovaglás az élet, vájjon ki tartja a kezében a zsineg végét? A másik: Hát ki tartaná? A törvény, a szokás, a konvenció. Az ostor meg a sors kezében van. Az nógatja sebesebb ügetésre a paripát, de néha ugy tévedésből nagyokat csap a lovasra is. Az egyik: En mégis azt hiszem, hogy az esztendő nem a hippodrom-lovagláshoz hasonlatos, de inkább az adóssághoz. Azt is keservesen fizetjük le, de alig hogy végeztünk az egyikkel, már kezdődik a másik, az uj. A másik: Inkább gondolnám, hogy az esztendő olyan, mint a szép asszony. Alighogy elkezdett öregedni, mindjárt visszafiatalodik. Az egyik: Mondhatnád azt is, hogy olyan, mint a primadonna. Még jóformán föl se tünt, máris ünneplik, még le se hanyatlott, máris az ujat várjuk. A másik : Vag.y talán inkább hitelező. Egyik a másiknak adja a kilincset s mindegyik elvisz egy darabot az életünkből. Az egyik: Premiérbérlet, tisztára premierbérlet. Minden pénzt megfizetünk érte, egyszer nevetünk benne, másszor sirunk, ásítunk is, néha el is alszunk s amikor vége van, akkor szidjuk. Azaz néha, még előbb szidjuk. A másik : Minek a sok hasonlat, ami mindmegannyi sántit. Egy darabka élet az esztendő, kicsiben ugyanaz, mint amaz nagyban. Keresztelő a kezdete, tor a vége, közbül pedig munka, kínlódás, fáradozás. Az egyik : S ezek után boldog uj esztendőt kívánok. A másik : Jobbat, mint a tavalyi volt. * Egy harmadik (aki a szomszéd, asztalnál ül magában): Mindjárt ezen kellett volna kezdeni. Szilveszter-éj Szegeden. (Saját tudósítónktól.) Vidám kedvvel búcsúztatta Szeged város közönsége az 1910. esztendőt. És ugyancsak vidám percekben, órákban köszöntötte az eljött, uj esztendőt. Olyan volt ezen az éjszakán Szeged közönsége, mint egy óriási nagy család, amelyet a vigasság szentelt meg. Az emberarcok rámosolyogtak egymásra, kedvesen üdvözölték ismerőseiket ós ugy tetszett, hogy mindenki minden arcot mint ismerősét köszönti. Amikor pedig legpompásabb volt a kedv, amikor pezsgőtől, kíváncsi kívánságtól, sok bánat elfelejtésétől és sok uj reménységtől megrészegültek kedvesen az emberek, akkor nagyon józanon, nagyon őszintén -ós szívvel tele kívántak egymásnak hangos szóval: — Boldog uj évet ! És ugyanugy visszamondták: — Boldog uj évet kívánunk. És már az uj esztendő első perceinek örvendeztek ugy az emberek, mintha operenciás tengereken túlról, eldorádói tájról szállt volna felónk az uj év, mintha ilyen vig, ilyen kellemes és reménységtől teljes lenne annak mindegyik napja, minden órája. Most legalább igy hitték, igy várták és igy is kívánták az emberek. Mindenről megfelejtkeztek, kabaréviccek, mókák, kedves jelenetek kíséretében, énekhanggal, cigánymuzsikával, tánccal, pezsgővel váltakozott a kép a termekben, a kávéházakban, ugy, hogy a legtöbb vigadozóra ráköszöntött a havas táj hajnali szürkület kíséretében. Sokan az elszántak közül még reggel is találgatták, vájjon hová menjenek ? Aztán a szivek megteltek boldog muzsikával. A vigasság megkezdett pillanatai csengtek tovább az emberfejekben, talán mindenki ugy érezte, hogy megnőtt nagy hirtelen: ezen a szilveszteri éjszakán a szive. És a szürkülő világban még mindig, az utcákon is fölhangzott az őszinte, a sokat sejtető, a sok uj titkot hozó kívánság, hogy: — Boldog uj évet! És a visszhang mindig ez volt: — Boldog uj évet . . . * Egész Szeged ébren várta az uj esztendőt. Kivilágított, hangos volt ez a kedves, nagy város, az egész táj. Mindenütt vigadtak. Sorra beszámolunk azokkal a szilveszter-éji mulatságokkal, amelyeket Szegeden megtartottak. Tehát: A Lloyd estélue. A Lloydban teritett asztalok mellett és egyre fokozódó hangulatban hallgatták végig a színtársulat derék tagjainak kitűnő kabaréját. A kabarén Oláh Ferenc konferált és a társulatnak majd mindegyik tagja közreműködött. Az énekszámokat Korniss Béla kisérte a tőle megszokott precizitással, Rózsahegyi Kálmán, a Nemzeti Szinház tagia zajos sikert aratott, a hálás és lelkesedő közönség tapsaira nem fukarkodott. Nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy ma este a Lloydban kivételesen nagy rendetlenség uralkodott. A rendezőktől mi is, a közönség is méltán várhat el sokkal több figyelmet. A jelenvolt hölgyek névsora ez: Bokor Emiiné, Sz. Szigethy Vilmosné, Móra Ferencné, Bőhm Sándorné, Fényes Lajosnó, Domokos Lászlóné dr-nó, Bókéi Nándornó, Fényes Marcelné, Balassa Arminné dr-nó, Balassa Józsefnó, Maurer Gyuláné, Winkler Bernátnó, Winkler Józsefné, Fischer Józsefné, Winkler Sándorné, Basch Ferencné dr-nó, Stauber Miksánó, Landesberg Mórnó, Rosenfeld Izidornó, Kardos Manóné, Vranovics Manóné, Weiszberger Marcelné, Reitzer Arnoldné, Engel Lajosnó, Fischer Mórné, Fiseher Józsefné, Várnay Annuska, Fülöp Pannika, Gruber Zsigmondnó, Fodor Ella, Fodor Ilonka, Holló Samuné dr-nó, Rósa Lajosnó, Mezei Józsefné, Markovits Lajosnó, Wirtschafter Irénke (Kassa), Vajdánó, Lendvayné, Kiss Mórné, Mezei Rózsika, Sándor Margit, Sándor Lajosné, Arany Károlyné, Schar Sándorné, Adlernó, Ligeti Béláné, Szigeti Sándorné dr-né, Psrl Pálnó, Krausz Józsefné