Délmagyarország, 1911. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1911-01-01 / 1. szám

1911 január 1 DÉLMAGYARORSZÁG 7 ki ? Én csak szegény, beteg, öregasszony va­gyok. Minek élek? Mi örömöm van az életben? Az ilyen öreg asszony menjen a Dunának, ott jó ágya lesz, ott nem bántja senki, ott nem kell törődni semmivel, semmivel, semmivel . . . (Indul, Endre útját állja) Hagyj menni, hagyj el, ott nem bánt senki, ott nem vagyok sen­kinek útjában . . . megsegít az isten — Weichert, meglátjuk egymást . . . ott . . . ott . . . (El.) * Pesti Kálmán uj színdarabja. Pesti Kál­mán, a szegedi színház kiváló tagja, az ismert szindarabiró, uj színmüvet fejezett be. A munka cime: Slemilek. Tulajdonképen közös cim ez, mert három, egyfölvonásosnak a cime. Az első egyfölvonásos „Irodalom", a második „Színház", a harmadik pedig „Zene". Minden jel szerint egyik fővárosi színházunk fogja bemutatni Pesti Kálmán színmüvét, amely igazi meglepetés. A Slemilek „Irodalom" cimii egyfölvonásosából a Bél magyar ország újévi számában bemutatjuk egyik frappáns részét. * Veszedelem a debreceni színházban. Debreceni tudósítónk irja: Néhány héttel ezelőtt történt, hogy a színházi cukrászteremben egyik gázcsillárt valaki leszakította. Epen délutáni előadás volt, amikor a bajt észrevették, még­pedig ugy, hogy a színházi folyosók megteltek gázzal. A vizsgálatot megindították s megálla­pították, hogy a csillárt tartó láncokat erőszak­kal tépték le ós a nehéz diszlámpa a földre zuhanva darabokra tört. Uj csillárt szereztek pár nap múlva s elhelyezték. Tegnap a merény­let megismétlődött: a gázcsillár njra a földön hevert. A bajt akkor vették észre, midőn az esti előadáshoz készültek. A fojtó gázszag figyelmeztette az ügyeletes tűzoltót a vesze­delemre, melyet akként hárítottak el, hogy ajtót-ablakot nyitottak, aztán lámpát gyújtot­tak ós a csillár gázvezető csövét elzárták. A rendőrség a tettest keresi, de a vizsgálat mindeddig eredménytelen. A közönség körében "agy a félelem, mert a nézőtéren elhelyezett hatalmas gázcsillár láncain is reszelés nyomát észlelték. * Molnár Ferenc föluyóyyult. Megírtuk, hogy Molnár Ferenc, a kitűnő drámaíró mint­egy két hét előtt megbetegedett és orvosai tanácsára a Vöröskereszt-kórházba vétette föl magát. Tegnap estig Molnár Ferenc állapotában olyan tartós javulás állott be, hogy elhagy­hatta a kórházat és ismét visszatért a Margit­szigeten lévő lakására. * Vjliázi Ede szive. Ez a hét a mesteré volt. Nem találkozik két ember, hogy ne tud­jon valami mulatságos vagy megható Újházi­adomát elbeszélni. Meghatóan jellemzi a sze­retett jubiláns aranyos jó szivét — ez az eset, amelyet egyik szegedi színész beszélt el : — Azt mindenki tudja, hogy a „mester" két­szer nősült. Első felesége, Bellai Ferenc csoda­szép sógornője, meghalt. Később — évek. múlva — ismét megnősült. Feleségül vette Székely Kornéliát, akinek szépségét hivatalos okmány is elismerte, amennyiben az egyik — akkoriban még nagy jelentőségű — szépségverseny első diját nyerte el. — Ujháziné tehetsége a Nemzeti Színházban nem tudott érvényesülni, ezért Bécsbe ment s alapos tanulás után a Burgtheater tagja lett. Föl is lépett, tetszett is, de utóbb mégis vissza­vonult a színpadtól és —elvált Újházitól, hogy újra férjhez menjen. — A „mester" nem emelt akadályt a szép asszony boldogulásának. Sőt többet tett. Me­leghangú, szép levélben kivánt boldogságot egykori feleségének ós az ő nevére iratta azt a bécsi villáját, melyhez örökség utján jutott. * Zenés mise. Naszády József szegedi zene­tanár vezetése alatt álló egyházi énekkar a belvárosi szent Demeter-templomban ujóv nap­ján délelőtt tiz órakor a 46. gyalogezred zene­kari kíséretével zenés misét ad elő. Előadásra kerül: Baliczay Gyula (f-dur.) miséjének öt té­tele és Filke (d-moll) miséjének benodietasa Miksa Ilona, Vig Sándorné, Seunig Károlyné magánénekeivel. Az orgonán idősebb Erdélyi Sándor játszik. * Színpadon elkobzott koponya. Graglia város színházában a „Hamlet* előadását furcsa jelenet szakította meg. Amikor épen a sirásó dolgozott a színpadon ós a koponyához in­tézte a maga mélységes szavait, egy rendőr­őrmester felkapaszkodott a színpadra, Yorik kezéből kivette a koponyát és elkobozta. Név­telen följelentés szeiint a városi temető né­hány sírját ugyanis ismeretlen tettesek felásták ós több emberi koponyát eladtak a színházi rendezőnek. A rendőrség rájött, hogy Yorik koponyája is ilyen, temetőből lopott koponya és most az egész társaságot a törvény elé fogják állítani. * Godowszky Lipót legutóbbi bécsi hang­versenyéről a Zeit igy irt: „Az elképzelhetet­lensóggel határos az a virtouzitás, amit Go­dowszky produkál. Azt a benyomást kelti, mintha az ujjai között manók volnának, kik pótolják azt, amit—eddig azt hittük— tiz ujjal eljátszani nem lehet. Minden bravuroskodását az érzés melege hatja át.* A szegedi műértő közönség rég vágyik már Godowszkyt hallani, azért türelmetlenül várja már a január 12-iki hangversenyét, mely az előjelekből Ítélve az idény fénypontja lesz. A még kis számban kapható jegyek, Várnay L. könyvkereskedésé­ben válthatni. Pont éjfél . .. Az egyik : Pont éjfél. Mielőtt boldog újévet kívánnék magának, mondja meg nekem, mi van most? Szilveszter vagy újesztendő? A másik : Hm. Olyanformán vagyunk vele, mint amikor a vándor átlép Ausztria és Magyar­ország határán. A féllába már Ausztriában van, a fóliába még Magyarországon. Az egyik : Hát mórt van az, hogy Szilveszter­től ujesztendőig csak egy pillanat, de ujeszten­dőtől Szilveszterig egy egész esztendő ? A másik: Hallja ? Lovagolt maga már lon­geon? Az egyik: Hogyne lovagoltam volna. Hiszen huszár voltam, vagy mi ? A másik : Nohát, amikor az esztendőket le­éljük, az olyan valami, mintha longeon lova­golnánk. Körbe megy, folyton körbe. S abban a minutumban, amikor egy kör végződik, már kezdődik is a friss. S megint uj kör jön, hosszú és fárasztó kör, ahol ráz a ló, ahol ugratni kell akadályokat, ahol feszül a longe, pattog az ostor s egyik-másik szerencsétlen flótás lebukik a pari­páról. Az egyik : No, némelyek meg gyalogosan cam­mognak. A másik : De azok is longeon. Az egyik : Csak arra volnék kíváncsi, ha csak­ugyan longe-lovaglás az élet, vájjon ki tartja a kezében a zsineg végét? A másik: Hát ki tartaná? A törvény, a szo­kás, a konvenció. Az ostor meg a sors kezé­ben van. Az nógatja sebesebb ügetésre a pari­pát, de néha ugy tévedésből nagyokat csap a lovasra is. Az egyik: En mégis azt hiszem, hogy az esz­tendő nem a hippodrom-lovagláshoz hasonlatos, de inkább az adóssághoz. Azt is keservesen fizetjük le, de alig hogy végeztünk az egyikkel, már kezdődik a másik, az uj. A másik: Inkább gondolnám, hogy az esz­tendő olyan, mint a szép asszony. Alighogy el­kezdett öregedni, mindjárt visszafiatalodik. Az egyik: Mondhatnád azt is, hogy olyan, mint a primadonna. Még jóformán föl se tünt, máris ünneplik, még le se hanyatlott, máris az ujat várjuk. A másik : Vag.y talán inkább hitelező. Egyik a másiknak adja a kilincset s mindegyik elvisz egy darabot az életünkből. Az egyik: Premiérbérlet, tisztára premier­bérlet. Minden pénzt megfizetünk érte, egyszer nevetünk benne, másszor sirunk, ásítunk is, néha el is alszunk s amikor vége van, akkor szidjuk. Azaz néha, még előbb szidjuk. A másik : Minek a sok hasonlat, ami mind­megannyi sántit. Egy darabka élet az esztendő, kicsiben ugyanaz, mint amaz nagyban. Keresz­telő a kezdete, tor a vége, közbül pedig munka, kínlódás, fáradozás. Az egyik : S ezek után boldog uj esztendőt kívánok. A másik : Jobbat, mint a tavalyi volt. * Egy harmadik (aki a szomszéd, asztalnál ül magában): Mindjárt ezen kellett volna kezdeni. Szilveszter-éj Szegeden. (Saját tudósítónktól.) Vidám kedvvel búcsúz­tatta Szeged város közönsége az 1910. eszten­dőt. És ugyancsak vidám percekben, órákban köszöntötte az eljött, uj esztendőt. Olyan volt ezen az éjszakán Szeged közönsége, mint egy óriási nagy család, amelyet a vigasság szen­telt meg. Az emberarcok rámosolyogtak egy­másra, kedvesen üdvözölték ismerőseiket ós ugy tetszett, hogy mindenki minden arcot mint ismerősét köszönti. Amikor pedig leg­pompásabb volt a kedv, amikor pezsgőtől, kí­váncsi kívánságtól, sok bánat elfelejtésétől és sok uj reménységtől megrészegültek kedvesen az emberek, akkor nagyon józanon, nagyon őszintén -ós szívvel tele kívántak egymásnak hangos szóval: — Boldog uj évet ! És ugyanugy visszamondták: — Boldog uj évet kívánunk. És már az uj esztendő első perceinek örven­deztek ugy az emberek, mintha operenciás tengereken túlról, eldorádói tájról szállt volna felónk az uj év, mintha ilyen vig, ilyen kelle­mes és reménységtől teljes lenne annak mind­egyik napja, minden órája. Most legalább igy hitték, igy várták és igy is kívánták az embe­rek. Mindenről megfelejtkeztek, kabaréviccek, mókák, kedves jelenetek kíséretében, ének­hanggal, cigánymuzsikával, tánccal, pezsgővel váltakozott a kép a termekben, a kávéházak­ban, ugy, hogy a legtöbb vigadozóra ráköszön­tött a havas táj hajnali szürkület kíséretében. Sokan az elszántak közül még reggel is talál­gatták, vájjon hová menjenek ? Aztán a szivek megteltek boldog muzsikával. A vigasság meg­kezdett pillanatai csengtek tovább az ember­fejekben, talán mindenki ugy érezte, hogy meg­nőtt nagy hirtelen: ezen a szilveszteri éjsza­kán a szive. És a szürkülő világban még min­dig, az utcákon is fölhangzott az őszinte, a sokat sejtető, a sok uj titkot hozó kívánság, hogy: — Boldog uj évet! És a visszhang mindig ez volt: — Boldog uj évet . . . * Egész Szeged ébren várta az uj esztendőt. Kivilágított, hangos volt ez a kedves, nagy város, az egész táj. Mindenütt vigadtak. Sorra beszámolunk azokkal a szilveszter-éji mulatsá­gokkal, amelyeket Szegeden megtartottak. Tehát: A Lloyd estélue. A Lloydban teritett asztalok mellett és egyre fokozódó hangulatban hallgatták végig a szín­társulat derék tagjainak kitűnő kabaréját. A kabarén Oláh Ferenc konferált és a társulat­nak majd mindegyik tagja közreműködött. Az énekszámokat Korniss Béla kisérte a tőle meg­szokott precizitással, Rózsahegyi Kálmán, a Nemzeti Szinház tagia zajos sikert aratott, a hálás és lelkesedő közönség tapsaira nem fukar­kodott. Nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy ma este a Lloydban kivételesen nagy rendetlenség uralkodott. A rendezőktől mi is, a közönség is méltán várhat el sokkal több figyelmet. A jelenvolt hölgyek névsora ez: Bokor Emiiné, Sz. Szigethy Vilmosné, Móra Ferencné, Bőhm Sándorné, Fényes Lajosnó, Do­mokos Lászlóné dr-nó, Bókéi Nándornó, Fényes Marcelné, Balassa Arminné dr-nó, Balassa Jó­zsefnó, Maurer Gyuláné, Winkler Bernátnó, Winkler Józsefné, Fischer Józsefné, Winkler Sándorné, Basch Ferencné dr-nó, Stauber Mik­sánó, Landesberg Mórnó, Rosenfeld Izidornó, Kardos Manóné, Vranovics Manóné, Weiszber­ger Marcelné, Reitzer Arnoldné, Engel Lajosnó, Fischer Mórné, Fiseher Józsefné, Várnay An­nuska, Fülöp Pannika, Gruber Zsigmondnó, Fo­dor Ella, Fodor Ilonka, Holló Samuné dr-nó, Rósa Lajosnó, Mezei Józsefné, Markovits La­josnó, Wirtschafter Irénke (Kassa), Vajdánó, Lendvayné, Kiss Mórné, Mezei Rózsika, Sán­dor Margit, Sándor Lajosné, Arany Károlyné, Schar Sándorné, Adlernó, Ligeti Béláné, Szigeti Sándorné dr-né, Psrl Pálnó, Krausz Józsefné

Next

/
Thumbnails
Contents