Délmagyarország, 1911. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1911-01-04 / 3. szám

10 DÉLMAGYARORSZÁG 1911 január 1 (—) Uj hajózási kirendeltség. Serényi Béla gróf földmivelésügyi miniszter január elsejével Nagybecskerek székhelylyel a Béga—Nagybecs­kerek és Temesvár közötti szakaszának állandó hajózhatóvá tétel® érdekében külön kirendelt­séget szervezett. Cime: Béga hajózási magyar királyi kirendeltség. (—) Méncsikók vásárlása. A földmivelés­ügyi miniszter fölhívja mindazon tenyésztőket, kiknek birtokában legalább is négy jó szárma­zásit, erőscsontu, szabályos testalkatú, saját nevelésű egyéves méncsikó van s azokat az államnak kiváltják eladni, hogy ebbeli szándé­kukat a helynek és utolsó postának (ahol a csikók állanak), valamint a csikók származásá­nak, magasságának, színének és árának pontos megjelölésével a földmivelésügyi minisztérium­hoz benyújtandó, egy koronás bélyeggel ellá­tott írásbeli nyilatkozatban, legkésőbb február l-ig bejelenteni szíveskedjenek. (—) A tófciiék veszedelme. A rókusi tófenék feleslegvize elárasztással veszélyezteti a fekete­földi tanyákat. A polgármester most a követ­kező átiratban hivja föl erre a város tanácsá­nak a figyelmét: Az akoltelep hét-nyolc artézi kútnak fölös vize által a körtöltésen kivül fekvő, jelenleg halászatra Funák Károly felügyelő ur által bé­relt tófenék annyira elárasztatik, hogy — mint a gazdák kérelmére mai nap megtartott hely­színi szemle alkalmával arról meggyőződtem, — a tó mellett épült feketeföldi tanyákat rendes időben is elárasztással fenyegeti, szél esetében pedig föltétlenül elárasztja. Addig is, mig az akoltelep vizeinek a Matyórbe való levezetése utján ez az állapot végleg rendeztetik, a hely­zeten a gazdák szerint ugy volna ideiglenesen segítendő, ha a dorozsmai müut testébe illesz­tendő csővön a víztöbblet a baloldali gödörbe vezettetnék le. A fönnforgó veszélyes állapotra való"' tekintetből ez ügyben sürgős intézkedés volna teendő. Felelős szerkesztő Pásztor József Lapkiadó-tulajdonos a Dólmagyarország hirlap- és nyomdavállalat Nyomtatta a Délmagyarország hirlap- ás nyomda­vállalat Szegeden, Korona-utca 15. (Bokor-palota.) Iskolai hegedűk kitűnő hanggal. Kaphatók: 3, A, 5, 6, 8, 10 forintért és feljebb. Hangverseny-hegedűk 20 forinttól följebb, leliolai is tartnnnhimntf ns összes zenekari és mil­iemplomi IKH IHUIUUIHUÍl kedvelői hangszerek, hn­Íe«Íohb"nUnííségben. ° Uj SZCfkeZötÜ dUlbalOlOk legkiválóbb hangtartó szerkezettel, pedál nélkül 30 forinttól s^'ioínuófbeljebb. Fonográf és Gramofon Icgjutúnyosabb árakon. Hengerek és lemezek a világ íe;j­liircsebb művészeinek felvételeivel. Has raktár kiváló Zviigora kölcsönző intézet. Telfcf relésc kedvező teltételek mellett. Tornászat! és községi dobok dus választékban. Sternberg Ármin ás Testvére [s. (s Kir. ültei í.öngszcroyör íöiiiielieii ffUOAPEST, Vii.. litei-nl 3] Képes árjegyzéket (minden cikkről külön) ingyen küldünk, csak meg kell irni, hogy miféle hangszerről kívántatik az árjegyzők Lyra Lyra • "\ szalon-zenekar hangversenyez mindennap a P P 4 fi szio-KavenazDan. LEHETETLE KISS MÓR nem tudni, hogy budapesti és bécsi fttstölthusáru­kat, egyedül csak SZEGED, Kigyó-utca 8. szám alatti csemege- és élelmiszer-lízletébeii lehet kapni levágott kövér friss libák és kitűnő libafüstöltek ál­landóan beszerezhetők. — Szombaton zárva van. Telefon 571. sz. -:- Telefon 571. sz. részére ajánlom szoba-, konyha- ós központi fűtéseknél legjobbnak elismert elsőrendű porosz darab-, kocka- és diószegiemet valamint minden hazai minőséget felülmúló porosz kocka- és dió kokszot ólmozott (plombált) zsákokban ÉS nyílt fuvarban Száraz bükk-, cser- és gyertyáníüziía, .hasábos és feiapiííoü állapotban. Pontosan kimérve és bérmentve a hahjszinére szálliíua. Összes tüzelőanyagjaim fedett helyen vannak raktározva. KOCH BÉLA Szeged, Vadász-utca 4. sz. — Telefon-sz. 292. BSP a. Kossuth Lajos-sugárut 5. sz. a., az „Alföld-szálloda" épületélben a B lil ahol temetések a legegyszerűbbtől a leg­diszesebbiga legfényesebb kivitelben, ed­dig nem létezett jutányos árak mellett eszközöltetnek. = lluiteáilitíisok Blvóliollatiiall.' AZ ELET HÍDJA — Angol regény, — Irta Gerard Dóra. (8) — Pá, lemegyek, de maga aztán itt legyen ám a kellő pillanatban, hogy növelje a töme­get; úgyis elég kevesen vagyunk ilyen ese­ménynél. Majd egy pár harsogó éljennel fogadjuk az unokabátyámat; maga, tudom kitűnő tüdővel rendelkezik. Köszönöm szé­lien, hogy olyan szeretetreméltóan segéd­kezett. Nagyon jól tudtam magával boldo­gulni. Mosolygott, besietett a házba, tán maga sem tudta, mennyire kínozta meg szőke imádóját. Blundell néhány pillanatig hölgye után bámult, majd a kaput szemlélte szomorúan, amely Mary mögött becsukódott. Zsebre­vágta a kezét, ugy hagyta el legutóbbi vere­ségének színhelyét. Ahogy ballagott, meglá­tott egy másik urat, aki szintén mélán lép­delt ; kettőjük bus kifejezésének volt valami családi vonása, legalább is rokon okozata. Szegény Chisholmot meg a fasor végéhen hagyta faképnél Miss Ellie. Persze, csinosítja magát a diadalmas hős számára — gúnyolódott Chisholm, aki idősebb volt társánál. A szőke és a barna udvarlót a közös balszerencse ugyancsak kihozta a sodrukból. Vérmérséklet dolga volt, hogy Blundell csupán lehangolt, Chis­holm pedig legkomolyabban boszus volt. — Mary is elment, — sóhajtott a lágyabb kedélyű legény, de ugy hiszem, földrajzot akar tanulni. Hogy milyen világrésznek a földrajzát, azt mondanom is szófecsérlés lenne. Még a kroket játszmát sem volt haj­landó befejezni, akárhogy kértem. Én is megkaptam a magamét, mikor pingpongot voltam bátor ajánlani. Most néhány percig szótlanul haladtak a bokor szegélyezte kis ösvényen, melybe az imént fordultak be. Komor hallgatás, végre megszólalt Chis­holm, — nagy kedvem volna itt hagyni az egész históriát. A kerékpáromat ebben a percben kihozom és szép csöndesen elilla­nok, mielőtt ez az undok délafrikai megje­lenik a helyszínen. — Akkor rögvest burbarát gyanánt utál­nának. Én nekem az imént kellett végig­hallgatnom. hogy nincs bennem egy árva honfiúi szikra, mert nem lelkesülök eléggé ezen a gyönyörű napon. Tudod, azt akar­ják, hogy növeljük a tömeget, én szerencsét­len fló.tás még azt is megígértem, hogy él­jenezni fogok, mint egy kortes. Chisholm gúnyosan, keserűen kacagott. — No, hát én belőlem harapófogóval se szednek ki még egy fia éljent se, annyi szent. És ha kiabálnék, véletlenül mást ta­lálnék kívánni az úrfinak. Türelmemnek a végére jutottam, amig végre-valahára aggattam ezt a tömérdek vi­rágot, érmet, istencsudáját. Nézd a kabáto­mat, milyen lett ebben a nyomorult munká­ban, majd hogy laposra nem kalapáltam az ujjaimat annál a folytonos szögezésnél. Olyan dolgokat müveitettek velem, mintha kertész­inas és kárpitossegéd volnék egy sze­mélyben. — Engem légtornásznak néztek, nem tu­dom elszámolni, hány nemzeti lobogót szö­geztek föl velem a legveszélyesebb helye­ken. — Szavamra, Blundell ugy viselkedtünk, mint két pályadíjnyertes hülye. — Ez az, ugy van, halljuk. Na és aztán ? — Az ő dicsőítése érdekében fáradtunk, izzadtunk és igy persze önmagunk ellen fordul a saját szorgalmunk eredménye. Bár egyik fiatal ur tárta ki a másiknak szavakban az érzelmeit, mégis tudta mind­egyik nagyon jól hányadán van a másik a major bájos úrnőivel. Gyalogszerrel is, hát még kerékpáron, hamar ott teremhettek Nicholsornéknál. Az utolsó évben annyiszor találkoztak a majorban, hogy minden ma­gyarázás, bizalmas megbeszélés és teljesen tisztában voltak egymás szándékával. Mint vetélytársnak erős, számottevő ellenfelek lettek volna, igy persze szépen megfértek. Sőt, mivel mindegyik törekedett a másikat támogatni, bizonyos ki nem mondott szö­vetséget kötöttek. Mind a kettő nagyon is tudta milyen unalmas, kétségbeejtő és ál­datlan dolog a hármas és boldog volt, hogy mint négyes volt alkalmuk két kedves, jó­izíi kettes oszlani. Mind a ketten közös há­lával gondoltak a kitűnő férfiakra, akik föl­találták a ping-pongot és a kroketet, hi­szen ezeknek az egészséges és kellemes já­tékoknak köszönhették, hogy hetenkint kétszer, sőt háromszor is beállíthattak ke­rékpáron. A ház kiválóan alkalmas volt a fürt művészetének gyakorlati érvényesíté­sére, miután a gardedame rettegett fajtáját csupán a kedves és öreg nagyanyó képvi­selte. Vele lakott a két leány és bár nagy­anyó rém szilárd és rideg elveket hirdetett, a gyakorlatban rögtön beadta a derekát, amikor bájos unokái mégis saját tetszésük szerint cselekedtek. Századunk szelleméről, a modern idők fuvalmáról szavalt ilyenkor a két kisasszony és nagyanyó elhitte, mert ez volt a legkényelmesebb. Rájuk szokta hagyni, hogy „jól van, helyes", de magá­ban titkon az ellenkezőjéről volt meggyő­ződve. Mindezek a külső körülmények, ideértve még Nicholsonné őnagysága nagyothallását, eddig csak kedvezett a két epedő szerelmes legénynek. Minden oly szépen haladt, mint jól nevelt kroketlabda a legjobb pályán, amig föl nem tűnt a láthatáron a délafrikai. Kicsi korukban együtt játszottak unoka­bátyjukkal Mary és Elie, homokból tortákat készítettek és békákra halásztak. Most az úrfi két évi szolgálat után mint hadnagy jött vissza Afrikából. Persze nehéz ilyenkor érvényesülni két békés, otthoncsücsülő ci­vilnek, aki legföljebb, hogy ártalmatlan ping­pong golyókkal dobálódzott, amig a harcos feje köriií a komoly ólom golyóbisok süví­tettek. (Folytatása következik).

Next

/
Thumbnails
Contents