Délmagyarország, 1911. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1911-01-04 / 3. szám

1911 január 1 DÉLMAGYARORSZÁG 5 Bíró a — bírák ellen. — Kavarodás Nagy Zoltán dr körül. — (Saját tudósítónktól.) A szegedi törvényszék bírói karában nagy visszatetszést keltett egyik szegedi, reggeli napilap cikke, amely Nagy Aladár dr ítélőtáblai elnöki titkárnak a szegedi törvényszék elnökévé történt kinevezése alkalmával íródott. A cikk szerzője Nagy Zoltán dr királyi törvényszéki bíró volt, aki annak az újságnak törvényszéki tudósítója és ebben a minőségében a törvénykezés rovatát vezeti. Nagy Aladár dr kinevezésével kapcsolatban erőshangu véleményt is mondott a bírói karról. A cikknek ez a része így hangzik: Az a baráti és kollegiális viszony, amely az uj elnököt birótársaihoz fűzi, csak biztosítók abban a tekintetben, hogy az opportunus alkalmazkodást, a törtető stréberséget, az üres nagyképűséget, a tartalom nélküli érvényesülési tultengést fölismerje és kellő mértékére leszállítsa ugyanakkor, amikor méltányolja és saját hatáskörében jutalmazza is az önérzetet, a kitartó, fáradhatatlan munkát, az igazi tehetséget, amelyből felesen, vegyesen akadnak a birói testületben. Hogy ezeket a megjegyzéseket általánosságban kell érteni vagy sem, arra nézve Nagy Zoltán dr, — akit munkatársunk ma nyilatkozattétel végett fölkeresett — semmiféle nyilatkozatot nem tett. De nem tett egyébről sem, hanem elzárkózott minden fölvilágositás elől. Tény, hogy a Nagy Aladár kinevezésekor írott cikk föntebb közölt részét a szegedi királyi törvényszék birói kara sértő célzásnak vette, ami világosan következik abból is, hogy Pókai Elek dr, helyettes törvényszéki elnök fiz törvényszéki bírót vasárnap hivatali szobájába, tanácskozásra hívott össze, de behívták Nagy Zoltán clr-t is, akitől megkérdezték, hogy mint az illető lap törvényszéki tudósítója, ő irta-e a sértő hangú cikket? Nagy Zoltán dr kijelentette, hogy a cikk tőle származik. Erre a tanácskozásra összehívott tiz biró egymásután kezet szorítva elköszönt Pókaitói, Nagy Zoltán dr-t ellenben valamennyien tüntetőleg figyelmen kivül hagyták s ugy mentek ki Pókai Elek .szobájából. A sértő cikk miatt a hangulat a törvényszéken olyan, hogy Nagy Zoltán dr-t a rbirói kar valószínűleg bojkottálni fogja. A dologról tudomást nyert Nagy Aladár dr, törvényszék uj elnöke is, aki állítólag ez ügyben azt a nyilatkozatot t«tte, hogy Nagy Zoltán dr-nak törvényszéki tudósítói minőségben való működését a bírói függetlenségről szóló íörvény alapján vizsgálat tárgyává teszi. Ezzel szembon Nagy Aladár dr munkatársunk előtt a következőket mondotta : — En pia még a szegedi királyi ítélőtábla elnöki titkára vagyok. Törvényszéki elnökké törtónt kinevezésem nem jogosít föl sommiféle nyilatkozatra, mert a hivatalos esküt csak vasárnap fogom letenni. Ennélfogva én most ebben a dologban ingerenciát nem gyakorolhatok. Nagy Zoltán dr pedig ezeket mondotta munkatársunk előtt : — Én, kérem, nem nyilatkozom. Csak nem kívánhatja tőlem, hogy az én ügyemben nyilatkozzak? Felelősséggel csak a fölöttes hatóságomnak tartozom. Tessék talán Nagy Aladár úrhoz fordulni. Emlékezetesek még azok a cikkek is, amelyek Simon Ákos dr táblabiró sajtópöre alkalmával jelentek meg ugyanabban a lapban, amelynek Nagy Zoltán dr a törvényszéki riportere. A cikkek tendenciája — mint ismeretes — olyan volt, hogy Simon Ákos pörbeli érdekeit veszélyeztette. Akik tudták, hogy az illető laphoz Nagy Zoltánt munkatársi kötelékek fűzik, sejteni vélték, hogy azok a cikkek, melyeknek éles hangja következtetni engedett rá, hogy nem a legszigorúbb objektív meggyőződésből Íródtak, szintén Nagy Zoltán dr törvényszéki bírótól származnak, aki a pörben az itólőtanácsnak is tagja volt. Merénylet Molnár Ferenc ellen. — Az iró följelentése. — (Saját tudósítónktól.) A Bélmagyarország volt az első az összes magyar lapok között, amely névvel, teljes tárgyilagossággal és minden zsurnalisztától megkívánható Ízléssel megirta azt a szépséges szerelmi regényt, amely Molnár Ferenc és Varsányi Irén között szövődött és amelynek a nyilvánosság számára eddig az a mindenki előtt érdekes ós kedves folytatása lett, hogy a két müvészpár egész életére összeforrt, ma már vőlegény ós menyasszony. Azoknak a szegedi és más vidéki lapoknak kedvessége folytán, amelyek a való igazság megirása helyett smoncáikkal járultak hozzá, hogy a két vagy akár az egyik kitűnő művész körül mind bujábban teremhessen a pletyka és rágalom, ma már odajutottunk, hogy a közönség nem tudja, melyik hírszolgáltatásnak van alapja, hitelessége. A smonca ós egyéb koncertekbe most aztán beleszólnak majd az összes fővárosi lapok, a többi között a mindig teljes nyíltsággal dolgozó Az Újság, a mindig tapintatos Budapesti Hirlap, az igazságok forradalmárja, a Népszava és a kitűnő hírszolgáltatásáról elismert A Polgár. Azt teszik, amit mi tettünk: teljes nyíltsággal megirják, ami az igazság, hogy ezzel elejét vágják a találgatásnak, plyetykák támadásának és terjedésének. Ha valaki szolgálatot akar tenni az ötletszerűen agyonistenitett Molnár Ferencnek, dörzsölje az igazságot minden pletykázó orra alá, ne pedig smoncával járuljon ahoz, hogy a zavaros zavarosabbá legyen. Ezzel nem segit a segítségre amúgy sem szoruló Molnár Ferencen, a közönség érdeklődését pedig nem hogy kielégíti, hanem fölfokozza, nagyobbodó teret ád a találgatásnak, ezzel a pletykának — Molnár Ferenc kárára. Az Az Újság mai számábau ez a nyilt kedves és meleghangú hir jelent meg: — Három szeneslegóny. Budapest irodalmi ós művészi világában ma már nem titok többé, hogy Molnár Ferenc és Varsányi Irén, a Testőr nagy sikerében egész életükre összeforrtak s a két kiváló ember a kiválók energiájával fogott hozzá, hogy sorsukat egymás felé egyengessék. De a jegyesek boldogsága nem zavartalan. Külső diszharmóniák zavarják és pedig oly mértékben, hogy Molnár Ferencnek ma már a rendőrség védelméért kellett folyamodnia. Panaszát ma este ő maga igy mondta el a rendőrségen: — Kénytelen vagyok detektívet kérni személyem állandó őrizetére. Ki vagyok téve annak, hogy leütnek. Azóta, hogy menyaszszonyom elhagyta férje házát, folyton fenyegetnek. Az imént a Bálvány-utca huszonegy szám alatt, Varsányi Irén szüleinek lakásán voltam látogatóban. Egyszerre három kormosképü szeneslegény rontott be a lakásba nagy orditozással, hogy engem megvernek. Az erre támadt zajban azonban megijedtek ós kereket oldottak. — Miért nem fogtak el legalább egyet közülök — kérdezte a Molnár Ferenc panaszát meghallgató Rhédey rendőrtanácsos. — Kivehettük volna belőle, ki bérelte föl őket ? Kérését teljesítem. Adok egy detektivet őrizetére. Molnár Ferenc megköszönte a rendőrtanácsos szívességét és negyed óra múlva távozott a melléje rendelt Vargha titkosrendőr és az időközben támogatására a főkapitányságon megjelent barátja, Bródy Sándor társaságában. Ugyanezt irja meg több-kevesebb részletességgel a többi budapesti lap is. A piszkos pletykák persze ismét teremtenek, az esetről teljesen hiteles forrásból a következőket jelenti fővárosi munkatársunk: Különös és szokatlanul nagy szenzációja akadt a rendőrségnek : az inspekeiós rendőrtisztviselő előtt este kilenc órakor megjelent Molnár Ferenc és panaszt tett, hogy délután, amikor Varsányi Irén lakásán időzött, három erős szeneslegény berontott a szobába ós meg akarta verni. Molnár Ferenc ismeretlen tettesek ellen tett följelentést. Rédey rendőrtanácsos, az inspekeiós rendőrtisztviselő két detektivet adott Molnár Ferenc mellé, aki Bródy Sándorral együtt, a két detektív kíséretében távozott a rendőrségről. Ez a szenzáció nem elhallgatni való szenzáció ; nem volna benne semmi ószszerüség, ha egészen nyiltan, minden titkolódzás nélkül meg nem irnók azt a regényes hátteret is, ami ennek az esetnek különös, izgató érdekességet ad. Napok óta, sőt hetek óta a társalgások úgyszólván egyetlen témája két nagyon népszerű és nagyon tisztelt név : Varsányi Irón és Molnár Ferenc. Molnár Ferenc, aki „A testőr" próbáit személyesen vezette, akinek minden darabjában a Vigszinház nagy és végtelenül tehetséges művésznője játszotta a főszerepet, forrón ós epedőon megszerette Varsányi Irént. Mély ós erős szerelem ez, szót kellett rombolnia minden akadályt. Még azt is, hogy Varsányi Irénnek férje van, szét kellett bomolnia ennek az akadálynak is, lo kellett dönteni ezt is. Az, hogy Molnár Ferenc őszintén, mólyen és melegen megszerette Varsányi Irént, — nagyszerű, szent dolog. Kritizálni, feszegetni, utána járni, irni róla : nem szabad. Csak tudomásul venni és fejet hajtani előtte. Molnár Ferenc megkérte Varsányi Irón kezét. A művésznő gondolkodási időt kért és hogy erről az életre szóló dologról nyugodtan, láz, izgalmak nélkül és anélkül, hogy a pesti pletyka szúrásai elől védetten gondolkozhassók ós tervezgethessen, elutazott Berlinbe. Azalatt Mészáros Giza játszotta „A testőr"-ben Varsányi Irén szerepét. Két hót múlva Varsányi Irén visszatért Budapestre. Már döntött, már választott. Elhatározta, hogy válni fog a férjétől. Szécsi Illésnek — a művésznő férjének — ós Varsányi Irénnek az ügyvédei : Vázsonyi Vilmos és Baracs Marcel megegyeztek a válásra vonatkozólag. Varsányi Irén két kis gyermeke a férjnél marad ; a művésznő azonban lietenkint kétszer meglátogathatja őket. Ezzel a legnehezebb ós legfájdalmasabb pontot is elintézték: az anya csókját. A férj, Szécsi Illés azonban, ugylátszik, sehogy «em tud belenyugodni abba, hogy megváljon a feleségétől, akit rajongóan szeret. Hogyan ós mikópen tör ki a kétségbeesése : nem kutatni való. Ez is szent dolog. Szerelem. Megirtuk a szenzációt; és most, hiszszük, hogy minden fantasztikus, minden merész pletyka el kell, hogy hallgasson. Leplezetlenül, őszintén megirtuk az igazságot; nem volt rajta titkolni való, nem volt értelme a titkolódzásnak. Ne vegyék tőlünk zokon a pesti és vidéki pletykák futkározó lovagjai, hogy lehetetlenné tettük ebben az ügyben való további működésüket. * Éjjel telefonálják: Szécsi Illés a Pester Lloyd ma esti számában durván és Ízléstelenül nyilatkozik Molnár Ferencről. A nyilatkozatot itt közöljük: Mélyen tisztelt Szerkesztő ur I A mai lapokban több olyan közlemény jelent meg, amelyek szerint én Molnár Ferenc urat fölbérelt emberekkel megverettem volna. Nehogy gyávának tartsanak, kényszerítve vagyok a való tényállást nyilvánosságra hozni. A való tényállás az, hogy én Molnár Ferenc urat tegnap este a saját társaságában kutyakorbácscsal adclig ütöttem és kergettem, amig ő kegyelemért nem esedezett. Ebben a munkámban senkisem segitett. A valóságot a jelenlévő hat tanú igazolni fogja ós ezekután Molnár Ferenc ur nem fogja kívánni, hogy a nyilvánosságnak további részletekkel szolgáljak. Szécsi Illés. Szécsi Illésnek e kétségtelenül botrányos hangú és elitélendő nyilatkozatára Molnár Ferenc a „Budapesti Tudósitó"-ban ma éjjel szintén nyilatkozott. Ebben kijelenti, hogy nem igaz az, hogy Szécsi őt egyedül megtámadta, Egy alkalmazottja társaságában betörte egy idegen lakás ajtaját ós ott botrányt csinált. Nem igaz, hogy őt megütötte, nem is jutott hozzá, hanem a botrány okozása közben a házigazdát sértette meg.