Délmagyarország, 1911. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1911-01-31 / 25. szám

1911 január 31 DÉLMAGYARORSZÁG 3 A képviselőház ülése. — Sok beszédnek sok az alja . . . — (Saját tudósítónktól.) A hétfői ülésen Benedek János hosszan beszélt és ő is beigazolta azt, amit különben eddig is mindenki tudott már, hogy tudniillik az ellenzéki szónokoknak nem célja parlamentáris vitát rendezni és nivós szónoklatokkal esetleges eredményeket elérni, hanem csak hogy épen húzzák az időt. Benedek János is megtette, amit a többiek. Nem tudta kibeszélni az ülést, hiszen ebez is kell bizonyos fokú tehetség és igy jegyzeteket, könyvfejezeteket olvasott föl, bár fölolvashatta volna Verne Gyula regényét is. A képviselőket nem igen érdekelte a beszéde, a hallgatói se figyelték és Benedek Jánosnak könnyű dolga volt, beszélhetett, amit akart, senki sem törődött vele. A mai ülésen különben fölszólalt Hegyi Árpád is. Kalandozott, kifáradt a beszédben, amikor bejelentette, hogy először szünetet kér öt percre, hogy aztán végre hozzáfoghasson a bankkérdés ügyben teendő megjegyzéseihez. Hegyi volt a mai ülés humoristája. Sokat nevettek, hahotáztak tragikus megjegyzéseihez. A hétfői ülés negyedtizenegy órakor kezdődött. Elnök: Kabos Ferenc. Nagy Emil levélben ötheti szabadságot kér és kap. Hegedűs Lóránt beterjeszti a pénzügyi bizottság jelentését az 1911. évi költségvetésről. Napirend előtt Hegedűs Lóránt szót kér személyos megtámadtatás cimén. A szólástól azonban eláll. (Benedek János beszéde.) Benedek János (Justh-párti): A munkapárt azzal vádolja az ellenzéket, hogy gátolja a nemzeti munkát. Ez nem áll, mert épen a kormánypárt lustasága az, amely oka annak, hogy az összes törvényjavaslatok elkésve érkeztek a Ház elé. Háromnegyed esztendő után csak a nyolcvankilencedik ülésnél tartunk. A kormány semmiféle fontos törvényt nem terjesztett elő, kivéve az igazságügyminiszter néhány fontos és elismerésremóltó alkotását. Az ellenzéket vádolni ilyen körülmények közt azzal, hogy a munkát akadályozza, nem lehet. De miért épen a bankjavaslatnál vádolják az ellenzéket obstrukcióval, mikor ilyen javaslat évtizedenként egyszer kerül csak napirendre. Ilyennél hetekig tartó vita szokott lenni és itt már a tizenötnapos vitát is obstrukciónak nevezik. Kun Béla: Hallatlan ! Justh János : Már tizGDÖt napja tart! Benedek János: A kormány, ugylátszik azt akarja, hogy a parlament önképzőkör legyen, ahol a képviselők elmondják tanulmányaikat és aki a legszebben mondja, beirassék a parlament jegyzőkönyvébe. (Helyeslés a baloldalon.) Fráter Lóránt: Gyakoroljuk magunkat a stilisztikában! Benedek János: A parlament tekintélyének sülyedéséről beszélni ilyen rövid vita miatt nem szabad. Inkább az a súlyos, hogy a beterjesztett javaslatok előzetes szankciót élveznek és igy az ellenzékre az a hivatás vár, hogy két-három napig harcoljon, azután adja meg magát. Fráter Lóránt; A forma a föl Benedek János: Korai tehát az a panasz, hogy az obstrukció hosszura nyúlik, mert az ellenzéknek még lesz mondanivalója a bankkérdésben. Megengedi, hogy a kösös bank nem káros Magyarországra nézve, de semmiesetre sem olyan hasznos, mint amilyen gazdasági életünkre nézve az önálló bank lenne. Hegedűs Lóránt a kiegyezést rossznak találta s e ponton találkozott a függetlenségi balpárttal. Ezután Hantos Elemér beszédével foglalkozik, melyet ez a közös bank védelmeben mondott el, azt állítván, hogy az 1907. evi pénzválság idején Magyarország igen sokat köszönhetett a közös banknak, Majd visszatérünk még erre az esztendőre. Itt van a kormány működéséről és az ország közállapotairól szóló 1907. évi jelentés, amely azt mutatja, hogy ... (a könyvben lapoz) bogy . . • (hoszszabb hallgatás.) Fölkiáltások a baloldalon: Halljuk! Halljuk! Fráter Lóránt: Nem találja! Ilosvay Lajos: Száz szál gyertyát gyújtsanak neki! (Derültség.) Benedek János: . . . amely azt mutatja, hogy 1907-ben négyszázötvennyolcmillióval kevesebb volt az ország váltóforgalma. A bankrészvényekről szólva, szomorú dolog, hogy ezeket nem sikerül Magyarországon elhelyezni. Madarassy-Beck Gyula !báró: Hogyan lehessen elhelyezni, mikor önök az önálló bankot akarják fölállítani! Polónyi Géza: Ez aztán a rövid közbeszólás! Benedek János : Uri közbeszólás volt: igy beszélnek a hatalmasok. Az egyszeri trónörökös esete, aki, mikor meghallotta, hogy a népnek nincs kenyere, megkérdezte: Hát miért nem esznek . . . Polónyi Géza : . . . Kalácsot 1 Benedek János: . . . Kalácsot? Nagyon roszszul ismerheti Magyarország viszonyait az, aki igy beszél. (Ismét hosszabb szünetet tart.) Az elnök: Tessék folytatni beszédét. Benedek János : Azonnal. (Az orrát fújja. Nagy derültség. Még az elnök is nevet.) Tovább polemizál Hantos Elemérrel, akinek azzal az érvéI vei szemben, hogy Kerkápoly könyvtárában tanulmányozta a bankkérdést, ő arrahivatkozhatik, hogy ő meg Kerkápolytól hallgatta a pénzügytant ós nemzetgazdaságtant. De alapvizsgáit már Földes Bélánáj tette. Fráter Lóránt: Éljen Földes Béla 1 Benedek János : A bankszabadalom meghoszszabbitása ellen lévén, az önálló bank fölállítását követeli. Mielőtt erre rátérne, öt perc szünetet kér. Az elnök öt percre felfüggeszti az ülést. Szünet után Benedek János rámutat a katonai kiadások és egyéb kiadásaink közt való aránytalanságra. Mi ugy vagyunk, mint az a családapa, aki minden pénzét a katona fiára költi, a másiknak, ha beteg is, semmi sem jut. Nem fogadja el a javaslatot. (Helyeslés és éljenzés a baloldalon. (Hegyi Árpád beszéde.) Hegyi Árpád jobb szerette volna, ha Tisza István gróf a Házban mondotta volna el az aradi beszédét s általában mindazt, amit a bankról gondol; itt megkapná rá a választ az ellenzék részéről. Honnan veszi Tisza az obstrukció vádját. Hisz ebben a vitában a nemzet jogairól van szó, amelyeken nem lehet egykettőre napirendre térni. Hosszasan ismerteti a kormány viselkedését a bankjavaslat előkészítése körül. Miskolczy Imre (kifelé megy a teremből): Majd ha a bankról beszól, visszajövök. (Derültség.) Az elnök figyelmezteti a szónokot, hogy közeledjék a tárgyhoz. Hock János: Nagyot akar ugrani, azért szalad neki messziről. (Derültség.) Hegyi Árpád: Eddig legalább a közjogi formáit megóvtuk a nemzeti önállóságnak, de a javaslat ötödik szakasza most ezt is veszélyezteti. Mielőtt rátérne a bankra, szünetet kér. (Nagy derültség.) Az elnök az ülést fölfüggeszti. Szünet után Hegyi Árpád nem akar ahoz a mandátumhoz, amelybe a többség az önálló bankot temeti, egy tógladarabbal sem hozzájárulni. Fölkiáltások a jobboldalon : Ne is fenyegessen tettlegességgel. (Nagy derültség.) Hegyi Árpád: A közbeszólásokat szivesen veszi mert ugy érzi, hogy uj ideákat váltanak ki belőle. (Derültség.) Nem terjeszkedik ki a szakszerű bizonyításra, mert valószinü, sőt bizonyos, hogy ismétlésekbe tévedne. Meg van győződve, hogy sokakat a többségből annyira megnyert az ellenzék érvelése, hogy a szavazáskor ki fognak vonulni a teremből, nehogy lelkiismeretük ellen szavazzanak. Fölkiáltások a jobboldalon: Próbáljuk meg, szavazzunk mindjárt! Hegyi Árpád: A bankügy nagyon komoly dolog sokat lehetne róla beszólni. Budnyánszky György: Ha olyan komoly, kár vele komédiázni! Önök komédiáznák! Hol itt a parlamentarizmus? — kiáltják a baloldalról. — Önök járatták le! Ezért jutott idáig — felelik jobbról. Hegyi Árpád tovább beszél. Az ülés három óra után végződött. Tisza István gróf Aradon. — Nyilatkozat a nemzetiségi és tanárügyekről. —• (Saját tudósítónktól.) Vasárnapra beszámoltunk arról a lelkes fogadtatásról, ahogy Arad város országgyűlési képviselőjét: Tisza István grófot fogadta. Szombat és vasárnap maradt Aradon Tisza és vasárnap nyilatkozott két igen aktuális kérdésről, a nemzetiségi és a tanáriigyekről. Vasárnap délelőtt aradi küldöttségek tömegesen járultak Tisza István elé. Tiszának mindenkihez volt biztató megnyugtató szava. Amit pedig Tisza a tanárügyekről és a nemzetiségi kérdésről mondott, az bizonyára az egész ország közvéleményét foglalkoztatja. A tanárokról az aradi tanárszövetség küldöttsége előtt nyilatkozott. Szemrehányást tett nekik mindenek előtt azért, hogy egy levelét nem hiven- tették közzé. Barátságosan megállapítom, — úgymond — hogy végtelen meglepetésemre o levél nem hiven került a nyilvánosság elé. Nem akartam a dolgot fölfujni, de most örvendek ennek az alkalomnak, amidőn ezt megjegyezhetom és kérhetem önöket, gondoskodjanak arról, hogy amit önökhöz irók, az vagy ne kerüljön a nyilvánosság elé vagy pedig teljesen azon szövegezéssel és tartalommal jelenjék meg, amelylyel megírtam. Majd a sztrájkról beszélt. Amit az állam — úgymond — megtehet, azt a saját érdekében, szerény véleményem szerint, meg is kell tennie, de azután a tanári kar sem teheti föltételektől függővé azt, hogy a szent ügyet, amelynek szolgálatába szegődött, föltételek és hátsó gondolatok nélkül szolgálja. Azt hiszem, távol is áll a tanári kartól minden ilyen gondolkodásmód, ha az utóbbi években a magyar tanári kar gondolatkörének nagy részét viszonyaik kedvezőtlensége és megélhetésük rendezése foglalta is el. De ennek megvolt a maga jogosultsága annyiban, hogy az élet és megélhetés igényei nagyon megváltoztak és az anyagi erők megszerzése nemcsak joga, de kötelessége is minden családos embernek. A nemzetiségekről Pap 1. János román püspök ebédjón nyilatkozott Tisza. A püspök felköszöntötte, mint a magyar-román barátkozás apostolát. Tisza István válaszában kijelentette, hogy erre a békére a világtörténelemnek van szüksége. De béke csak ugy lesz, ha a románság is akarja. — Én azt hiszem, — úgymond — ebben a tekintetben a vezető szerep a román főpapokat illeti meg, nemcsak azért, mert a román nép lelkében a vallás már magában véve is óriás hatalom, a román nép lelki életét tehát vallási motívumok dominálják ós vallási motívumok utján lehet megközelíteni és irányítani, de azért is, mert a román magas klérus, már legalább a görög keleti román egyház klérusa, nemcsak egyházi hatalmat gyakorol, de polgártársai bizalmának letéteményese is. A román egyház klérusának kezében az egyházi jog, az egyházi hatalom a polgártársak bizalmában rejlő nagy politikai erővel egyesül és én azt hiszem, hogy ma, a mi hazánk történelmének talán jelentőségteljes, talán kritikus fordulópontján óriási hivatás, óriási föladat ós óriási felelősség háramlik a román klérusra abban a tekintetben, hogy azt az óriási befolyást, amelyet neki egyházi állása és polgártársai bizalma nyújt, fölhasználja-e az igaz ügy szolgálatára vagy pedig tótlen szemlélője marad-e az eseményeknek és hagyja, hogy talán alárendelt mellékszempontok miatt elmulaszszuk azt a pillanatot, amidőn sikerülhetne közös célokért való vállvetett munkássággal egyesíteni nemzetiségi különbség nélkül az ország minden polgárát. V