Délmagyarország, 1911. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1911-01-03 / 2. szám

10 1911 január 3 BÚTOROK csakis Kaisuszi Sándor műbútor­asztalosnál kaphatók részletfize­tésre is, bámulatos olcsó árakon. KAKÜSZI SÁNDOR Szeged, Sziliért-sugárut 18. sz. TELEFON 915. :::: TELEFON 915. Béímagyarors^áo kiadóhivatalában. \\ ÍZLÉSES KIVITELBEN KÉSZÍT GYORSAN A .DELMAI HÍRLAP- ÉS NYÖMDAVÁLLALAT SZEGED, KORONA-UTCA 15. KOSZORÚ- ES CSOKOR-SZALAG FELIRATOK ARANYOZÁSÁT GYORSAN és OLCSÓN KÉSZÍT 'DÉLMflGYniMröSZÁe' KÖNYVKÖTÉSZETE. — TELEFONSZÁM 836. .71 -3 '.V-. 1 olcsón akarja be­szerezni, ugy forduljon £gfV®» 8® fakereskedőliöz, Kossuth Liajos­sngárut 87. szásn alatt, ahol mindenkor elsőrendű tűzifát, szenet és kokszot vásárolhat. Telefon 916 Telefon 916 mellékkeresetre I tehetnek szert. Ajánlat Szorgalmas jeligére e lap kiadóhivatalába intézendő. hogy 2 Világítási berendezések, gyönyörű modern csillárok, önálló világítási telepek, telefonok és csengőberen­dezések, vili á m li á r i t ó k, valódi Wolfram izzólámpák korona 20 fillérért s: r elektrotechnikai és műszaki vállalatánál olcsón készülnek áárásZ-UtcaLsZ, SZEGED. Telefon 802, ruuin Hí Ifi! felvétetnek a élrosavororsiíio részére Llattóhbfabií 0 mmm JUUL REGENY AZ ELET IIIDJA — Angol regény. — irta Gerard Dóra. (7) — Bizony, különös történet, — tűnődött Dörfl. — De, mondja csak, Grierson, kérdezni szeretnék valamit; mivel birja megmagya­rázni, hogy Lamont annyira húzódott, ami­kor az imént a szilánkot kellett yolna el­távolítani a kis fiu tenyeréből? Ő, amihez akkora a gyakorlata, a jártassága, ö, aki rövid két órával ezelőtt ugy vágott bele emberhúsba, hogy még a szempillája sem rezdült meg. Hiszen majd kirázta a hideg, mikor a poronty el kezdett sikoltozni. — Az ám, de az operációs asztalon a hus nem érez, az izom érzéketlen — felelt Grier­son és szájaszóle gúnyosan megrándult. Ott nem létezik fájdalom és a fájdalom az, ami­vel Lamont nem tud szembe nézni. Ha Simpson nem találja föl a chloroformot, La­mont soha életében se lehetett volna ope­ratőr. Elég egy pólyás babának a sirása, hogy megfossza egész erejétől. Azért nem mindig ilyen gyönge, mint ma, ugy látszik jobban megviselte a reggeli operáció, mint ő maga tudja. — Ugy látszik kitűnően ismeri. — Én vagyok az egyetlen ember London­ban, aki istenigazában ismeri, — volt Grier­son kurta válasza. Harmadik fejezet, — Na, mi lesz evvel a lobogóval ? Én tűz­zem föl a háztetőre? .— kérdezte Mary, és Blundell a kétségbeesés egy nemével indult a létra felé. Hangulata, ugy látszik, átragadt a brit lobogóra is, legalább oly busán, el­szontyolodva lógott a vászonról, mintha nem is épen most győzedelmeskedtek volna a szinei Délafrikában. Több zászló nem is kell! folytatta a nő, vigasztalni akarván a méla ifjút de csak belátja, hogy muszáj zászlónak lenni. — Ha sokat teketóriázik, én megyek föl. — Kérem, már indulok. Csak nem enge­dem meg, hogy itt a nyakát veszélyeztesse. — De magának sincs nagy kedve nyakat reszkírozni, ugy-e V — kacagott Mary, még pedig kegyetlenül. Most egyszerre kegyet­len is tudott lenni, szegény Blundell kínjá­ban elpirult. — De nézze, Mary kisasszony, nem csu­pán Dólafrikában van alkalom arra, hogy valaki megkockáztassa a nyakát! - Kérem, Délafrikáról beszélgettünk ? felelte Miss Micholson és boszusan össze­vonta fekete szemöldökét. — Bizony manapság nem is beszélünk másról — szólott mélabúsan a fiatalember. — Mert nenx érdemes egyébről beszólni, mert nines semmi, ami olyan nagyszerű, olyan dicső. De a legkomolyabban kérem, Blundell ur, próbálja meg a mostani arcki­fejezését megváltoztatni. Hiszen igy azt vol­nánk kénytelenek hinni, hogy burbarát, vagy délafrikai lázadó, vagy ehez hasonló rémes egyén. Mondja, igazán nem dobog büszkébben a szive abban a tudatban, hogy nemsokára egy dólafrikai hős üdvözlésénél lehet jelen ? - Nem vettem észre, hogy a szivenx másképen működnék, mint rendesen. Ha pillantásokkal szándékos emberölést lehetne elkövetni, akkor a szőke Blundellt most Miss Mary szemei rögvest holtan teri­tették volna a kert ösvényére. — Tehát nincs a maga ereiben egyetlen egy szikra hazafiság sem ? — Remélem van, de az ember ereiben olykor más érzés is lehet, mint a honfiúi érzés. Olyan kifejezésbeli pillantással kisérte az ifjú szavait, hogy nem volt nehéz megsej­teni az emberi érzelmek micsoda fajtájára történt itt célozgatás. — Ugyan, nevetséges - felel vissza Mary és még inkább nekivörösödött. Énnekem most csak hazafiság tetszik, más senxnii. Ez a sok szóbeszéd úgyse szögezi ki a zászlót; ha most nem megy föl maga, fölmászom ón, kitöröm a nyakam ós azonkívül, hogy ma­gát terhelné a felelősség, még nagyanyóvaí is magának kellene kíméletesen beadni a gyászhírt, Ezen legkomolyabb fenyegetődzés után a bus Blundell nagy sebesen kúszott föl a létrán és pedig olyan szívbéli okból, mely­nek semmi köze a honfiúi buzgalomhoz. Néhány perc múlva már vigan játszott a szellő a piros-kék-l'ehér szövettel. — Szép, nagyon jól fest — szólott az el­ismerés hangján a fiatal hölgy — látja, ez most az épület koronája. A fiatalember, akit ugy kellett tuszkolni az emiitett kis müveletiiez, újra a szilárd anyaföldön állott. — Ellie és Chisholin ur épen felónk tar­tanak, bizonyára most készültek el a diadal­kapuval. Most már nincs is dolgunk, csak a kocsira kell várnunk. — Akkor talán akadna idő, hogy befe­jezzük a kroketjátszmát ? — Mintha én e pillanatban kroketre tud­nók gondolni, — szavakból megvetés hallat­szott. Különben Lamont Felicia minden percben itt lehet. Enxlitettem ugy-e, hogy még egy vendég érkezik ma. Mindjárt itt lesz. Csak szóltam volna a kocsisnak, hogy gyorsan hajtson; ha ideérnek, rögtön vissza keli fordulni a pony kocsinak, hogy a fél­ötös vonathoz ott legyen az állomásnál. — A kroketpályáról meglátjuk a kocsit — akaratoskodott Blundell, de lehetőleg kedvesen — ós ha csak öt percünk lesz is, mégis játszunk egy kicsit. — Ezt az öt percet inkább arra fordítom, hogy még egyszer megnézzem Transvnal térképét, hadd feszítem föl a földrajzi tudo­mányomat. Mikor Lawrence mesél, ón min­dent meg akarok érteni, tudnom kell, min­den egyes domb merre van. (Folytatása követkeaik).

Next

/
Thumbnails
Contents