Délmagyarország, 1911. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1911-01-29 / 24. szám

(esős.. XS / geden minél nagyobb, külföldre való hasznot teremtsen, ugy Szeged szabad királyi város közönségének is érdeke lehet talán, hogy megfelelő, minden tekintetben kifogástalan gáz- és villanyvilágítással ellássák. Kibővítik a bábaképzőt. — Miniszteri kiküldöttek Szegeden. — (Saját tudósítónktól.) A szegedi állami bábaképző-intézetben már évek óta olyan sok a jelentkező beteg, hogy azoknak egyrészét kénytelen az igazgatóság elutasítani, mert kevés a hely. Huszonhat éve, hogy Mann Jakab dr, az európai hírnevű tudós orvostanár megalapította az intézetet, amelynek ma is kiváló vezetője és ez idő alatt a szegedi bábaképző-intézet a legelső less az országban. Ebben az évben nyolcvanegy bábanövendék nyert oklevelet — ezeknek a fölavatása szombaton volt — és buszonhat év alat kétezernyolcszáznegyvennégy növendéket képeztek ki. A szülések száma hatezer volt, harmincnégy százalékánál műtétet kellett végrehajtani. 1890. óta ötszázötven külső betegnek nyújtottak orvosi segítséget, háromezerötszáz beteg feküdt az intézetben —a szülőnők kivételével — ezek hatvankét százalékánál vált szükségessé a műtét. Tizezerötszáe beteg harminckilenceserhét rendelésben részesült. Csak az 1910. évben is kilencszázhuszonöt beteg fordult meg az intézetben. Ilyen nagy forgalom mellett természetesen az intézet a mostani szűk terjedelmében nem felel meg valódi rendeltetésének és már eddig is könnyen bajok történtek volna, ha a bábaképződének nem Mann Jakab dr áll az élén. A tudós professzor már régóta sürgeti az épület kibővítését, de a koalició alatt ilyen fontos, közegészségügyi kérdés megoldására nem volt pénz. Kellett másra. A mostani kormány már gondolt a dologra, méltányolta Mann Jakab dr előterjesztését, az 1911-iki költségvetésbe már nyolcvanezer koronát vett föl a szegedi bábaképző kibővítésére és az 1912. évi költségvetésbe szintén ennyit szándékozik fölvenni. Mann Jakab dr, amikor Budapesten volt, megkérte Tóth, Lajos miniszteri osztálytanácsost, az egyetemi ügyek referensét, hogy jöjjön le Szegedre, tekintse meg az intézetet és győződjék meg arról, hogy a kibővítésre múlhatatlanul szükség van. Tóth Lajos a kérésnek eleget tett, ugy intézte, hogy a miniszter a bábaképző intézet szombati vizsgájára őt küldte ki egyik vizsgálóbiztosnak. Tóth Lajos elhozta magával Korb Flóris müépitószt, akivel a legalaposabban megtekintették az intézetet. Mind a ketten meggyőződtek arról, hogy a bábaképző kibővítése olódázhatatlanul szükséges. Szükség van erre az intézet, de Szeged 'akossága érdekében is és Tóth Lajos kijelentette Mann professzornak, hogy közbe jár a Munkálatoknak minél előbb való megkezdése érdekében. Az átalakítási munka száznegyven-százötvenezer koronába kerül és a minisztériumban elfogadták már azt a tervet, amelyet Mann dr folterjesztett. E szerint az intézet jobb- és baloldali szárnyát meghosszabbítják, illetve kibővítik olyanformán, hogy huszonöt-harminc aSygyal több lezz. A meghosszabbított szárdon nyerne elhelyezést a modern műtőterem, a szülőszoba és a többi legfontosabb helyiség. A mostani mütőszoba továbbra is megmaradna, de abban csak kisebb operációkat végeznének. Mann tanár reméli, hogy még 1911. nyarán me9kezdik a kibővítés munkálatait, az uj épületrészek, ebben az évben még tető alá kerülnek fogkésöbb a jövő óv őazén aa egósa munkát befejezhetik. 1911 január 29 DELMAGYARORSZAG 324 Hatvanezer hajléktalan futóbolond. — Sorok a magyar vidék közegészségügyéről. — (Saját tudósítónktól). A népszámlálás kimutatásaival csaknem egyidejűleg elkészült az élő halottak statisztikája is. Most azonban ennek a statisztikának nem arról a részéről van szó, amely az ápolás alatt levő lelki halottak számadatait foglalja magában, hanem azoknak az elmebetegeknek a számáról, akik elmegyógyintézetek hiánya miatt kezelés és ápolás nélkül vannak. Vérlázító ez a szám: hatvanezer futóbolond egy országban, mely a Nyugattal akarja fölvenni a versenyt! Hatvanezer lelki halott, minden gondozás nélkül áll Magyarországon, mert először: kevés az elmegyógyintézet, másodszor: az a kevés is hihetetlenül tul van zsúfolva betegekkel és harmadszor: mert vagyon nélkül állami elmegyógyintézetbe — a közveszélyes őrülteken kivül — szegény ember fia semmi szin alatt nem juthat be. Példával is szolgálhatunk. A lipótmezői tébolyda harmadik osztályába, ahol minden beteg ápolásáért naponkint egy korona ötven fillért kell fizetni, legalább is miniszteri tanácsosi protekcióval lehet bejuttatni egy elmebeteget. És igy van ez minden állami elmegyógyintézetnél nálunk, a tejjel-mézzel folyó Magyarország földjén. Már most mi ennek a tulajdonképeni oka? Van egy kitűnő magyar közmondás, amely azt mondja, hogy a fejétől rothad a hal. Kitűnően illik ez a mondás a magyar vidék közegészségügyi viszonyaira. Rothadó viszonyaink kutforrását ott kell keresnünk, ahol az állam kezdődik. A közegészségügy élén például jogászember áll, aki a maga szakmájában a legkiválóbb ember lehet, de mivel a közegészségügyet nem ismeri, a viszonyokat és az orvostudományok ágazatait, irányítani nem tudja. De még ez sem mondható a legigazibb oknak. A legigazibb ok az, hogy a magyar egészségügy nincs még államosítva, pedig szinte ordit már az államosítás után. Ezért van aztán hatvanezer hajléktalan futóbolondja a magyar népnek s a legszomorúbb ebben az, hogy az elmebetegek száma — különösen a vagyontalanabbaké — évről-évre fokozatosan, hatványozott mértékben szaporodik. Tiz évvel ezelőtt is megszámlálták azokat az elmebetegeket, akiket túlzsúfoltság és elmegyógyintézetek hiánya miatt sehol az országban elhelyezni nem lehetett, akkor a hajléktalan futóbolondok száma negyvenezerre rúgott. Azóta húszezerrel szaporodott ez a szám is. Igy állunk hát a magyar közegészségügygyei. Pedig — és ez szintén statisztikával bizonyítható — a perverzek, a homoszekszuálisok, az idegbajosok és elmebetegek száma a haladással együtt növekedik, ugy, hogy a huszadik századot a legráillőbben a degeneráltság korszakának nevezhetjük. De mindenütt, egész Európában, épen ezért a legnagyobb erőmegfeszitéssel, horribilis áldozatok hozásával fekszik neki az állam a közegészségügynek, csak Magyarország alkot ebben kivételt. Franciaországban például a közegészségügynek külön minisztériuma van, Németország pedig ebben a tekintetben mintaszerű állam. De a többi sem marad el, csak nálunk, a szép, kalászos magyar földön tenyésznek irtatlanul a betegségek országot pusztító csirái. (Szeged őrültjei). Hihetetlenül, megdöbbentően nagy Szegeden azoknak az elmebetegeknek a száma, akik a már emiitett okok miatt kezelés és ápolás nélkül vannak. A szegedi közkórház elmeosztálya állandóan tul van zsúfolva közveszélyes ós csöndes elmebetegekkel. Egy évtizeddel ezelőtt az elmeosztály csak egyetlen szobából állott, ahol — zzabályseerint — öt embert lehetett elhelyezni. Azóta a kórház épület egy részét különválasztották és a belügyminisztérium határozata alapján megfigyelő eímeosztálylyá rendezték be, harminc elmebajos számára. A szegedi kórház elmeosztálya hivatalosan ma is csak megfigyelő hely, de a magyar állapotok a meg nem felelő berendezés és a kevés számú személyzet ellenére is, szóval kényszerűségből, rendes elmegyógyintézetté avatták föl. A betegek száma pedig negyvenhatra szökkent föl és kezelésüket egyetlen orvos, Busz Gusztáv dr, az elmeosztály kitűnő főorvosa látja el. Néhány héttel ezelőtt hetven volt az elmebetegek száma s akkor is valamennyit egyedül Busz dr kezelte. Segédorvos nincs, az ápolók pedig mindössze négyen vannak, holott más elmegyógyintézetben, amelyre az állam több gondot fordit, legalább tizenegy ápoló van ötven beteg mellett. S ne feledjük, hogy a szegedi elmeosztály csak megfigyelő osztály még podig harminc beteg számára. A fölösleges számú betegeknek még ágyuk sincs, a földön alszanak szalmavánkoson. Az állam vagy a város egy ágygyal sem ad többet, mint amennyi van. (Táviratok üzennek...) De ez még nem minden. A lipótmezői, meg az angyalföldi tébolydából csaknem minden héten érkeznek sürgönyök Szegedre, Rusz Gusztáv dr-hoz, hogy van-e hely a szegedi megfigyelőben budapesti elmebajosok számára. Természetes hogy nincs. De érkeznek sürgönyök Szegedre az ország minden részéből — hetenként háromnégy, — ahol csak elmebetegeket kezelnek, hogy el lehet-e helyezni néhányat belőlük a szegedi megfigyelőben. A megfigyelőben ugyanis minden rend ellenére évekig kénytelen a főorvos gyógykezelni a betegeket, ép ugy, mint akár a Lipótmezőn, vagy az. Angyalföldön. Mindebből azt láthatjuk, hogy az egész vidéken, sőt Budapesten is olyan viszonyok vannak ezen a téren, mint Szegeden, vagy mondjuk Kutyabagoson. Szóval: akárhol. Igazán nem lehet csodálkozni, ha a külföld az|t hiszi, hogy Magyarország nem is Európában, hanem Ázsiában van. > (Egy eset a sok közül.) Hogy miért van hatvanezer hajléktalan őrült Magyarországon, azt szomorúan megvilágítja az alábbi esetet a sok közül. Tudni kell, hogy annak a jövedelemnek a legnagyobb rés te, amely a. kincstárba a kórház betegeitől befolyik, az elmebetegek ápolásának költségeiből ered. A lipótmezői tóbolydában első osztályú betegek tiz koronát, másodosztályunk három koronát, harmad osztályúak pedig egy korona ötven fillért fizetnek naponkint. Az első ós második osztály soha nincsen túlzsúfolva, — ott csupa gazdag emberek vannak. A harmadik osztályra való fölvételhez pedig — mint emiitettük — legalább is miniszteri tanácsosi protekció kell. Mert kérem, nálunk, még az őrülteknek is protekcióra van szükségük. A szegedi elmeosztály betegeiért naponkint egy korona kilencven fillért keli fizetni. Ha közveszélyes ós szegény, a kincstár fedezi a költségeket, de ha nem közveszélyes, hanem csak elmebeteg, — pedig sohasem lehet tudni melyik pillanatban tör ki rajta a rombold őrület — akkor, ha fizetni nem tud, nem veszik föl. Egy szeged-alsótanyai gazdának a fia megbolondult. őrülési rohamaiban zuzott-tört mindent, ami a keze ügyébe akadt. Az apa kénytelen volt behozni a fiát Szegedre, hogy fölvétesse a kórház elmeosztályán. Hatósági orvosi bizonyítvány alapján az elmebeteg flut megfigyelés alá helyezték, de mivel kiderítették, hogy az apának négy hold földje ós egy kevéske megtakarított pénze van, a törvény értelmében a gazdának naponta fizetni kellett a fiáért. A gazda nem győzte pénzzel az ápoltatást és többszőr hazavitte a fiát. De ismét vissza kellett hozni Szegedre, mert a flu otthon, dühöngő pillanataiban, összezúzott mindent. Aa