Délmagyarország, 1911. január (2. évfolyam, 1-25. szám)
1911-01-28 / 23. szám
6 DELMAGYARORSZAG 1911 január 22 Weirtheimnak van koncért ós színházjegy-irodája. Wertheim kiállításokat rendez és hangversenyeket ad. Wertheim küszöbét a legtisztességtelenebb szándékkal lépi át az ember. Nem akar venni semmit sem. De muszáj. A tárgyak vonzzák, húzzák a pénzét. Ez az áruház egyik legnagyobb erőssége. Minden holmi kint van. Mindent lehet látni. És micsoda összevisszaságban! Az áruház pedantériája már a rendetlenségtől határos. Össze van gyűjtve ezen a négy emeleten minden, amit csak elgondolni lehet. A gombostütői a gyémántdiadémig, a liptói túrótól az automobilig mindent kapsz Wertheimnál. Káprázatos látvány négy emelet magasból benézni az áruház nagy fedett udvarába. A villamos lámpák sárga fényében ezernyi szint játszik a sok szalag, csipke, bársony és selyem. (Mert itt női konfekció van.) A sok színes holmi között pedig feketén kavarog a vásárlók serege. Ahol egy-egy nagyobb fekete foltot látni, ott ngy-n&y pénztár van, amely körül a fizetni akaró (!) vásárlók tolonganak. Wertheimnál mindig tolonganak. Neki mindig jól megy. Az elárusító termek mindig tömve vannak és nem kevésbé tömve van az „Erfrischunsraum", ahol az emberek sör és „belegtes Brödchen" mellett pihenik ki a vásárlás izgalmas fáradalmait. Karácsonyra Wertheim játókkiáilitást rendezett. Hogy milyent, azt mutathatja az, hogy Fritz Stahl, a Berliner Tageblatt „nagytekintélyű" mükritikusa érdemesnek tartotta egy hosszú cikksorozatban foglalkozni vele. Wertheimnak különben is nagyok a művészi hajlandó ságai. Állandó kiállítást tart modern lakásberendezésekből és Németország első iparművészei tervezik a bútorait. A háziipart különösen pártolja. Egy egész osztálya van, amelyben svéd, orosz, angol, német ós — magyar háziipari cikkek kaphatók. Gyönyörű kalotaszegi varrottasokat láttam itt. Nagyon szépek ós nagyon drágák. De Wertheim kulturcélt is akar szolgálni. Népszerűsíti a művészetet. Reprodukcióinak gazdag raktára ott terül el az első emeleten, közel az „Erfrischungsraum" és a „Lehensmittelabteilung"-hoz. Pompás füstölt halszag lengi át a képzőművészet Wertheim-berkeit ós soksorozza meg a vásárlók műélvezetét. De félre a csufolódással! Ez tényleg misszió. A berlini ember harmincöt krajcárért Rembrandtmásolatokat akaszthat a szobájába olajnyomatok helyett. Odahaza nálunk még mindig az utóbbiak uralkodnak. Wertheimnak kölcsönkönyvtára is van, meg olvasóterme. Impozáns ós megkapó ez a nagy bolt. A sürgés-forgás, az ólot tetszik az ember szemének. El tudom nézni a mozgását, de magát az áruházat — a lényeget — nem tudom megbecsülni. És félek attól, hogy Budapesten is csinálnak egyet. Mert az áruház épít ugyan, de rombol is. Jólétet teremt maga körül, ekszisztenciáknak biztos kenyeret ad, ipart teremt' és eltart. Produktivitása nagy ós hasznos, de más szempontból rengeteg kárt csinál. Tönkreteszi az egyéni izlést, mert tömegeknek dolgozik. Berlin az áruházak városa. London, Páris vagy Newyork áruházai lehetnek nagyobbak, de egyre sem nyomta ugy reá a bélyegét az áruház, mint Berlinre. A berlini utca egyhangúbb, mint bármely más városé. A boriini utca szürke tömegéből csak a katonai uniformis válik ki. A női ruhák már nem. Azok ép annyira egyformájuak, egyszinüek ós egyszabásuak, mint a férfiakéi. Berlin átlagváros. Az áruház teszi azzá. Az emberek egyformák vagy legalább is egyformán öltözködnek. Egy helyről — az áruházból. Az áruház a tömegeknek dolgozik és az egyéni Ízlésnek hallgatnia kell. Gyilkos és öngyilkos őrült. — Egy szomorú karriér. — (Saját tudósítónktól.) Borzalmas vérengzést vitt véghez pénteken este a főváros egyik vendéglőjében Semlyei Lajos huszonötéves volt banktisztviselő, aki nem régen még a lipótmezői tébolyda lakója volt, de megszökött onnan. A szökéséért Miklós Bertalan ápolót okolták, akinek megtakarított pénzét Semlyei a szökés előtt ellopta. Az őrült embert heteken át hiába kereste a rendőrség mindenfelé, mig ma este Miklós Bertalan ápoló, akit miatta bocsátottak el, találkozott vele egyik budapesti vendéglőben. Semlyei ápolója láttára annyira megdöbbent, hogy őrülési rohamában előrántotta a revolverét és az ápoló fejébe lőtt, azután önmaga ellen forditotta a gyilkos fegyvert és átlőtte a szivét. Semlyei rögtön meghalt, Miklós pedig életveszélyes sebesülést szenvedett s most élethalál közt vivódik. Az esetről részletes tudósításunk ez : Semlyei Lajos, tisztességes polgári család gyermeke, néhány évvel ezelőtt érettségit tett egyik budapesti felsőkereskedelmi iskolában. Egy bankban kapott alkalmazást, de nyughatatlan természete miatt hamarosan elbocsátották. Sokáig bolyongott állás nélkül, mig végre valamiféle protekció utján sikerült a budapesti államrendőrsóghez bejutnia, ahol mint dijnokot alkalmazták. Semlyeinek azonban a rendőrségnél sem volt maradása, onnan is elkerült. Vidékre utazott, hogy állás után nézzen, de nem tudott kapni seholsem. Ekkor a bün útjára tért ós hogy élhessen, apróbb csalásokat követett el s emiatt többször volt baja a hatóságokkal. A hónapokig tartó vidéki tartózkodás után ismét a fővárosba utazott Semlyei, de most már nem nagyon törte magát tisztességes megélhetés után. Züllött leányok ismeretségét kereste, majd később megismerkedett egy csinos szobaleánynyal, aki a Rákos-ut 9-ik számú házban szolgált. Semlyei viszonyt kezdett a szobaleánynyal ós többször megígérte, hogy ha állást kap, feleségül fogja venni. Hosszabb ideig tartó viszony után Semlyei durván kezdett bánni a leánynyal gyakran annyira megverte, hogy a leány megbetegedett. 1909-ben egy éjjel kötéllel megkötözte kedvesét, félholtra verte, azután kirabolta. Rövid nyomozás után a rendőrség elfogta a brutális fiatalembert ós vizsgálati fogságba helyezte, ahol négy hónapot töltött. Alapos megfigyelés után megállapították az orvosok, hogy Semlyeinek elmebaja van s tetteit őrülési rohamok közben követte el. A vizsgálati fogságból az angyalföldi tóbolydába szállították, onnan pedig, rövid idő után, a Lipótmezó're vitték. Miklós Bertalan volt az ápolója s Semlyei állandóan az ő fölügyelete alatt állott. A lipótmezöi tébolydában a könyvkötő műhelyben adtak neki munkát. Néhány héttel ezelőtt Miklós rábízta a műhely kulcsait az őrült Semlyeire, aki éjnek idején a műhelybe hatolt, Miklós ládájából százhuszonöt korona készpénzt kilopott s azután megszökött. Heteken keresztül kutatott Semlyei után a rendőrség, de eredménytelenül. Szökéséért az ápolót okolták, akit el is bocsátottak szolgálatából. Ma este Miklós Bertalan betért a Szvetenayutca 5-ik számú házban levő vendéglőbe s legnagyobb meglepetésére ott találta az őrült Semlyeit egy asztalnál. Semlyei, amint volt ápolóját megpillantotta, hirtelen fölugrott az asztaltól s el akart rohanni, de Miklós útját állta. Semlyei erre előrántotta a revolverét ós Miklós felé lőtt. A golyó Miklós fejébe fúródott, mire az eszméletlenül terült el a földön. Selymei ezután a revolvert magy ellen forditotta és keresztüllőtte a szivét. Holtan bukott a földre. A korcsmában lóvö vendégek dermedten nézték végig a borzalmas jelenetet, közbevetni azonban senki sem merte magát, mert látták, hogy Semlyei közveszélyes örült. A gyilkosság és öngyilkosság mindössze pár percig tartott s közben több vendég elájult. Semlyei Lajos holttestét és az életveszedelmesen megsebesült Miklós Bertalant a mentők a Rókus-kórházba szállították. Miklós életbenmaradásához kevés reményt fűznek az orvosok. A rendőrség megindította a nyomozást. NAPI_HIREK Görgey beteg. — Látogatás a tábornoknál. — (Saját tudósítónktól.) Görgey Artúr, az agg negyvennyolcas tábornok beteg. Öcscsének budapesti lakásán fekszik, ott kereste föl őt égy berlini újságíró, akinek Návay Lenke, Görgey egyik buga a következőket mondotta el a tábornokról : — Mikor a nyár végén a bátyám bejött Visegrádról — kezdte Návay Lenke — teljesen egészséges volt és nyugodtan folytatta évek óta megszokott életmódját. Minden rendben folyt az egész veszedelmes őszön át ós semmi baja nem volt egészen ennek a hónapnak az elejéig. — Bátyám e hónap ötödikén vagy hetedikén kedves ós rég nem látott látogatót kapott. Egy 1849-böl való ismerőse látogatta meg, egy Latvan éves hölgy, Moreau Zsófia, akinek Karinthiában levő kastélya mellett volt internálva Görgey Artúr a negyvennyolcas évek után következő időkben. Görgey ekkor vegyószettel foglalkozott és nagy része volt Moreauék gyárának a berendezésében is. Moreauék ós bátyám naponta érintkeztek egymással és a két fiatal leány, az egyik hollófekete hajú, a másik, a Zsófia, aranyszőke, a naponkénti érintkezés mellett még leveleket is irtak bátyámnak, annyira tisztelték és szerették. — Ez a Moreau Zsófia, akinek aranyszőke haja, ma már hófehérre változott, ez a régi, kedves ismerős látogatta meg bátyámat. Régóta nem látták egymást és Moreau Zsófia azt mondta, hogy azért nem látogatta meg eddig Görgeyt, mert félt, hogy egy megtört öreg embert fog maga előtt látni. Mikor most megpillantotta a kilencven éves Görgeyt, igy szólt hozzá: Görgey, ön egy isten, hiszen azóta semmit sem változott. Hogyan lehet ez? — Bátyámat annyira meghatotta a régi ösmerös szeretetremóltósága, hogy pár nap múlva gyöngélkedni kezdett és influenzát kapott. Ekkor dőlt ágynak és azóta gyengélkedik. — Három, négy nap előtt azonban már fölkelt a bátyám, a déli órákban és csöndesen, nyugodtan fenn van egész nap. Bejön az ebédlőbe, amelynek ablakai a Dunára nyilnak ós szelid, kék szemeivel a dunai hajókat nézi ós a budai oldalt, ahol negyvennyolcban ostrommal bevette a várat. Mostanában újra olvasni fog, legutóbb is emiitette, hogy szeretne már valamit olvasni. Legutóbb az őszszel olvasta, Peary sarkutazó följegyzéseit, német nyelven, amely nagy betűkkel volt nyomtatva. — A szegedi Rákóczi-szobor. Rákóczi fejedelem szegedi lovasszobrának a mintája elkészült ós Vastagh György szobrászművész, a szobor alkotója értesítette Lázár György dr, polgármestert, hogy az országos képzőművészeti tanács biráló bizottsága a szobrot február hatodika ós kilencedike között kivánja megbírálni. A művész ugyanis ércbe szeretné önteni a mintát, hogy azt minél előbb kivihesse Rómába a világkiállításra. A polgármester mindazáltal némi haladókot kórt a birálatra, hogy maga is személyesen jelen lehessen a iniuta átvételénél. — A trónörökös nem jön ündapestre 7 A Vaterland mai száma — mint bécsi tudósi