Délmagyarország, 1911. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1911-01-28 / 23. szám

2 i. ^i..' • nemzetnek többé nem lehetett vezére sem Széchenyi, sem Kossuth. Amannak lelki önmardosása s ellentétekben háborgó elméje nem vonzhatta többé a súlyos megpróbáltatásokat szenvedő nemzetet. Kossuth varázsa is szükségkép megtört s csak a végső kétségbeesés szilaj káprázata gyújthatta azt koronként uj és uj fényre. A nemzet utja most már egészen más volt, rávezetett az szükségkép Deák Ferenc útjára, de neki magának kellett ez utat megtalálnia, mert az csak ugy vezethetett biztos célra, ha nem rábeszélés viszi oda a nemzetet. Ennek előbb minden más vágyából és törekvéséből ki kellett ábrán dúlnia, hogy utólagos bánat és keserűség nélkül eljuthasson azon nyugodt révbe, hová Deák Ferenc vezette, miután nein ő kínálta vezérségét, hanem a nemzet jött hozzá könyörögve, hogy kalauzolja ki a romlás örvényéből. Ezért volt szükség Deák nagy egyéniségének azon látszólag mellékes tulajdonságár cl5 cl nyugodt várni tudásra, melyet csak a nagy lelki erők teljes egyensúlyából származó, a paszszivitás külsőségeit viselő nyugalom hozhatott létre. Némcsak Kossuth forradalmi rendszeréből kellett a nemzetnek kiábrándulnia, hanem a konzervatív hagyományokból is s magukból a konzervativekből, , akik a világosi katasztrófa után szinte azonnal arról akarták meggyőzni a nemzetet, liogy az 1848 által vétkezett s. bünhődését csak az 1847 szüntetheti meg. Deáknak meg kellett várnia azt is, vájjon a nemzet a demokratikus és parlamentáris kormányrendszertől a sulvos csapások után nem riad-e vissza s nem óhajtja-e újra a rendi alkotmány csendes nyugalmát. Deákból hiányzott az agitátornak minden tulajdonsága s ép erre volt legkevesebb szükség a paszszivitás, majd később a kiegyezés politikájánál. Magyarországnak bajaiban és diadalaiban. „Az iménti újév napján (1876) volt, midőn utoljára láttuk. Halványan, beesett arccal és félig behunyt szemekkel, fáradt feje vánkosokkal támogatva, igy ült támlásszékében, s körülötte álltak a nemzet képviselői mély csöndben tekintve a megtört férfira, aki valamikor átható értelemmel és biztos kézzel vezette őket és akit mindnyájan oly szívesen követtek. S amikor azután a pártelnök a beteg elé lépett és halkan néhány szóval a körülálló százak érzelmeit tolmácsolta, az öreg ur egy pillanatra fölemelte fejét, egy pillanatra föléledt szeme s egy muló tekintettel végignézztt a jelenlevők során, mig ajkai néhány szót susogtak." „Csöndben, mintegy . istentisztelet helyén, végtelen gyászszal eltöltött kebellel s könybe lábbadt szemekkel távoztunk. Még egy hosszú, fájdalmas bucsutekintetet vetett mindegyikünk az elköltözködő vezérhez ; hallgatag szorítottunk egymásnak kezet s e hallgatag kézszorítás kifejezte fájdalmas meggyőződésünket, hogy többé nem látjuk." A hosszú küzdelem valóban közel volt befejezéséhez, Deák működése Magyarország javára véget ért, de csakis életével együtt. Január utolsó hetében, 1876-ban tudva volt, liogy rosszabbul lett s egész nap aggódó kérdezősködők tömegei jelentek meg e téren tudakozódva a beteg felől. Ereje gyorsan hanyatlott és huszonnyolcadikán este a vég bekövetkezett. DELMAGYARORSZÁG A kiegyezést nem csinálhatta meg más, mint csak az, akinek ily tulajdonságai voltak, aki nem kereste a vezérséget s mégis soha, még a vezéreknél sem látott hatalomra tett szert. És aki, midőn pusztán erkölcsi hatalmával legyőzte egy nagy és fényes dinasztiának, valamint nemzetének téves hagyományait, az előbbinek anyagi és fegyveres erejét s az utóbbinak lázongó boszuérzetét : ezt a páratlan erkölcsi hatalmat egyéni célokra soha sem használta, hanem mindig kizárólag a haza, a nemzet javára. Ez a nagy lélek még akkor is csak önmagához volt hü s bár akaratlanul, a koronát tette föl erkölcsi nagyságára, amidőn az alkotmányosságot tanítva nemzetének, az alkotmányos ós parlamentáris alapelvvel szemben a kivívott kormányhatalmat visszautasította s munkatársaira hárította át. Ha a kiegyezés után Deák-kabinet jő létre, teljes diadalt arat a parlamentáris elv. De hogy Deák kitért az alkotmányosság következményei elől, a zárkő került egy csodás erkölcsi épületre, melynek nagysága és bámulatos összhangja előtt meg fog hajolni minden korok nemzedéke, amig az emberekből ki nem vész az érzék az együtt jelentkező nagyság és egyszerűség, a hatalom és önzéstelenség iránt. Igy jött létre, ily férfi által alkotva a kiegyezés s igy alakult meg Andrássy Gyula gróf elnöksége alatt a második felelős minisztérium. Arisztokrácia és kultura. Irta Gufflíelmo Fcrrero. A kontinensen nagyon divatos földicsérni az angol élet olcsóságát s lehet is mondani, hogy az angol alsóbb osztályok olcsón megélnek, olcsóbban, mint egyebütt. Ám a modern ember nemcsak kenyéren él s egy és más dologban az angol alsóbb osztályok igen szomorúan járnak, ha állapotukat összehasonlítjuk a kontinensen levő állapotokkal. A kontinensen például a nyilvános iskoláztatás rendszere olyan, liogy a középosztály, ha áldozatok árán is, de megadhatja gyermekeinek a legmagasabb professzionális vagy lukszus-kulturát. Angolországban ebből a szempontból rosszabb a helyzet. Az elemi iskolák csak az egészen szegényeknek ingyenesek; a mi középiskolai rendszerünknek ott egyszerűen nincs analogonja. Hanem vannak különböző magánés nyilvános iskolák, melyek rémségesen drágák. A liberális pályákhoz, való előkészítés is igen költséges. Az egyetemekre pedig csak a milliomosok juthatnak föl. Sokszor kidicsérik a kontinensen az angol középosztály gyakorlati szellemét, mert megadván gyermekeiknek valami sommás nevelést, egész fiatalon elküldik őket kereskedelmi, ipari pályára vagy bankba. Pedig ezt nem annyira az okosság diktálja, hanem az, hogy gazdasági szempontokból nem cselekedhetnek máskép. Nem hasonlítom össze az angol módszert a kontinensével, csak konstatálok. S azt hiszem, a kontinens középosztályai, melyek annyira megcsodálják Angliát, nagyon rosszul járnának, ha követnék a rendszerét. Egyetemi kollégáim közt igen sokan csak szerény állásokhoz jutot1911 január 28 tak Angolországban. Még nőtlenek maradtak, Anglia a világ, első országa volt nekik, A lelkesedésük csökkent, mikor megnősültek s háztartást kellett fizetniük. Mikor aztán gyermekeik is születtek, akkor tapasztalhatták, mennyibe kerül Angliában egy gyermek gyógyíttatása. Mikor meg iskolába kellett volna őket küldeniük, fölpakoltak, visszatértek a kontinensre. Hogy az angol középosztály olyan nehezen juthat magas irodalmi, tudománya és filozófiai kulturához, annak nagyon sok politikai következménye van. A parlamenti rendszer az irodalmárok, jogászok és filozófok uralma. A parlamentben nem az aktiv, hanem az intellektuális tulajdonságok jutnak sikerre: az ékesszólás, az irodalmi tehetség, a jogi és történelmi járatosság, a dialektikus szellem. Az abszolút monarchiánakleliocteknagy miniszterei, akikrosszul tudtak irni s akik nem tudtak nyilvánosan beszólni; parlamenti régimeben ez lehetetlen. Az alkotmányos mozgalmakat azok vezetik, akik jól tudnak irni, beszólni, egyszerűsíteni, a komplikált dolgokat vagy komplikálni az egyszerűeket, aszerint amint egy párt érdekei vagy a pillanat szükségletei követelik. Ebből magyarázható, mért adott az angol arisztokrácia az ő gyermekeinek magas irodalmi műveltséget olyan időkben is, mikor a kultúrát nem becsülték annyira, mint manapság. Megadta nekik, mert követelte a politikai rendszer, mely az o eszköze volt. Amig az angol középosztályok is nem termelnek olyan egyéneket, akiknek nagy lukszus-kulturájuk van, a hatalom, szükségszerűen az oligarkia kezében marad, mely, ha megszorítva is, de gyakorolta eddig. A két párt, mely az oligarkiát alkotja, tetszése szerint többé vagy kevésbé demokratikus módon élhet vele; időnkint kinevezhet egy volt munkást miniszternek, hogy olcsó áron megnyerje a tömeg tetszését, de a vezetőosztály ugyanez maradván, nehéz elgondolni mély változások lehetőségét, kivéve azokét, melyeket minden államban még a legkonzervativabbakkal szemben is megkövetel az idők alakulása. Azok a reformok tehát, melyek Angolországot olcsóbb és a kontinenséhez hasonló iskoláztatási rendszerhez fogja juttatni. Angolország politikájának jövőjére nézve legalább is olyan fontosak lesznek, mint a lordok házának bármely reformja. Mert előkészíthetik az alsóbb osztályokat egy uj oligarkia alakítására, melynek meglett ugyanaz a műveltsége, mint a réginek, de szociális eredetű lesz és különböző érdekeket képvisel s komolyan szembeszállhat vele a hatalomért. A ma uralkodó osztályok előtt csak másodlagu hatalom a munkástömegek szociálizmusa ezzel az uj oligarkiával szemben, kivált a mig a mai politikai rendszer tart. Jogászok, irók és szónokok parlamentjében a munkások csak mint választói többség szerepelnének s egy irodalmibb osztálybél választanák azt, aki nekik jobban tetszik. A parlamenti uralom intellektuális jellege hatalmas védekezés a modern állam megtámadtatása ellen, melyet a munkások remélnek elkövetni az általános választói jog segítségével. Ez magyarázza talán azt az antiparlamentárís jelleget, melyet sok országban kezd fölvenni a munkások mozgalma. Egész civilizációnkat az a versengés jellemzi, amely egyrészt az arisztokrácia s a magasabb polgárság, másrészt a középosz-