Délmagyarország, 1911. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1911-01-27 / 22. szám

1911 II. évfolyam, 22. szám Péntek, január 27 DÉLMAGYARORSZÁG Központi szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, ? ELŐFIZETÉSI AR SZEGEDEN: ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKEN 9 TELEPON-SZAH; "=> Korona-utca 15. szám c=j eflész évre . K 24-— félévre . . . K 12— egész évre . K 28— félévre . . . K 14-— Szerkesztősén 835 c=i Riadóhivatal 836 Budapesti szerkesztősén és kiadóhivatal IV., nenyedévre. K 6— eoy hónapra K 2-— negyedévre. K V— egy hónapra K 2-40 lnternrbán 835 •=> Városház-utca 3. szám c=j i Egyes szám ára 10 fillér Egyes szám ára 10 fillér J, Budapesti szerkesztőség telefon-száma 128—12 A kormány a városokért. Elmúlt meddő magyar időknek keserves utóhatása a most lezajlott és csupa meglepetést adó népszámlálás. Csupa meglepetés az sok tekintetben. Es minden tekintetben leverő, nem egy tekintetben kétségbeejtő meglepetés is. Harminc millió élő magyar lélekről szőtt büszke idea porig, vagy legalább közel tiz millió erejéig lefogyva bontakozik ki. A fővárostól kezdve a legtöbb magyar városon át, a legnagyobb vidékek beleszámításával mutatkozik a meglepetés. És az az eredmény, amely a magyar városok lassú fejlődését statisztikai adatokkal bebizonyítja, szintén szivén üt minden figyelőt. Elmúlt idők minden bűne, minden államot épitő politikája, illetve politikátlansága bontakozik ki most, hogy számtükörben mutassa a mult, a jelen, de a jövő kisértő sivárságát is. Ez a meglepetés talán más államban, más nemzet életében leverőbb volna, mint nálunk, ahol — ezer év a tanú rá — a nagy sivárságok, a nagy hiányok, bűnök váltanak ki uj életre való nekilendülést. Igy volt ez mindig: mert mindig óriási tragédiák után jutottunk óriási átalakulás elé. És a mai statisztikai meglepetés után máris ott világosodik a lassú tragédia megszüntetésére való szent törekvés, máris bontakozik az állami életünket megújhodásra, uj érába átvinni akarás. Bizalommal, teljes megnyugvással, sőt elragadtatással kell tudomásul vennie a husz vagy hány millió magyarnak, hogy az országot uj időkbe lendítő első lökést a mai kormánytól kapta meg most is, a népszámlálás után kiderült szomorú, sok tekintetben kétségbeejtő állapotok után is. A Khuen-kormány siet segítségére a népszámlálás után a megtépázott magyar városoknak, amelyek közül igen sok ezideig nem is előre, de visszafejlődött. A Khuen-kormány legsürgősebb, legel sőrangu föladatává tűzte ki az elgyöngült magyar városok megerősítését. A kormány sorra siet a magyar városok segítségére és megfordította azt a sok, megszámlálhatatlan éves politikát, amely az államot nem a városokon át építette. A kormány levonta a népszámlálás szomorú tanulságát már most, amikor egyes hangok a kétségbeesés hiábavaló himnuszát kezdik elsirni. Hogy a magyar városok, — a fővárossal együtt — lassan fejlődtek és egyik-másik nem fejlődött, — ebből a tanulságot eredményre is váltja a kormány. Még pedig ugy, hogy a városokat fejleszti. Kiderült, hogy büszke főNovember. — Flaubert kiadatlan kézirataiból, — (4) S talán egy szebb világba megyünk arra, tul a csillagokon, ahol fény és illatok életét éljük; ott talán valami a rózsák illatából és a mezők üdeségéből való lesz belőlünk. 0 nem, nem, jobb szeretem azt hinni, hogy ott az ember egészen meghal, hogy a koporsóból semmi sem jön ki és ha ott az ember érez valamit, hát a maga semmiségét; valahogy a halál visszatér magába és csodálja önmagát; épen annyi élet van a halálban, amennyivel érezhetni a nemlétezést. S fölmentem a tornyok tetejére, lehajoltam a mélység fölé s vártam a szédületet. Nagy volt a vágyam eldobni magamat, a levegőbe röpülni és eltűnni a széllel. Nézegettem tőrök hegyét, pisztolyok csövét, a homlokomhoz szorítottam őket s szoktattam magamat hidegükhöz és a végükhöz; elnézegettem a nagy társzekereket s a széles kereküket és elgondoltam, hogy a fejemet jól szétroppantanák ezek a kerekek, mig a lovak lépést mennének. De nem akartam eltemetve lenni, a ravatal eliszonyitott: száraz levélből vetett ágyon akartam nyugodni, erdők mélyében, ahol a testem apránkint elmúlt volna madarak csőrétől és viharzó esőkben. Nem emlékszem az esztendejére, egyik vakáció idején volt, hogy nagyon üdén keltem és kinéztem az ablakon. Reggeledett; a hold fehéren szállt le az égen s a dombok felé szürke és rózsás ködök szállongtak csöndesen és elenyésztek a levegőben; a baromfiudvaron kukorékoltak a kakasok. Hallottam, amint a ház mögött, a mezőre vivő uton egy eke haladt, a kerekei zörögtek s a szénagyüjtök mentek a dologra. Harmatos volt a sövény, fönn ragyogott a nap ós viz meg fü szag volt. Kimentem X. faluba. Három mérföldnyi utam volt s én bot nélkül, kutya nélkül nekivágtam. Előbb a buza közt kigyózó utakon jártam, aztán sövények mögül kihajló almafák alatt. Nem gondoltam semmire, a lépéseim neszét hallgattam s a mozdulataim ritmusa ringatta a a gondolataimat. Szabad voltam, csöndes ós nyugodt; melegen sütött a nap, meg-megálltam, a halántékom lüktetett, tücskök cirpeltek s én tovább mentem. Betértem egy tanyára, ahol senki se volt, az udvarok hallgattak; azt hiszem, vasárnap lehetett; a tehenek a füvön fekve, a fák árnyéka alatt, nyugodtan kérőztek s a fülükkel hessegették a legyeket. Emlékszem, lecsaptam egy útra, amely mellett patak sietett keresztül a kavicsokon, s az ut mentén, melyet egészen elborított a lombozat, zöld gyikok szaladtak s aranyszárnyu bogarak rebbentek. Aztán egy lekaszált rétre értem s előttem volt a tenger, egészen kék volt, a nap teleszórta ragyogó gyöngyökkel, a hullámain tüzbarázdák verődtek s az azúr ég és a ragyogó tenger között a horizont sugárzott, lobogott; az ég kupolája a fejem fölött kezdődött s ráhajolt egészen a messze hullámokra, melyek és világvárosunknak még kilencszázezer lakosa sincs — és a kormány előtt befejezett dolog az, hogy mint csinálják meg néhány éven belől a Nagy-Budapestet. De a fővárossal egyidőben óriási fejlődés elé került a kormány jóvoltából a többi magyar város is. Közöttük elsősorban az Alföld metropolisa, a magyarság deltája : Szeged. Szeged hivatását, Szegednek magyarossá és nemzeti fővárossá való fejlesztési szükségességét még egyetlen kormány sem ismerte ugy föl, mint a Khuen-kormány. Közel harminc millió korona az, amit Szegedre hoz a kormány. Csak Szegednek öt, igen nagy jelentőségű alkotást juttat a Khuenkormány. Elsőnek a vasutigazgatóság egy részének Szegedre helyezése, másodiknak a Fehértó hasznosítása, harmadiknak az ujabb állami főgimnázium létesítése, negyediknek most a vasúti műhely kibővítése és ötödiknek a központi pályaudvar épitése bizonyítják a Khuen-kormánynak Szeged iránt való jóakaratát. Ugy, hogy a kormány többet tesz néhány hónapon belől Szegedért, mint előző kormányok serege évtizedek óta. De nemcsak Szegedért, hanem minden magyar városért igen nagy áldozatkészséget tanusit a Khuen-kormány. feléje tornyosodtak, mint egy végtelen gyűrűbe fogva a világot. Lefeküdtem egy barázdára és elnéztem az eget, beléveszve a szépségeinek. csodálatába. Búzaföld volt az, amelyben feküdtem ; hallottam a pacsirtákat, amik körülöttem röpdöstek és le-lecsaptak egy-egy hantra; a tenger édes volt s inkább sóhajtás volt a mormogása, mintsem hang; a napnak is mintha meg lett volna a maga lármája; elöntött mindent, égette a testemet, a föld felém lihegte vissza a hőségét, belekerültem a fényébe; behunytam a szememet s mégis láttam. A hullámok illata felém verődött a tengeri növények illatával ; néha mintha megálltak volna, vagy kijöttek a habzó partra meghalni nesztelenül, mint egy ajak, amelynek nem hangzik a csókja. Lefutotta a tengerparton, keresztül a beomlott földön, melyet biztos lábbal ugráltam át, kevélyen emeltem a fejemet ós büszkén szíttam a friss levegőt, mely megszárította elizzadt hajamat. Isten szelleme betöltött, nagynak éreztem a szivemet, különös fölindulással imádtam valamit, szerettem volna beleivódni a nap fényébe és beleveszni ebbe véghetetlen azúrba, a hullámok tetején emólkedő illattal; s hóbortos öröm fogott el és ugy kezdtem járni, mintha az egek minden boldogsága a lelkembe ömlött volna. Egyszer csak eltűnt a part és nem láttam semmit, csak a tengert: a hullámok a lábamig verődtek, ott habzottak a sziklákon, ütemre verték őket; mint folyékony karok, fogták körül őket, és kék ragyogással hullottak vissza; sirályok szálltak fölöt-