Délmagyarország, 1911. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1911-01-26 / 21. szám

1911 január 25 DELMAGYARORSZAG 288 korát tekintve klasszikus fölfogás alapján hiányzott a reáliskola ifjúsága a klasszikus estről. Eddig van. Akinek kedve tartja, mosolyoghat, mulathat, nevethet, dühönghet esetleg a klasszikus eseten. * A kőfalon tul. Budapestről jelentik: Nagy buzgalommal készül a Kamarajáték első eredeti bemutatójára, amely H. Szedetkányi Anna A kőfalon tul cimü drámája lesz. A rendkivül érdekes cselekményü darabban egy bukott uri leány tragédiáját irja meg Szederkényi Annna. Sok vonzó epizóddal tarkítja a szerző darabját. * Novell! visszavonul n színpadtól. Ermete Novellinek, a nagy olasz drámai színésznek az a szándéka, hogy 1912 után részben visszavonul a szinpadtói. Addig szerződések kötelezik délamerikai és európai körutakra. Azután valami csöndes kis olasz városban szándékozik letelepedni és szinósziskolát nyitni. Régi, kedves terve ez neki, amelynek megvalósításában eddig csak az akadályozta, hogy nem tudott megfelelő várost és benne megfelelő színházat találni. Az iskoláját a színháza jövedelméből akarja föntartani minden városi vagy állami szubvenció nélkül. Ehez képest estére a jelentkező színtársulatoknak engedi át a szinpadot, amely csak napközben szolgál majd a tanítás céljaira. Évenként mindössze három hónapra tér vissza majd a szinészkedóshez ós a városi élethez. Az esztendő nagyobb részében csak olykor-olykor szándékozik föllépni a tulajdon színházában és a növendékei társaságában. Rubens és Van Dyck. — Back Bernát fölolvasása. — (Saját tudósítónktól.) A Szegedi Képzőművészeti Egyesület fölolvasó ciklusán Back Bernát szerdán negyedszer szerepelt a két legnagyobb flandriai festőről: Ruőens-ről és Van Dyck-röl szóló fölolvasásával. Az Uránia-szinház helyiségét ismét zsúfolásig megtöltötte a közönség, amely minden alkalommal nagy érdeklődéssel és figyelemmel hallgatja Back Bernátnak a németalföldi festőmüvészettel foglalkozó előadásait. Az előadást azzal kezdte Back Bernát, hogy ritka művésznél találkozhatunk olyan okozati összefüggést művész és műalkotás között, mint Rubens Péter Pálnál. Hogy ez megérthető legyen, meg kell ismernünk magát a művészt, a művész érzés módját, munkamodorát. Szabad természetes előkelőség nyilatkozik meg Rubens bécsi önarcképében, amely előkelőség mindjárt a környezetre vezethető vissza, amelyben Rubens élt. A . fényűzés, az előkelő körök barátsága ép oly szükséglete volt Rubensnek, mint a levegő. De ebben a környezetben munkakedve nem tompult el, sőt mindinkább fokozódott. Reggel négy órakor már talpon volt és szorgalmasan dolgozott atelier-jében egészen délig. De közben nemcsak a festéssel volt elfoglalva, hanem más irányú dolgokkal is. Leveleket olvasott, látogatásokat fogadott, érdeklődött minden iránt s a kor eszméi is foglalkoztatták szellemét. Rövid ebédutáni következő Pihenő után ismét munkához látott és dolgozott €stig. Szabad idejét szerette testi szórakozással eltölteni. Gyönyörű andalúziai lován egész vidékeket lovagolt be. Mindenütt megnyilvánult nagy akaratereje s ennek köszönhető, hogy >Ha ezernégyszáz Bubensképet ismerünk. Festményeinek a koncepciója oly hatalmas, hogy Szinte csodát vélünk látni ós alig tudjuk fölf°Sni azt a zsenialitást, amely olyan lángoló Grövel árad ki a müveiből. • Antwerpenben, 1577-ben született és tiz éves korában elvesztette atyját. Vagyonos szülők gyermeke volt ós igy gondos nevelésben rézsűit. Egészen fiatalkorában Lalim grófnő aPródjai közé fogadta föl s ebben az atmoszforában sajátította el Rubens azt az előkelő Modort, amely királyok, fejedelmek és hercegek kedveltjévé tette. Az apródólet azonban nem 'Sen tetszett neki, erős talentuma már akkor zogott benne. Nemsokára festőműhelybe lépett és huszonegy éves korában már mesterré lett. Velencében ismerte meg a Cinquecento és az ókor művészetét, Michel Angelot, Tiziant, Tintorettot s ezektől tanulta el azt az technikát, amelylyel olyan mérhetetlen főlónyességgel tudott bánni. Korán megérezte, hogy lelke Michel Angeloéval rokoniélek. Hatalmas impulzust kapott Michel Angelo alkotásaitól. Tőle tanulta el a zárt kompozíciót, az emberi test, a meztelen alakok ábrázolását, a meztelen testek sokféle . fonódását és összekapcsolását. Ezek a rajzbeli problémák egyszerre fölgyújtották a fantáziáját. Ezekből az időkből ismerjük néhány müvét. Még nem forrott ki benne tökéletesen az önálló művész és a csodálatos egyéniség s rövid ideig nem tudja kivonni magát az olasz hatás alól. De csakhamar megtalálja önmagát ami duzzadó akaraterejének tudható be. Müveiben csakhamar kidomborodik a legnagyobb szinzseni. Ekkor alkotta meg a Tiberi folyam isten cimü festményét. Anyja halálakor Antwerpenbe akart visszatérni. Albrecht főherceg azonban a belga udvari festősóggel kínálta meg. A kitűnő ajánlatot Rubens nem utasította vissza s elfogadta diszes pozícióját az udvarnál. Egy évvel később feleségül vette Izabella Brandot, Johannes Brand városi jegyző gyönyörű leányát. Ebből az időből való az a kettős arckép, amelyet feleségéről és önmagáról készitett. E munkájában festés modora még kissé hűvös, szinte félénk, de igaz és majdnem plasztikus. Arcképeit nagyon megkedvelték s nemsokára megbizták Krisztus keresztre feszitésének megfestésével az antwerpeni dóm számára. A festmény drámai ereje nagy feltűnést keltett. A kép közepén hat-hét ember igyekszik fölállítani a keresztet, jobbról kapaszkodó alakok vannak, balról pedig asszonyok csoportja látható. Ezután a keresztről való levételt is megrendelték nála s ez a kép Rubensnek talán a leghíresebb müve lett. Ezen már teljesen kialakul az a nagy drámai erő, amelyet Shakespearével lehet csak összehasonlítani. Oly hatással és elevenséggel tudja megrögzíteni a drámai effektusokat, mint előtte egyetlen festő sem. * Ez a hatalmas drámai alakító erő később sem hagyja el. Kiváló példája ennek Andromeda szabadítása cimü festménye, továbbá a Három királyok, mely a Louvreban van, a Menekülés Egyptomból Casselben. Ez utóbbit a kompozíció bája jellemzi különösen : angyalok sötét erdőben patakokon vezetik keresztül a Madonnát. Drámai Rubens-kép Krisztus siratása is, mely Bécsben van, egy másik gyönyörű alkotás pedig a „Trüchte krane" Münchenben. Elragadóak a gyermekarcok és a gyermektestek. Az utolsó ítéletet a szokásos elrendezéssel, de művészi egyéniségének tökélességével festette meg. Laekiposz leányainak elrablása szintén híres munkája Rubensnek, Münchenben találálhatő. Az 1610-től 1621-ig terjedő időből való a Vénus és Adonis cimü festménye is. A festmények legnagyobb részéből azt látjuk, hogy Rubens dramatikus volt, ép ugy, mint ahogy az olasz festők munkáin lirai vonások ömlenek el s még a drámai effektusok ábrázolása mellett is meghúzódik az olasz művészeknél a lirai hangulat. Rubens képein pedig megrázó drámai erő, túláradó erőszakosság viharzik át és még a nyugodtabb ábrázolásokban is a féken tartott erö duzzad és szinte kitörni készül. Fantáziája csupa mozgás, csupa lüktető, tolongó energia. Ennek a csodálatosan nagy és isteni erőanyagnak a megnyilvánulását látjuk Rubensnek Az amazonok csatáját ábrázoló festményén. Sisakos-páncélos alakok, hősök és hősnők, fújó paripák, kiömlő vér kavarodnak egymásba, széles ecsetvonásokkal megrajzoltam s a színhatások kiváltásában a művész zsenije tükrözik csodálatra ragadóan. Rubens elválasztja egymástól azokat a szineket, amelyeket az olaszok összekevertek ós egyenként is értékesíteni tudja alakjainak ábrázolásában. Nagy felületre van szüksége mindig, szereti a testessóget s szinező művészetét itt tudja érvényesíteni a legfrapánsábban. A testek karnációját elemeire bontja ós mivel érzi, hogy a csupatestek fárasztók, hullámos vonalvezetést használ a testformák színezésénél. Mindebből arra a konklúzióra jutunk, hogy Rubens volt az első ós legnagyobb kolirista. Nála a világ ós az emberek alárendeltjei a festőiségnek s kolorista képességeinek kifejtéséhez az emberek csupán objektumot adnak. * A tetőpontot Rubens művészete az 1626-tól 1630-ig terjedő időben éri el. Rendkívül sok mitológiai tárgyat is dolgozott föl. Ilyenfajta müveiben sziréneket, szatirokat, bacchansnőket ábrázolt. Hires festménye Vénus, Ámor, Ceres és Bacchus. Ez a kép Casselben van, továbbá Diana és a nimfák, amidőn szatirok támadnak reájuk. Ez a kép Casselben található, de Berlinben is van ehez hasonló. A részeg Herkules, Casselben, a Két szatír, Münchenben, A részeg szirén, Berlinben, Páris Ítélete Londonban, Vénus-ünnep az erdőben, Bécsben — mind-mind leggyönyörűbb mitológiai festményei Rubensnek. Ebből az időből való a mester két fiának arcképe is, mely a bécsi Lichtenstein-kóptárban van. Második feleségéről, a szép Heléna Furmenit-ről husz arcképet festett. Ez az aszszony múzsája volt Rubensnek. A husz kép közül különösen kiválik az, amely Rubens feleségét meztelenül, prémes bandába takartan ábrázolja, továbbá a szalmakalapos kép (Cha-. peau de paille), mely Londonban van. Utolsó müvei allegorikus képek. Ilyen a háború borzalmai, Firenzében, Meleaga és Atalanta, Münchenben. Rubens népies típusokat is megörökített. Ilyen a Madridi parasztlakodalom. Ebben az időben festette meg a Vadkan-vadászat dmü müvét, amelyen a vadak ábrázolása csupán, staffage egy gyönyörű erdőrészlet megfestéséhez. Rubens 1640-ben, hatvanhárom éves korában halt meg és az antwerpeni Jakab templomba temették. Temetésekor koporsója előtt aranykoronátvittek, mert a festők királya halt meg. Van Dyck Rubens mellett korának legnagyobb flammand festője volt. 1618-ban lépett Rubens műhelyébe. Nem volt az az energikus természetű egyéniség, mint Rubens, munkái inkább költői, lirai kedélyt árulnak el. A finom lelki hangulatokat igaz bensőséggel tudta festményein visszaadni. Amig tehát Rubens dramatikus volt, Van Dycket a lirai festők legelsői közé sorolhatjuk. Van Dyck mint arcképfestő felülmúlja mesterét, Rubenst. Drámai tehetsége ellenben sokkal gyengébb, mint Rubeüsé. Ezt a különbséget élénken megvilágítja Sámson és Delila megfestése Rubenstőlós Van Dycktől. * Van Dyck nagy arcképfestő-talentuma megnyilvánul már a művész fiatal korából való önarcképén. EIsö hires arcképe, amelyen Van Dyck már egészen kialakul, Savoy Tamás herceg képmása. Ezt követte Bentovolio biboros képe Firenzében, azután a Női portré, Madridban. Sok gyermekarcképet is festett. Vallásos tárgyú festményei közül nevezetes a Szent Hermann József cimü festménye ós Szent Sebestyén ábrázolása. Arcképei közül a tökéletes művészt mutatják be : Jahn Wildens festő arcképe Casselben, I. Károly angol király arcképe a Louweban, Henriette angol királynő arcképe Drezdában. Különösen vonzóak az I. Károly angol király gyermekeit áb-