Délmagyarország, 1911. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1911-01-25 / 20. szám

1911 II. évfolyam, 20. szám Szerda, január 25 Központi szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, 0 ca Korona-utca 15. szám c=J Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., Városház-utca 3. szám ELŐFIZETÉSI AR SZEGEDEN: évre . K 24'— félévre . . . K 12-— negyedévre . K 6'— efly hónapra K 2-— Egyes szám ára 10 fillér ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKEN ..... évre . K 28-— félévre . . . K 141— negyedévre . K V— egy hónapra K 2'40 Egyes szám ára 10 fillér TELEFON-SZAM: Szerkesztőség 835 c=n Riadóhivatal 836 Interurbán 835 Budapesti szerkesztőség telefon-száma 128—12 Miért nincsen érdeklődés? A függetlenségi és 48-as pártokat rettenetesebb csapás nem érhetné,mintha ugy véletlenül győzni találnának a bankkérdésben. Ismét egyszer, napnál világosabban, bebizonyulna a politikájuk gyakorlati hasznavehetetlensége. Tegyük föl, hogy a kormány javaslata elbuknék és diadalmaskodnék a függetlenségi álláspont, mely szerint az ország az önálló bankot kell, hogy fölállítsa. Hiszi-e valaki, bogy Justh Gyula, meg Földes Béla leghathatósabb támogatása mellett is, nyomban föl tudná állítani az uj nemzeti jegybank intézetet ? Hogy Kossuth Ferenc nem hiszi, az bizonyos. Hisz épen akkor vált el az utja a Justh Gyuláétól, mikor ez fiksz dátumhoz, még pedig az 1911. év első napjának határidejéhez kötötte az önálló jegybank fölállítását. Ma azonban Kossuth is kimondatni óhajtja, hogy az ország a külön bank álláspontjára helyezkedik. Sőt Apponyi Albert is ezt akarja. (Mivel nem tart tőle, hogy ez a „nemzeti szerencsétlenség" bekövetkezhetik.) Hiszen lehet, hogy Kossuth valami átmenetre vagy provizóriumra gondol. De az is csak yisszakullogás volna a közös bank alapjára, súlyosbítva avval, hogy az osztrákoknak is lenne szavuk az ilyen provizóriumhoz és hogy a megszorult November. — Flaubert kiadatlan kézirataiból, — IL Az élet bűvös szavát tudtam már. Sőt ez Majdnem fölért a megízlelésével. A vágyakozásom nem is ment tovább s megelégedtem annak tudásával, amit tudtam. A kedv«s, a máitresse, ez egy sátáni lény volt szememben, s a nevének csak a mágiája is bosszú eksztázisokba ejtett Hiszen a szeretek kedvéért romboltak vagy nyertek tartományokat a királyok, őnekik szőtték India minden szőnyegét, göngyölítették az aranyat, faragták a márványt, mozgatták a világot; a_szeretőnek rabszolgái voltak, tollas legyeikkel, tovaüzni /a dongóbogarakat, mikor aludt a selyemszófán, s díszes elefántok várták ébredését s palankinok lágyan elviszik a forrásokhoz, trónokon öl, illatos, sugárzó atmoszférában, távol a tömegtől, melynek o a gyűlölete és bálványa. . Ez a titokzata a házasságon kivül levő s ePen ezért annál asszonyabb asszonynak, a szerelem s a gazdagság kettős ingeréül kisértett. Semmit sem szerettem jobban a színháznál; szerettem még a felvonásközök neszét is s a folyosókat, miket dob°gó szívvel futottam végig, hogy helyet .maijak. Ha az előadás már megkezdődött, uuszaladtam a lépcsőn s hallottam a hangterek lármáját, hangokat, brávókat s akpolitikusok kényszerhelyzetét alaposan kihasználnák, amint kihasználták a Kossuth-féle kiegyezést kvótaemelésre és egyébre. Jó szerencse, hogy ez a csapás az országot nem érheti. Mert a nemzetben volt hozzá bölcsesség, hogy a bankközösség föntartására küldött többséget. A függetlenségi és 48-as párt álláspontja tehát a bankkérdésben gyakorlatilag ezidő szerint megvalósíthatatlan. Ezt tisztán látja az egész ország. És ez az oka annak, hogy az országban a képviselőház bankvitája épen semmi érdeklődést nem tud fölkelteni. Ez a diskusszió hidegen hagyja a nemzetet, mert minden gondolkodó ember látja, hogy az merőben akadémikus jelentőségű. Az élet, az idő a bankkérdésen régen áthaladt és a polgárság dolgozó millióinak lelkét ma egészen más problémák kötik le; mindenesetre gyakorlatibbak, mint aminők a parlament idejét és munkaerejét lekötik. És mivel mi igy Ítéljük meg a helyzetet, nem látjuk minő érdeke lehet abban az ellenzéknek, hogy ezzel az akadémikus vitával az időt kihúzza ? A függetlenségi párt ugyanis nem teheti tul magát azon a tényen, hogy épen a bankkérdésben az ország határozott véleményt mondott a választákor beléptem és leültem, az egész levegőt jól öltözött asszonyok forró illata tömjénezte be, valami, amiben ibolyacsokrok, fehér keztyük és csipkés zsebkendők érződtek; a tele galériák, mint megannyi virágés gyémántkoszoru, mik azért vannak odaaggatva, hogy az éneket hallgassák. A színésznő egyedül volt a színpad előterében s a keble, amelyből sebesen törtek elő a hangok, remegve emelkedett és sölyedt, a ritmus galopra kergette hangját s dallamos forgatagba ragadta, a futamok ugy bullámoztatták nyakát, mint egy hattyúét, légi csókok súlya alatt. Kiterjesztette a karját, kiáltott, sirt, villámokat szórt s nagy szerelemmel hívott valamit s mikor visszatért a motívumhoz,) ugy éreztem, kitépi a szivemet és magához szorítja szerelmes reszketéssel. Megtapsolták, virágokat szórtak felé s elragadtatásomban éreztem feje fölött a tömeg imádatát, mindezeknek az embereknek a szerelmét és vágyakozását. Az volt a vágyódásom, hogy ő szeressen engem, mohó és félelmet gerjesztő _ szerelemmel, királyleány vagy szinésznő szerelmével, amely büszkeséggel tölt el s egyszerre a gazdagok és hatalmasok sorába ragkd. Milyen szép ez az'asszony, akit mindenki megtapsol, akit mindenki irigyel s aki a tömegnek minden éjszakai álmához a vágyak lázát adja, aki mindig a lámpák előtt jelenik meg, ragyogón és énekelve, s egy költő eszményében ugy jár, mint egy neki teremtett életben! sokban és a közösség mellett döntött. A függetlenségi párt tehát az országra nem hivatkozott és bele kell törődnie abba, hogy ő a polgárság egy elenyésző minoritásának fölfogását képviseli. Ez a tény pedig* ildomossá teszi, hogy a vitában bizonyos rezervát tanúsítson. Mindezt nem azért fejtjük ki, mintha mi a vita eddigi folyásából azt látnánk, hogy az időpocsékolás öncéllá fajult. De rá kell mutatnunk arra, hogy — az ország is tisztában van ezzel, — a diszkussziónak semmi gyakorlati célja sincs. És minden pártot terhel felelősség abban is, hogy a parlament a maga munkáját ugy végezze, hogy késedelmeskedéséből az országra kár ne háromoljék. A képviselőháznak mielőbb el kell intéznie a költségvetést, melyhez az országnak fontos gazdasági érdekei fűződnek. Hiszen a Knapp-féle elmélet a készfizetésekről igen érdekes lehet a képviselő uraknak, — a vállalkozókat, az iparosokat és a többi adófizető népséget azonban sokkal jobban érdekli az a kereset, melyre a költségvetésben előirányzott közmunkák révén számithatnak. Az a sok szerény javadalmazásu állami tisztviselő is inkább sóvárogja a költségvetésbe foglalt fizetéstöbbletet, mint Holló Lajos bankbeszédét. Kell, hogy mindezt a függetlenségi Ennek valami külön, más szerelme lehet az iránt, akit szeret, — szebb még annál is, amelyet elönt ezekre a szivekre, melyek tátongva várják s béisszák, — és édesebb, mélyebb, szerelmesebb, reszketőbb énekei! Ha közel lehettem volna az ajkakhoz, melyekből oly tisztán csendültek ki, ha érinthettem volna fénylő haját, mely ugy ragyogott a gyöngyei alatt! De a színpad korláta korláta volt az én illúziómnak is; azon tul volt az én szememben a szerelem és költészet világegyeteme, a szenvedélyek ott szebbek és hangosabbak voltak, az erdők és paloták ott ugy tűntek el, mintha füstből lettek volna, a szilfidek az égből szállottak, minden énekelt és minden szeretett. S én csak ezekre gondoltam, mikor a szél fütyölt a folyosókon, vagy a szünetekben, amig a többiek lapdáztak s én ott sétálgattam a fal mellett, lehullott hársfaleveleken, azzal mulatozva, hogy a lépéseim neszét hallgattam, amint szétzilálta a leveleket. Csakhamar elfogott a szeretés vágya ós végtelen gyönyörűséggel kivántam a szerelmet, álmodtam a kinjaival s minden pillanatban egy szivszakadásra vártam, amely megtelitsen örömmel. Sokszor azt hittem, megjött; gondolataimban az első asszonyt, akit szépnek láttam, azzal fogadtam: — Ez az, akit szeretek! de az emléke, melyet meg akartam őrizni, elhalványodott; eltűnt, ahelyett, hogy növekedett volna.