Délmagyarország, 1911. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1911-01-24 / 19. szám

4 i. ^i..' • DELMAGYARORSZÁG 1911 január 28 választotta. Az 1903-iki obstrukciónak egyik vezére volt. A szövetkezett ellenzék vezérlőbizottságának tagja volt, de 1905 őszén lemondott a tisztségről. Az 1905-iki általános választások alkalmával a szilágysomlyói kerület újra megválasztotta. Az 1905—6-iki nemzeti küzdelem idején a küzdők sorában állott. SZÍNHÁZ, művészet Színházi műsor. Január 24, kedd: „ 25, szerda: „ 26, csütörtök: „ 27, péntek: „ 28, szombat: „ 29, vasárnap v 29, „ „ 30, hétfő: „ 31, kedd: Február 1, szerda: „ 2, csütörtök: » 2, „ „ 3, péntek: „ 4, szombat : „ 5, vasárnap A muzsikus leány, operett, (Páros a/3-os bérlet). A testőr, vígjáték. (Páratlan 3/„-os bérlet.) Karonin Anna, dráma. (Páros '/s-os bérlet.) Cigányszerelem, operett. (Bemutató) (Páratlan 2/s-os bérlet.) Gigányszerelem, operett. (Páros »/s-os bérlet.) d. u.: A cégér, népszimnii. este: Cigányszerelem, operett. Bérletszünetben. Cigányszerelem, operett. (Páratlan '1,-os bérlet.) Cigányszorelom operett. (Páros V,-os bérlet.) A sasfiók, szinmü. (Páratlan '/,-os bérlet.) d. u.: A postás fiu és a huga. este: A kis lord. (Páros '/, bérlet.) A kis lord. (Páratlan '/, bérlet.) Cigányszerelem, operett. (Páros os bérlet.) d. u.: Virágfakadás. — Meguntam Margitot, vígjátékok, este: Cigányszerelem, operett. (Páratlan 1/,-os bérlet.) Színház és műsor. — Ahol mellfizik a magyar Írókat. — (Saját tudósítónktól.j Azt hisszük, nem késett el ez az Írásunk. Napi eseményhez, Almássy Endrének, a szinügyi bizottság legutóbbi ülésén tett kijelentéséhez fűződik, az állandó aktualitást megadja azonban neki az a folyton fokozódó áldatlan helyzet, amelybe Almássy Endre, a szegedi szinház idei művezetője, jövő évtől kezdve igazgatója a színhazat juttatta. A szinügyi bizottság legutóbbi ülésén ugyanis szóba került az, hogy a szinház műsorát jórészt selejtes darabokból állítja össze a művezető. Almássy — ő ez a hires művezető — a legteljesebb flegmával mert erre amellett bizonykodni, hogy a műsor igenis jó, sőt nagyon jó és hogy benne vannak a megkapható összes újdonságok legkiválóbbjai. Ugylátszik, hagy Almássy Endre rosszul informálódott a dolgok e részébon. A szinház műsora igenis rossz, fölötte selejtes és gyönge. Különben is ilyen megállapítására akár a szinügyi bizottságban, akár bárhol a világon legkevésbé Almássy Endre hivatott ós jogosult. Amikor Almássy Endre ilyen kijelentésekre merészkedik, megfeledkezik arról, hogy mi az ő hivatása és kötelessége a szinügyi bizottságban. Meg aztán az, bogy Almássy Endre vagy bárki más ilyen teljesen alap nélkül való, indokolatlan és bátor kijelentést tesz, ma már igazán nem alkalmas arra, hogy a legkisebb mértékben is disponáljon a közönség véleményének kialakításában. Örömmel tapasztaljuk, hogy a színházat föntartó, az uj igazgatótól mellőzött és semmibe sem vett közönség véleménye egyre jobb irányban formálódik ki. A közönség uj színházat, második színházat, vagy legalább is állandó kabarét, orfoumot akar. Addig is más vezetőt a szegedi szinház élére, ha pedig Almássy ur békességben és föltétlenül el akarja tölteni a három esztendejét, megkívánjuk tőle azt, hogy ne a mai rossz, fölötte selejtes és gyönge műsort adja. Nagyképű kijelentésekkel szembe mi ismét tényeket állítunk. Hogy a kulturintézetnek kikiáltott egyedáruságot élvező ós követelő szinház mennyire nem kulturintézet, azt igazán azokkal a darabokkal lehet bebizonyítani, amelyek a szegedi szinház műsorából kimaradtak és kimaradnak. Hirtelenében ós mutatóban itt van egy pár ilyen darab. Bemard Shaw: Az orvosok, Biró Lajos: Sárga liliom, Kóbor Tamás: Egy test, egy lélek, Garvay Andor: Becstelenek. Csupa előkelő név, csupa nagy sikert aratott komoly, magas irodalmi nivón álló darab, amelyek Szeged legnagyobb szégyenére mindezideig kimaradtak a szegedi városi szinház műsorából. Hát ez az a kiváló vezetés, az a kulturai irányzat, az a nagy ambició, amely a leghatalmasabb uj magyar darabokat száműzi és a műsort telitüzdeli Szent liget-ekkel ? Tiltakozunk a közönségnek, a város bármely hatóságának ilyen tévedésbe ejtése ellen, amint teljes erólylyel követeljük, hogy nagyképű frázisok helyett ugy állítsa össze Almássy Endre a szinház műsorát, hogy abban a külföldi drámairodalom kiválóbb munkái, különösen pedig a gyönyörűségesen fejlődő magyar drámaírás kiválóbb alkotásai is meglegyenek. Ezt az Írásunkat pedig ajánljuk elsősorban a szinügyi bizottság figyelmébe, amelynek kötelessége arról gondoskodni, hogy a kiváltságokat élvező szinház legalább annyit nyújtson, amennyivel a legkezdetlegesebb igények kielégíthetők, bogy a szegedi színházban so legyenek elsikkaszthatók az uj magyar irodalom diadalmas drámai remekei. * Back Bernát fölolvasása. Back Bernát szerdán, január huszonötödikén délután félhatkor folytatja fölolvasásait a németalföldi művészetről. Az előadás annál is inkább fogja a közönséget érdekelni, miután a két legnagyobb flandriai festőről, Rubens és Van Dyckről lesz szó. * A íalu rossza. Tehát: hétfőn este A falu rossza népszinniüvet adták a színházban. A müvezetősóg bizonyára azt gondolja, bogy a közönség elgondolja, hogy azért, mert Nyarai nem jött haza, hát ezért A szabin nők elrablása nem mehetett. Mi azt hisszük, hogy a müvezetőség rosszul gondolja, amikor azt gondolja, hogy a közönség ezt gondolja, mert mi azt gondoljuk, hogy a közönséget még sem véli senki olyan maflának gondolni, hogy mindent bevesz. A darabot csak az a néhány ember nézte végig, aki a hideg vagy az abszolút unalom elől kénytelen volt bemenekülni a színházba. A bérlők pedig dühösködtek, a legtöbbjük későn jött és korán ment. Ugy halljuk, hogy a mai este ujabb nagy lökést adott annak az akciónak, amely határozott és szigorú lépéssel eszére akarja téríteni a színészek érdekeivel és a közönség igényeivel egyre könnyelműbben játszó müvezetősóget. A mai est egyik legkomiszszabb fejezet abban a botránykrónikában, amely Almássy Endre neve alatt ékeskedik a szegedi szinház történetében. Jellemző különben arra a művészi öntudatosságra, amelylyel Almássy a színházat vezeti, hogy vasárnap este a Szent liget-et tálalja föl, mig népszínművel a hétfői közönséget traktálja. De olyan rossz, nirótlan és fegyelmezetlen előadásban, aminőt még Almássy se igen produkált. Ha igy folytatódik, a szinház jövőjének érdekében erélyesebb akció megindítását jelentjük be annyival is inkább, mert egyre többen sürgetik ezt a szerkesztőségünkben. * Színházi sztrájk Bécsben. A sztrájkoló bécsi műszaki alkalmazottak és színházi diszletező munkások száma egyre szaporodik. A Raimund-szinházban hétfőn sztrájkba állott az a teknikai segédszemélyzet, amelyet az igazgatóság a sztrájkolok helyett szerződtetett. Más színházakban is sztrájkra készülnek az utóbb alkalmazott műszaki munkások. A Raimund-szinházban már hétfőn este nem lehetett előadást tartani. * Solti Herniin a szegedi Uránia-színházban. Az Uránia-szinház keddi bemuatatóján Solti Hermin, a jónevü, Szegeden is előnyösen ismert művésznő örökíti meg a fehér vásznon a clou de la soireé, A primadonna cimü képen a főszerepet. Az Uránia igazgatósága tekintettel volt arra, hogy az annyira kedvelt, kedd délutáni nagy gyermekelőadás alkalmával az ifjúság igényeinek is eleget tegyen s ezért a programot kiválóan tanulságos, szórakoztató ós érdekes képekből állította össze. Minden darabja az uj műsornak olyan dicséretreméltó, hogy nem emiitünk meg egyet sem külön. A társadalomgyülölő. — Egy pofon után: tizenöt éui fegyház. — (Saját tudósttónktól.) El Szegeden, a felsővárosi templom közelében egy özvegy, hetven óv körüli úriember,.— nyugalomba vonult állami főtisztviselő, — aki néhány évvel ezelőtt költözött ide egy felvidéki városból. Nem jár emberek közé, barátai nincsenek, igy hát nagyon kevesen ismerik és még kevesebben érintkezhetnek vele. Annak, a háznak, ahol az öreg ur lakik, a lakói azt suttogják, hogy meghibbant olméjü ós az a mániája, hogy mindenki gazember. Ez az öreg ur alig-alig mozdul ki a szobájából, lehetőleg kerül mindenkit, de ennek a viselkedésének az az oka, hogy mélységesen megveti a társadalmat és átkozza a mai rendet — de különösen a jogrendet —, amelyben az emberek élnek. Embergyűlölő. Azt, hogy mi ennek az okai, senki sem tudta sokáig. Sejteni lehetett ugyan, hogy a háttérben valami rettenes tragédia kisórt, a lakók azonban megállapodtak annyiban, hogy az Öreg ur mániátikus, aminek lehet, hogy megrázó oka van, de még inkább föltehető, hogy mindezt az aggkorral járó elmegyöngeség idézi elő. Annál nagyobb volt azonban a meglepődés és a sajnálkozás, amikor néhány héttel ezelőtt az öreg ur embergyülöletének kipattant az igazi rugója. Az eset egy nagyobb porosz városban történt, de teljesen ráillik a magyar avult igazságügyi viszonyokra. Élénken, sőt megrázóan illusztrálja azt, hogy a megmásíthatatlan paragrafusokhoz való kötöttség gyakran megbillenti Justicia mérlegét, aminek a tragikus következményei beláthatatlanok. Gondolhatunk akár Istenes Horváth János sorsára is, amelyről a Délmagyar ország hasábjain több izben megemlékeztünk. * Az öreg urnák egyetlen fiajfévan. Mérnökké nevelte ós amikor a fiu tanulmányait mind elvégezte, kiutazott Németországba, ahol egy porosz városban — családi összeköttetések révén — kitűnő állást nyert el. Harminc éves korában megnősült, Németországban meghonosodott s néhány évig — közben a felesége három gyermeket szült — mint német állampolgár nyugodt családi életet élt. Néhány héttel ezelőtt az öreg ur levelet kapott mérnök fiától. A levélben rettenetes lelki harcok között a fiu arról értesíti az apját, hogy tizenöt esztendei fegyházra ítélték el. Mikor az öreg ur a levelet elolvasta, őrjöngési rohamok lepték el, átkozta az embereket, a világot, mindent, dühöngve futkosott a szobáiban és jajveszékelve kiáltotta : — Nyomorultak .. . tönkre tették a fiamat... annyi szenvedés után, hol vagy hát nyomorult igazság 1 ? A házvezetőnő csillapította az öreget, aki másnap sirva és reszketve beszélte el neki a fiáról az alábbi történetet. Három évvel ezelőtt történt. A mérnök valami bankett után késő éjjel sietett haza. Egy magasrangu katonatiszt háza előtt ment el, ahol feltűzött szuronynyal posztoló katona sétált. A katona nyilván részeg volt, mert a karjával akaratosan oldalbaiökte a mérnököt, de oly hatalmas erővel, hogy az megtántorodott. Mikor kissé magához tért, felelősségre vonta a katonát, akiben erre föltámadt a virtus és hirtelen arculütötte a mérnököt. A mérnök is dühös lett ós a katonát visszaütötte. Emberek jöttek, a katona, mintha ószretórt volna,