Délmagyarország, 1911. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1911-01-24 / 19. szám

2 i. ^i..' • DELMAGYARORSZÁG 1911 január 28 törvény a bankjavaslatból semmi szin alatt. Mi azonban még mindig reménykedünk. Hisszük, hogy a jobb belátás az ellenzékben mégis csak felülkerekedik. Hisszük, hogy alig egy fél esztendővel a megsemmisítő bukásuk után, mégis csak tiszteletben fogják tartani a nemzet Ítéletét, amely a választásokon, a közös bank föntartására oly nagy többséget adott. A társadalmi jótékonyság. (Miként volna megvalósítható Szeged társadalmi jótékonyságának egységes szervezése? A magán adakozásoknak és segélyezéseknek összhangba hozatala és hatékonyabb fölhasználása.) Irta Szmollény Nándor. IV. Végül törzskönyv vezetendő' a segélyezettekről, melynek lapjáról bármikor megtudható, hogy az illető kért-e már, vagy kapott-e segélyt s mikor mennyit, vagy elutasittatott-e kérésével s mily oknál fogva? Talán legnehezebben megvalósítható, bár legjobban volna kívánatos, a különböző jótékonysági szervezetek közötti harmonikus együttműködés megszervezése, mely szintén a központi tanács munkájára vár. Ezek a szervezetek autonóm testületekként önálló jog- és hatáskörrel, bár egy és ugyanazon célzattal alakultak. Pedig nagyon üdvös s a jótékonyság gyakorlására kiszámithatlan horderejű volna, ha ezek között kapcsolatot lehetne létesíteni, olyformán, hogy bizonyos rendszeres együttműködés biztosíttatnék. A város által megalkotandó szabályrendeletben ugyan kimondandó lenne, hogy segélyezési statisztikájukat beszolgáltatni tartoznak a központi tanácsnak, talán meg is teszik, de az autonómiájukra féltékeny szervezetek csak nagy körültekintéssel s tapintatos eljárással hozhatók egy fedél alá, noha ennek nyilvánvalóan nagy előnye van minden egyes szervezetre, ugy gondolván ezt keresztülvihetőnek, hogy minden jótékonysági szervezetnek már eleve biztosítandó a saját autonómiája, a saját gyűjtése, segélyezése — s ha a halottak álmodnak valamivel a szemfödőjük alatt, akkor azzal, hogy a halott asszonyuk álmába belefurakodjanak), a nő tehát titokzat volt nékem, csábító, titokzat, mely megzavarta szegény gyermeki lejemet. S mikor egy ilyen a szemét az enyémre rögzítette, éreztem, hogy ebben a pillantásban van valami végzetes, ami megolvasztja az emberi akaratokat s gyönyörködtem is benne és meg is borzadtam tőle. Miről ábrándoztam a hosszu, hosszú estéken, miket ugy töltöttem, a padra könyökölve, nézve, hogyan nyúlik a mécses bele a tűzbe s közben a társaim tolla ott sikítozott a papirosukon és közbe-közbe neszt csapott egy könyv, amint lapozták vagy becsukták. Siettem hamarosan megcsinálni föladataimat, hogy egészen neki adhassam magamat a kedves gondolataimnak. Ugy Ígértem őket magamnak, mint egy valóságos, igazi gyönyörűséget s elkezdtem erővel, akarattal foglalkozni velük, mint a poéta, aki teremteni akar és provokálja az ihletet. Amennyire csak lehetett, beléhatoltam álmodozásomba, kedvenc gondolatomba, megforgattam mindenfelé, aztán újból kezdtem; valóságos féktelen rohanása lett ez a képzeletnek, a valóságon való '. hatalmas átlendülés. Kalandokat eszeltem ki, történeteket faragtam, palotákat építettem s bennük laktam, mint egy császár, kiaknáztam a gyémántbányákat és elhintettem őket azon az uton, amerre jártam. S mikor eljött az este s lefeküdtünk fehér ágyunkba, miknek a függönye is fehér volt. s csak a felegyedül a rendszeres, hatékony s célravezető segélyezés kivánja az együttműködést. Hogy ez az együttműködés meddig terjedjen ki, nehogy hatásközi összeütközés, érzékenység, visszavonulás vagy féltékenykedés származzék belőle, ez a tárgyalások tapintatos vezetésétől függ. Mindenesetre kérdőpontok volnának fölteendők az egyes jótékonysági szervezetekhez, mely után vezető embereik közös tanácskozásra volnának meghívandók s ott állapíttatnának meg ama módozatok, melyek mellett a kooperáció lehetséges lenne. Az együttműködés kiterjedno az összes jótékonysági szervezetek gyüjtésóro ós segélyezésére, melyből megállapítható volna az egész város belterületének jótékonysági mérlege, mely viszont a központi tanácsnak szolgálna, munkálkodásában megbecsülhetetlen statisztikával s anyaggal. * Akkor, amidőn a központi tanács megalakul s üdvösnek látott munkálkodását megkezdi, számba kell venni minden erőforrást, melyből a jótékonyság — bár az ő hatáskörén kivül is táplálkozik. Igy mindenesetre számbaveendők az összes jótékonysági szervezetek,asztaltársaságok,egyesületek (ha nem tisztán jótékony célzattal alakultak is, de bizonyos irányú jótékonyságot gyakorolnak) évi jótékonysága, továbbá azok az alapítványok, melyek a város vagy más testület által kezeltetnek (minők a Wodiánerféle alapítvány, a Kalmár István-féle alapítvány, a Kiss Dávid-féle alapítvány, a Magyar szabók két izbon tett alapítványa stb). Minden müveit társadalom küzdelmet kezdett s folytat a munkanélküliség, mint a szegénység, nyomorúság és bűnözés kutforrásának megszüntetése iránt is. E tekintetben Németország, Anglia s Franciaországnak nemcsak kiterjedt irodalma, de megfelelő intézményei is vannak, ugy, hogy a munkanélküliség elleni védekezés mind erőteljesebbnek látszik. Az intézmények mellett az agitációs munka is mind intenzivebb lesz. A folyó óv nyarán például Párisban tartottak nemzetközi kongresszust, melyen husz államból félezer résztvevő jelent meg s külön szakosztályokban tárgyalták a munkanélküliség elleni védekezés módját és eszközeit; a munkanélküliségre ügyelő járta hosszu lépésekkel a hálótermet, hogy bezártam magamat önmagamba, édes gyönyörűséggel rejtegetve keblembe a madarat, mely már vert a szárnyával s amelynek már éreztem a melegségét! Mindig sokáig ébren maradtam s neszeltem, hányat üt az óra; s mennél többet ütött, annál boldogabb voltam. Ugy tünt, mintha énekelve tuszkolnának beljebb a világba s életem minden pillanatát üdvözölnék, mondván: tovább! tovább! a következőkhöz! Adieu! Adieu! S mikor az utolsó hangvibráció is kialudt s a fülembe nem hangzott több az ütésükből, igy szóltam magamban: „Holnap ugyanez az óra fog ütni, de holnap, holnap egy nappal kevesebb lesz s egy nappal több arra lefelé! afelé a cél felé, amely ragyog már, afelé a nap felé, amelynek sugarai elöntenek s amelyet egyszer, akkor a kezemmel érintek" s azt mondtam magamnak, hogy ez soká lesz még nagyon, és félig sirva aludtam el. Némely szó egészen kiforgatott, megzavart, különösen az asszony és a kedves. Az elsőnek a magyarázatát könyvekben, képekben, szobrokban kerestem s amikor végre mindent kitaláltam, ez a kitalálás először a gyönyörűségeivel zavart meg, mint egy fönséges harmónia, de nemsokára nyugodtabbá váltam és több örömmel éltem. Megmozdult bennem a kevélység, azt mondván, hogy én is férfi vagyok, olyan lény, aki azért vagyok, hogy egyszer asszonyhoz jussak. (Folytatjuk.) vonatkozó statisztikai fölvételeket; a munkanélküliek részére nyújtható munkaalkalmakat; végül a munkanélküliség ellen való biztosítás ügyét. Nálunk Magyarországon egyetlen egy intézmény áll fönn Budapesten, az állami munkásközvetitő-hivatal, amelynek működése azonban egyedül a munkás és munkást keresők közvetítése a föladata. Ipari munkásközvetitéssel az ipartestületek is foglalkoznak. Szegeden a munkanélküliség megszüntetétésóre semmi intézkedés nem történt. Osztrovszky József fönt emiitett intézkedéseivel kapcsolatosan tervezett egy dologházat is, melyben azok, kik segélyezésre szorulnak, megfelelő könnyű munkával eltartásuk egyrészét megkereshették volna — azonban a szép terv a forradalmi idők miatt nem juthatott a megvalósulás stádiumába. Pedig puszta szemmel, statisztikai adatok nélkül is megállapíthatjuk, hogy városunkban a legnagyobb munkaidőben is láttunk nyilvános tereken s helyeken ötvenhatvan embert „ődöngeni", „dángubálni", — mint magyarjaink nevezik munkálatlan állatot, — akiknek nemcsak hogy nincs munkájuk, de nem is igen keresik a munkaalkalmat. Ez a szám a téli időben, amidőn a föld- és építkezési munka szünetel, kétszáznál Í3 többre megy. Ha naponta átlag százra veszem a szegedi munkanélküliek számát s csak két koronára az átlagos napszámot és egy esztendőre, mert le kell számítani a vasár- és ünnepnapokat, csupán kétszázkilencvenöt munkanapot számítok, ugy a belterületen az évi munkaveszteség pénzértékben mintegy hatvanezer koronát tesz ki, mely üszszeg minden tizennyolc évben egy millió korona veszteséget jelent. Ha még özekhez az állandó gyöngés beteges embereket számítom, ugy az évi kereset-veszteség horribilis összegre rug. Amennyire nemesit s gazdagít a munka, épen oly mértékben tesz szogónynyó ós bünrehajlóvá a munkátlanság. Akkor tehát, amidőn a szegénység lehető apasztásával a szegények megsegítésével foglalkozunk, foglalkozni kell legalább a segélyre szorulók munkaalkalmának fokozásável s igy a segélyezés mérvónok csökkentésével is. Nincs az a szegény elesett ember, akit valami nagyon könnyű, neki megfelelő munkára rá ne lehetne fogni. Ilyen könnyű munkának tartom nök és férfiak részére egyaránt a tollfosztást, kukoricamorzsolást, a válogatások legkülönbözőbb fajtáit (például nálunk a paprika válogatást) papírzacskók, dobozok ragasztását, gyókónyfonást, kosárkötést stb., melyet csak az egészen elesettek nem tudnak végezni. Ennek a keresetnek, munkaalkalom adásnak a módját meg kell állapítani s erős kezekkel keresztül vinni. Segélyt csak az kap, aki dolgozik! Ezzel a jelszóval meg van teremtve, ha kényszerüleg is, a munkaszeretet. A központi tanács föladata volna a többször emiitett dologház fölállítása, ennek megszervezése, munkával való ellátása, a munkások kinevelése s a munkára való beszoktatása. De pénz is kell hozzá, az bizonyos. Amint Szeged jó szive nagyobb föladatokat is megtudott oldani jótékony adományaival, bizonyára ezt a dologházat is megtudná alkotni, melylyel hatalmas lendületet adna a szegénység elleni küzdelem sikerének. (Vége.) A Duna—Adria-vnsut. Az Odjek cimü belgrádi ifjuradikális lap jelenti, hogy Csarykoff konstantinápolyi orosz nagykövet, amikor legutóbb Belgrádban tartózkodott Pasics miniszterelnöknek azt a magánjellegű közlést tette, bogy a török kormány végleg elhatározta, hogy a Duna—Adria-vasutat a szerb kormány terve szerint épiti.