Délmagyarország, 1911. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1911-01-18 / 14. szám

197 DÉLMAGYARORSZÁG 1911 január 17 egyebet . . . Néhanapján krumpli is kerül a házhoz. — Mennyit keres Belovai ? — Nyolc hatost kap minden éjjelre. Valami gyárvállalatnál van. Nappal nem dolgozik, mert beteg, aztán három gyereke van, közülök a legidősebb havi búcsúkor mult négy esztendős, azok enni akarnak kérem, de ha nincsen elég . . . Azért szidja, meg üti őket . . . — Üti is? — Üti bizony. Ha kenyérért sirnak a gyerekek, akkorákat vág bele a hátukba, hogy eláll a lélekzetük. De sok baja is van szegénynek. A felesége is nagyon beteg, női baja van, nem tud dolgozni . . . (A pincében.) Még egy lakóra hivták föl a figyelmemet. Özvegy Farkas Lukácsnénak hívják, ő lakja a pincelakást, ahová bejutni csak ugy lehet, ha leguggol az ember. Egy szoba konyhából áll a lakás. A konyha sötét, akár egy pince, a szobának egy ablaka van, csaknem beleásva a földbe, de az is oly kicsi, hogy alig szűrődik be rajta világosság. — Hányan laknak ebben a kis pincében ? — kérdezem Farkasnótól. — Én ós négy gyermekem. A legidősebb ez (itt egy púpos leányra mutatott), huszonkét esztendős, Viktornak hívják. — Igy született? — Dehogy, kérem — siránkozott Farkasnó —, dehogy született ő ezzel a púppal. Az uram, amikor még élt ós amikor a Viktor még kisleány volt, ütötte-verto, sokszor a földhöz is odavágta addig, hogy nyomorék lott szegény. Sántít is. Az utánavaló gyermekem a Lajos, tizenkilenc éves. Az most jött ki a kórházból. Munkás. Emelés közben valami baja támadt és hónapokig nem kereshetett egy krajcárt sem. — A harmadik fiamat Janinak hivják, tizenhét éves, de ő sem keres már hetek óta. A negyedik fiam, aki tizenkét éves, még iskolába jár, ide a kazaliba, de jövőre kiveszem onnét és az ünnepes iskolába adom. Már ki akartam venni egyszer, de az igazgató nem engedte. A harmadik osztályt járja már másodszor. Azért bukik meg, mert én nem birok könyvet, meg irószerszámokat venni a számára, a tanitó pedig nem ad. Elég nekem etetni és ruházni őt, de még az is nagyon keserves. — Minden gyermeke tud irni, olvasni? — Nem. A Jani nem ért hozzá, meg a Viktor. A Lajos most tanulgat a maga erejéből, ő már tud valamit. — Mennyit keresnek most összesen? — Semmit kérem! A Viktor leányom ma is bont járt a városban, de nem kell tóglahordó leány sehol. A fiaim se keresnek most. A Lajos beteges még mindig, a Jani meg szintén nem kap munkát. Nyáron is nagyon nehéz a szegedi munkás helyzete. Én is munkásasszony vagyok, de alig tudok néha munkát kapni. Elárasztják Szegedet a vidékiek. Akik Szőregről, Szigetről, Rábáról, Térvárról és máshonnan jönnek Szegedre, valamennyien kapnak munkát, csak az idevalók nem. Igaz, hogy most nagyon kevés a munka. Három hót óta egyikünk se dolgozik. Két héttel ezelőtt kaptam bárom forintot kölcsön, abból élünk a mai napig. Kenyerünk és krumplink van, nagyon kevéssel beérjük. (Minden lakás egyforma.) Farkasnótól Mák Jánosnó lakásába mentem át. Ez is udvari, de nem pincelakás. Egy szobából és egy konyhából áll. A konyha itt is akkora, mint a Heimannéké. A szoba szintén. A konyhában és a szobábau a legszükségesebb bútorok vannak s ezek annyi helyet foglalnak el, hogy mozogni alig lehet. A szobában két ágy van, egyikben hárman, a másikban ketten alszanak. Mák Jánosné pedig a földön alszik. Tehát összesen hatan laknak egy akkora szobácskában, amely nem hosszabb három méternél, ugyanolyan széles ós nem egészen két méter magas. A levegő . . . Tiszta levegőhöz szokott ember két-három percnél tovább nem igen tud az ilyen szobalevegőben meglenni. Mák Jánosék annyit mégis keresnek, hogy nem küzdenek éhínséggel, mint a többiek. Az apa fütő egy gyárban, két leánya szintén gyárban dolgozik. Jobb, egészségesebb lakáshoz azonban nem juthatnak, mert még igy is épen hogy kitudják fizetni minden hónap elsején a házbért. (A züllöttek és megesettek . . .) Megnéztem, azokat a lakásokat is, ahol züllött ós megesett leányok laknak. Más helyen az ilyen helyiségeket fáskamrának hivják. De mert annak sem használhatták, mert még egy öl fa sem igen fér bele, hát kiadták a züllötteknek, a megesetteknek . . . Az ajtók vékony deszkából vannak összeróva és a hasadékokon át besüvit a szól. Egyikben egy faágy áll, a másikban még az sem. Az utóbbiban szalmazsák szolgál derékaljul a megesett leányoknak. Mindegyik beteges arcú, sovány ós vézna. Dideregve állnak az ajtóban. Tüzrevaló fája egynek-kettőnek van csak. Panaszkodnak, hogy sokszor azon az ételmaradókon élnek egy, sőt két napig is, amit a háziasszony néha, kegyelemből odadob nekik. . . . Egészen besötétedett már, amikor hazaindultam a nyomorfészekből. A sáros alsóvárosi utcákból aszfaltos utcákba jutottam ki, ahol paloták díszes sora emelkedik nagy büszkén. A tágas üvegablakokból hidegen és előkelően áradt ki a villanykörték fénye. A Mező-utcában pedig még petróleumlángra se telik. Hajnal Gyula. SZÍNHÁZ, MŰVÉSZET Színházi műsor. Január 18, szerda: „ 19, csütörtök: „ 20, péntek: „ 21, szombat: A testőr. (Páros J/s bérlet.) Ripp van Winkle. (Páratlan '/, bérlet.) A szent liget. (Bemutató) (Páros »/> bérlet.) A szent liget. (Páratlan 2/. bérlet.) 22, vasárnap d. u.: A cigánybáró. 22, „ este: A szent liget (Páros '/, bérlet.) 23, hétfő: Karenin Anna. (Páratlan '/, bérlet.) Bródy Sándor uj darabja. — A medikus. — (Fővárosi munkatársunktól.) Az első hir csupán annyi volt, hogy A tanítónő szerzője uj darabot ir a Vigszinház számára. Ez a hir, mint egy kis kő, hullott bele az irodalmi és szinházi érdeklődésbe. Apró, kis hullámokat vert maga körül, mint egy tó tükrén. És azóta egyre szélesbedtek a hullámok, amelyek most, kevéssel a bemutató előtt, már az országos érdeklődés gyűrűit mutatják. A Vigszinház kohójában már végsőt forrong a nagy készülődés és szombaton este az előadás után, vidám vacsora közben, egész Budapest Bródy Sándor uj darabjáról fog beszólni. Azok, akik közel állanak ehez a nagy eseményhez: színészek, igazgatóság, házi irók, fordítók és más benfentesek, már látják a körvonalakat. Do nemcsak a Nemzetiben van előkészületi diszkrécióra vonatkozó hadiparancs; Sándor bá' is szigorúan őrködik azon, hogy a darabja csakugyan a színpadról gyakorolja az első nagy benyomásokat a nézőre. Csak nagy vonásokban szabad tudni egyelőre, miről szól A medikus voltakópen. Arrak János ez a medikus, vidékről fölkerült szegény fiu. Szabó odalenn az apja s a fiu idefönn talán lopna, avagy netalán öngyilkos is lenne, ha nők nem volnának a világon. És a nyomor erősen igőretődző órái elől megmenti a Jánost az a két nő, akik az ilyen szegény medikus-fiuéleté-, ben nagyon is természolesen fordulnak elő. Az egyik nő, aki otthon maradt vidéken, az első szerelem, a gimnáziumbeii gyönyörű álomkép, a költészet, aminek az emléke miatt muszáj tovább élni, lenni, ha rágondol az ember. Viszont a másik nő: akit majd diplomásán elkeli venni feleségnek, aki biztos, nyugodt, szilárd jövő, akinek a létezése puha ós meleg párna a jövendő jómódról álmodozó, naiv medikuskoponyának ós aki a jelen jóindulatu, mcgbizható előnyeit képviseli, a jó ebédet, a tandijat, a stoppolásokat is talán, mindent. A két nő között érdekes, színes ós hánykódó táncot járnak János összes lelki rekvizitumai: a lelkiismerete, a szép emlékek visszavágyása, a jövendő csinos lakás ós derék polgári lót ambíciója. Az élet beleszól a dologba, vasmarka van az életnek és vasmarka van Bródy Sándornak is: két nőé nem lehet a János, az egyik nőt tehát más veszi el. És ez az egyik nő a vidéki szerelem, ezt elveszi a kiugrott kispap, — hiszen oly jól ismerjük ezeket a megtörtént szépséges regényeket, ezeket a fiukat, szerelmeket, egyetemi dolgokat a tanulással, — ha Bródy Sándor mondja el ezeket, ő tud ugy irni, hogy az embert valami erősen megsimogatja és igy szól a megsimogatott lelkű olvasó vagy néző: — Hát csakugyan igy van. Pont igy van. Én is láttam. — És mindnyájan igy fogunk szólni. A medikus premierjén is. Bródy bennünket is borzasztóan ismer. És tudja, hogy mit mondjon, hogy belónkvilágitson a dolog a saját magunk számára. Szóval, hogy végignézzünk egy színdarabot ugyanannyi irodalommal együtt. Az irodalmat már elintézte az iró, a színészetet illetőleg podig Varsányi Irén és Csortos Gyula fognak neki segíteni. Varsányi Irén még beteg volt, már erősen megkezdte a próbákat. Annyira gyengén, hogy a próba elején leült egy székre és ugy próbált három órát egyfolytában. De tüzzel-vassal készülni akart. A bemutatóig nem is játszik egyebet. Csortos is lelkesedik a szerepért és hogyne próbálna boldogan: A testőr után megint egy ilyen pompás parádés szerep . . . * Szerződtetés. A szegedi szinház igazgatósága szerződtette Bernáth Margitot, a jóhangu énekesnőt. Három évre szerződött le Szegedre Bernáth Margit, aki a kolozsvári szinház tagja volt egy évig, azelőtt pedig Szegeden volt tagja Makó Lajos társulatának. Carmen operában játszotta el a napokban Szegeden az egyik nagyobb szerepet, olyan sikerrel, hogy az igazgatóság leszerződtette. * A miikedvelő. Szabadkáról jelentik: Polgár Etelka budapesti urileány, Pálma Etel névvel vendégszerepelni fog az itteni színházban. A mükedvelő-szinésznö a Gyurkovics leányok Mici szerepében lép fői. * Szinházi forradalom Debrecenben. A Debreceni TJjság hosszabb cikkben megtámadta a debreceni színházat és Szilassy Etel primadonna, továbbá a tenorista egy minapi rosszullétéből kifolyólag, amely nyilt szinen történt, konstatálta, hogy a debreceni társulat tagjai mind idegbetegek, hisztérikusak, végesvégig betegek s hogy ilyen társulattal nem lehet játszani. A szinház tagjai közt persze nagy a forrongás. Plakátokat nyomattak a támadás ellen és most az utcasarkokon tömegek olvassák a különös kiáltványokat. A furcsa háború izgalomba ejtotte egész Debrecent és mindenki kíváncsi a fejleményekre. * Gyermekelőadás az Urániában. A szegedi Uránia-szinház szerdai gyermekelőadásai iránt óriási az érdeklődés. A sok szép érdekes tanulságos és nevettető kép bizonyára nagy tetszést fog aratni az ifjúság körében. A gyermekelőadás délután öt órakor veszi kezdetét.