Délmagyarország, 1911. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1911-01-15 / 12. szám

1911 január 15 DÉLMAGYARORSZÁG 19 5ZBZÖM Báli megfigyelések. I. A mártír gardedám. Fény mellett az árnyék, az idei tavasz mellett a hervadó ősz, vagy fehér tél a mártír gardedám, kire nézve a legnagyobb báli éjszaka átvirrasztana is egy kinos kötelesség, vagy szomorú robot. Ámde a mártír gardedámok is kétfélék. Az első csoport többnyire az anyákbél áll, kiknek merő aggodalom és kétségbeesés az éjszakájuk. Különösen jellemzi őket az őrökké nyugtalan, szorongó arckifejezés ós tétova pillantás, amelyben valami megindítóan bus riadtság lappang. Minden tánc előtt rettegnek, hogy: na, most nem viszik a leányt! — más alkalommal pedig az ejti őket kétségbe, hogy talán túlsókat is táncol a gyorek. Ha ülni hagyják a leányt, együtt szenvednek vele s átérzik a mellőztetés minden keserűségét és gyötrő szégyenét. Mikor pedig a kis bálozónak nagyon is kijut a táncból, csendesen sopánkodnak magukban, vagy pedig félénken vidámkodnak, hogy: ugyan pihenj már, meg fog ártani, belebetegszel, menjünk haza! Hanem azért ott maradnak a legutolsó ujrázásig és mikor végre mégis hazamennek, hát ugy érzik magukat, mintha valami fárasztó, de győzedelmes ütközetből kerültek volna vissza. A második csoport ritkán az anyák, többnyire a nagynénik és más távolabbi hüigyrokonok, esetleg a nagymamák közül kerül ki. Leggyakrabban simára fésült fejű alakok, kiknek ódivatú öltözéke az ősz hervadó színeire emlékeztet. Az első táncokat még éber figyelemmel kísérik, sőt néha egypár vidám szét is ejtenek. Az első négyesnél azonban a pillantásuk már mélázva, szórakozottan kószál szerteszét és éjfél felé ugy érzik, hogy legszívesebben elaludnának ott ülőhelyükben. Éjfél után kis ideig még hősies erővel küzködnek az álom ellen; de a tartásuk görnyedt, fejük lekonyul, arcuk közönyös, fáradt, unott és szempillájuk minduntalan lecsukódik. Ha ilyenkor hazamennek, már a kocsiban rákezdik a szundikálást; ha ellenben pirkadásig ott maradnak, akkor lankadtan csuklanak össze, vagy pedig egészen megmerednek. Mindkét esetben mintául szolgálhatnának az apathikus megadás, vagy önfeláldozás szobrához. II. Az agilis gardedám. Lehet mama, nagynéni vagy más hőlgyrokon is, azonban mindenesetre élénk kedélyű hölgy, kiben adott alkalommal ugyancsak felszabadul az elszunnyadt ifjúkori pajzánság ós elevenség. Öltözéke lehetőleg divatos, olykor szinte kacér árnyalattal, feje csinos, arca mosolygó, nyájas ás biztató. Már a belépésnél sasszemekkel méri át a terepet s lehetőleg a legjobb helyre vagy legalább is annak a közelébe vezetteti magát. Azután szemügyre veszi a társaságot. A többi hölgykisórőt egy rövid áttekintéssel elintézi; a bálozó hölgyeket pedig kicsit huzamosabban szemügyre veszi; olyanformán villan át rajtuk a pillantása, mint a gladiátoré az ellenfelén, mielőtt összemérné vele az erejét. Végre pillantása megpihen a táncosok tömegén. Mialatt magában villámgyorsan osztályoz, csoportosít, kiválaszt, lebirál, fölmér, összehasonlít és következtet, kifelé csak ugy sugárzik, mosolyog, sőt kacérkodik is. Bátorító tekintetet vet a fiatalokra, hívja, dicséri, buzdítja és simogatja őket a pillantásával. Aztán mozgékony, beszóges ós szóval is, mozdulattal is mindenkép előtérbe helyezi a leányt. Apró fondorlatoktól sem riad vissza s hadvezéri ügyességgel vezeti a támadást a táncosok csoportja ellen. III. A férfi gardedám. Ha unokafivór vagy fiatalabb nagybácsi a gardírozó, akkor legfőbb kötelességének tartja táncosokról gondoskodni. A legrosszabb esetben ő robotolja le a gardírozott hölgygyei az összes táncokat. A férj a gardedám szerepében különféleképen viselkedik. Első a szerelmes, vagy udvarias, ki mindig a felesége körül forgolódik, apró figyelmességekkel halmozza el, sőt néha egy két táncra is felkéri. Aztán ismeretes a mogorva, ki haragos ábrázattal húzódik meg valamelyik sarokban. Mogorvaságának főoka néha a féltékenység, sokkal gyakrabban azonban a tömérdek báli kiadás. Végül vannak a kedélyesek, kik zavartalan étvágygyal és boldog megelégedettséggel telepednek le az étkező szobába, vagy s kártyázók közé. A gardírozó apákat szintén a mogorvák, vagy a kedélyesek osztályába sorolhatom. Elenyésző kisebbségben akadnak köztük úgynevezett figyelmesek is, kik idejük javarészét a bálteremben töltik, mig a többiek többó-kevósbbó a sorsára hagyják, vagy a jobbik esetben ismerőseik jóindulatára bízzák a leányt. A figyelmes apának minden zsebe tele van apró toilettekellékekkel, amelyekkel néha ismeretlen hölgyeknek is szolgál. Néha már majdnem elbóbiskol ő is, de amint meghatottan összesúgnak mögötte a gardedámnénik, hogy: — Milyen figyelmes, jó apa! azonnal gavallérosan kihúzza magát és ha kell, hűségesen kitart őrhelyén lcivilágos-kivirradtig is. IV. Az ünnepelt táncosnő. ü maga lehet szép, csinos, kedves, szellemes és kitűnő táncosnő, vagy pedig mindennek az ellenkezője; az édesapja azonban mindenesetre előkelő társadalmi állású, vagy legalább tekintélyes vagyonnal rendelkező uri ember. A leánynak rendesen egész udvara van. Egy körtáncáért négy-öt táncos versenyez, akik majd elolvadnak a szeretetreméltóságtól, különösen, ha az apa véletlenül feléjük pillant, vagy esetleg figyelemmel kisóri őket. Az ünnepelt táncosnő viselkedése most már attól függ, hogy milyen mórtékben okoskodó természet és menynyire csiszoltak az érzései. Ha elfogult és tisztán csak magának tulajdonítja a sikert, akkor sugárzik, ragyog és diadalmaskodik. Ellenkező esetben, — ami csak bizonyos koron tul és akkor is elég ritkán fordul elő — bensőleg lenézi az egész tolakodó hadat, kifelé azonban mosolyog, nyájaskodik, táncol ós mulat. Mert mégis van abban valami édesen szédítő, hogy körülötte lebzsel a fiatalság szine-java, mig a többi leányt csak mérsékelten, szép sorjában táncoltatják, vagy egyáltalán észre sem veszik. A táncosok pedig tűrnek, szenvednek és mulattatnak, mert hátha az ünnepelt hölgy apja méltányolni fogja a buzgalmat ós lankadást nem ismorö fáradtságot? V. A hamupipőke. Rendesen igénytelen külsejű, mérsékelten ügyes táncosnő, kinek igen kevés ismerőse van a bálteremben. Lehet azonban bájos, mint a tavasz ós amellett szenvedélyes táncosnő, mégsem veszik észre ós nem méltányolják eléggé, mivel családjának tulszerény anyagi helyzete közismert; azonkívül sem rang, sem kiváló társadalmi állás, som előkelő rokoni összeköttetés nem csábit a közeledésre. Emellett még egy szembetűnő fogyatkozása van. Ugyanis viselkedése és öltözete is végtelenül szerény. Ha több merészség volna benne, ha modora elevenebb, öltözete kacérabb, kihívóbb, szóval, ha mindenkép mutatósabb lenne, akkor okvetlenül érvényesülne — legalább egy báli éjszakán. De nem képes arra, ami pedig sok bálozó leány sikerének egyedüli titka, hogy egyéniségét meghamisítsa és kiforgassa rendes mivoltából. * ő az. aki sohasem ejt pl szellemes morrieo-vzéseket a legvadabb körtánc közben; a merész bókokra (ha ugyan kap) nem felel még merészebb visszavágással; a kézszorítást sohasem viszonozza; aztán nem tartja kötelezőnek félig a cigányra dőlve táncolni ós nem dúdolja a kedvenc nótáját, akármilyen szivtépően liuzzák. Megtörténik, hogy egyáltalán nem vesznek tudomást az ottlétéről; ugy elnéznek fölötte, mintha jelen sem volna. Ilyenkor kimondhatatlan gyötrelmeken megy keresztül. Csak ugy lüktet benne a fájdalmas szégyenkezés azon ostoba előítélet miatt, mely a táncosnőt a táncosok szeszélyének kiszolgáltatva, szégyenteljes dolognak minősiti az ülést. Az arca lángol a feje zug és legszívesebben sirva futna' ki a teremből. Néha nem is mer felpillantani, nehogy kicsorduljon a könye. Tetőzi keserűségét a mama nyugtalansága, aki gondolatban kiátkozza az összes rendezőket, a lusta táncosokat ós a többi kacér teremtést, akik lám, hogy mulatnak ! De ez nem elég mert még ezenfelül gyakran igazságtalan szemrehányásokkal is halmozza el a leányt. Ha valamelyik szamaritánus hajlandóságú rendező megkönyörül rajta és -felkéri egy kegyelem-tourra, vagy pedig fülöncsip egy áldozatkész táncost és odahurcolja hozzá, a leány hálás fölmagasztosultságtól sugárzó arccal vegyül a táncolók közé. Ha azonban a mulatni vágyásnál erösebb benne a dac es önérzet, akkor nagyon, de nagyon szégyeli magát, mikor észreveszi a rendező dühös kapacitálását, a kiszemelt táncos még dühösebb elleukezó'sét ős nem épen diszteljes odahurcoltatását és megelégedve a mulatságot, hamarosan elhagyja a báltermet. (Folytatjuk.) Kávé- és Teakivonat Koíónyl János árjegyzékéi. Nyers kávé. Jamaika, fél kilogramm K 1.45 Portorico, fél kilogramm K 1.50 Cuba, fél kilogramm K 1.00 Arany Jáva, fél kilogramm K 1 00 Pörkölt kávé. Sajtit vHIanyeröre berendezett uöz-pörkSIdéuibőI. Jóminőségü, fél kilogramm K 1.50 Finom minőségű, fél kilogramm K 1.80 Legfinomabb keverék (Cuba, Arany Menádó, Mocca) fél kilogramm K 2.20 Tea. Törmelék-tea, fél kilogramm K 2.50 Congó-tea, fél kilogramm K 3.— Családi keverék, fél kilogramm K 5.— Legfinomabb Király-tea, fél kilogramm K 6.— Ceylon-tea, a legerősebb zamatu, fél kilogramm . K ti.— Kitűnő teasütemény-keverék, fél kilogramm . . K 0.80 Ku in. 1 liter családi tea-rum K 1.70 1 liter finom Brazíliai rum K 2.20 1 üveg héttized liter finoin Jamaika-rum . . . . K 5.20 Vidéki megrendelések utánvéttel franco pontosan eszközöltetnek. KOTÁNYI JÁNOS Szeged, Kárász-utca 5. szám. Budapest, Bécs, Berlin, Abbázia. FOGFÁJÁS Rossz fogak ellen II Szóil ellen kipróbált, biztos hatású szer a Franki-féle szájvíz. A leheletnek kellemes illatot ad, a fogak romlását megakadályozza. Ara 70 fillér. FRANKI ANIAL gyópiertöra SZEGED, Felsöváros. réiíÉsére Ifójóst megsiiiiifel!!