Délmagyarország, 1911. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1911-01-11 / 8. szám

1911 január 8 DÉLMAGYARORSZÁG 3 Ha azonban azt mondja: — Majd meglátjuk ... — akkor az illető nem sok rcménynyel távozik el. Kezet a király nagyon ritkán ad. Csak a legritkább esetekben, ha a kihallgatáson meg­jelenőt már régebbről ismori. A nyilvános audienciák hivatalos jelleggel bírnak, ahol fölösleges szavakkal nem szabad dobálózni. A magán-audienciák már nem olyan szigorú jel­legűek. Az uralkodó legtöbbnyire dolgozó szo­bájában fogadja vendégeit. Ha a Burgban időzik, pont egy órakor a franzensplatzi termekbe siet és egy ablakból nézi a Burgmusik főlvonulását. Egy órakor rövid nyugalomra tér. Álma nem tart fél órá­nál tovább, mert Pepi, aki a szobában őrködik, fölébreszti. A király átöltözködik s vagy ki­kocsikázik vagy a télikertben sétál. Ha Schön­brunuban tartózkodik, a parkban. Csak nyáron, ha Iscblben van, változtatja meg a napirendet vagy amikor vadászatra indul. Ha a Burgban vagy Schönbrunnban marad, akkor ebédig a királyi ház tagjait fogadja és beszélget velük. Meghallgatja az unokák és dédunokák versei­kéit és elcseveg velük a napi eseményekről, ami a Habsburg-ház benső életében történt. Fél ötkor jelentik, hogy kezdődik az ebéd. Ha nem nyilvános, akk or az uralkodó leányá­nak vagy valamelyik vendég királyi hercegnő­nek fölajánlja karját s az asztalhoz vezeti. A király köveset eszik. Husievest, kevés marha­húst és szárnyast s egy szelet tortát. A ke­nyérhez alig nyal. Itala egy pohár vöslaui vagy tokaji. A karzaton a zene szói, amely adott intésre elhallgat. A diner után a társalgóba mennek, ahonnan az uralkodó fél órai cerkle után ismét dolgozó szobájába tér vissza. Hót óráig szakadatlanul dolgozik, azután leteszi szemüvegét és a kártyaszobába megy. Tarokk mellett kedélyesen oltréfál Paar, Bolfras vagy más jelenlevő vendég társaságában. iBA Installáció Eszéken. Kukuljevics László, az njonnan kinevezett eszéki főispán kedden ér­kezett meg székhelyére, ahol nagy ünnepség­gel fogadták. A pályaudvaron a polgármester üdvözölte a főispánt, aki válaszában erősen hangsúlyozta a magyarságát. — Negyusnsn és szüzhuszonnégyea — (Saját tudósítónktól) Mindenki, tehát az úgynevezett ellenzék is értesült arról, hogy a mai, keddi ülésen Polónyi Géza unaloműző és unalmat is hozó kisded terve miatt a bankról lesz szó, mint olyanról, amelyik van, de nincs. Legföljebb, hogy újra, örök refrén­ként lássa az ország, hogy az ellenzék már megint ugy van, hogy — nincs. Minden szó­nál beszédesebb az a jelenség,;hogy az ellen­zék a mai napra ugy készült el, hogy fél­tizenegy órakor, amikor már félóra óta ülésezni kellett volna, még mindig nem ülésezhettek — az ellenzék miatt. Mert az ellenzék tagjai közül négyen jelentek meg ma a t. Házban, féltizenegy órakor: Kossuth Ferenc, akinek nem volt más dolga, Polónyi Géza, akinek mindig van dolga, Ugrón Gábor, aki mindig más ügyben dolgozik és Batthyány Tivadar, aki elkészült a tőle tel­hető legnehezebb dologgal: a szakáll elren­dezésével. Ők négyen szóval megjelentek és várták a többieket. Akik meg se jelentek. Már a Justh-g&rtnák se fontos az önálló magyar bank. Még a Justh-pártiak is elma­radták a mai nagy jelenetekről Még az ön­álló magyar bank legtöbb betütemeszíője : Holló Lajos se lett hajlandó annyit áldozni az önálló bankért, hogy a inai ülésre el­menjen és kijelentse, liogy az önálló bankot kivánja. A Justh-párt tagjai közül még Justh Gyula se ment el a mai ülésre — az önálló bank miatt. Megjelent csupa vé­letlen szokásból nyolc Justh-párti a Házban, ellenben elmaradt ma onnan harminchárom . . . Csak. Már a Kossuth-pártiak közül tizen­öten jelentek meg ós csak harminchatan maradtak el. Megjelent az amerikázó ellen­zék magas baritonja : Apponyi Albert gróf is. De azért semmi baj se akadt. Még az ön­álló banknak se akadt. Legföljebb Apponyi­nak kívántak boldog amerikázó utat, aki ismét lett olyan hazafi, hogy addig nem tud még kivándorolni se, hogy ne szavazzon csak még egyszer a kormány ellen. A szavazás eredménye ez lett: negyvenen akarták az önálló bankot, százhuszonnégyen pedig ellene szavaztak. Pont. . . . Következett a szerb szerződós befe­jező részletes letárgyalása. kettőjük szivét valami melegség futotta át. Valami közös részvét, valami kölcsönös szimpátia volt ezekben a tekintetekbe. A fiu hirtelen elhatározással Ilushoz lépett s kezét nyújtva megmondotta nevét. — Maga is Sándor? — kérdó Ilus. — Az én szegény vőlegényemet is igy hivták. — Az én menyasszonyom is Ilonka volt felelte az ifju. — Milyen furcsa — mondá Ilus és ajkait mosolyra húzta — hisz akkor a gyűrűbe... Nem merte tovább mondani, megijedt, k°gy talán már igy is sokat mondott. Be a fiu bátorította: — No, csak mondja ki, ugy-e azt akarta mondani, hogy a gyűrűben is azok a nevek vannak? Igen. Az enyémben Ilona név van. Lehúzta ujjáról a karika-gyürüt s oda nyújtotta Ilusnak. Az enyémbö pedig Sándor. Nem hiszem — kötekedett az ifju. — Nézze ! Itt van -— szólt Ilus ós átnyúj­totta a gyűrűjét. — Milyen érdekes ! Kezükben tartották az egymás gyűrűjét és^ hallgattak. Nem mertek egymás szemébe oézni; pedig, ha néztek volna, ugy láthat­ták volna az egymás szemében megjelent Lönycseppeket, észrevehették volna, mint törölték le a gyűrűről mindketten a rá hulló Lö nyéket. * A nevek egyeztek a gyűrűkben, csak a dátumokat kellett kijavíttatni s a gyűrűk egy szép napon gazdát cseréltek. S bár Ilus boldog­nak látszott, lelkiismerete nem hagyta nyu­godni. Néhányszor még kimentek a temetőbe együtt karöltve, csevegve, meglátogatták a főidben pihenő jegyeseket. De beköszöntött a hideg, hó lepte be a temetőt... a múlt­nak csak emléke maradt. Egy téli hóviharos éjszakán Ilus szokatla­nul sokat foglalkozott emlékeivel. Előszedte régi jegyesének leveleit, apró száraz virágait. Hullottak a könyei záporként. Le volt már vetkőzve, ágya szélén ült. Egyszerre csak elsötétült előtte a szoba s lidércfények kezdtek előtte táncolni. Majd hirtelen szokatlan fényességet lá­tott, harangzugás, énekszó üti meg a fülét. A temetőben van. Megnyilik a föld . . . Egy sirból kilép egy lebontott hajú szőke leány, reá hajol a mellette levő sír­dombra, mely szintén fölnyílik érintésére s kilép belőle egy ifju, szőke, göndör haját gondosan igazitja el fehér kezeivel, melyen megcsillan a gyürü, az ő gyűrűje. A két jegyes egymáshoz közeledik s le­húzva mindketten a gyűrűket, kicserélik, megcsókolják egymást . . . Eltűnnek. Ilus sikoltva ugrott föl ágyáról, föltépi az ablakokat és rohan ... rohan kegyetlen futás­sal a temetőbe. Zilált haját és hálóköntösének szárnyait cibálja, lobogtatja a hideg decemberi szól, mezitelen lábai alatt sir, csikorog a hó. És ő fut, egyenesen a temetőbe. Arcát belefúrva a magas hóba, orditja fájdalmában ezt a két szót: — Bocsáss meg . . . Bocsáss meg . Reggel újra jegyese lett a régi vőlegé­nyének, aki megirigyelte az élők boldog­ságát. Berzeviczy Albert elnök féltizenegy óra után megnyitja az ülést. Hitelesitik a mult ülés jegyzőkönyvét. Elnök bemutatja a miniszterelnök átiratát, amelyben tudatja, liogy a király Thuróczy Vil­most az állami számszék elnökévé nevezte ki, s egyben Tliuróczy levelét, amelyben a nyitrai mandátumról lemond. (Szavazás a banlsinditvány fölött). Következik a szavazás Polónyi Géza indít­ványa fölött. Elnök jelenti, hogy húsznál több képviselő névszerint való szavazást kért. Ezt elrendeli, előbb azonban az ülést tizpercre fölfüggeszti. Szünet után. Elnök elrendeli a szavazás végrehajtását. A szavazás megtörténte után elnök kihirdeti az eredményt. E szerint igennel szavazót negyven, nemmel százhuszonnégy képviselőt Polónyi Géza indítványát tehát nyolcvannégy, szavazattöbbséggel nem tűzik napirendre. Elnök: Következik a szerb kereskedelmi szer­zö'dés részletes tárgyalásának folytatása. (A szerb szerződés). A 2. §-nál. Polónyi Géza: Talán gondoskodni kellene arról, hogy az előadó a helyén legyen ! liock János : Az ülés felfüggesztését kérjük! Rosenberg Gyula (elfoglalja az előadói szé­ket) : Itt az előadó ! Polónyi Géza: Az előadó tévedésben van, amikor azt mondta, hogy ez a javaslat Kossuth Ferenc munkája. A javaslatot Hieronymi Károly kereskedelmi miniszter nyújtotta be. A vita bezárása után Rosenberg Gyula elő­adó szintén röviden a szakasz szövegéből ma­gyarázza, hogy Polónyi tévedett. A Ház a szakaszt elfogadja. A 8. §-nál Polónyi Géza: A 8-ik §-nál az egész szerző­désről van szó. Joga volna az önálló vámterü­let kérdését is tárgyalni, azonban most csak & vámtarifa egyes tételeivel kiván foglalkozni. A gazdaközönsóg fölirata kimondja, hogy az ar­gentínai hus behozatalát megengedik, ők az önálló vámterület álláspontjára helyezkednek. Ezt ő nem helyeselheti s inkább kéri a kor­mányt, hogy engedje meg a husbehozatalt. A nyolcadik szakasznál Polónyi Géza még azt bizonyította, hogy a szerződés a magyar baromfitenyésztés érdekeit a legnagyobb mér­tékben veszélyezteti s ezt a kárt alig ellen­súlyozza az a százkilencvenezer korona segít­ség, melylyel a földmivelésügyi miniszter az aprómarhatenyésztést fejleszteni akarja. Hie­ronymi Károly kereskedelmi miniszter meg­nyugtató fölvilágositása után a szakaszt vál­tozatlanul elfogadták. A tizenhetedik szakasznál Polónyi Géza ismét azt hangoztatta, hogy ez a szakasz is sérelmes Magyarországnak, mint szerződő fél­nek, állami önállóságára, mert a szerződésből származható differenciák eldöntését olyan vá­lasztott bíróságra bizza, melynek szervezete és működése nem domborítja ki nemzeti indivi­dualitásunkat. Hieronymi Károly kereskedelmi miniszter kérte a Házat, nyugodjék meg a sza­kasz eredeti szövegezésében. Rosenberg Gyula ós Polónyi Géza ismételt, fölszólalása után a szakaszt változatlanul fogadta el a Ház. A többi szakasznál fölszólalás nem volt s a tör­vényjavaslatot részleteiben is elfogadták. Ezután betöltötték a megüresedett bizott­sági tagságokat. | (Az idő előrehaladottságára való tekintettel a beadott szavazatokat a holnapi ülésen fogják összeszámlálni s a választás eredményét is holnap hirdetik ki. (A miniszterelnök beterjesztése.) Héderváry Károly gróf miniszterelnök beter­jesztette az állami számvevőszók jelentésót az elmúlt óv utolsó negyedében törtónt költség­vetési tulkiadásokról s a kormány jelentését az Osztrák és Magyar Bank szabadalmának lejárta folytán szükségessé vált intézkedésekről. Batthyány Tivadar gróf és Polónyi Géza kí­vánságára az utóbbi jelentést fölolvasták. A jelentós azt tartalmazza, hogy a bank a vele átmenetileg kötött egyezség értelmében február 15-ig törvény nélkül is folytatja az alapsza­bályaiban körvonalazott működését, a kormány pedig más banknak a jegykibocsátásra ez idő alatt szabadalmat nem ad, illetve ez iránt a képviselőház elé törvényjavaslatot nem terjeszt. A szerdai napirend megállapítása után az ülés két órakor végződött.

Next

/
Thumbnails
Contents