Délmagyarország, 1910. december (1. évfolyam, 161-185. szám)

1910-12-10 / 168. szám

1910 december 10 DÊLMAGYARORSZAG 19 — Rendre ! Rendre ! — kiáltják az ellenzéken. Az elnök csenget. Mikosevics Kanut befejezi szavait azzal, hogy 5 nem szorult rá senkinek politikai tanácsaira. Kun Béla kimagyarázza szavait és azt mondja, hogy Bácsmegye a nemzet alkotmányát védte. Nagy zaj és lárma között ugrálnak fol a munkapártiak és tiltakoznak e kijelentés ellen. Folytonos zaj közben az elnök tiz percre föl függeszti az ülést. Szünet után Ugrón Zoltán válaszol Valentsik Ferenc tegnapelőtti felszólalására, melyben a székelyudvarhelyi közigazgatási állapotokat s a főispán ténykedéseit bírálta. A vádak, melyeket Valentsik említett, egyrészt nem valók az országgyűlés elé, másrészről nem felelnek meg a valóságnak. (Apponyi Albert beszéde.) Apponyi Albert gróf: MaylanderMihály megvédelmezte a Házban az uj fiumei kormányzó eljárását, aki beiktatása alkalmával a rapresentanza termében nem jelent meg. Ez szakitast jelent egy régi közjogi gyakorlattal. Fiume autonómiájának megvédése ós respektálása nemzeti érdek, ennek csökkentése, tekintélyének devalválása a horvát törekvések malmára hajtja a vizet. A magyar államnak és az egész nemzeti szuverenitásnak érdeke, hogy ez az autonómia még formaságokban se szenvedjen csorbulást. Személyes aprehenzióktól nem lehet függővé tenni régi szokások megtartását. Az indemnitás megtagadásának megokolására csak azokat a momuntemukat említi föl, melyek a fölirati vita óta fölmerültek s amelyek az eddigi bizalmatlansági okokhoz hozzáadandók. A pénzügyi bizottság ülésén a miniszterelnök a közigazgatás reformjáról is több ízben célzást tett, közelebbit nem mondott ugyan, de ezzel szemben is hangoztatja, hogy a reformot a vármegyék autonómiájának csorbításával a leghatározottabban ellenezni fogja, A delegációban a miniszterelnök azt mondta, hogy a véderő reformot előbb akarja tárgyalni, mint a választói jog reformját. Ez ellenkezik a dolgok rendjével s a nemzet érdekeivel. A készfizetés rendezése alatt a kormány ugy látszik az elejtést értette, tartani lehet tőle, hogy igy fog cselekedni a kilences bizottság programjával is. A költségvetésről az a véleménye, mint Szélinek, hogy tudniillik ideiglenes, átmeneti pénzügyi politikának elfogadható, de ennek az a föltétele, hogy a koplalás elve az egész vonalon, például katonai téren is érvényesüljön, a kiadásoknak ez a kategóriája nem élvezhet privilégiumot. Erre azonban semmi megnyugtatót nem ad a kormány s igy hallgatásáról az ellenkezőre kell következtetni. A tervezett katonai költségemelések ellen már a kezdet stádiumában küzdeni fog az ellenzék. A párhuzamosságot az állami jövedelmek és kiadások között minden vonalon megr kell őrizni. Az índemnitást nem fogadja el. (Éljenzés a bal oldalon.) (A kivándorlás és az eyyke.) Lipcsey Áriám. konyhavirtuózánál, a Bálóné fehérre teritett nagy asztalánál. Isten adja! Szabó István (nagyatádi) a kivándorlás és egyke-rendszer nagy veszedelmét fejtegette, amelyet másképen, mint állami beavatkozássa1 nem lehet megakadályozni. Földhöz kell juttatni a népet, ez az egyetlen orvosság s ez nemzetföntartó cél is, a nagybirtokosságnak sem érdeke, hogy teljesen elidegenítse magától a kisgazda-osztályt. Fölpanaszolja a Dráva sza bályozásánál elkövetett hibákat, melyek a ma. gyár kisgazdák nagy kárával jártak s Horvátország területét gyarapították. Az ülés két óra után végződött. (Fővárosi rmmkatársunktól.) Az élet változatait sohase tudja kitanulni a földi ember. íme, Lipcsey Ádám házát is milyen válogatott atrocitással látogatta meg most az isten, vaíóságos sorsharag alakjában. Alig három hónappal ezelőtt még vidám nászi lakomát ültünk és most a hitves temetéséről jöttünk haza, melyen ott volt mindenki, csak épen a férje nem. Kozma Andor irta meg valamelyik tárcájában, melynek Az én öngyilkosjelölteim volt a címe, hogy vannak emberek, akik hihetetlen, a becsületet, a vagyont, a családot mélyen érintő földi konfliktusokba kerülnek, amikből csak egy pisztolylövéssel van menekülés és ezek az emberek várakozás ellenére még se lesznek öngyilkosok, hanem vergődnek tovább időtlen időkig. Ellenben vannak harmonikus életű, egyszerű, nem is komplikált lelkű emberek, akik közámulatra egy szép napon agyonlövik magukat. Ez jutott eszembe a héten, amikor Lipcsey Ádám betegségéről és speciel arról olvastam egy kíméletes hangú újsághírt, hogy a gonosz és alattomos betegség épen azon a ponton támadta még ezt a viharerős egyedet, amelyen a legerősebb volt: — az elméjénél. Nem akarom, nem tudom hinni, hogy épen ezen a ponton Ádám barátunk le ne tudná győzni, csuffa ne tudná tenni a kaján ellenséget! Hiszen az csak érthető valahogyan, hogy emberek, akiket izzó gondok gyötörnek, akiket túlzott kötelességtudás lázas munkába kerget, felőrlik lassankint idegzetüket ós megbomlik észrevétlenül az a szubtilisan finom gépezet, amit agyműködésnek neveznek De Ádám? Lipcsey Ádám, aki hadat üzent minden posenak, minden komolykodásnak, aki gúnyt űzött, minden stréberségből, akinek a jelszava, a régi magyar nemesek tradiciója szerint, az ^volt, hogy „egye fene — valahogy csak leszünk", aki a legkövérebb sybaritismusnak ós bonhomiának volt a földi inkarnációja, — hogyan is kerülhet szembe az emberi elméket megbolygato földi nyavalyával ? Hiszen Ádám barátunk a legfölényesebb gunynyal mosolyogta le azokat, akik egyáltalán csak törték is a fejüket, kifigurázott min den nagyképűséget, az aforizmákba, közmon dásokba és szentenciákba elraktározott életfilozófiát és az volt a jelszava, bogy az embernek ugy kell élnie, ahogy jól esik. És ugy is ólt. Egy jó vacsoráért, egy halpaprikásért leszaladt Szegedre, (meg volt ott ebez a jó kompániája, a „Beck sógor", meg Tömörkény Pista), egy jó ebédért pedig (bab leves malackörömmel) fölült a miskolci gyors vonatra. Ezen a magyar glóbuson kevesen mulattak jó zsiros koszt és vidám parádis spritzerek mellett annyit a fehér asztalnál, mint Adám barátunk, aminek meg volt a látszatja is ke rek százhúsz kilogramokban. Mikszáth Kálmán mondotta egyszer egy vidám'vacsora alkalmával az ő kedves palóc idiómájában : — „há váláhol látom ezt az Ádámot, mindig azt gondolom, nini, ez áz ember vágy disznótorbul jön, vagy most megy disznotorbá!" Mikor utoljára beszéltem vele, azt meselte el nekem, hogy nászútra készülvén, ősi magyar újságírói szokás szerint elment az illető vasúti igazgatóhoz, hogy menyasszonya részere is ingyen utazási jegyet kérjen a nagy útra. — Hát, kedves szerkesztő ur — monda neki a vasúti 'nagy mogul, — tudja, az mindennapos, hogy a szerkesztők a feleségeik számára is kérnek ingyen utazási jegyet, de a menyasszonyuk részére, az nem épen szokásos. Kérnem, tudja mit, megadom, de ha még nem nyomatta volna ki az eljegyzési kártyáit, ajánlom, hogy nyomassa ki mielőbb, igy: LIPCSEY ÁDÁM DR urnő potya-jegyesek Szekánt. ¡Mészárlás a francia fjyarmatokon. Párisból jelentik : A kamara elhatározta, hogy Messimy ós Bienaimé képviselőknek a Vadaj területen történt eseményekre vonatkozó interpellációit e hó 16-án tárgyalja. Dakarból (Nyugat. Afrika) jelentik: A Dillna oázistól délre egy karaván, amely Tripolisztól észak Nigger felé haladt, egy francia tiszti patrult megtámadottA támadókat visszaverték. A porosz választói jog. Berlinből jelentik : A porosz képviselőház szociáldemokrata pártja elhatározta, hogy nyomban az országgyűlés összehívása után meg fogja interpellálni a birodalmi kancellárt a porosz választói reform kérdésé felől ós ha a kancellár válasza nem lesz kielégítő, akkor egész Poroszországban ismét megkezdődnek az utcai tüntetések az általánós választói jogéit. Ádám barátunk ismer minden embert ebben az országban faj, osztály és felekezeti külömbség nélkül, az ország nadrágos embereinek a felével megitta már a bruderschaftot, vagy legalább is bankétezett velük, vagy Pesten, vagy a Tiszaközén, vagy a Bácskában, avagy a Rábaközén. Hihetetlenül kedves, szellemes es vidám cimbora volt a fehér asztalnál és csak itt volt igazán elevenében. Itt hallottuk töle azokat a híres szentenciákat, hogy „barátom, a munka nem nemesit, hanem öl", az ember természetenél fogva a tétlenségre van teremtve, a munka abnormális mivelet, vagy: „amit elvégezhetsz ma, azt halaszd holnapra", avagy pedig: „barátom, — 'azt, hogy ne nyújtózkodjál tovább, mint ameddig a takaród ér, azok találták ki, akiknek igen hosszura szabta a sors a taka' ^Játszi és hódító könnyelműséggel fogta föl Ádám az életet, amely — ugy látszik — most - és épen most, amikor hányatott sajkája nyugodt révbe látszott érni — kegyetlen boszut akar állni rajta, rámutatván arra, hogy az élet egy rideg és komoly föladat, mely nem türi, hogy packázzanak vele. Mi, az ő ragaszkodó, hűséges barátai, a döbbenet érzetével lessük és reméljük a biztató fordulatot és kétség és remény között szorongva óhajtjuk, hogy a nagy természeti megújhodás idején, az uj liba és friss fejes saláta évadján viszont látjuk őt a haza legnagyobb A sikkasztó könyveld. — Csókán—Szegeden át uilágkörutra. — (Saját tudósítónktól.) A szegedi rendőrség országosan körözi Bergl Imre könyvelőt, aki a csókái uradalom pénztárából nagyobb összeget sikkasztott el. A rendőrségnek az a gyanúja, hogy Bergl nemzetközi szélhámos, aki gazdag nyelvtudását és kereskedelmi szakismereteit csalásokra használja föl. Mint az eddigi nyomozás adataiból kitűnik, Bergl két-három hétnél tovább nem szokott megmaradni egy alkalmazásban. Akár sikerül neki lopni vagy csalni, akár nem, pár hét multán elhagyja állását. Az esetről a következő tudósításunk szól: A csókái csendőrség ma táviratban értesítette a szegedi rendőrséget, hogy Bergl Imre, a csókái Lederer-uradalom könyvelője hatezerháromszáznyolcvankilenc koronát sikkasztott és megszökött. A csendőrség közölte a szegedi rendőrséggel aat a gyanúját is, hogy Bergl a sikkasztás után valószínűleg Szegedre szökött és itt tartózkodik. Somogyi Szilveszter dr főkapitány rögtön detektiveket küldött ki, hogy kutassák ki, járt-e Bergl Szegeden. A nyomozás során megállapítást nyert, hogy Bergl tényleg járt Szegeden, de még tegnap elutazott a budapesti gyorsvonattal. Egy kisebb szállóban bérelt szobát, de csak arra használta föl, hogy megmosakodott, megfésülködött. Azután elment ós nem jött vissza többé, bár a szoba árát egy napra kifizette. Bergl két héttel ezelőtt lépett a Léderer-uradalom alkalmazásába. A cég előzőleg hirdetést tett közzé a budapesti lapokban, hogy magyar' német és francia nyelvet beszélő, mérlegképes könyvelőre van szüksége. A hirdetésre mintegy ötven ajánlat érkezett Csókára. A Léderer-uradalom irodavezetője az ajánlatok közül Berglét választotta ki ós főnökének is a flgyelmébe ajánlotta. Bergl ajánlatában hivatkozott arra'^ hogy tökéletesen beszél magyarul, németü1' franciául és angolul és jártas az iroda minden dolgában. Levelet irtak neki, amelyben szép fizetéssel mint könyvelőt akceptálták. Bergl a levélre Csókára utazott és elfoglalta az állását. Finom modorával, imponáló megjelenésével megnyert mindenkit, annyira, hogy pár nap múlva már az iroda üzleti titkaiba is beleavatták, sőt néhány ezer korona kezelésével is megbízták. Bergl csak alkalomra várt. Tegnapelőtt, hatezerháromszáznyolcvan koronát adtak át nek azzal, hogy zárja azt a Wertheim-szekrénybe Bergl a pénzt betette a kasszába, sőt be is zárta. Hivatalos óra után az alkalmazottak kimentek a mellékszobába, hogy a kezüket meg. nossák. Ezalatt Bergl gyorsan kinyitotta a kasszát és a hatezerháromszáznyolcvan koronát a zsebébe rejtette. Mire az irodavezetője kijött, a kassza be volt zárva. Bergl átadta a kulcsokat és eltávozott. Amint a nyomozás megállapította, Bergl rögtön az állomásra ment és Szegedre utazottItt azonban nem sikerült elfogni. Erre a rendőrség országos körözőlevelet bocsátott ki,